Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
1973, február 6., ketW £SZAK>MAGYAROR5ZÁG 3 H lüa a sor M központi bérpolitikai fl| intézkedések elvei alap- ján több minisztérium, j többek között a nehézipari, a kohó- és gépipari, s az építésügyi tárca — az illetékes szakszervezetekkel egyet ér- i lésben — még az elmúlt hé- | ten elkészítette a vállalati béremelési kereteket, és kidolgozta a felosztás elveit, Mint ismeretes, a kohó- és gépiparban a legnagyobb volumenű bérrendezést a Lenin Kohászati Müvek és az Özdj Kohászati Üzemek kapták. A nehéziparon belül a legnagyobb összeggel a bányászok bérét emelik: összesen ,'107,8 millió forinttal. A differenciálásra szánt összeg egy részét a vegyiparban öt nagy vállalatnak juttatják. Ez a megkülönböztetett nagyságrendű béremelés a legnagyobb beruházásokkal bővülő üzemeket, így megyénkben a Borsodi Vegyikombinátot és a Tiszai Vegyikombinátot érinti. A központi bérintézkedések gyakorlati végrehajtásának eredményessége kétségtelenül a vállalatokon múlik. Mindez nagy feladatot és nem kis felelősséget ró a gazdasági és politikai vezetőkre. hiszen a béremelésnek a Központi Bizottság határozata szellemében történő megvalósítása jó előkészítést, összehangolt munkát, nem utolsósorban pedig demokratizmust igényel. Azokban az üzemekben, vállalatoknál járnak el helyesen, ahol az üzemen belüli feloszlást a gazdasági vezetők mindenütt az illetékes szakszervezeti szervekkel közösen, velük egyetértésben végzik. M egyénk számos üzemében, vállalatánál ezekben a napokban, hetekben döntenek az önerőből történő vállalati berfej- leszfés nagyságáról, felosztásáról is. Ennek kapcsán nem árt emlékeztetni arra: a belső tartalékok feltárására, a termelési költségek csökkentésére, a minőség javítására, általában a hatékonyabb munkavégzésre való törekvés abban az esetben vezethet eredményre, ha a vállalatok az eddiginél hatékonyabb bér- és jövedelempolitikát alakítanak ki. Vagyis,, ha a központi, a vállalati bérfejlesztés, valamint az új alapbérrendszer lehetőségeit kihasználva olyan bérrendezést hajtanak végre, olyan bérformákat alakítanak ki, amelyek közvetlenebbül szolgálják a munkateljesítmények növelését, a jobb munkavégzés elismerését. Magasabb mérőévé! A jattnak a sugallata mindig a munkában van Zárszámadás A jól sikerült, gazdag zárszámadás krónikája előtt hadd mondjam el elöljárójában Hercegkútról, a Remény Tsz-ről személyes élményeim néhány töredékét. A községet és lakóit két évtizede, a tsz-t megalakulása óta, 12 esztendeje kísérem figyelemmel. Annak idején, amikor az ötvenes években Hercegkútra is bevezették a villanyt, néhány hónap alatt annyi tejszeparátor, villany meghajtású szecskavágó és más kisgép került a faluba, hogy azt; szinte csodaszámba vette a megye kereskedelmének akkor még gyermekcipőben járó piackutatása. Láttam egy hercegkúii házépítést. Vagy félszáz em-. bér dolgozott a portán. Nem kőművesek, napszámosok, hanem rokonok, ismerősök. Bár itt nem használják e szót, kalákában épült a család új otthona. Egy hét múlva már a gyönyörű új ház ablakszemeit mosták fényesre az asz- szonyok. Az elmúlt nyáron, csodájára jártak a ragyogóan tiszta, virágdíszes hercegkúti főutcának. Pedig naponta több, mint kétszáz jószágot hajtanak itt végig a csordajárásra. Láttam egy behajtási:. Minden porta előtt állt valaki. A kezekben kis bot, vékonyka vessző őrizte, óvta a falu díszét. Egyetlen pata sem taposhatott bele az út- széli virágágyásokba. * A zárszámadáson, miközben a nagyszerű, a felelősségérzettől áthatott, s egy gazdasági év minden mozzanatát részletesen elemző beszámolókat hallgattam, akaratlanul is az emberek kezét figyeltem. A messzi környéken hallatlan szorgalmukról, munkabírásukról ismert, és nemegyszer csodált kezek most az ölekben pihentek. A nagy, kidolgozott kezek ujjai esetlenül fonódtak egymásba vagy markolták a nagykendö csücskét. Vajon irigyelheti-e valaki is ezektől a kezektől, hogy 2 millió 200 ezer forintot számolnak ki a zárszámadás délutánján