Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

1973. jan. 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 00 Örülök, Az új posta hoqy itt l Erőgyűjtés Aggteleken mmmmmm "" Éfi m k j .h'Vyy ■ Nehéz időt 'szakítani a be­szélgetésre. Az aggteleki Cseppkő szálló most ugyanis sokkal inkább hasonlít vala­mifajta oktatási intézményre, mint szállóra, vagy üdülőre. Az emberekkel teli teremből előadás hangja szűrődik ki, a pálmákkal, kényelmes fote­lekkel berendezett hall üres, a ltáogató figyelmeztetés nél­kül is óvatosra fogja lépteit, kérdezőslcödését. Az elmúlt két hétben ugyanis az aggteleki Csepp­kő szálló a megye népfront­tisztségviselőinek erőgyűjtő színhelye volt. A Hazafias Népfront Borsod megyei Bi­zottsága egy-egy hetes tur­nusban továbbképző tanfo­lyamot szervezett, amelyen gyakorlatilag mesénk nép- frontbizottságainat vala­mennyi vezetője riszt vett. A pontosan kidolgosott, szinte percre beosztott pfogram sze­rint múló napokban sok hasz­nos tudnivalót gyűjtöttek ösz- sze a továbbképzís résztve­vői. Előadásokat tartottak Deme László, Vaátó Mihály, az MSZMP BorsOd megyei Bizottságánál? titkárai. Hegyi Imre, a Népfront megyei tit­kára, Monos Ján's, a Bor­sodi ' Szénbányák Igazgatója, a Népfront megye elnöke és számosán a Hazdias Nép­front Országos tanácsának munkatársai közű is. A lanácsválaszfcok előtt Hegyi Imrével, * Népfront megyei titkárává beszélge­tünk a továbbképzésről. — Az elkövetkéő időkben újra sok felada hárul a népfrontbizottságőra, ezért, szükségesnek Iáttik, hogy a továbbképzést az eddigi há­rom nap helyett gy-egy hét­ben állapítsuk rég. itt mi természetesen ; tartalmi munkához kivárnak segítsé­get adni. ÁltaláPn a "nép- liont teendőiről, i tanácsvá­Közienínj a Icjárusíásról Miskolc megyei \?os Tanácsa V. ű. kereslted elmipüzlálya tá­jékoztatja a vásá^közönsécet, hogy 1973. január 8-tól vala­mennyi utalványosteJet árusító bolt az alábbiak s!r>nt köteles árusítani: A 0—1 éves kori:1 szóló utal­ványra a boltok fiteres poli- packos csormgolásite.let kötele­sek biztosítani. Az ~6 éves ko­rig. illetve a terhes'byák részé­re kiadott utalván!8 csak kan­nás csecsemötejet íhialc kiszol­gálni. Utalványra eib kannás, sem polioaekos -'somagolású, úgynevezett szaba tejet ki­szolgálni net lehe A Cement- ét.^észmü- vek Hej őcsal;' Gyára felvesz felsőfo? közgaz­dasági vépttséggel. vagy mérlegbe*6*; tanfo­lyammal és jzámviteli gyakorlattal rf^e'kező belső ellenőr Jelentkezéseke írásban kell a gyár főiJbyvelöjé- hez eljuttatni. Gyakorlott dbkoratö* (grafikus- kirakatrendezc FELVESZ a miskolci Centrum Arla;c- Képesítéssel /‘delkezők előnyben. lasztásokról, a város- és köz­ségpolitika kérdéseiről van szó. A helyi politikai tenni­valókról, hiszen egy sor fel­adat minél jobb megoldása nem is a felsőbb vezetésen múlik, hanem a helybeli erőkön. A közelgő tanácsvá­lasztások természetesen té­maként szerepelnek, hiszen e tekintetben is sok feladat hárul éppen a helyi erőkre. — Meglepően sok fiatal látható most a továbbképzés résztvevői között... — Igen, és nem is véletle­nül. Ha szabad így fogalmaz­nom, tudatosan „fiatalítunk”, de hadd tegyem rögtön hoz­zá: nem a statisztika kedvé­ért. Azok a fiatalok vannak itt, akik rátermettek erre a munkára, szívesen dolgoz­nak. — A két hétnek most már a végén járunk. Mi a véle­ménye a továbbképzésről? — Amennyire megítélhe­tem, úgy vélem, elértük cé­lunkat. A résztvevők aktí­vak, sokat kezdeményeznek, látszik, hogy valamennyien igyekeznek minél több erőt, tudást összegyűjteni a későb­bi feladatokhoz. Bukta Mária talán a leg- i fiatalabb résztvevője a to­vábbképzésnek, Egerlövöből jött: — Különösen az tetszett, ? hogy az elméleti felkészíté- | sen kívül nagyon sok gyakor- | lati útmutatást is hallottunk, sok konkrét példával. Mudri Tibor is a fiatalok közé tartozik, Szentistvánból jött: — Azt hiszem, nekünk, fia­taloknak rendkívül hasznos a továbbképzés. Nemcsak az előadásokból, konzultációkból tanulhatunk, hanem az idő­sebb, sokat tapasztalt embe­rektől is, akikre mindig ér­demes odafigyelnünk. Megállás nélkül n Az elmúlt év közepén adták át városunk egyik szép létesítményét, a kiliáni postát. A ré­gi, korszerűtlen „10-es posta” már átadta helyét a korszerűen felszerelt postának, amely­ben, ha befejeződik a telefonközpont szerelése, nagymértékben enyhül a kerület telefon- zsúfoltsága Fotó: K. Pál János Vélemények Csőke Pálné Borsodivánká- ról jött: — Örülök, hogy itt lehet­tem. Sokat tanultam és azt hiszem, mindezt hasznosítani is tudom majd későbbi mun­kámban. Tóth-- Róza.