Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
1973. febr. T8., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 Részeg volt9 nem szolgálták ki ...és a vendég ütött Elcsattant a pofon. Még a legedzettebb, s hasonló tettre hajlamos vendégek is meglepetten hagyták abba a diskurzust és a csetepaté felé figyeltek. Pillanatok alatt robbanásig feszült a légkör. A hőzöngő, mind jobban nekivaduló férfi áthajolt a pulton, ütésre emelt kézzel támadt a csaposra, egy szorgalmas, ügyes kezű, gyorsan és szolgálatkészen dolgozó nőre. Az első ütés is őt érte. A hatalmas, drabális férfi (ez a durva, egyértelmű jelző illik ró), mert a pultnál az újabb támadással vereséget szenvedett, minden teketória nélkül a vendégek orra elöl kapkodta el az üres, vagy félig telt poharakat, s egymásután vagdalta a tokaji szamorodnival, sokféle pálinkával és egyéb itallal telerakott polchoz. Tört, zúzott. Mindez pillanatok alatt történt, azért, mert — már ittas lévén — nem szoleáltók ki. Kétezer forint kárt okozott, amiért a napokban felelt a bíróság előtt. * A pofon nem ritka esemény itt, a Búza téri „csellóban”. Egy rossz szó, egy ferde tekintet vagy ártatlan megjegyzés, s maris kész a baj. Még az is könnyen pórul jarhat, aki életeben először tér be ide, gyanútlanul,’ pohár sörre, vagy épp málnára szomjasan. Különösen fizetések napján s akkor nagy a tumultus, ha piac van. Nincs a napnak olyan órája, amikor üres lenne a talponálló. A vendégek folyamatosan cserélődnek. A „menet” reggel öt órakor kezdődik és záróráig tart. Hajnalban, a nyitást gyakran 30—40 ember várja, szép sorban, illedelmesen. Ezek a futó vendégek, műszakba igyekvők. A törzs később érkezik. Javarészük egész nap a falat, vagy a falra szerelt polcot támogatja. Ha csörög a zsebében néhány forint, kér valami innivalót, ezzel „megváltva a belépőt” akár egész napra is a kocsmában való tanyázóshoz. Aztán lesi, varja az olyan vendéget, akitói „leesik” valami. Az ilyesmire mindig van alkalom. Szomjas torokkal soha nem távoznak. Máról holnapra élnek. Munkájuk, keresetük nincs. Néha alkalmi jövedelemhez jutnak, amiből egy csipett- nyit ennivalóra is szánnal:, de a többit inkább „torok- öblögetésre” fordítják. * Aki csak úgy, szemlélőként áll be itt a helyiség egy félreeső zugába és csak „álcázásként” kér valamit, annyi tapasztalatot szerez, hogy győzze „megemészteni”. A minap családostól „vonult be” egy házaspár. Az asszony karján csecsemő, szoknyájába kapaszkodva pedig egy ötéves forma kisfiú. A férj sört kért és kapott. Nagy kortyokkal „húzta meg” a poharat, aztán a karonülő gyermek szájához emelte az italt. De „itatni” már nem volt ideje. A bolt vezetője gyorsan ott termett, kiütötte a férfi kezéből a poharat, és ajtót mutatott a magáról megfeledkezett házaspárnak. Ugyanezt tették azzal a 14 éves forma gyerekkel is, alá két féldeci szilvapálinkát kért és nyújtotta a — valaki más által megváltott — blokkol. Ezt elvették ugyan, de pálinka helyett a pénzt adták vissza. Az italbolt dolgozói jól ismerik kuncsaftjaikat. Gyerekeket is kiszolgálnak, ha üvegbe kérik, s úgy viszik el, amit kérnek. Az ilyen vendégről azt is tudjál:, kinek a lánya, vagy a fia. Bátran a kezébe adják a szeszt, inert tudják, hazaviszi az apjának, aki talán éppen vendéget fogad. * S miután ilyen „jo az ismeretség” az italboltban vendég és vendéglátó között, bizony akad, akit egyáltalában nem szolgálnak ki, kérje akár a legkedvesebb, legszebb hangon is az innivalót. Tudiák róla: ha egy-két pohár „elmegy”, akkor az isten se bír vele. Renitens ■*- kötekedő, gyakran zűrzavart kezdeményező páciens lesz belőle. Krimibe illő esetek, történetek kerülnek elő az italbolt krónikájának lapjairól. Őriznek például egy bicskát, amit máig sem ludjáK kié, s milyen szándékból, milyen okból repítette be valaki az irodába, amely közvetlenül a bejárat mellett két deszkafalból elkerített részt jelent. Szerencsére nem történt baj. de ugvanúgv