a borítékokból? Ami a munkát, az eredményeket illeti, itt magas, és Hercegkúton minden évben magasabb a mérce. A közősből, a Remény Tsz-ből már az előző zárszámadáskor 24 708 forint volt az egy dolgozóra jutó évi jövedelem. Az egy dolgozóra jutó mostani fizetség évi 26 363 forint. Átlagosan 114 forint 65 fillért ér minden ledolgozott, 10 órás munkanap. * Stumpf János, a tsz elnöke és Göetz Vendel, az ellenőrző bizottság elnöke mégis arról beszéltek, hogyan lehet és kell még jobban, még eredményesebben gazdálkodni, hogyan kell a mércét emelni. Szó esett a munkaszervezési gondokról, az elavult bérezési formáról, a hiányzó fiatalokról. Pedig ebben, a közepes nagyságú termelőszövetkezetben, ahol a szántóterület alig éld el az ezer holdat, s büszkeségük, a nagyüzemi szóló •sem több 250 holdnál, közel 23 millió forintos termelési értéket produkáltak 1972- ben, s 12,8 millió forint volt- a szövetkezeti bruttó jövedelem. Csupán a növénytermesztés 6 294 000 forint nyereséggel zárta az elmúlt évet. A közös vagyon újabb 4 millióval gyarapodott, s már meghaladta a 39 millió forintot. * És amire a legbüszkébbek lehetnek: olyan alapokkal, olyan tartalékolt vagyonnal rendelkeznek, ami a fejlesztés nagyszerű távlatait biztosítja számúiéra. A Remény Tsz fejlesztési alapja meghaladja a négy és egynegyed milliót, a biztonsági alap pedig pontosan 8 millió 493 ezer forint. Dr. Majoros László, a járási tanácsi hivatal vezetője, aki a sátoraljaújhelyi járás párt- és tanácsi szerveinek elismerését tolmácsolta a hercegkútiaknak, nem véletlenül jellemezte úgy ezt a közösséget, hogy itt a jobbnak a sugallata mindig a munkában van. A munkában, és legyük még hozzá: az összefogásban, egymás megbecsülésében, s az egész zánszámacTó közgyűlést jellemző őszinteségben. Pozsonyi Sándor U§ termékek az onga! üzemben Lukács László, az Ongai Csavarüzem vezetője három ízléses, műányagfóliába burkolt kis csavartömeget nyújtott át az elmúlt héten a CSIV igazgatójának. — Es a mi új évi ajándékunk — mondotta jóleső érzéssel. Az ongai üzem ugyanis a hazai igények kielégítése mellett ma már bátran vállalkozik speciális exportanyagok gyártására is. Ez év január 1-én kezdték meg a magas szilárdságú anyagokból a D!N-szabvány szerinti új csavarfajták készítését. Érdekességük, hogy egy-egy új típus kísérletezése olykor fél évig, vagy egy évig is eltart. Ez a folyamat most egyetlen hónap alatt zajlott 1c. A kísérlet jól sikerült, az anyag mindenben megfelel a követelményeknek. Kincses Andor, a CSIV igazgatója örült a meglepetésnek. Ez most alkalmas pillanatban történt, hiszen éppen mostanában utazik az NDK-ba a különféle exportrendelésekkel kapcsolatban. Az Ongai Csavarüzem már az elmúlt évben is gyártott exportra. A külföldi megrendelő igen elégedett az anyaggal, s így a TGL-ászokcsava- rokból — amelyeket a járműipar hasznosít — most tízszer annyit kérnek, mint amennyit az üzem az elmúlt évben szálltított. Az igény kielégítése érdekében az egész gyártási rendszert átalakítják, zárt ciklust hoznak létre. Gépeket alakítottak át automatikus adagolásra, az emberi munka megkönnyítésére, a termelékenység növelése érdekében. A veszteségforrások csökkentése, a hatékonyság növelése érdekében az ongai üzemben több hasznos elképzelést akarnak kidolgoz- ; ni, megvalósítani. A folya- ! matos termelés érdekében például újfajta prémiumot akarnak alkalmazni. Lényege, hogy, amennyiben a műszakba lépő dolgozó igazolja, hogy jó minőséget gyártó, jól működő gépet vett át, akkor elődje bizonyos összeget kap. Ugyanez történik az ö esetében is, amennyiben a váltótársa hasonló igazolást ad. Másik ilyen elképzelés az éjszakai pótlék növelése. Jelenleg az éjszaka munkálkodó dolgozó 10 százalék pótlékot kap. Olyan javaslaton dolgoznak, hogy a termeléstől függően a dolgozó éjszakai pótléka tovább növekedhet. Az intézkedések kidolgozása, megvalósító- , sa várhatóan jó hatással lesz a kieső idő csökkentésére, a termelés, a termelékenység növelésére. A házgyárban a (rélcrre