Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-05 / 3. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4, 1973. január 5., péntek Összehangolt változatosság Az újhelyi járás közművelődési programja V ázlat A lan ácsi szervezet korszerűsítése. a helyi tanácsok feladatkörének bővülése a köz- művelődési munkában is szerkezeti változásokat kíván. A sátoraljaújhelyi járásban az 1973. évi közművelődési tervek előkészítését szolgáló tanácskozásokon a változás lényegét tömören így fogalmazták meg: a tartalmában, eszközeiben. s formáiban változatos közmű- . velődési tevékenységet igazítsák a helyi, sajátos igényekhez, kívánalmakhoz. A korábbi járásközpontú szemléletet. s gyakorlatot a helyi művelődéspolitika kialakítása és a felelősségtől áthatott öntevékenység váltsa fel. Hogyan érvényesíthető ez a sarkalatos elv a gyakorlatban ? Az újhelyi járás három jellegzetes arculatú tájegységének — a Bodrogköznél-:, a Hegyköznek, s a Hegyaljának — közös jellemzője, hogy ,a néhány regionális gazdasági, kulturális központnak számító települést kis falvak gyűrűje veszi körül. A természetes fejlődés eredményét vették alapul a járásban a körzeti tanácsok kialakításakor. Most elérkezett az ideje annak is, hogy a közművelődési intézmény- hálózat is megfeleljen a természetes fejlődésnek. A tanácsi körzet székhelyén mielőbb művelődési házzá kell fejleszteni az ottani közművelődési intézményt. úgy, hogy a közvetlen helyi feladatainak ellátásán felül képes legyen a körzeti községek közművelődésének módszertani támbgatására is. ’ így például a Bodrogzug tanácsi székhelyén, Kenéz- lőn művelődési ház működik majd, míg a két társközségben, Vissen és Zalkodon klubkönyvtár szolgálja a helyi közművelődési alapellátást. Kenézlő sokoldalú kulturális közreműködésével. A Hegyköz legnagyobb községe, Pálháza szintén művelődési ház_,t kap. s innét sugárzik ki a környék nyolc hegyi településére a helyi kulturális tevékenységet jótékonyan kiegészítő, összehangoló hatás. í’aMiáza példája a leginkább tanulságos a közművelődés sajátosan bonyolult problémáinak érzékeltetés éne is. Évek óta hangoztatott általános irányelv, hogy a kulturális célokra szánt anyagi alapokat az egy területen működő gazdasági testületek, vállalatok, üzemek ne forgácsolják szét, hanem a helyi közművelődési intézmény támogatásával az egész település javára hasznosítsák. Ezt az elvet érvényesíti Pálházán a termelőszövetkezet és az általános fogyasztási szövetkezet, átutalva kulturális alapját a művelődési háznak. A méltányosság és a kölcsönösség úgy kívánná, hogy hasonlóképpen járuljanak hozzá a körzet kulturális ellátásához az itt érdekelt egyéb gazdasági szervek is. Mivel azonban az itteni per- litbánya. a műszaki erdészet, a fűrésztelep, s a körzethez tartozó füzérradványi kaolinbánya nem önálló üzem, hanem innét távoli központok részlegei — az anyavállalatok nem veszik tekintetbe, hogy ezekben a hegyközi részlegeikben sok száz itt lakó ember dolgozik, akiknek arányos rósz járna munkájukért a kulturális ellátásból is! Pedig az itt dolgozók igencsak hozzájárulnak az egész üzem, vállalat termelési eredményeihez, bevételeihez. Megérdemelnék, hogy ők se legyenek semmilyen vonatkozásban mostohagyermekek. Hogy a kulturális alapok összehangolt felhasználása mennyire megjavíthatja a közművelődés anyagi lehetőségeit, arra szemléletes példával szolgál a Hegyköz másik körzeti székhelye, Füzérkomlós. Itt a körzet három termelőszövetkezetének rendszeres hozzájárulásával 75 százalékkal nő a kulturális célokra felhasználható költségvetés összege. Segíti a közművelődési munka korszerűsítését, hogy a községi tanácsok titkárai külön tájékoztatást kaptak arra, miként igazíttassák a helyi művelődési intézmény költségvetését a sajátos helyi feladatokhoz. Ahol például a kis lélekszám miatt nem szervezhető