- Bogácsról: ­— Igen, föltétlenül hasz­nos ez a továbbképzés. Én ugyan már a régebbi nép­frontosok közé tartozom, mégis sok újat tanultam, hi­szen feladataink is újak. Vége a szünetnek, a szálló hallja gyorsan kiürül. Min­denki elfoglalja helyét az asztaloknál, folytatódik az el .adás . .. A két hétnek most már vége. A rendezők nagy ener­giával, nagy körültekintéssel szervezték meg. A tanuláson, a munkán kívül természete­sen biztosítottak időt a szóra­kozásra, baráti beszélgetések­re, vetélkedőkre is. A két hét elteltével pedig a községekben, városokban folytatódik a gyakorlati munka, a népfrontbizottsá­gok sok tennivalója közepet­te. Megállás nélkül, hiszen a tennivalókból mindig bőség­gel van mindenütt. Bizonyá­ra hasznosan kamatoztatják majd az aggteleki erőgyűj­tést. Priska Tibor i felőli­emlékkiállítás Monokon (Tudósítónktól.) Petőfi Sán­dor születésének 150. évfor­dulója tiszteletére emlékki­állítás nyílt a Monoki Álta­lános Iskolában. A tablókon és a vitrinekben elhelyezett emlékanyag színvonalas el­rendezésben mutatja be a nagy forradalmár költő éle­tét. Családi képek, korabeli metszetek és modern ábrá­zolások segítik, hogy az is­kola tanulói még jobban megismerjék a költőt. A ki­állításnak nagy sikere van Monokon. (Zsuffa Tibor le­veléből.) Az öregek napközi otthonában A látogató mindig kedves vendég Barátságos, kulturált kör­nyezet, kedves, szereidre méltó emberek fogadják a lá­togatót Miskolcon, az öregek napközi otthonában. — Jelenleg 36 a létszám — mondja Elek Sándomé, az otthon vezetője. — Ennyien férnek el az asztalnál, akik reggelit, ebédet és vacsorát kapnak. Mi gondozzuk, ápol­juk őket. Általában ketten vagyunk itt egész nap. jó­magam és még egy gondo­zónő. — Mi pedig — szól közbe egy fiatalasszony —, házi gondozók vagyunk. Hat éve kezdtük a házi gondozást azoknál, akik betegségük, vagy egyéb okok miatt nem tudnak bejárni az otthonba. Akkor még csak hat házhoz jártunk, ma már harminc- nyolc helyen várnak ben­nünket. Bevásárolunk, befű- tünk, takarítunk, elvégezzük a ház körüli teendőket. Nem ritka az sem, amikor „ké­ményseprőnek csapunk fel”. Közben elcsendesednek a beszélgetők. Tekintetükkel kíváncsian „tudakolják”: va­jon kihez jött látogató? A sarokban pihenő egyik néni­ké leteszi a horgolótűt, s örömmel mutatja „alkotá­sát” a többieknek. Hetven- hetvenöt éves lehel. Mozdu­latai már nehézkesek, fá­radtak, az ujjai annál für­gébbek. A „szakértői véle­ményezés után” ismét hor­golni kezd. — Ez a mi kis műhelyünk — mondják azok, akik egy asztalnál hatan szorgoskod­nak. Az asztal mellett, a falon kakukkot, falióra ketyeg. A mutató az ötös számhoz kö­zelít. Újra elmúlt egy nap. — Ha tudtam volna, hogy van ez az otthon, hamarabb eljövök ide — szólal meg is­mét az egyik néni. — Egye­dül lakom szoba-konvhás la­kásomban. Nagyon unalmas és nyomasztó társtalanul él­ni. Szomszédasszonyomtól hallottam az otthonról, így kerültem ide. Olyan ez. mint a gyerekeknek az óvoda — mondja mosolyogva. —■ Vi­gyáznak ránk, gondoskodnak rólunk, ápolnak, szeretnek. Egy pillanatra abbahagyja a munkát, majd folytatja. Szeme könnyel telik meg: — Két gyermekem van, mégsincs egy sem. Külföldön élnék, s évek óta csak levél­ből tudom, mi van velük. Néha küldenek egy-egy fény­képet is, de hát ez nagyon kevés. Teljesen magamra maradtam. — Ne sírj. Giziké, nem szabad. Hát nem jó itt? — vigasztalják a többiek. — Néha még sírok, de már nem olyan sokat, mint az­előtt. Most már egészen más. Napközben