tra^'kus végű balesetet is okozhatott volna az ismeretlen „késdobáló”. Az pedig mindennapos „műsor”, hogy az italbolt dolgozóit — elsősorban a már ittas emberek — sértegetik. Ilyenkor nem a vendég az ittas, hanem a kiszolgáló, mert nem ad teli poharat. S ezt hangosan, kötekedve, ki is nyilvánítják. * » Természetesen, nem csak ilyen vendégek járnak ide. Gyakran betérnek például nyugdíjasok, akik a helyiség „védettebb” helyein húzódnak meg, csendesen elbeszélgetnek, s ha sötétedni kezd — a rövidke kiruccanás után — békésen hazatérnek. Kiszolgálnak átutazókat, csak egy kortyra beugrókat, de a „törzs”, az szinte változatlan. S ha eljön a záróra, még sokáig hangos az utca, a környék, igen gyakran „félelmetes” a hangulat. Hát kell ez nekünk!? Szükség van erre Miskolc legforgalmasabb pontján, ahol találkoznak a négy irányból a városba vezető utak. Igaz, hogy jó a forgalom, hiszen napjában 6—800 ember (kisebb falu) fordul meg itt, koptatja a lépcsőt, de meddig? Ez a kérdés... Tóth Ferenc Uzsonna a gyümölcsösben A Bükkalja egyik kis falujának határában nevetéstől hangos a téesz gyümölcsöse. Negyven asszony dolgozik itt hetek óta, tisztítják, metszik a fákat. Régen férfi munka volt a metszés, nők nem is érteitek hozzá. Egy-egy férfi életre szóló „tőkét” kovácsolt magának abból, hogy olyan pontosan senki nem tudott metszeni, mint ö... Ügy tartják a szakemberek, hogy a jó termés alapja a ponlo- az időben elvégzett metszés. A szőlővesszők, a gyümölcsfák minden évben megkívánják °zt a munkát. Az asszonyok brigádve- zetője, Imréné évek óta szakembere ennek a munkákénak. Hallgatnak rá az asszonyok. Most is éppen az ő hangját hallani. — Hahó, lányok! Itt az uzsonna ideje. Együk meg, amit hoztunk ... megdolgoztunk érte. — Kiváncsi leszek, mit szól az elnök? — kérdi az eevik asszony, szinte önmagától, aztán mindjárt válaszol is csak úgy magának: elégedett lehet. — Ha a tavalyi norma marad, megkeressük a 110 forintot naponta — mondja egy másik asszony. — Hideg a föld, ne üljetek le — figyelmezteti Imréné az asszonyokat. De azok rá se bagóznak. Mintha nyár lenne, úgy ülnek karéjban. Nagyokat nevetnek, egy-egy tréfás megjegyzésen. — No, Marika — huncol- kodik az egyik —, kiváncsi lennék, este, hogy bújsz az ember mellé. — Jól fog esni a meleg — válaszolja a másik szenvte- lenül. — Hát te, Piri?! Csak nem a Gyurit sajnálod? Ügy búsulsz, mint akinek nem jutott dinnyeföld. Egyel, se búsulj?! Különben... nem is hozzád való az a Gyuri. — Csend! — szakítja, félbe Imréné a beszélgetésüket —, gyön az öreg Pisla bácsi... Ugyan mit akarhat a^ elnök —, mert, hogy biztos ő küldte. — Jó-na-pot kí-vá-nunk, Pista bácsi — harsogják kórusban az asszonyok. Szeretik a kisöreget. Jóságos, mint egy manó... már a megalakulástól kezdve itt van a téeszben, mindent tud, mindent elrendez ... Ügy mondják, ő az elnök jobbkeze. — Mi van aranyoskáim? •— nadrágos tündéreim?!... Jó hírt hoztam nektek. — Mi az a jó hír? Ki vele, Pista bácsi! — Hát nem megy az olyan gyorsan, aranyoskáim. Előbb megtöltöm a pipámat. Legalább addig átgondolom, amit mondani akarok ... Az elnök is azt mondta, „kétszer is meg kell azt gondolni, amit mondani akar az ember”. — Mondja már, Pista bácsi, kilyukad az oldalunk a kíváncsiságtól — nyelvel az egyik asszony. — Egyszóval... az elnök meg van elégedve a munkátokkal ... Jobban mondva, nagyon meg van elégedve. Azt mondta, többet értek, mint száz férfi. Rátok mindig lehet számítani... A férfiaknak mindig csak az iváson, meg a lógáson jár az eszük __Ezt is az e lnök mondta. — Nocsak, Pista bácsi?! Mondjon még ilyeneket! Az ilyeneket szívesen hallgatjuk, különösen férfi szájából. — Szóval?! — ezzel még nincs vége. Azt üzeni az elnök, hogy ha befejezitek a gyümölcsös metszését, ünnepi vacsorát főzet nektek ... olyan bankett félére gondol. De csak nektek, ennek a brigádnak. — Hurrá, hurrá —örvendeznek az asszonyok. — Aztán, ha akarjátok, megtanítunk