rakják az elemeket : A toronydaru a helyére illeszti a szobafal nagyságú panelt Ne kapkodj, hová sietsz... A HÁZGYÁR udvarán rengeteg, fóliával gondosan letakart ablakkeret. A hatalmas szerelőcsarnokban a kicsiny, karcsú tartókon függő acélhálókon fények villannak, egymással vetélkedve berregnek a hegesztőgépek. A csarnok széles acélajtaja kitárul, s a száll ítószerkezelen újabb házelemek gördülnek ki a többi, a sokszáz mellé. — Halló, hátra ... Előre ... Hadd álljon! . . . Az óriási rakodótéren munkások utasításai harsannak. A nagy trélerek engedelmesen kúsznak előre, vagy gördülnek hátrafelé, s a daruk óvatosan engedik a szállítógépekre a leendő házak, otthonok falait. Az egyik tréler volánjánál vékony, középmagas férfi, Beszterczi János ül. — Tizenötödik éve dolgozom az ÉPFU-nál, és harmadik éve szállítom a házgyári elemeket.. Ma hajnali háromkor keltem, s négykor mar itt voltam Alsózsolcán, a házgyárban. Este hatra érek haza a családhoz. Most Barci- kára szállítom a házgyári elemeket:. Háromszor is tudnék fordulni, de csak két forduló kell. Igen, így kevesebb a kereset is. Nehéz ez a mesterség, különösén ezzel a nagy géppel, de ha az ember óvatos, vigyáz, akkor nem történik baj. Eddig szerencsém volt. Üjból kiáltás harsan. Beszterczi trélere útnak indul. Erős, zömök férfi, Semsei Antal ugrik a másik jármű volánjához. A, tréler engedelmesen húz a daru alá. — 1963-tól dolgozom a vállalatnál. Amióta ez a házgyár dolgozik, az első perctől itt vagyok. Jó itt. Jó a kollektíva. Igaz, ilyenkor télen akadozik a szállítás, de majdcsak megindul .. . A TRÉLEREK, panelek útját követjük. Az egyik jármű Eger felé tart, Beszterczi Miskolc belvárosában északnak, Kazincbarcika felé fordul járművével. Semsei a miskolci összekötő városrészhez igyekszik. Hosszú, épülő háznál Pál Ferenc trélerén keményköté- sü építő-szerelő ált. Intésére a toronydaru a magasba, a leendő tízszintes ház tetejére emeli az elemet, A „pilóta'’ elégedetten figyeli a munkát, — Az építők és közlünk igen jó a kapcsolat. Mind régi ismerős. Jó együttműködés nélkül nem is tudnánk dolgozni. Itt Nagy János brigádja dolgozik. Elismert, nagyon jó szakemberek! Jó velük együtt dolgozni... Tizennyolc éve vagyok már a cégnél. Évek óta szállítom a házgyári elemeket. Hogy mennyit hoztam mái*? Ki tudja azt hirtelen összeszámolni! Most volt a második forduló. Ezzel a mai feladatom véget ért. Én még •szívesen csinálnék akár kettőt is. Két évvel ezelőtt igen jól ment. Tavaly már gyengébb volt a szállítás. Most se valami nagy a kilátás. Feltűnő, hogy a miskolci házgyár udvarán, s. az ÉP- FU központjában több tréler árválkodik. — Egységünk — mondja Lénárt József, a 3-as ÉPFU igazgatója — jól felkészült a két, a miskolci és a debreceni házgyár kiszolgálására. Ebben az évben a miskolcitól 3209, a debrecenitől 1500 lakás elemének szállítását várják tőlünk, Miskolcra, Egerbe, Leninvárosba, Kazincbarcikára, Özdra, illetve a debreceni és nyíregyházi lakónegyedekbe. A két házgyár csali 37 jármüvet foglalkoztat, 12 szerelvényünk áll. Ezeket a speciális járműveket nem tudják másra használni. Ez kiesés a vállalat számára, és kihat a dolgozók keresetére. Nagyon örülnénk, ha tokozoitabban haladna a mélyépítés, ha több elemet szállíthatnánk, az új otthonokhoz. Hát igen. Ez a BAÉV. a tanácsok, és ez az otthon után nagyon vágyódó emberek óhaja is. Csorba Barnabás Fotó: Szabados György fi belkereskedelmi miniszterhelyettes 1 látogatása a TVK-ban Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes február 5-én, hétfőn a Tiszai Vegyikombinátba látogatott. A vendéget Huszár Andor igazgató fogadta. Ezután a minisztérium és a kombinát szakembereinek bevonásával tárgyalások kezdődtek Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes és Huszár Andor, a Tiszai Vegyikombinát igazgatója között. Egyebek között megvitatták a kereskedelem és a gyártó vállalat kapcsolata további bővítésének lehetőségeit, különös tekintettel az idei érté» kesítési feladatokra. II PANELEK ÚTJA
