Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

1973. febr. 28., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5, A NAPTÁR szerint a ta­vasz március 21-én érke­zik hivatalosan, varázslatos hangulattal, rügyíakadás- sal, s a pompázatos virág­zás ígéretével. Erről szól a népi rigmus is: Sándor, Jó­zsef, Benedek, zsákban hoz­zák a meleget... De hoz­zák-e? Vagy a tréfás ked­vű időjárás abban a bizo­nyos zsákban hideget, sze­let cipel majd, mint ahogy néhány nappal ezelőtt — amikor a havat vártuk — napfényes időt, tavaszt idé­ző napokat ajándékozott? Igaz, azóta megérkezett az annyit hívott és áhított hó is, de . .. A hóesést megelőző né­hány napos tavasz a tél­ben. akárhogy vesszük is, csak ,.kóstoló” volt. Minde­nütt, bármerre járt is az ember, megélénkült a ha­tár. a vidék. Főként a Tak- taközben. voltak frissek, tettrekészek az emberek. Lovas kocsin és gyalog, kerékpáron és Zetoron igyekeztek ki a szabadba, a határba, a tavasz üde- ségét, munkára késztető frisseségét árasztó földek közelébe. Mád és Tárcái környékén — mintha ünne­pi felvonulásra indultak . volna — olajtól csillogó Zelorok pöfögtek végig az úton hosszú sorban, ponto­san betartva a KRESZ ál­tal előírt követési távolsá­got is. MÁS KÉP fogadta vi­szont a vándorló idegent Hernádnémetiben és Tisza- Iúcon. Az előbbi helyen, a falu szívében egy dömper borult az árokba, ahonnan kimozdítani nem is volt könnyű. Mint ahogy Tisza- lúcon is megizzasztotta a gépkocsivezetőt és az alkal­mi segítőtársakat, hogy a szintén árokba futott te­herautó újra menetkészen várja a „parancsot”. Mind­két jármű gazdáia megfe­ledkezett valamiről: az óva­tosságról. Arról a nagy- nagv felelősségről, ami az egyik legnagyobb üzem. az országút törvénye kell le­gyen: a legkisebb szabály­talanság is életet követel­het. Szerencsére, itt nem történt különösebb baleset, de könnyen azzá válhatott volna. Tragédiává, ami az­tán már ióvátehetetlen ... Ahogy fut. rohan az autó, változik a táj is. A fürké­sző tekintet átfogja, beba­rangolja a vidéket, meg­annyi látnivalót, élményt és tapasztalatot gyűjtve. SZERENCS felé haladva mar messziről int, szinte hívogat a módi őrlőmű. amely körül sűrű gomo- lyagban kavarog a füst és a por. Egy ideig ez a lát­vány köti le a figyelmet, hogy aztán üdébb képre váltson át a szemlélődő. Szerencs határában azon­ban már érdemes hosszan megállni. Nemcsak egy friss szippantásra a kris­tálytiszta levegőből, hanem azért is, mert a panoráma nem engedi tovább az or­szágút vándorát. Az se za­varó, hogy meglibben a szél hidegen és mérgesen, kabát alá igyekvőn, gallér mögé kapaszkodón, egy kicsit ar­ra is figyelmeztetve: ez még nem az igazi ta­vasz!... Az vagy nem az, annak érzi az ember. S így is gondolkodik. Ezért veszi csak úgy félvállról ezt a közjátékot, hiszen ami a szemben levő hegyoldalról „tekint le a vidékre”, az sokkal többet eláruló való­ság. Nevezetesen az, amit valaki helyesen és találóan megfogalmazott: az ott Sze­rencs kertvárosa. Vadonat­új lakótelep. Modern, nagy házak, aláépített garázzsal, köröttük nagy kerttel és gondozott környezettel. E történelmi múltú település egyik büszkesége, a napról napra változó élet — és a távlatokat is jelző — fok­mérője ez a változás. S mindennek alapja a mun­ka, az igyekezet, s az a tu­dat: íme, ez az egyetlen színfolt is ékes bizonyítéka mind jobban gazdagodó életünknek, épülő, szépülő országunknak. S MIRE a nap, a termé­szet törvényei szerint meg­határozott időben nyugovó­ra tért, mindenki bátran elmondhatta: jólesett egy kis barangolás a télben fo­gant tavaszban ... T. F. Adunk zabot is job!) ellátás hét községben Eredményes évzárás a íoicsvai áfész-ben Tokaj-Hegyalja hét telepü­lésének