Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

1973. febr. 11., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Tudomány — technika Meteorológiai előrejelzés — léggömbökkel A MAGASLÉGKÖRI áram­latok sebessége, iránya is­meretének hiányában nem lehetséges pontos meteoroló­giai előrejelzés. A Földünk felett 12 00(1 méter magas­ságban uralkodó légáramla­tok feltérképezését szolgálja a francia űrkutatás eddig legnagyobb programja, az EOLE-terv végrehajtása. Az EOLE-program 1971. augusztus IG-án indult be. Ezen a napon az amerikai Wallops Island bázisról Scout rakéta segítségével fellőtték az EOLE jelzésű francia gyártmányú mesterséges hol­dat. Ugyanezen a napon megkezdték a meteorológiai léggömbök felbocsátását há­rom argentin bázisról (Men­doza, Nenguen és Lago Fag- nano). Általában napi 10 ballont bocsátanak fel. Az a cél, hogy ennyi léggömb sodródjék Földünk déli fél­tekéje felett 12 000 méteres magasságban, a huszadik és a hetvenedik szélességi kö­rök közötti sávban. A lég­gömb beáll a szélirányba, és sodródik a magaslégköri áramlatokkal, amelyeknek egyébként a polgári repülés pilótái nem örülnek. Az EOLE mesterséges hold 100 perc alatt kerüli meg a Földet, az Egyenlítőhöz vi­szonyított 50 fokos hajlás­szög mellett. A mesterséges hold tehát 5 perc alatt 500 ballont tud „kikérdezni”. A ballonok kosarába ugyanis rádió-ádóberendezéseket te­lepítettek. Az EOLE mester­séges hold az UHF sávon lokalizálja a léggömböket, a VHF sávon pedig ezek se­bességét, irányát tovább je­lenti a földi állomások felé. Az EOLE memória-kapacitá­sa egyébként 897 ballon ki­kérdezésére alkalmas. Az adatokat a földi állomáso­kon összegezik. Az EOLE- terv földi számítóközpontja és vezérkara a franciaorszá­gi Brétigny-be települt. A ballonok keringési se­bessége és haladási iránya egyébként a 12 000 méter ma­gasságban uralkodó szél­áramlatok sebességével és irányával azonos. Ezek tehát a széljelzők. Az EOLE-orog- ram az űrkutatás első olyan vállalkozása, amelynek során folyamatosan adnak adato­kat az atmoszféra felső réte­gében uralkodó légkör moz­gásáról. Ez ' Mkülözhetetlen előfeltétele az egész Földre kiterjedő megbízható mete­orológiai jelzéseknek. A francia—amerikai—ar­gentin űrkutatási programba 1971 októberében kis hiba csúszott. A franciák ugyanis minden egyes ballont kisebb robbanótöltettel láttak el. A léggömböket földi parancsra fel lehet robbantani a ma­gaslégkörben, amennyiben veszélyeztetik a polgári légi­forgalom gépeit. Október ele­jén összesen 141 ballon vé­gezte munkáját a magaslég­körben, amikor az egyik köz­pontból emberi tévedés foly­tán robbantási jel futott ki az EOLE-hez. A mesterséges hold 72 ballont parancsra felrobbantott. Mihelyt vette az ellenparancsot, azonnal leállította a robbanást ás így 69 ballon megmenekült a megsemmisüléstől. A bal­lonokat azóta természetesen pótolták. Egyik-másik már 9000 kilométert is megtett. Sok esetben a magaslégköri áramlatokban elérték a 160 km/óra sodródási sebességet. AZ EOLE-PROGRAM ki­vitelezése 1972-ben tovább folyt. A ballonok számát először 500-ra, majd 750-re emelték. A kikérdezést az EOLE hold végzi tovább. A /lesugárzott adatok feldolgo­zását a brétigny-i központ­ban elektronikus számítógé­pekkel végzik. A francia és az amerikai űrkutatók remé­lik, hogy az EOLE-program sikeres végrehajtása a jövő­ben lehetővé teszi a ponto­sabb meteorológiai előrejel­zések készítését. Búcsú a tárcsától Habár a telefonkészülékek nagy többsége ma még g tíz. lyukú, elforgatható tárcsával működik, a szakemberek nem jósolnák hosszú életet neki. Napjainkban, az elektronika rohamos térhódításának kor­szakában idejétmúltnak, las. súnak tartják a telefonhí­vást e mechanikus szerke­zettel. Tárcsázáskor a hívó­tárcsa rugóját a korong el­forgatásával felhúzzuk, és a visszaforgó tárcsa a hívó­számnak megfelelő impulzust küld a központba. Mióta magukat a központokat is elektronizálták, lerövidült ez a 15—20 másodpercet igénybe vevő művelet. A legújabb készüléktípu­sokon tárcsázás helyett csu­pán megfelelő