Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
1973. február 4., vasárnap m ÉS2AK-MAGYAR0RSZAG 9 Családi kör A KALAP Igen vastag fonalból 7-es tűvel kötjük. Kb. 900 gramm fonalat igényel. Szoknya: két egyenlő részszel kötjük, 73 szemre kezdve, 4 cm-t mindig simán. Tovább harisnyakötéssel dolgozunk, és a szabásminta szerint fogyasztunk. A kellő hosszúságnál befejezzük a szoknyát. Két háta: A modell derékban karcsúsított. Hatvanhét szemmel kezdünk, 4 cm-t mindig simán kötünk, tovább harisnyakötéssel. A szabásminta szerint fogyasztunk, szaporítunk. Bal eleje: 42 szemre kezdjük és 4 cm-t mindig simán kötünk, azután 28 szemet ha- risnyakötéssel, 14 szemet pedig mindig simán kötünk; az oldal karöltő és vállfogyasz- tásokat a hátrésszel azonos módon. A karöltő kezdésétől számított 12. sorban a mindig sima kötéshez a külső szélén egy szemet szaporítunk, ezt 10 soronként kétszer ismételjük. Tizennégy cm karöltőmagasságnál a nyakkivágás részére kútsoronként 1x9, 1x3, 2x2, lxl szemet fogyasztunk. Jobb eleje: Az elkészült bal elején a gombok helyét bejelöljük és annak megfelelően a gomblyukakat menet közben elkészítjük. Egyébként a bal oldallal azonos módon kötjük azt az oldalt is. csak ellentétesen. Az ujjakat 23 szemmel kezdjük, 4 cm-l mindig simán kötünk, tovább harisnyakötéssel, a szabásminta szerint szaporítva, majd fogyasztva. Gallér: 3 szemmel kezdjük, mindig simán kötünk, s mindig ugyanazon a szélén tizennégyszer, minden második sorban egy szemet szaporítunk; 17 szemmel kötünk a megfelelő hosszúságig, majd ugyanígy fogyasztunk, mint ahogy a szaporítást kötöttük és 3 szemmel befejezzük. Zsebek: Kettőt kötünk 12 szemmel 9 cm magassággal mindig simán. Kidolgozás: Az egyes darabokat kitűzve átgőzöljük majd összevarrjuk. A szoknyánál a cippzárat bevarrjuk, a gomblyukakat körülhurkoljuk. A gallért a vállak össí*j- varrása után dolgozzuk rá. de két oldalt az eleje kihajlásánál 9—9 szemet szabadon hagyunk. Az össze varr ásóknál igen célszerű danuvina-sza- lagot használni. A tisztálkodás története Egy ország lakóinak ápoltsági szintjét, elemi egészség- ügyi kultúráját az egy személyre jutó pipereszappan „fogyasztásával” is szokás mérni. Nos, a legfejlettebb európai országokban, Svédországban, Angliában, az NSZK-ban, a Benelux államokban egy kilogramm az egy személyre jutó évi szap- panfeLhasználás, s hazánkban ez a szám a tizenöt év előtti 50 dekáról máig elérte a 85 dekát. Az átlag tízdekás szappanokból tehát minden hazánkfia — a csecsemőktől az aggastyánokig — évente 8-10 szappant mosóik el. Tisztálkodási kultúránk tehát, am.j a szappan felhasználás mértékét illeti, elfogadható. A szintetikus mosószerekből is négy és fél kiló fogy már, s lassan megközelítjük a fejlettebb országok magasabb átlagfogyasztását. Figyelemre méltó eredmény, hogy míg régebben a fővárosiak vásárolták fel a pipere- szappannak és a mosószereknek 80 százalékát, ma már a vidék nemcsak utolérte. hanem néhány vonatkozásban le is hagyta Pestet. Az emberiség történetében a szappannal való mosdás aránylag nem régi találmány. Az ókor emberei nem ismerték a szappant, 5 körülményes izzasztással és hosszadalmas vizes ledörzsölés'sel tisztálkodtak. A szappan hiánya a magyarázata annak, hogy a.fürdés a rómaiak és a görögök életében feltűnően nagy helyet foglalt