kereskedelmi ellátá­sáról, s részben szolgáltatá­sainak magasabb színvonalá­ról gondoskodott jól. az elő­ző éveknél magasabb szín­vonalon az elmúlt évben a Tolcsva és Vidéke ÁFÉSZ. Tolcsva, Olaszliszka, Erdő­horváti. Vámosújfalu. Koní- lóska, Sárazsadány és Há­romhuta szövetkezeti tagjai állapíthatták meg ezt az ör­vendetes tényt az áfész kül­döttközgyűlésén. amelyen részt vett Porkoláb Albert, a Sátoraljaújhelyi járási Párt- bizottság titkára. Tcgdn Je­nemé országgyűlési kéoviselő és Csege Géza, a MÉSZÖV elnöke is Kretovics Márton, flz áfész igazgató elnöke terjesztette elő az eredményes 1972-es esztendőt értékelő és az idei terveket ismertető beszámo­lót. A szövetkezet, az előző év­hez viszonyítva csaknem 11 százalékkal növelte forgal­mát. A hét településen levő különböző boltok javuló áru­ellátása. nagyobb forgalma mellett 3.6 millió forintra növelték a felvásárlást, s megduplázták az ipari ter­A lóállomány csökkenésé­vel országosan jelentős mér­tékben csökkent a zabterme­lés. Megyénk egyes részein, így főleg a Cserehát, a Hegy­köz sovány talajain azonban még ma is elég nagy terüle­ten vetnek zabot. Nemcsak azért, mert a sovány talajo­kon ez a takarmánynövény adja a legjobb terméshoza­mokat. hanem azért is, mert a megmaradt lóállomány, a juhászatok és a növendékjó­szág részére sok gazdaság még ma is igényli a zabot. Az idén tavasszal szüksé­ges vetőmagot csak nehezen sikerült biztosítani. A helyi hegyvidéki vetőmagtermelő gazdaságokban az elmúlt év­ben ugyanis minőségileg gyengéré sikerült a termés. Mennyiségben jó, néhány gazdaságban valóságos re­kordtermést értek el. csupán azért „zabosak” a zabterme­lők, mert az időjárási viszo­nyok miatt nagyon gyenge volt a zab csíraképessége. Sikerült azonban az ország más részeiből elegendő és jó minőségű zabvetőmagot beszerezni. Így semmi aka­dálya sincs annak, hogy a sovány, hegyi táblákon to­vábbra is termeljék ezt a „di­vatjamúlt” kalászost. gr Sí: melést. A lakosság által igé­nyelt szolgáltatások tervét is minden vonatkozásban túl­teljesítették. Beruházásokra és felújítá­sokra, a hálózat korszerűsí­tésére és bővítésére az előző évnél is 17 százalékkal több, mintegy 2.4 millió forint ju­tott az elmúlt évben. A szövetkezet körzetében jelentősen növekedett a ház­táji gazdaságok árutermelése ami a szövetkezet szakcso­portjainak eredményes mű­ködését dicséri elsősorban Míg az előző évben csak 20 ezer, lí)72-ben már több mint másfél millió forint ér­tékű árut termeltek ezek a j szakcsoportok. Az áfész te-! rületén például úgy sikerült nagymértékben megjavítani I a friss sertéshússal való ellá­tást. hogy a sertéstenvésztő szakcsoport 498 hízót biztosí­tott a szövetkezet húsboltjai , számára. Az áfész tagsága az ered­ményes esztendő végén rész­jegyei után 54 ezer forint ré­szesedést. valamint 125 ezer j forint vásárlási visszatérítés' j kap a tervezettnél magasabb j nyereségből. j A Lenin Kohászati Művek ú.i egészségügyi létcsílmény- n.vel gazdagodott. A vállalat vezetése ionizációs berende­zést építtetett több mint 600 ezer forintos költséggel. Az új berendezés a légúti be­tegségek gyógyítására szol­gál. Elcktroaerosol-késziilék- kcl permetezik a kezelőfül­kébe a megfelelő gyógyszer­kombinációkat. A porlasztóit gyógyszerek belélegzéssel, közvetlenül jutnak a beteg részhez, a gyógyulás hatáso­sabb. Képünkön: betegek ke­zelése az ionizációs teremben. Változó időjárás, változó szénfelhasználás Jól emlékszünk a közel­múltnak azokra az éveire, amikor az energiahordozó- ellátás, ezen belül különösen a szénellátás zavartalansá­gának biztosítása — külföl­dön és itthon egyaránt — igen komoly gondokat jelen­tett. A 62—62-as kemény tél pl. nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte . okozott ener­giaellátási zavarokat. A ne­hézségek áthidalására akkor a legkülönfélébb korlátozó intézkedéseket vezettek be. A következő években aztán újból szénfeleslegek jelent­keztek az európai piacokon, és hazánkban is tervszerűen haladt az energiapolitikai koncepció megvalósítása a IX. kongresszus által meg­határozott célkitűzések felé. ingadozó igények'( Az 1968—70-es években ismét változott a helyzet. A szénbányászoknak a terve­zettnél jelentősen nagyobb szerepet kellett vállalni az alapenergiahordoz-termelés- ben; mintegy 3 millió tonná­val több szénre volt szükség, amit jórészt csak szabadna­pi és vasárnapi termeléssel lehetett biztosítani. Az el­múlt évtizedek tapasztalatá­ból pedig Ismert, hogy a vasárnapi termelések nem­csak az emberi tényezőkben, a dolgozók kifáradásában je­lentettek hátrányt, hanem a legszükségesebb fenntartási munkálatok elmaradása mi­att a bányák állapotának romlásában, és nem utolsó­sorban a balesetek számának alakulásában. Most, 1973 februárjában megint az a probléma, hogy „sok a szén”. Az ország leg­különbözőbb helyiségeiben — TÜZÉP-telepeken és iparvál­lalatoknál — begyekben áll a tárolóhelyeken, és mahol­nap vége a télnek. De lénye­gében ez volt a helyzet a múlt télen is. Hogyan lehetséges? Bárkiben felvetődhet a kérdés: hogyan lehetséges, il­letve törvényszerű lehet-e a szocialista tervgazdálkodás körülményei között a több millió tonna, és tegyük hoz­zá, sok millió forint többlet- ráfordítással járó igény in­gadozás? Ma már egyértelmű vizs­gálatok bizonyítják, hogy az átlagos téli középhőmérsék­lettől eltérő időjárási viszo­nyok számottevő mértékben kihatnak a tüzelőanyag-fo­gyasztásra. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak akkor vannak problémák, amikor rendkívül hideg tél van. hanem akkor is. amikor olyan enyhe a tél, mint a jelenlegi. Hazai szak­értői vizsgálatok megállapí­tott ált, hogy egy szélsősége­sen hideg tél összességében egy év alatt esetleg kél-há- rom millió tonna igénykü­lönbséget jelenthet, és ez a nagyságrend érzékelteti a fordított helyzetet is. Ang­liában pl. ha a téli középhő- méreéklet. egy Celsius-fok- kal az évszaknak megfelelő sok évi átlag felett, illetve alatt van. az energiahordozó felhasználása közel másfél százalékkal változik, de a háztartási fogyasztások in­gadozása akár a négy száza­lékot is elérheti. Jelentős többletkollsérek Milyen anyagi konzekven­ciákkal jár ez a változó igény a szénbányászaiban? Jól jellemzi a helyzetet, hogy pl. az 1970. évi kemény tél miatti többlettermelések kö­vetkeztében 180 millió forint többletbért kellett kifizetni; a múlt évben pedig ugyan­csak 180 millió forintot kel­lett a szénbányászatnak jut­tatni, de most már nem a többletbérek, hanem a be­vezetett rendkívüli szabad­napok bérfedezete miatt. Ez a két szám is világosan bi­zonyítja, hogy a szénbányá­szat többletráfordítás nélkül nem tud gazdaságosan al­kalmazkodni a változó keres­lethez. A bányaüzemek ugyanis természeti sajátos­ságaiknál fogva nem rendel­keznek olyan képességgel, amely révén termelésük az önköltség növekedése nélkül szükség szerint és gyorsan bővíthető, illetve korlátoz­ható lenne a fogyasztói igé­nyeknek megfelelően. Nem lehel megjósolni A „megfelelő” termelésre való felkészülés egyébként olyan időszakra történik, amelynek hőmérséklete még a „jövő titka”. Ki látta elő­re, ki tudta volna megjósol­ni pl. az idei enyhe telet is? Mivel ez nem lehetséges, gazdasági megfontolásokkal olyan szénellátási felkészü­lést kell biztosítani, amely mellett bármely irányú el­térés kiegyensúlyozása a legkisebb átlagos évi több­letköltség árán biztosítható. A számba vehető eltérések­nek azonban