sorrendben le kell nyomni a számjegyek­kel ellátott billentyűket (gombokat), a többit zaj­mentesen, gyorsan, hibátla­nul elvégzi a telefonkészülék „lelke”, a beépített elektro­nika. A képen látható Siemens­gyártmányú készüléket ki­egészítő hangszóróval is el­látták a beszéd felerősíté­sére. A hívójelet nem csen­gő, hanem elektronikus han­got adó berendezés szolgál­tatja, amelynek hangerős. ségé széles határok között változtatható. Meghatározott kapcsolatok létesítése rövid hívószám segítségével lehet­séges a készülék használata­kor. Ha a hívott szám fog­lalt, a hívást a készülék tá­rolja és megfelelő billentyű­nyomásra újra automatiku­san végrehajtja. tagdas munkára felveszünk fonó szakmunkásnőket és 16 évet betöltött nőket betanulónak Betanulási idő 1 hónap Bérezés- betanulási időre 1200,— Ft Betanulási Idő után: 1900—2500 Ft kereseti lehetőség Kéthetenként szabad szombat Vidéki dolgozók részére szállást és ágyneműt biztosítunk Bővebb felvilágosítást levélben adunk Cím: Pamuttcxtilmü vek Fonógyára, 1Ü3. Budapest, XI., Bocskai u. 90., munkaügyi osztály EIMTRUSV1 jÉTFŐ ÄJAM LATA 20% ÁRENGEDMÉNNYEL! ORBITA zsebrádió 580 Ft helyett 464 Ft RÜSSZIJA ' táskarádió 1000 Ft helyett 800 Ft A szerencsés ember Ha Kemenesi D. Kázmért valami balszerencse érte, könnyen megvigasztalódott, sőt, általában sikerült bebe­szélnie önmagának, hogy tu­lajdonképpen szerencsés volt, mert... Kemenesi szerencsésnek érezte magát akkor is, ami­kor egy alagsori poros Irat­tárba helyezték. Alacsonyaob beosztásba került ugyan, de a fizetését nem szállították le. Ez a harmincas években történt, a bélistázások idején, amikor mindenki attól félt, hogy elsején elbocsátják. Azután Kemenesit is elérte a bálistások sorsa. Amikor el­vesztette állását, nem esett kétségbe. Jóleső érzéssel szá­molta össze megtakarított pénzét. „Milyen szerencsém van — gondolta —, hogy takarékos­kodtam, most hónapokig nem lesz gondom a megélhetésre.” A hónapok gyorsan elmúl­tak, és Kemenesi ismét el­mondhatta magáról, hogy szerencsés ember, mert sűrű pelyhekben esett a hó, és felvették hólapátoló munkás­nak. IVfásnap, amikor kiné­zett az ablakon, boldogan sóhajtott fel: ismét mehetett lapátolni. Egy idő múlva végre állás­hoz jutott. Új munkahelyén, a szállítmányozási irodában sokat kellett dolgoznia, néha napi tizenkét órát is, de túl­óradíjat nem fizettek. Még késő délután sem merte sen­ki abbahagyni a munkát, fél­tek a főnöktől, akinek este hét, félnyolc felé az volt a szokása, hogy kiállt az ajtó­ba, és leste, ki mer ilyen ko­rán hazamenni? Az ebédidő szigorúan csak huszonöt perc volt. Legtöb­ben szendvicseket hoztak magukkal. Sümegi azonban, aki ugyanabban a szobaoan dolgozott, mint Kemenesi, nem féit a főnöktől, ő haza­ment ebédelni, és egytől há­romig távol volt. — Te is hazamehetnél — biztatta Kemenesit — hiszen a főnök egytől háromig soha sincs itt, tehát nem tudhatja meg. ki mennyit tartózkodott távol. — Sohasem lehet tudni, mikor toppan be, nem me­rek hazamenni — válaszolta Kemenesi. Sümegi másnap ismét meg­próbálta rábeszélni a kollé­gáját. — Ne légy pipogya! Menj haza! — Rendben van, holnap megpróbálom. Képzelem, hogy meglepődik maid a fe­leségem. ha délben beállítok, és az estére ellett vacsorát ebédnek fogyasztom el. — Örülök, hogy végre meg­jött az eszed. — Csak ne legyen baj. Ha megtudja a főnök, repülök. És hol kapok manapság má­sik állást? — Ne félj, én hónapok óta otthon ebedelck, mialatt ti vajas kenyeret majszoltok. Eljött a másnap, Kemenesi dobogó szívvel indult haza. A villamosmegállónál körül­nézett. nem jár-e vAellenül arrafelé a főnök? Amikor belépett a lakásá­ba, és üdvözölni akarta fe­leségét. egy idegen férfikala­pot pillantott meg a foga­son. ..Ki lehet itt?” — töpren­gett, és befelé induk A kü­szöbön megtorpant. Ismerős hangot hallott, a főnöke hangját. Aztán a féleségé ka­cagását. Kemenesi elsapadt, és hal­kan. lábujja? gyen vissza­ment az előszobába Zajtala­nul kinyitotta folyosó aj­taját, és visszahiduM az iro­dába. Sümegi persze, még nem volt ott. Amikor néhány