el, sok időt töltött ki. A középkor aszkézise az antik életstílussal együtt a bőrápolási kultuszt is száműzte, illetve felesleges „evilági hiúságnak” ítélte. Medici Katalin híres udvarában egyáltalán nem volt semmi mosdási alkalmatosság, s udvarának népe hat év alatt kilencven- szer változtatott lakhelyet, hogy a bűzös levegőjű, . el- férgesedett épületeket lakhatóvá tegyék. Háromezer szoba volt a spanyol királyok ősi kastélyában, az Bscorialban, de köztük egyetlen fürdőszoba sem volt található. Az emberek természetesen akkor is tisztálkodtak, csakhogy a világért sem naponta, hanem teljesen rendszertelen időközökben és lehetőleg mindig kevés vízzel, Ezzel szemben napjában hatszor is kiadósán krémeztók és parfümöztók magukat a jobb- módúak. Goethe weimari házában mosdóasztalt hiába keres a múzeumi kincsek gazdagságában a huszadik századi látogató, mert a költőfejedelem — akárcsak kor társai — kisebb fajta leveses tálban mosakodott, alig három újjnyi vízben. A XIX. században aztán a mosdótálak lassan növekedni kezdtek, s a mi századunkéi ej én a szabadban való fürdőzés is polgárjogot nyert; igaz. ezek a bátor úttörők még bokáig érő, illetve nyakig begombolt fürdő-öltözetet viseltek... Nos, szappan és mosószer ma már egyre több fogy nálunk is. A fogorvosok azonban közel sem olyan elégedettek velünk. Kiszámították, hogy az elfogadott — és nem túl magas — norma szerint hazánkban 16 millió fogkefének és évi 50 millió tubus fogkrémnek kellene elfogynia. Valójában azonban csak 4 és fél millió fogkefét vásárolunk, és mindössze 20 millió tubus fogkrémet használunk el. Az eredmény: az embereknek Magyarországon 30 éves korukra több foguk hiányzik, mint amennyi tömött. Fogaink ápolatlanságának következtében pedig ez az arány továbbra is nő, és ötvenéves korunkra fogaink 90-95 százaléka rágóképtelen. Tisztálkodás történetünk tehát nemcsak szeplőtelen, tiszta lapokból áll. Akad niég javítani valónk! Vettem a feleségemnek egy kalapot. Valójában nem is vettem, hanem szereztem, azaz hozzájutottam egy aranyos kalaphoz, ami a tényt egészen más megvilágításban mutatja, hisz venni mindenki tud, de szerezni ? ... Féltve őrzött zsákmányommal hazafelé menet betértem a rendelőintézetbe, mert hosz- szabb ideje vacakol az epehólyagom. Az előcsarnokban annak rendje-módja szerint fogasra akasztom a köpenyemet, s nejem dobozba csomagolt kalapját a polcra teszem. E fenti művelet közepette érzem: hátulról valaki kitartóan figyel. Óvatosan megfordulok, de valami megmagyarázhatatlan gyanakvásféle visszaparancsol a fogashoz. Leemelem a dobozt: biztos, ami biztos. Magammal viszem a rendelőbe. — Éppen jókor érkezett, — mondja Gávril Gávrilovics, vagyis Gáv Gáv, ahogyan mi. páciensei hívjuk. — Üj gyógyszereket kaptunk. Naponta háromszor tizenöt cseppet kell bevenni evés előtt, vagy evés után — mindegy. Ahogy, kezet szorít velem, megkérdezi: — Mi ez a kerek magánál ? — Ó szerény kis ajándék, egy kalap. — Ajándék? — szörnyül- ködött a doktor. — Hát hallotta maga valaha is, hogy Gávril Gávrilovics ajándékra tartott volna igényt? — Az ajándék, — szólok közbe nem Önnek, hanem Lidának az asszonynak ... — Ja vagy úgy?! meny- dörgi, valamivel enyhébben Gáv Gáv. Tehát már a feleségem nevét is tudják? Micsoda spionnépség! Mindent kifürkésznek! Kész újságtéma! Előre