beszélge­tünk. kávézgatunk. Munka is mindig akad. Délután öt óra tájban hazamegyünk, elvé­gezzük az otthoni teeendö- ket is, így múlik az idő. — Aki már nem tud dol­gozni, annak segítened? a gondozónők — szólal meg Anna néni. aki eddig csen­desen üldögélt. — Nagyon kedvesek hozzánk, nem is tudjuk, hogyan köszönjük meg. Igazán olyanok, mintha a gyerekeink lennének^ Giziké néni már a .kabát­ját gorobolgatja. a többiek is készülődnek. Télen koráb­ban 1 sötétedik. korábban mennek haza. Nyáron még a virágokkal teli kertben is ül­dögélnek egy keveset, de most jobb még a sötétség előtt hazaérni. — Jöjjön el hozzánk más kor is — szól vissza Giziké néni. — Olyan jó. ha látoga­tó érkezik. Hozzám soha nem jön senki... A szoba már üres. kezdő­dik a takarítás. A kicsiny előszobában a fogason már! egyetlen kabát sincs a foga- ! son. Monos Márta 1 E»y bérház lakóinak panasza Bog arinvázió?... Gy ors és hathatós intézkedésre vau szükség Az első panasz‘a minap ér­kezett Miskolc új lakótelepé­ről, a Győri kapuból, a Vá­szonfehérítő utca 64. szám alól. Azt írják, hogy a la­kásokban tarthatatlan a helyzet, mert hovatovább nem bírják a „küzdelmet” a rovarokkal, amelyek mind nagyobb tömegben szaporod­nak el, és most már nem­csak a konyhában, a fürdő­szobában. hanem a lakószo­bákban is fellelhetők. — Ilyet még nem láttam — mondja az egyik lakó. — Unom az egészet — fakad ki keserűen. A „rovarinvázió” nem ví­zió. Alig akad lakás, amelyik­ben ne lenne csótány. (Ez a szakszerű elnevezése.) Né­mely lakó szégyellj bevallani, pedig e hívatlan vendégek miatt nincs mit szégyenkez­niük. Jelenlétükről ugyanis nem tehetnek. Hivatalos úton már 1971 (!) novemberében megoldást ke­restek és sürgettek ennek a bérháznak a lakói. Egyik-má­sik lakásban már a ruhás- szekrényben tartják az élel­miszereket, mert csak oda — no, meg a hűtőszekrényekbe — nem tudtak behatolni a „kellemetlenkedők”. Minderről, a jelenlegi hely­zetről tud a KÖJÁL. amit levélben is elismer, mely szerint. ....... az élelmiszere­k et rendszeresen látogató ro­varok mechanikus úton fer­tőzhetnek. és így szerem! k lehel betegségek terjesztésé­ben”. — Irtjuk, szinte tíizzel- vassal — mondia a házfel­ügyelő. Kennel Istvánná. De szanorod apuknak mind ez ideig nem tudtunk véget vetni. — Küzdünk ellenük — így egv fiatalasszony — nuván- nal. chaemotox-szal. méreg­gel. ami persze, kockázatos dolog, különösen a kisgyer­mekek miatt. Azonkívül sok­ba is kerül ez a védekezés. — A ciánozás talán segí­tene — vélekednek mások. E kényes feladatot a KÖ­JÁL lakásonként 300 forin­tért el is végezné, a közös helyiségeket pedig vállalná a MIK. Az egész épületre rá­férne egy alapos tisztogatás. Ha egyetlen lakás kimaradna ebből az akcióból, céltalan lenne minden. Csakhogy a lakók többsége nem vállalja a 300 forintot, hiszen elsősor­ban nem ők tehetnek a ki­alakult helyzetről. — Ki garantálja, hogy ha ciánoznak. nem kezdöchk-e elölről minden — mondják a lakók —. hiszen a szomszéd bérházakban is ugyanez lát­ható és tapasztalható. — Ha elérhetnénk — ke­sereg Szilvási Kálmánná, a lakóbizottság elnökhelyettese —. hogy a csőrózsákat min­den lakásban felszereljék, é.s a tömítéseket is szakszerűen rendbe tegyék. akkor az. eredmény nem maradna el. Éppen ezért nem ártana, ha. akiket illet, komolyan ven­nék a rovarokat és még inkább a lakók panaszát. Az viszont taffadha'silau: annyiban a lakók is felelő­sek. hogy még a kezdet kez­detén titkolóztak, nem sür­gettek azonnali beavat1'órást és intézkedést Helyes lenne megvizsgálni * kié felelős­ség a tarthatatlan behyet miatt? Az egy heivben '-aló foposás. a leve! egerei és. a huzavona sem ebben az esetben, sem másban nem vezethet és nem is vezet eredményre. Mindeneseire a panaszosok, ennek a bévh'í-*_ nak és környékének a la'-é? elvárják, hoev a gvors. “s hathatós infn^v-edós ne kés­sen. \v. r. Perfekt gyors- és gép író nőt felvesz az Észak-Magyarország szerkesztősége. Érdeklődni lehet: fél 9-től fél 5-ig. Telefon: 16-836.

Next

/
Thumbnails
Contents