Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

1973, február 6., ketW £SZAK>MAGYAROR5ZÁG 3 H lüa a sor M központi bérpolitikai fl| intézkedések elvei alap- ján több minisztérium, j többek között a nehézipari, a kohó- és gépipari, s az épí­tésügyi tárca — az illetékes szakszervezetekkel egyet ér- i lésben — még az elmúlt hé- | ten elkészítette a vállalati béremelési kereteket, és ki­dolgozta a felosztás elveit, Mint ismeretes, a kohó- és gépiparban a legnagyobb vo­lumenű bérrendezést a Le­nin Kohászati Müvek és az Özdj Kohászati Üzemek kapták. A nehéziparon belül a legnagyobb összeggel a bá­nyászok bérét emelik: össze­sen ,'107,8 millió forinttal. A differenciálásra szánt összeg egy részét a vegy­iparban öt nagy vállalatnak juttatják. Ez a megkülönböz­tetett nagyságrendű béreme­lés a legnagyobb beruházá­sokkal bővülő üzemeket, így megyénkben a Borsodi Ve­gyikombinátot és a Tiszai Vegyikombinátot érinti. A központi bérintézkedé­sek gyakorlati végrehajtásá­nak eredményessége kétség­telenül a vállalatokon mú­lik. Mindez nagy feladatot és nem kis felelősséget ró a gazdasági és politikai veze­tőkre. hiszen a béremelésnek a Központi Bizottság hatá­rozata szellemében történő megvalósítása jó előkészítést, összehangolt munkát, nem utolsósorban pedig demokra­tizmust igényel. Azokban az üzemekben, vállalatoknál járnak el he­lyesen, ahol az üzemen be­lüli feloszlást a gazdasági vezetők mindenütt az illeté­kes szakszervezeti szervek­kel közösen, velük egyetér­tésben végzik. M egyénk számos üzemé­ben, vállalatánál ezek­ben a napokban, he­tekben döntenek az önerő­ből történő vállalati berfej- leszfés nagyságáról, felosztá­sáról is. Ennek kapcsán nem árt emlékeztetni arra: a bel­ső tartalékok feltárására, a termelési költségek csökken­tésére, a minőség javítására, általában a hatékonyabb munkavégzésre való törekvés abban az esetben vezethet eredményre, ha a vállalatok az eddiginél hatékonyabb bér- és jövedelempolitikát alakítanak ki. Vagyis,, ha a központi, a vállalati bérfej­lesztés, valamint az új alap­bérrendszer lehetőségeit ki­használva olyan bérrende­zést hajtanak végre, olyan bérformákat alakítanak ki, amelyek közvetlenebbül szol­gálják a munkateljesítmé­nyek növelését, a jobb mun­kavégzés elismerését. Magasabb mérőévé! A jattnak a sugallata mindig a munkában van Zárszámadás A jól sikerült, gazdag zár­számadás krónikája előtt hadd mondjam el elöljáró­jában Hercegkútról, a Re­mény Tsz-ről személyes él­ményeim néhány töredékét. A községet és lakóit két év­tizede, a tsz-t megalakulása óta, 12 esztendeje kísérem figyelemmel. Annak idején, amikor az ötvenes években Hercegkútra is bevezették a villanyt, né­hány hónap alatt annyi tej­szeparátor, villany meghajtá­sú szecskavágó és más kis­gép került a faluba, hogy azt; szinte csodaszámba vette a megye kereskedelmének ak­kor még gyermekcipőben já­ró piackutatása. Láttam egy hercegkúii házépítést. Vagy félszáz em-. bér dolgozott a portán. Nem kőművesek, napszámosok, ha­nem rokonok, ismerősök. Bár itt nem használják e szót, kalákában épült a család új otthona. Egy hét múlva már a gyönyörű új ház ablaksze­meit mosták fényesre az asz- szonyok. Az elmúlt nyáron, csodájá­ra jártak a ragyogóan tiszta, virágdíszes hercegkúti főut­cának. Pedig naponta több, mint kétszáz jószágot hajta­nak itt végig a csordajárás­ra. Láttam egy behajtási:. Minden porta előtt állt va­laki. A kezekben kis bot, vé­konyka vessző őrizte, óvta a falu díszét. Egyetlen pata sem taposhatott bele az út- széli virágágyásokba. * A zárszámadáson, miköz­ben a nagyszerű, a felelős­ségérzettől áthatott, s egy gazdasági év minden mozza­natát részletesen elemző be­számolókat hallgattam, aka­ratlanul is az emberek kezét figyeltem. A messzi környé­ken hallatlan szorgalmukról, munkabírásukról ismert, és nemegyszer csodált kezek most az ölekben pihentek. A nagy, kidolgozott kezek ujjai esetlenül fonódtak egymásba vagy markolták a nagykendö csücskét. Vajon irigyelheti-e valaki is ezektől a kezektől, hogy 2 millió 200 ezer fo­rintot számolnak ki a zár­számadás délutánján