perccel három előtt vissza­érkezett. megkérdezte kollé­gáját: — No. ugye. simán ment minden? Hidd el, már régen hazamehettél volna ebédelni te is! — Nagy szerencsém volt — válaszolta halkan Keme­nesi. — I-Ia nem vigyázok, a fonók észrevette volna, hogy ebédidő alatt otthon tartóz­kodom. Palásti László Furcsa látomás Mosoly A biztosítótársaság igaz­gatója szemrehányást tesz egyik beosztottjának: — Hiszen ez őrültség! Hogyan köthet biztosítást egy olyan emberrel, aki már több mint S0 éves?' — Igazgató úri behatóan tanulmányoztam a statisz­tikánkat és megállapítot­tam, hogy ebben a korban igen kevesen halnak meg. Art Buchwald: 'S Abbahagyta a dohányzást A dohányzás abbahagyásá­val az a baj, hogy az ember soha sínes éppen a kellő pil­lanatban '... Egyszer Chicagóban vol­tam, és barátommal, Chuck Grantrtel készültünk hazare­pülni Washingtonból. Chuck útban a repülőtérre kijelen­tette: nagy hatást tett rá a dohányzást tárgyaló kor­mányjelentés, és elhatározta, hogy még aznap felhagy a cigarettázással. — Miért nem hagytad ab­ba tegnap? — kérdeztem. — Hót tudod, olyan súlyos most a helyzet Panamában, hogy valahogy úgy éreztem, nem lenne helyes elkezdeni vasárnap. De ma már igen! Amikor megérkeztünk a chicagói repülőtérre, a légi- társaság közölte velünk, hogy a washingtoni járat indítását el kellett halasztani, mert a főváros repülőterét lezárták a nagy hóvihar miatt. Lehet, hogy egy másik járatot indí­tanak dél -felé, ha az időjá­rás megengedi. Beültünk a presszóba, hogy elüssük a várakozás három óráját. Chuck nagyon ideges volt, és miután lehajtott há­rom csésze kávét, egyik koc­kacukrot a másik után ette. — Miért nem gyújtasz rá? — érdeklődtem. — 'Nohát. . talán egyet el­szívok — mondta Chuck. — Igazán nem számíthattam er­re a várakozásra. Három órá­val és tizenkét cigarettával később a légitársaság hangos­beszélőn közölte, hogy a gép elindul, és mi beszálltunk. — És e pillanattól kezdve — hirdette ki Chuck — egyetlen cigarettát sem szí­vok. Két órával később a pilóta a repülőgép utasainak tudo­mására hozta, hogy elértük a Dallas légikikötőt, és noha az időjárási viszonyok kielégítő- ek, a leszállóhelyet nem tisz­tították meg kellőképpen a hótól, és körülbelül egy órá­ig körözni kell a repülőtér felett. Chuck elkezdte rágni biz­tonsági övét. — Mondd, Chuck, nem len­ne jobb, ha inkább egy ci­garettát rágicsálnál? — No, csak egyetlenegy ci­garettát, amíg nem leszünk szilárd talajon. Újabb félóra elteltével a pilóta kihirdette, hogy a le­szállás még mindig akadá­lyokba ütközik, és lehet, hogy csak Clevelandban, vagy Richmondban érhetünk majd földet. Vagy tizenhét gép ke­ringett alattunk és fölöttünk. Chuck úgy füstölt, mint egy mozdony. Újabb félóra múlva a pilóta közölte, hogv mégiscsak a repülőtér Eelett körözünk üzemanyag problé­mák miatt, és harminc per­cen belül el kell dönteni, hogy elmegyünk-e egy másik repülőtérre. Chucknak már ekkor elfo­gyott minden cigarettája, es 'csikkekre vadászott a hamu­tálcákból. Végre a jelzőtoronyból en­gedélyt adtak a leszállásra. Rágurult a hóíödte repülő­térre. Mesteri leszállás volt, és az utasok önkéntelenül i3 tapsban törtek ki. — No most már, hogy lenn vagyunk — nyogodott meg Chuck —, nincs számomra többé cigaretta. Az 50 kilométernyi út Dal­iástól Washingtonig csúszós volt a jégpáncéltól, és a busz­sofőr alig látott, mert a szél felkavarta a havat. Chuck egy újságot szagga­tott apró fecnikre. —- Megkínálhatlak egy ci­garettával. Chuck? — Csak egyetleneggyel, amíg nem érünk be a város­ba. Az út kereken egv óráig tartott és Chuck végigtarhál- la az összes utasokat. Végre beugrottunk egv ta­xiba. és én hazavittem őt. Másnap reggel felhívtam, és megkérdeztem, hogv áll a dohánvzóssal. — összevesztem a felesé­gemmel még tegnap este, •■eggel a kocsi nem indult, a gverekek kiöntötték az egész sókészletet a garázsban ■'« 'áviratot k"otam. hogv nen> újították meg a szerződése­met. D° hoirjso J-*-.lnpn rnár biztos «Hh-Upsívorp Uaáb György fn^'íiása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents