Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
7973. február 3., szombat GSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ih rövid a karod, (oldd meg egy lépésselL. Szóltunk az embereknek, és jöttek Milliók — társadalmi munkából Trevira felsőruházaticikkek A Mosonmagyaróvári Kötöttár agyár 1973. januárjában 100 millió forintos költséggel hozzálátott az üzem fiatalításához, illetve korszerűsítéséhez. A beruházás nagyobbik része már megvalósult. Az új gépelt segít ségével először gyártanak poliészter alapanyagú trevira ruhákat. Képünkön: Sorozatban készülnek a trevira gyártmányú kötöttruliáll. A vásárlók segítségével Lebuktak a tolvajod Lőrincz József, Borsod- nádasd nagyközség tanácselnöke nyugodtan beszél a tanácsülésen. Ugyanis semmi oka kapkodásra, idegeskedésre, sőt! Hangjából valamiféle, visszafojtott jókedv érződik,, pedig nem kis dologról van szó: a nagyközség múlt évi gazdálkodásáról, az idei költségvetési, fejlesztési alap felhasználásáról. A múlt év szépen sikeredett, és reménykeltőéit az idei tervek is. Nemcsak a pénz miatt, hanem amiatt is, amit az asztalon .álló, aranyozott serleg jelez. Ez a serleg pedig a lakók áldozatvállalásának, munkakészségének a jelképe. A felszólalók — gyári munkások, tsz-dolgozók, pedagógusok — megfontoltan, felelősségteljesen beszélnek. Persze, elmondják, ami a szivüket nyomja: a vízvezeték-hálózat fejlesztésére még nagyobb erőt kell fordítani, az utak építésére, a közvilágítás korszerűsítésére is. Szépíteni, rendbe hozni az áruház, a művelődési otthon, az iskola környékét. Ügy, ahogyan az erőből telik. Lé- pésről-lépésre, pontosan kidolgozott terv szerint. A Lemezgyár szinte percenként kerül szóba: elismerően, köszönettel, további segítséget kérőén. Mindenki örömmel fogadja, amit Lászka István, a gyár igazgatóhelyettese mond: a tervet sikerült túlteljesíteni és ebből a községnek is haszna származik. A gyár vezetőinek továbbra is célja, hogy dolgozóinak gondjait nem csak a kapukon belül, hanem azokorf kívül is igyekezzen megoldani. Együttes erővel sikerül is. Erről az együttes erőről beszél felszólalásában Soós Ottó. az MSZMP Özd járási Bizottságának első titkára is. Egy-egy közösség összefogásából fakadó erőről, mely mindig is nagy feladatok megoldására képes. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel — tartja a közmondás. Hát az egy lépést a falu ereje képes biztosítani. A munka frontján is. Igen, az asztalon álló serleg is ezt jelzi. A serleg, melynek hovatartozásáról egy évi társadalmi munkaverseny döntött. Az ózdi járásban ugyanis — mint annak idején hírül adtuk — verseny indult a községek között. A verseny lényege: dolgozzon minden család három napot társadalmi munkában a faluért. A járás minden községe benevezett. Az egy évi eredManapság gyakran halljuk: változik a kéményseprő szakma. Ezzel együtt természetesen változnak a kéményseprőkkel szemben támasztott szakmai követelmények is. Hogyan vélekedik erről a szakember? Viszokai Tibor, a megyei Kéményseprő Vállalat főmérnöke: — A hagyományos kémény- seprés ma már a vállalat ösz- szes tevékenységének alig 30—10 százalékát teszi ki. A tüzeléstechnika rohamos fejlődése. a szénhidrogének előretörése a tüzelésben, a fűtésben,. kihat a szakmára is. Kéményseprőink ma mór nagyobb részt kazánt' - "‘ássál, kazánellenőrzéssel. gyárkémények műszaki paramétereinek megállapításával, különböző tüzelést’wi Kérdések szakszeri? elbírálásával foglalkoznak. — Mennyiben tud lépést tartani a megnövekedett, nagyrészt új feladatokkal a helyi Kéményseprő Vállalat? ményeket egy külön bizottság nemrégiben értékelte. Az eiső helyet Borsodnádasd szerezte meg. Ezt jelzi a vándorserleg, melyet a tanácsülésen adtak át ünnepélyesen a község képviselőinek. „lilái, 'árdát építenünk” A versenyben Borsodnádasd 1382 családjából 1017 család vett részt, 092 ezer 500 forint értékű társadalmi munkát végeztek el. Nemes Lajos, a Lemezgyár Béke szocialista brigádvezetője az iparvasútnál: — A mi körzetünkben főleg utakat, járdákat építettünk. Száz méter járdát raktunk le és ugyanennyi utat építettünk meg. Több nyugdíjasunk is van. Ök is jöttek, hogy segítsenek, amivel tudnak. Nem szívesen hagytuk őket nehéz munkát végezni, de láttuk, hogy rossz néven vennék, ha nem lehetnének ott. — Egy brigád vezetőnek egyébként is sok az elfoglaltsága. Hogyan jutott idő a külön munkára? — Jutott. Kellett, hogy jusson. Mint ahogyan másaknál is jutott. Szólni kellett az ’embereknek és jöttek. — A család hogy fogadta mindezt? — A család? Ügy. hogy a feleségem is jött, és rakta a járdalapokat. „Konkrét feladatok kellenek!” Csuhány Aladár agronó- tnus: — A mi legnagyobb grun- dunk is az út volt, amely körülbelül ezer méter hosz- szúságban vezet fel a hegyoldalba. Elképzelhető, menynyire tönkre tette az eső. Gépkocsival egyáltalán nern lehetett odamenni, de még gyalogosan . sem mindig. Most a kohósalakkal rendbe hoztuk. megépítettük. Ha úgy tetszik, akár félcipőben is felsétálhat bárki! Nekünk ez nagyon nagy dolog! — Nehéz volt az embereket munkára hívni? — Egyáltalán nem. Hiszen mindenki tudta, miről van szó! — Mi a véleménye a versenyről ? — Az, hogy konkrét feladatok kellenek! Pontosan — A dn1~'-'Tnk is f-'1:'•merték: a szakma már nem a régi értelemben vett- munka elvégzését jelenti. Ezt a felismerést bizonyítja a vállalatnál rendezett továbbképző tanfolyamok sikere is. A tanulási kedv bizonyos szempontból kényszer. Hogy mire gondolok? Tavaly például 200 ezer forintért vásároltunk új korszerű műszereket, köztük például egy 30 ezer forintot érő, úgynevezett mérőkoffert. Jelentős eredményeket értünk el a kisgépesítés- ben is. Dolgozóink maguk jönnek rá: ezekhez a műszerekhez. gépekhez a régi ismeretanyag már kevés. Idei műszaki fejlesztési programunkban is jelentős összeget irányoztunk elő műszerek, vásárlására. kisgépesítésre. Ezért tovább folytatjuk a szakmai továbbképző tanfolyamok szervezését is. — Mindez nyílván kihat a tanulóképzésre, a holnap, s a jövő kéményseprőinek nevelésére, oktatására... meghatározott, konkrét feladatok, akkor megy a munka. A szervezésen sokminden múlik. A lialalok is olt voltak A fiatalokat Gyárfás Ibolya KlSZ-titkár és Cseh Béla műszaki előadó képviseli — A fiatalokkal könnyű volt szót erleni? — Könnyű Természetesen a fiatalok is ott voltak. Szép is lett volna, ha éppen mi nem segítünk! Egyébként pontos kimutatásunk van az elvégzett munkáról. Kár, hogy legalább a fényképek nincsenek itt! Mindegyiken legalább tíz-tizenöt fiatal látható a földmunkáknál. A következő kérdés valamennyiükhöz szól. — A tanácsülés az imént megszavazta, hogy a versenyben az idén a három nap helyett már négyet dolgozzanak a faluért. Mi a véleményük róla? — Most is vannak sokan, akik nem három napot dolgoztak, hanem nyolcat, tízet, vagy enné] is többet — mondja Csuhány Aladár. — Csakis a község nyer vele. — Nemes elvtárs mennyit dolgozott? — Órában tudom megmondani: 96 órát... És valóban így igaz: a község nyer vele. Magunknak dolgozunk, ezt mindenki tudja. Minden község uvert Az elmúlt évben az ózdi járás községeinek lakói 42 ezer 440 napot dolgoztak tár- ssadalmi munkában, melynek értéke 6,6 millió forint. Az öt legjobb eredményt elért község: Borsodnádasd, Hó- doscsépány, Uraj, Hangony, Bánréve. Dr. Vodila Barna, az Ózdi járási Hivatal, valamint a versenybizottság elnöke: — A versenyben gyakori a- tilag minden község nyert. Hiszen a járás valamennyi ' községe részt vett a mozgalomban, mindenütt sikerült többletet adni a községek fejlesztéséhez, szépítéséhez. Mindannyian nagyon örülünk ennek a szép sikernek és a versenyt az idén szeret- j nénk folytatni, a tapasztala- i tok alapján tovább fejleszteni. Ehhez minden lehetőségünk adott. Dr Majoros Barna igazgató: — A kéményseprő szakma — mondjuk meg őszintén — sokáig lenézett volt. Ez oda vezetett, hogy a fiatalok érdeklődése csökkent az egykor virágzó szakma iránt. Ma már bizonyos szempontból más a helyzet. A ma kéményseprőjének nem egy esetben valósággal technikusi ismeretekkel kell rendelkeznie, be kell bizonyítania hozzáértését, rátermettségét. A laboratóriumi műszereket, vagv az új füstgázelemző készülékeket csak komoly előképzés után tudja valaki használni. kezelni. Ezzel a szakma nemcsak nehezebb, hanem vonzóbb is lett. Más oldalról a minisztérium és a vállalat 600 forint ösztöndíjat ad a tanulóknak, ami kedv'"Abb a más szakmák elsaiótítóinak adható anyagi támogatásnál. T,'"'n ösztöndíjban részesül az a 15 tanuló is. akiknek beiskolázását az idén tervezzük Edelényben. Kijelenthetjük: ma már akár — Mit csinál, kérem? A fiatalember — akiben, mint kiderült, volt egy-két légkör is — ijedten kapta fel a fejét. A mozdulat V— amely - lyel a porcelánárukkal teli polc felé nyúlt — megakadt félúton, aztán barátunk se szó, se beszéd, futásnak eredt. , Az eladó kislány utána. Az ajtóban utó] is érte. A rajtakapott vevő megfordult, erőteljes ütéssel mellbe vágta üldözőjét, aki a padlóra zuhant. A támadó, már íura- ködott Volna kifelé az ajtón, amikor két fiatalember galléron ragadta. Nem volt menekvés. Ihmuíálah a zsebben — Legyen szíves kiüríteni a zsebeit! — szólították fel az igazgató irodájában. Egymás után került az asztalra néhány hamutálca. — Mennyit fizetett ezért? Szabad a blokkot? ... — Mennyit? Hatvan forintot —' válaszolta tétován, majd úgy tett, mint aki a vásárlási cédulát keresi. Természetesen nem találta. — Tudja, mennyit ér ez? — mutattak , a nagy halom válogathatunk is a tanulók között, ami nagy szó ebben a szakmában. — Az előbb Edelényt említette. Miért ott képezik a tanulókat ? — Vállalatunk központi elhelyezési gondjai közismertek. Edelényben új. korszerű munkásszállónk van, ahol a legjobb feltételeket tudtuk biztosítani a gyakorlati oktatáshoz. Ez az állapot azonban csak ideiglenes. Reméljük. hogy egyszer esek ''’készülhet miskolci Major utcai új telephelyünk, ahol nem csak a tanulókénzés körülményeit javíthatjuk, hanem megoldhatjuk a szerszám- gyártást is. Edelénvben kiképzett tanuló'"', termá<=?°- tesen visszakerülnek a lakóhelyüknek megfeleö körzetekbe — Hallottuk, hogy a vállalat hamarosan nevet változtat... — Reméljük, erre hamarosan sor kerül. Éppen a vállalat. tevékenységében bekövetkezett változások miatt in- ( clokolt a névváltozás. Ehhez még őse’- annyit: természetesen az ói feladatok elvé“' se mellett is fontosnak tnriÍÚk. b e “” a 1 elroeé.d rvl n'HIV kákát a lehetőségekhez kénes* megelégedésre végezzük el. árura. Ötszáz forintot. — Ne ejteenek mór át! — tiltakozott a férfi, akinek fogalma sem volt arról, hogy aan.it elemeit, herendi gyártmány, drága portéka. Amikor aláírta az esetről felvett jegyzőkönyvet, indulni készült. A jelenlevők közül valaki észrevette: a lábán is új cipő van. Az egyiknek a sarkán még ott ..virított” az árcédula is. Visszahívták ... Ebben a pillanatban lélekszakadva rohant be a cipő- osztály egyik dolgozója, kezében egy pár használt lábbelivel. Kiderült: a tettenért fiatalember ezen az osztályon is járt.. A felpróbált cipőt a lábán hagyta, a régit a polcra tette, s az üres kosarat — mint aki dolgavégezetlenül távozik —. visszatetle a helyére, Az ügy 'természetesen már a hatóságokra tartozik. Az csernvős férfi Egv másik vásárló szintén fizetés nélkül akart a teli szatyorral távozni, amikor rajtakapták. Az esetet megelőzően két hete szabadult, a börtönből, s letöltve ' öt évi büntetését, becsületes úton indulhatott volna el újra az életben. Lebukott. — Mi csak '-"'zszázalékos esetekben lenünk közbe — mondja a Centrum Áruház igazgatója. Mindig messzemenően számítunk a vásárló- közönség segítségére. Előfordult: dolgozóinkat a vevők fisve1 oi °-’+°tték: — Kisaszszonv! Nézze csak?... Legutóbb például egy elegánsan öltözött férfi az esernyők között válogatott. Számára kedvező pillanatban a kariéra akasztott egvet. s mint pisi lói véCTQzte deTpét. ráérősen. minden feltűnést kerülve akart kisétálni az áruházból. Ekkor hangzott el a figye1,'pez+etés. — Mi bízunk a közönségben — mondia az igaz.sató. "Tindep1-! kedtrére válogathat. Nincs vásárlási kénvszer, a vásárló rpacra dönti el - meny- p’-i időt «zári a nézelődésre, a póp^tárcMmz szabható vétel (7>1 r? f (&:c;,ó’'p0 A Centrum Áruház is ön- kísmlo-áló rendszerre rendezkedett be ami vé"eredmépv- bep a 'vásárló érdekelt szol - "álla. Senki nincs usvanis kitéve az eladók szubjektív meeatnrtásónak, ha nem tpt_ szik "plami. pevszerűen visz. sz.nadta ás tnvöWh-tpocpT c: icraz* p foovacatóV is mety_ eaerepái- ezt a lris7.nlgélási | formát. A pultokon az áruház a rendelkezésre álló készlet 80 százalékát kínálja, lényegében minden ott van a vevő szeme előtt. Ez a lehetőség csábító is. Csábító azok számára. akik eleve, elhalóro- zottan. vagy meggondolatlanul. esetleg virtusból ..elfeledkeznek” magukról. s könnyelműen megkockáztatják. hogy eltulajdonítsanak valamit. Az ellenük való védekezés nem valamiféle- általános bizalmatlanság a vevővel. a nagy közönséggel .szemben, hanem jogos önvédelem. vagvonvédelem. Elsőrendű kötelessége az áruház minden dolgozójának, s még inkább a hivatásos rendé- szeknek. / ovada shót. virtushói — A mi célunk a megelőzés — mond.ia az igazgató, Grundik Gyula. Előfordul, hogy a szülő mellől elkalandozik a gyerek, s leemel a polcról egy játékot. Észreveszik. Ilyenkor a szülő sírva kér elnézést, hiszen nem tudatos tettről van szó. Egy figyelmeztetés is megjárja ilyenkor. Volt ró példa: kamaszkorú srácok fogadásból. helytelenül értelmezett virtusból nyúltak hozzá az áruhoz, de fizetni már elfelejtettek, vagy nem is volt miből. Tettüket megbánják. de nem kerülhetnek el valamit. Az esetről az áruház értesíti az iskolát is. ami nem mondható kellemes dolognak. — Mi szívesen elmennénk az iskolákba is egy-egy előadást tartani, ha lenne erre igény — mondja az áruház vezetője. — Nem is ártana néha — esetleg osztályfőnöki óra keretében — beszélni a társadalmi tulajdon védelméről, hiszen ezek a gyerekek talán nem is tudiák, milyen következményekkel iárhat eey- egy meggondolatlan ..kaland” az áruházban. Ahogy reggel kinyitja kapuit az áruház, attól kezdve egész napon át tömeg hullámzik a falak köz.ött. Napjában — átlagban — '.5 P7,er ember fordul meg itt. Kiszámolták: a múlt évben 3 millió 300 ezer vevő lépte át a küszöböt, ami azt jelenti, mintha a megye lakoss«<?»pak aora.ia-naevia három és félszer megfordult volna a '"'“ntrumban. Ilyen forsaiom mellet’ a vagyonvédőén-! is hihetetlenül nagy figy'-’-p"* :<Jéovel... Tóth Fereu# Priska Tibor Vált&ssó kór mim ények Kéményseprők ■— önmagukról