a borí­tékokból? Ami a munkát, az eredmé­nyeket illeti, itt magas, és Hercegkúton minden évben magasabb a mérce. A közősből, a Remény Tsz-ből már az előző zár­számadáskor 24 708 forint volt az egy dolgozóra jutó évi jövedelem. Az egy dol­gozóra jutó mostani fizetség évi 26 363 forint. Átlagosan 114 forint 65 fillért ér min­den ledolgozott, 10 órás mun­kanap. * Stumpf János, a tsz elnö­ke és Göetz Vendel, az el­lenőrző bizottság elnöke mégis arról beszéltek, ho­gyan lehet és kell még job­ban, még eredményesebben gazdálkodni, hogyan kell a mércét emelni. Szó esett a munkaszervezési gondokról, az elavult bérezési formáról, a hiányzó fiatalokról. Pedig ebben, a közepes nagyságú termelőszövetkezet­ben, ahol a szántóterület alig éld el az ezer holdat, s büsz­keségük, a nagyüzemi szóló •sem több 250 holdnál, közel 23 millió forintos termelési értéket produkáltak 1972- ben, s 12,8 millió forint volt- a szövetkezeti bruttó jövede­lem. Csupán a növényter­mesztés 6 294 000 forint nye­reséggel zárta az elmúlt évet. A közös vagyon újabb 4 millióval gyarapodott, s már meghaladta a 39 millió fo­rintot. * És amire a legbüszkébbek lehetnek: olyan alapokkal, olyan tartalékolt vagyonnal rendelkeznek, ami a fejlesz­tés nagyszerű távlatait bizto­sítja számúiéra. A Remény Tsz fejlesztési alapja megha­ladja a négy és egynegyed milliót, a biztonsági alap pedig pontosan 8 millió 493 ezer forint. Dr. Majoros László, a járá­si tanácsi hivatal vezetője, aki a sátoraljaújhelyi járás párt- és tanácsi szerveinek elismerését tolmácsolta a hercegkútiaknak, nem vélet­lenül jellemezte úgy ezt a közösséget, hogy itt a jobb­nak a sugallata mindig a munkában van. A munkában, és legyük még hozzá: az összefogásban, egymás megbecsülésében, s az egész zánszámacTó közgyű­lést jellemző őszinteségben. Pozsonyi Sándor U§ termékek az onga! üzemben Lukács László, az Ongai Csavarüzem vezetője három ízléses, műányagfóliába bur­kolt kis csavartömeget nyúj­tott át az elmúlt héten a CSIV igazgatójának. — Es a mi új évi ajándé­kunk — mondotta jóleső ér­zéssel. Az ongai üzem ugyanis a hazai igények kielégítése mellett ma már bátran vál­lalkozik speciális export­anyagok gyártására is. Ez év január 1-én kezdték meg a magas szilárdságú anyagok­ból a D!N-szabvány szerinti új csavarfajták készítését. Érdekességük, hogy egy-egy új típus kísérletezése olykor fél évig, vagy egy évig is eltart. Ez a folyamat most egyetlen hónap alatt zajlott 1c. A kísérlet jól sikerült, az anyag mindenben megfelel a követelményeknek. Kincses Andor, a CSIV igazgatója örült a meglepetésnek. Ez most alkalmas pillanatban történt, hiszen éppen mosta­nában utazik az NDK-ba a különféle exportrendelések­kel kapcsolatban. Az Ongai Csavarüzem már az elmúlt évben is gyártott exportra. A külföldi megren­delő igen elégedett az anyag­gal, s így a TGL-ászokcsava- rokból — amelyeket a jár­műipar hasznosít — most tízszer annyit kérnek, mint amennyit az üzem az elmúlt évben szálltított. Az igény kielégítése érdekében az egész gyártási rendszert át­alakítják, zárt ciklust hoz­nak létre. Gépeket alakítot­tak át automatikus adago­lásra, az emberi munka meg­könnyítésére, a termelékeny­ség növelése érdekében. A veszteségforrások csök­kentése, a hatékonyság nö­velése érdekében az ongai üzemben több hasznos el­képzelést akarnak kidolgoz- ; ni, megvalósítani. A folya- ! matos termelés érdekében például újfajta prémiumot akarnak alkalmazni. Lénye­ge, hogy, amennyiben a mű­szakba lépő dolgozó igazolja, hogy jó minőséget gyártó, jól működő gépet vett át, akkor elődje bizonyos össze­get kap. Ugyanez történik az ö esetében is, amennyiben a váltótársa hasonló igazo­lást ad. Másik ilyen elkép­zelés az éjszakai pótlék nö­velése. Jelenleg az éjszaka munkálkodó dolgozó 10 szá­zalék pótlékot kap. Olyan javaslaton dolgoznak, hogy a termeléstől függően a dolgo­zó éjszakai pótléka tovább növekedhet. Az intézkedé­sek kidolgozása, megvalósító- , sa várhatóan jó hatással lesz a kieső idő csökkentésére, a termelés, a termelékenység növelésére. A házgyárban a (rélcrre rakják az elemeket : A toronydaru a helyére illeszti a szobafal nagyságú panelt Ne kapkodj, hová sietsz... A HÁZGYÁR udvarán ren­geteg, fóliával gondosan le­takart ablakkeret. A hatal­mas szerelőcsarnokban a ki­csiny, karcsú tartókon függő acélhálókon fények villannak, egymással vetélkedve berreg­nek a hegesztőgépek. A csar­nok széles acélajtaja kitárul, s a száll ítószerkezelen újabb házelemek gördülnek ki a többi, a sokszáz mellé. — Halló, hátra ... Előre ... Hadd álljon! . . . Az óriási rakodótéren mun­kások utasításai harsannak. A nagy trélerek engedelme­sen kúsznak előre, vagy gör­dülnek hátrafelé, s a daruk óvatosan engedik a szállító­gépekre a leendő házak, ott­honok falait. Az egyik tréler volánjánál vékony, középmagas férfi, Beszterczi János ül. — Tizenötödik éve dolgo­zom az ÉPFU-nál, és harma­dik éve szállítom a házgyári elemeket.. Ma hajnali három­kor keltem, s négykor mar itt voltam Alsózsolcán, a ház­gyárban. Este hatra érek ha­za a családhoz. Most Barci- kára szállítom a házgyári ele­meket:. Háromszor is tudnék fordulni, de csak két forduló kell. Igen, így kevesebb a kereset is. Nehéz ez a mes­terség, különösén ezzel a nagy géppel, de ha az ember óvatos, vigyáz, akkor nem történik baj. Eddig szeren­csém volt. Üjból kiáltás harsan. Besz­terczi trélere útnak indul. Erős, zömök férfi, Semsei Antal ugrik a másik jármű volánjához. A, tréler enge­delmesen húz a daru alá. — 1963-tól dolgozom a vál­lalatnál. Amióta ez a házgyár dolgozik, az első perctől itt vagyok. Jó itt. Jó a kollek­tíva. Igaz, ilyenkor télen aka­dozik a szállítás, de majd­csak megindul .. . A TRÉLEREK, panelek út­ját követjük. Az egyik jár­mű Eger felé tart, Beszter­czi Miskolc belvárosában északnak, Kazincbarcika felé fordul járművével. Semsei a miskolci összekötő városrész­hez igyekszik. Hosszú, épülő háznál Pál Ferenc trélerén keményköté- sü építő-szerelő ált. Intésére a toronydaru a magasba, a leendő tízszintes ház tetejére emeli az elemet, A „pilóta'’ elégedetten figyeli a munkát, — Az építők és közlünk igen jó a kapcsolat. Mind régi ismerős. Jó együttműkö­dés nélkül nem is tudnánk dolgozni. Itt Nagy János bri­gádja dolgozik. Elismert, na­gyon jó szakemberek! Jó ve­lük együtt dolgozni... Ti­zennyolc éve vagyok már a cégnél. Évek óta szállítom a házgyári elemeket. Hogy mennyit hoztam mái*? Ki tudja azt hirtelen összeszá­molni! Most volt a máso­dik forduló. Ezzel a mai fel­adatom véget ért. Én még •szívesen csinálnék akár ket­tőt is. Két évvel ezelőtt igen jól ment. Tavaly már gyen­gébb volt a szállítás. Most se valami nagy a kilátás. Feltűnő, hogy a miskolci házgyár udvarán, s. az ÉP- FU központjában több tréler árválkodik. — Egységünk — mondja Lénárt József, a 3-as ÉPFU igazgatója — jól felkészült a két, a miskolci és a deb­receni házgyár kiszolgálásá­ra. Ebben az évben a mis­kolcitól 3209, a debrecenitől 1500 lakás elemének szállítá­sát várják tőlünk, Miskolcra, Egerbe, Leninvárosba, Ka­zincbarcikára, Özdra, illetve a debreceni és nyíregyházi lakónegyedekbe. A két ház­gyár csali 37 jármüvet fog­lalkoztat, 12 szerelvényünk áll. Ezeket a speciális jármű­veket nem tudják másra használni. Ez kiesés a válla­lat számára, és kihat a dol­gozók keresetére. Nagyon örülnénk, ha tokozoitabban haladna a mélyépítés, ha több elemet szállíthatnánk, az új otthonokhoz. Hát igen. Ez a BAÉV. a tanácsok, és ez az otthon után nagyon vágyódó embe­rek óhaja is. Csorba Barnabás Fotó: Szabados György fi belkereskedelmi miniszterhelyettes 1 látogatása a TVK-ban Molnár Károly belkereske­delmi miniszterhelyettes feb­ruár 5-én, hétfőn a Tiszai Vegyikombinátba látogatott. A vendéget Huszár Andor igazgató fogadta. Ezután a minisztérium és a kombinát szakembereinek bevonásával tárgyalások kezdődtek Mol­nár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes és Huszár Andor, a Tiszai Vegyikombi­nát igazgatója között. Egye­bek között megvitatták a ke­reskedelem és a gyártó vál­lalat kapcsolata további bő­vítésének lehetőségeit, külö­nös tekintettel az idei érté» kesítési feladatokra. II PANELEK ÚTJA

Next

/
Thumbnails
Contents