látom, Lidocs- ka, hogy begurul. Na, de sebaj. Első alkalommal megbocsátható — fejezi be Gáv Gáv es kiveszi kezemből a dobozt. Mikor hazatértem, Lida a feleségem nekem ront: — Hadd látom, hol az a kalap, amiről a telefonban ordítoztál... — A kalap Lidánál. Gávril Gávrilovics feleségénél... — dadogtam félhülyén. — Ne is folytasd! Mindent értek — fojtotta belém a szót. És egy hajszálon múlt, hogy el nem váltunk. A. Bunne jev Filmezés Mosol Az orvos kinyitja a rendelő ajtaját, es meglátja, hogy a várószobában egy fiatal pár iildó- jél. Az ajtónyitásra a nő feláll és elindul az orvos felé. — Jöjjön maga is — szól oda az orvos barátságosan a férfinak. A rendelőben megkéri az asszonyt, vetkőzzék le, majd tetőtől talpig megvizsgálja, Végül odafordul a férfihoz es megkérdi: — Mindig ilyen idegesen viselkedik a hölgy? — Fogalmam sincs — válaszol a férfi. — Most látom először életemben. * .4 színésznőnek néha arra is szüksége van, hogy lovagolni tudjon. Éppen ezért Isabella Biagini nagy félelmek közepette ugyan, de beiratkozott egy lovaglóiskolába, Egy reggel az edző, akit meglep, hogy a művésznőt már lovon találja. így szól: — Jó reggelt asszonyom! Máris nyeregben? — Óh, igen, már harmadszor! Beismerő vallomás A já,"'<!i ügyészségen megjelent egy ványadt képű sovány kis ember és feltűnő türelmetlenséggel fordult az ügyeleteshez: — Megengedi, hogy bejelentést tegyek? — Természetesen, bólintott az ügyeletes. A kis ember méltóságteljesen kihúzta magát és ünnepélyesen kijelentette: — Tolvaj vagyok! Igazi tolvaj ... De most végre el határoztam, hogy abbahagyom. Elég volt. Beismerő vallomást Kívánok tenni. — Ajajaj. ajajaj. — ráncolta homlokát az ügyeletes.— Ez egészen különös... És ha szabad tudnom, milyen tol- valy ? — Hogy-hogy milyen? — horkant fel a kis ember. — Már niegondtam: igazi tolvaj! — Nem, nem értjük egymást. Arra vagyok kíváncsi: milyen jellegű? Zsebtolvaj, vágj’ betörő? — Természetesen betörő! — vágta rá büszkén a kis ember. — Besurranó! Méghozzá specialista! — Hát akkor kérem, kopogjon be a második emeleti 8-as szobába. — Tolvaj vagj’ok. jelentem alázatosan, rebegte a sovány kis ember a 8-as szobában. — Beismerő vallomást akarok tenni. Rájöttem ... — Ez édeskevés, szakította félbe az asztalnál ülő elvtárs. Ilj’esmi előfordul... — De én betörő vagyok. Valódi betörő. Lakásfosztogató. — Ne zavarja össze a dolgokat —, folytatta az előbbi hang. — Foglaljon helyet. — Megbántam tetteimet — mondta a kis ember és zokogni kezdett. — De drága galambocskám, nem szégyelli magát? — méltatlankodott az elvtárs. — Nyugodjon meg. Így. No, és most beszéljen világosan: afféle kis betöröcske, vagy igazi nagy hal? — Specialista vagyok! Rutinos tolvaj! — Na látja, ez egészen más 1 Kérem, fáradjon fel a harmadik emeletre. Huszonhár- mas szoba. A sovány kis ember felcsoszog a harmadik emeletre. — Milyen időpontban rabolja ki a lakásokat? — kérdezte a 23. szobában ülő elvtárs. — Éjjel, vagy nappal? — Természetesen éjjel! — Tizenhatos szoba! — Betörő vagyok! — ordította a tizenhatosban. — Házitolvaj! Visszaeső1 bűnöző! — ordította még hangosabban. Besurranó! Azonnal tartóztasson le1 — Mit ordibál itt? — Pucoljon innen, ne zaklasson ilyen marhaságokkal. Majd ha szükségünk lesz rá — előállíttatom. Világos’ I. Zololunjcv Kötött kosztüm