esti iskola, azoknak a felnőtteknek, akik utólag kívánják megszerezni a teljes általános iskolai képzettséget, ott anyagi alap létesíthető rendszeres konzultációra a magánúton tanulók szakszerű felkészítése érdekében. Előtérbe kerül a közművelődési munkában a klubok fejlesztése, a közhasznú .szakkörök szervezése — mindenütt a helyi előzmények, lehetőségek figyelembevételével. Ott, ahol az általános iskolában jól felszerelt műhely van a gyakorlati foglalkozásokhoz, a teljesebb kihasználás érdekében célszerű a közművelődési intézménynek is technikai szakköröket szervezni. Megvan erre a lehetőség például Cigándon. Ricsén. Tiszaka- rádon, Cigándon a helyi nép- művészeti hagyományok hasznosítására is mód nyílik. ilyen célú szakkörökben. Közösségi nevelő hatása és tudományos értéke együtt indokolja a honismereti szakkörök szervezését. A járásban a karcsai szakkör országos hírt vívott már ki magának. Példája serkentően hal a nem kevésbé jeles múltú Hegyalján is, ahol különösein Toícsván, ezen a patinás történelmi településen új tartalommal töltheti meg a honismereti mozgalom a nemrég megnyílt, szépen berendezett ifjúsági klub közhasznú tevékenységét. A jellemzésül kiradgoau példák érzékeltetik, miként terebélyesedhet mindenütt, a helyi kulturális „tápanyagok” gazdaságos hasznosításával a közművelődés. Berccz József Filmek a nagyvilágból Az elmúlt hetekben többfelé járt a magyar filmá,f- vétcli bizottság és számos filmet vett át hazai forgalmazásra. A Londonban járt filmát- véteii bizottság hét játékfilmet vásárolt meg. Egy csetiő-botló kisemberről szól a Jáisszd mén egyszer, Sam! című film, Herbert Rose alkotása. A legnépszerűbb amerikai beat-énekesek és zenekarok közreműködésével készült Saul Swimmer rendezésében a Hangverseny Bangla. Desk -javára című film. Jó színvonalú western a Chato földje és izgalmas, feszült bűnügyi történet a Váltságdíj egy halott emberért. Visszatérés Őzhöz címmel színes rajzfilmet is vásároltunk. Az említett, öt film, bár Londonban vettük meg. amerikai származású. Természetesen angol ütmeket. is megvásárolt a kint járt bizottság. Sajátos angol humorú film a rendkívül hosszú című Quackser For- tune-nalc van egy unokafivére Bronx ban. A másik angol alkotás, a Lázadás a buszokon tipikus angol vígjáték. A Berlinben járt delegációnk nyolc játékfilmet vett át. Két tv-film is akadt közöttük. Az egyik, az Agatha Schweingert nagy utazása, amely Anna Seghet's elbeszéléséből készült és a harmincas években játszódik. A másik tv-film mai történet. A címe: Juli-Júlia—Julianna. A további hat film a DEFA produkciói közű] való. köztük egy lengyel és egy csehszlovák koprodukció. 1813-ban a napóleoni megszállás idején játszódik a Liltzowiak című történelmi film. Mai munkáS'témájú alkotás az Érett meggy, zenés-táncos revüfilm a Ne. csalj, kedvesem, mai témájú filmdráma a Pál és Paula legendája. Művelődési vállalások a szocialista brigádoknál' A szocialista brigádok ismert hármas jelszava gyakorlati megvalósításának érdekében a brigádok kulturális vállalásokat is tesznek. Ezek a vállalások arra hivatottak, hogy teljesítésükkel emelkedjék a brigád tagjainak műveltségi szintje, életük mind tartalmasabbá, kulturáltabbá váljék, s mind alkalmasabbak legyenek a gyors léptű technikai előrehaladás támasztotta új feladatok jobb ellátására. A közelmúltban egy képzőművészeti kiállítást ajánlottak két nagyüzem szocialista brigádjainak figyelmébe. Szó szerint ezt olvastuk az erről szóló röplapon: „ . .. gyúr szocialista' brigádjai figyelmébe ajánljuk az 1972. évi kulturális vállalásaik teljesítése érdekében a Miskolci Galériában (Déryné u. 5., színház mellett) rendezett léli tárlat (képzőművészeti kiállítás) megtekintését ...” A röplap alján a következő záradék szerepelt nyomtatásban- „Igazolom, hogy a ........... brigád ........... taggdl