műszaki és gaz­dasági határai vannak. Egy nagymértékű téli középhő- ménsékleíváltozás miatti bár­mely irányú igényváltozás többletköltségeit a szénbá­nyászat már önmagában nem kéoes elviselni. E terhek vi­selését a kormányzat rnird'g magára vállalta, és a bá­nyászok gondját mindig megoldotta. Erre az idén 's számítani lehet, és termé­szetesen a következő évek­ben is, amikor majd esetleg éppen fordított helyzet áll­hat elő. Or. Kövess Gyula Méhek és nyitlak Mit mond a paragrafus? J OQtísxun Is vét aszol Sárospatakon az áfész több termelő szakcsoportot is magába foglal. Közülük a 86 tagú méhészeti szakcsoport a legrégibb, s a legjobban szervezett. A méhészek „édes esztendőnek” minősítik a ta­valyit. mert a szárnyas méz­gyártók a vártnál több nek­tárt és egyéb hasznosíthat? nyersanvagot gyűjtöttek a virágokból. A szakcsoport még pótszerződési, is kötött a tervezettnél nagyobb méz­mennyiség értékesítésére. A pataki szakcsoport összesen 36 282 kg mézet és 814 kg méhviaszt értékesített. A szövetkezés haszna, hogy a méhek téli táplálására a szakcsoport 282 mázsa cuk­rot kapott a helyi áfész-től nagykereskedelmi és külön­leges kedvezményes áron. A szövetkezet és szakcsoport közösen tízezer forintért vá­sárolt speciális kannát, s így semmi fennakadás nem volt a nagy mennyiségű méz szál­lításánál. Hasznot hajtő a „csincsil­la” házinyúl tenyésztő szak­csoport tevékenysége is. Ösz­tönözte a nvúltenyésztés fej­lesztését, hogy a felvásárló vállalat tavaly a korábbinál előnyösebb átvételi árat fize­tett. az áfész pedig kiváló képességű tenyésznyúllal és. nyúltáp juttatásával segítette ; az eredményesebb tenyész­tést. Az elsősorban exportra szállított nyúl húsából tavaly 4685 -kg-ot adott el a sáros­pataki szakcsoport, másfél­szer többet, mint az előző esztendőben, Mennyi rendet szabadság jár a fiatalkorúnak? — kér­dezi Hrivnvák László ónodi (Muhi u. 7.) olvasónk, mert a tsz gépcsoportjának vezető­je nem ismeri el pótszabad sága jogosságát. A Munka Törvény könyv szerint a dolgozónak minden, munkaviszonyban töltő'.' naptári évben 12 munkanap alapszabadság, és a munka- viszonyban töltött idejéhez igazodóan, pótszabadság jár A pótszabadság jogcíme többféle lehet. Pl. a munka- viszonyban töltött évek (2 év után 1 nap. legfeljebb 12 munkanap) után: a fiatalko­rúak (6, vagy 12 munkanap' dolgozó anyáknak; beosztás alapján; egészségre ártalmas munkakörökben s'b A pót- szabadság csak egyféle ámen jár. A fiatalkorúnknak, az egészségre ártalmas munka- körülmények között dolgo­zóknak járó pótszabadságot a munkaviszony alapján járó pótszabadsággal együtt évi 12 munkanap mértékéig össze kell vonni. Egyéb esetben a dolgozó, ha egyidejűleg több­féle címen illeti meg pótsza­badság. a kedvezőbb mérté­kű pótszabadságra logosult. A fiatalkorú dolgozónak ti­zenhat éves koráig évi 12 munkanap,' azon túl évi 6 munkanap pótszabadság jár A pótszabadság utoljára ab­ban az évben jár. amelyben a dolgozó a tizenhatodik, il­letőleg a tizennyolcadik élet­évét. betölti. Mivel olvasónknak 1971. május 2-től folyamatos mun­kaviszonya van, ezért a mun­kaviszonyban töltött naptári év alapján a 12 munkanap alapszabadságra jogosait. Az alapszabadságra való jogo­sultsága és fiatal Kora alap­ján a 6 munkanap pótsza­badságra is jogosult a ti­zennyolcadik életév betölté­séig. Ha a jogosultságát a tsz nem hajlandó elismerni azt ajánljuk, forduljon panasz- szal a munkaügyi döntőbi­zottsághoz Megjegyezzük, hogy a tsz-t.agokat hasonló mértékű rendes szabadság illeti meg. mint a munkavi­szonyban dolgozókat. Az a tény. hogy a tsz az elmúlt év november 22-től nem tud munkát biztosítani, szintén panasz tárgya lehet. Körutazás napsütésben

Next

/
Thumbnails
Contents