benneteket a szőlő metszésére is ... Meglátjátok, többet kerestek majd, mint az emberek ... De kell ez nekik — mormogja az öreg magában — nem tartanak ki sehol ... Hát vagy eljárnak dolgozni, vasy itt maradnak a téeszben. El kell azt dönteni. — Köszönjük a jó hírt, Pista bácsi! — hangoskodik Imréné. — Mondja meg az elnöknek, hogy ha így áll a dolog, ezután is számíthat ránk. Ezt üzenem a brigád nevében. — ... Most aztán munkára, lányok, mert még felfázik a nadrágotok ... Mert nem minden a pénz. Ügye. lányok?... (takács) Reklamálók ! — Kérem! Ez felháborító! Két hónapja vettem a gye-- •reknek a cipőt, és már lent van az orra! — Szeretném, ha megnéznék ezt is! Alig egv hétig hordtam, máris kitöredezett. Sok-sok reklamáló, sokféle hangnemben viszi visz- sza a kifogásolt árut. Cserére, esetleg pénzvisszaváltásra ... Az emberek szeretnek öltözködni. Aki teheti, drágább cikkeket vásárol, aki nem. az olcsóbbakat. A vásárlásnál viszont mindany- nyian egyformán keresik a kiválasztott cikkekben a hibát. Természetes ez, hiszen senki nem akar fölöslegesen fizetni. Vannak azonban olyan rejtett hibák, amelyekre csak később jön rá az ember, akkor, amikor már hordja azt a bizonyos ruhát, vagy cipőt. Az elmúlt napokban a reklamálásokról, a jogos és jogtalan panaszokról érdeklődtünk néhány üzletben. A Centrum Áruházban a következőket tapasztaltuk: Idős néni áll a pénztárnál. Kezében világosbarna félcipő. — Hol lehet reklamálni? — Az emelet végén, nyitva az ajtó — hangzik a válasz. S a néni elindult az ajtó felé, kezében szorongatva a cipőt. Első ránézésre azt hiszi az ember, évekig hordták a lábbelit. Sarka félig elkopva — pedig tömör gumiból készült —. talpa leválva. Műlakkból készült felsőrésze kissé mór kitöredezett. Aztán kiderült, hogy ...: — Novemberben vettem ezt a cipőt — mutat rá —, s már ilyen. Kérem cseréljék ki! — Hogy leliet ezt kicserélni; hiszen tönkre van léve! — Alig hordtam pedig. Szó szót követ, s a jegyzőkönyv elkészül. A cipőt, pedig felküldik szakszerű vizsgálatra' a KERMt-héz. A következő „ügyfél” kezében 500 forintos spanyol cipő. Bőre kitöredezve. — Szeretném kicserélni, hiszen nem egy hónapra vettem! Ez esetben rövid vizsgálat után a hölgy elindul, hogy válasszon magánai: egv másik cipőt. Kél panaszos, kétféle panasz. Melyik a jogos, melyik a jogtalan? Ezt kell eldöntenie naponta 40-szer 50-szer a panaszfelvevönek. 1964-ben hoztak egy rendeletet. amelynek értelmében a vásárló a vételtől számított 6 hónapon belül jelezheti az áru hibáját A szaküzlclben a panaszt ki telesek megvizsgálni, „or vosolni”. Természetesen ez zel a rendelkezéssel ösztö kelték a gyártó cégeket a jobb minőségű áruk kibo csátására. egyúttal a vevőknek kedvezményes vásárlási lehetőséget is biztosítottak. Nem volna ezzel semmi baj, de az utóbbi 2 —3 évben magasra emelkedett a reklamálók száma. Főleg a cipöboltokban, ahol nem ritka az olyan eset sem . amikor az ügyfél egy penge segítségével ügyesen „belöredezi” a cipőt. Előfordul hasonló eset a kon- fekcióáruknól is. A szakszerű vizsgálat után viszont ezekre az ügyeskedésekre fény derül. A Tulipán Divatházban mindössze 20—30 panaszos akad egy hónapban, néha ennél is kevesebb. Általában pulóvereknél jeleznek szövéshibót, vagy harisnyáknál kifogásolják a festés minőségét. Természetesen. ha jogos a panasz, azonnal segítenek, ha viszont. jogtalan, elutasítják a kérést. A Royal divatáruboltban ennél valamivel magasabb a visszahozott áruk száma Itt is a pulóverek és a harisnyák, harisnyanadrágok kerülnek vissza az üzletbe, de gyakori az esernyő, bőrkesztyű miatti reklamáció is. Sajnos, a visszaélésekre ebbén a szaküzletben is van példa. Néhány helyen már rendszeres látogatók vannak, akik 2—3 havonként hozzák vissza megvásárolt, ruhadarabjaikat, cipőiket. Furcsa véletlen, egyes vevők mennyire „balszerencsések”! Vagy' inkább becsületük rovására ügyesek?! Monos Márta Derű Apatocki István Diósgyőri Vasas Fotókör