a téli tárlaton m egjeleni Dátum és aláírás helye. Hogy kinek az aláírása került nem tudom. lapokra, Öregember, régi dal Ez a tárlat mindenképpen megérdemelte, hogy mind többen, így a szocialista brigádok tagjai is megnézzék. Nem is a tárlatról kívánunk most szólni, hanem arról a szemléletről, amely a kulturális vállalásokat ilyen adminisztratív formában kívánja teljesíteni, hogy ne mondjuk: letudni. Vajon az ily módon aláírt, esetleg le is pecsételt szelvények felmutatása, mely minden bizonnyal bekerül a brigádnaplóba is. vagy valami mú-. •dón „bizonylat” lesz belőle, mennyit emel az adott brigád, vagy brigádtag művelődési színvonalán? Nem formális-e az ilyenfajta kulturális vállalás, mint ahogyan formálissá váltak különféle színház- és mozilátogatások és egyéb' látványos, kollektív vállalás-teljes í lesek? Vajon a nem mindig kellő gonddal kiválasztott filmek megtekintése, s e látogatások számszerűsége minden esetben kulturális elóbbrelépést jelent-e? Különösen olyan esetekben, ha a brigádtagok egv része csak elküldi a lapját aláírásra. másrészt pedig felkészültsége nem mindig áll olyan fokon, hogy az adott műalkotás teljes hatásfokkal érvényesülhessen nála. tudatára, fejlődésére is hasson? cialista kultúra szempontjából másodrendű, vagy éppen értéktelen műveket tekintünk meg vállalásként? Jó, ha csak a számszerűségre törekszünk. s például üzemi könyvtárakban nem figyelünk rá, mit olvasnak a bri- gádlagok, csak solcasodjek a bejegyzés kartonjaikon? A válasz aligha lehet kétséges. Sok még a formális vállalás. Sok még az olyan kollektív vállalás, amelyik teljesen figyelmen kittül hagyja a brigádtagok adottságait. Sok a látványos és igazoló papírokkal viszonylag könnyen bizonyítható vállalás is. Ha ezt egyáltalán vállalásnak lehet nevezni. Gondoljuk csak el. hogy egy-egy brigádon belül menynyire különböző adottságú emberek is adódhatnak. Vajon akinek hiányzik a nyolc- általános iskolai végzettsége, ugyanúgy tudja élvezni egy kiállítás képeit., mint a vele' egy brigádban levő, érettségizett, s különböző szaktan- folyamokat végzett, vagy szabad idejében intenzívebb művészeti érdeklődést tanúsító munkatársa? Jó az. ha nehezen „emészthető’’ téma- ■ ,iú társadalmi filmeket jegyeztetünk be, esetleg tömegesen meg is nézzük, csak azért, hogy a vállalást teljesítsük? Vagy használ-e valamit a. szocialista kulturális vállalásban, ha a szoNem véletlenül figyelmeztetett a műit év végén a népművelési tervek előkészítésének időszakában a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsának agitációs, propaganda és kulturális bizottsága többek között a szocialista brigádokkal való foglalkozásra, a formális vállalások felszámolására. Arra intett a kultúrbizottság, hogy teremtődjék meg az egység a szocialista brigádoknál a termelési és kulturális vállalások között. Nem lehet csak úgy általánosságban vállalni. A vállalás csak konkrét lehet, ráadásul személyre menően konkrét. A brigád személyekből, emberekből áll. a vállalást rájuk lebontva kell megtenni, azaz „megszemélyesített” vállalások' lehetnek csak értékesek. Például a jól hangzó és látványos kollektív tárlatlátogatások helyett, vagy mellett az egyes \ brigádtagok hiányos iskolai végzettségének pótlására, továbbtanulására, az abban való segítésre, különféle szakmai képzésekre, egyes tagok sajátosabb kulturális érdeklődésének fokozottabb kielégítésére történhetnek a brigádon belül vállalások. Lehetséges, hogy a „meg- személyesedve” tett vállalások teljesítése nehezebb, kevésbé tetszetős, dokumentumokkal nehezebben igazolható, de mindenképpen hasznosabb. Szocialista brigád- mozgalmunk hármas jelszavának korszerű értelmezésében el kell jutnunk oda. hogy a vállalás és az annak gyakorlati realizálása során történő munka és élet valóban tartalmas, formalitásoktól mentes legyen. Benedek Miklós le nem lehet nyúzni. Vőfély uram, előbb vegye vérét a kőnek, akkor majd lenyúzom én is a bőrét. Így aztán egybekelheltünk a mamával. — Még ma is dalolgat. Károly bácsi ? — Jutnak is eszembe újabb, meg újabb nóták. Dalolom is, meg leírom őket. — El kellene vinni a pávakörbe. — Szívesen is megtanítanám a fiatalokkal. Ahogy beszélgetünk, megszólal Károly bácsi unokája: — Nagypapa, mutassa meg az érmeit! Előbb húzódozik az öreg, óvatosan elővesz egy barna papírdobozt. És a dobozban kilenc piros tokoeska! Legszebb a Munkaérdemrend ezüst fokozata. El is homá- lyosodik az öregember szeme, ahogy simogatja a kitüntetési. — Mit kívánna Károly bácsi egy jótündértől? — Mii kívánnék? vánnék én semmit. Amit én akartam, eddig is a két kezemmel értem el. Sokszor volt ám nehéz, nagy a család. Négy gyerek, kilenc unoka. De ha néha rossz is volt. szegénység volt; csak egymásra néztünk a mamával, oszt minden jó volt. Mikes Mária \.]aI" k'árn’v bácsit IVdlü > mindenki ismeri a községben. Még ma is gyakran áll egyenes derékkal, feszes egyenruhájában a munkásőr őrs kapujában. Pedig 76 telet ért már meg a kis öregember. — Nem látszik meg Károly bácsin az idő. — Hogy nem őszültem meg? Nekem nem volt mibe beleőszülni, mert nem értem rá. Mindig dolgozni kellett. A bajusza is koromfekete: hatalmas, kackiásan pödört. Fürge emberke. Csuk á keze reszketős mór. Pedig de sokszor fogott bütykös, kidolgozott kezében fegyvert! — Bizony, két világháborút harcoltam végig. Amikor jött a második, és besoroztak. azt mondtam magamban: no, ebbe mán nem halok bele. ha az elsőbe meg nem haltam. Megvárom, mi lesz. Aztán negyvenötben. mikor felszadadul- t • ik. beiéptem a pártba. A mama is belépett, mink voltunk ketten először párttagok az egész környéken. A ..marna”, azaz Kató néni. az öregember felesége. Különös, kedves hangulatot kap Károly bácsi szájából 07. a megszab'tás. — Aztán Szikszóra köl- 1 főztünk. azóta is itt élünk 1 csendesfkén, békességben., Mink még nem veszekedtünk a mamával egy jóízűt. Mert llát én azt mondom, hogy inkább az egész faluval ve- t szekedjek, mint a felesegem- mel. t — Ugyan, ne világolj már j — szól közbe kedves zsör- j tölődéssel Kató néni —, a sok szóbeszéd helyett 'inkább { mutasd meg a népdalaidat. Mert Károly bácsi régi népdalgyűjtő. Még ma is ‘ igen szeret dalolni. Már ke- resgél is fürgén a sublód- ban. és kivesz belőle egy nagy. kék füzetet. Reszketeg, j, szálltás betűkkel sűrűn tele- ^ írva. Pontosan hétszázhar- f minchét felvidéki népdal van c ebben a kincses füzetben. ” — Hogy jutott eszébe, hogy leírja a dalokat? — Tavaszkor lesz két esztendeje, hogy egy népfront- ^ gyűlésen azt mondták ne- ? kém. Károly, nem szeret- . nénk. ha azt. amit tudsz, j. elvinnéd magaddal a más- t világra. Gyűjtse! össze a népdalaidat. Hát azóta iro- ^ gatom őket. |. — Melyiket szereti Károly r bácsi a legjobban? ( Az öreg sodorint egyet a c bajuszán, és érces, barna hangján rákezdi: Ihajla, ezt a kislányt nem az anyja nevelte Csuliajla, barázdába kis pacsirta kötötte . ., — Szép nóta. — Az. Még a nagyanyámtul tanultam. Mikor még kisbéres voltam a Felvidéken. : — Hogy éltek akkoriban a • faluban? — Szeptembertől fontak az asszonyok, lányok a fonóban. Ha valamelyiknek le- , esett az orsója, mink lege- | nyék felvettük. A lány meg ] csak egy csókkal válthatta , ki. De ha nem akarta ki- ] váltani, akkor a legény bi- ] zony lemotollálta az orsót! , Szerencsére a mama ki akar- ( La váltani. Huncutkásan villan Kató ) nénire a szeme. — Tavaszkor már itt is volt a lakodalom ideje. Mentem a mamáért jzépen, ünneplőbe öltözve, de a vő- ' fély nem akart beengedni a ' tornácra. Azt mondta, előbb , nyúzzam le a kőnek a bő- ^ rét. Hű, vakartam a fejem. , ha nem állom ki a próbát, nem lesz enyém a lány! Osztán egyszeresük mondom: Élő jószágnak a bőrét
