Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
ÉSZ AK-MAGYARORSZÁG 6 mm 1972, dec. 3., vasárnap DÉLUTÁNONKÉNT igen nagy a sürgés-forgás a Je- ninvárosi Derkovits Gyula Művelődési Központ gyermekkönyvtárában. Sok fiatal tölti itt rendszeresen szabad idejét. Érthető az iüjak érdeklődése, hiszen a könyveken kívül mintegy negyven különböző társasjáték és sok-sok folyóirat áll a rendelkezésükre. Hetenként kétszer kötött gyermekfoglalkozás is szerepel a programban, amely főként diavetítésből, könyv- ismertetésből és meseposz- tócskából áll. A nyári és a téli szünidőt ugyancsak felhasználják arra, hogy minél több gyermek megkedvelje az olvasást, amely nagymértékben segíti szellemi fejlődésüket. Az e téren elért eredmények igen biztatóak. Négy évvel ezelőtt mindössze százharminc alkalommal tartottak gyermek- foglalkozást, ezzel szemben tavaly már 235 esetben került sor ilyen rendezvényre. A résztvevők számának alakulása szintén nagy fejlődésre vall. Míg 1963-ban 2939-en látogatták ezeket a gyermekfoglalkozásokat, addig 1970-ben már több mint ötezrén vettek rajfa részt. Az elmúlt évben közel hét és fél ezer gyermek érdeklődését keltette fel a könyvtár változatos programja: A számszerű növekedés együtt járt a minőség javulásával. Ma már mind színvonalasabbak az irodalmi, történelmi, földrajzi és helyismereti témákból megrendezett vetélkedők, amelyek igen nagy jelentőséggel bírnak abból a szempontból is, hogy a legtöbb fiatal — a sikeres szereplés érdekében — önállóan készül fel a megadott irodalomból, s ezáltal értékes, maradandó ismeretre tesz szert. A vetélkedők — az eddigi tapasztalatok alapján — még közelebb hozzák a gyermekeket a könyvtárhoz, s így eleven kapcsolat alakul ki az intézmény és a fia- jj tál olvasók között. A kérdés kapósán szólni kell a gyermekkönyvtár irodalmi színpadáról is, amely 1969 őszén alakult meg Leninvárosban. Abból az elgondolásból hívták életre, hogy a gyermekekben még inkább íelébresz- szék az irodalom iránti érdeklődést, hogy ezen ke-, resztül is neveljék, formálják a fiatalokat. Az irodalmi színpadnak általában 20—25 tagja van. Hetenként egyszer tartanak próbát, ahol nemcsak a műsort tanulják meg, hanem megismerkednek az író, a költő, munkásságával, s a korral, amelyben alkotott. Az irodalmi színpad tagjai évenként öt-hat bemutató előadáson adnak számot fel készültségü Írről. Maga a gyermekkönyvtár 1963 óta működik. A könyvállomány időközben háromezer kötetről 4500 kötetre emelkedett. Figyelembe véve Leninváros sajátos helyzetét, vagyis azt a körülményt, hogy rengeteg fiatal él ebben a rohamosan fejlődő városban, nagyon kevésnek látszik a meglévő könyvállomány. Ezért úgy határoztak, hogy továbbfejlesztik a gyermek- könyvtár kézi könyvtárát. AZ OLVASÓK számának gyors ütemű emelkedése arra enged következtetni. hogy az intézmény és a könyvtár vezetői nagy gondot fordítanak a fiatalok megnyerésére. Az' első félévi adatok szerint több mint hétszáz gyermekolvasót tartanak nyilván Leninvárosban. Az általános iskolásoknak mintegy 55 százaléka tagja a gyermekkönyvtárnak. Meglepően nagy a könyvek forgási sebessége is. A kölcsönzések száma tavaly meghaladta a 17 ezret, .az idén pedig még 'énnél is' jobb eredményre számítanak, ugyanis az év közepén már tízezernél tartotta k. L. L. Miskolcért harcolt ,. Ezekben a napokban teljesült az ón régóta várt és hőn óhajtott álmom. Miskolcra azzal a reménynyel utaztam, hogy megkeressem Melnyik Iván Nyi- ‘ kolajevics, bátyám sírját. Azon a földön való tartózkodásomkor, ahol a bátyám hamvai nyugosznak, velem és a szovjet harcosok sírjával szemben igen nagy gondoskodást tapasztaltaim. Tiszta szívemből köszönetét mondok a magyar elvtársaknak, a sír felkeresésében nyújtott segítségért. Nagyon hálás köszönete- met fejezem ki mind a saját, mind a családom nevében.” Melnyik Grigorij Nyikolajevics Eddig az idézet, a Diósgyőri Gépgyár Malinovsz- kij MSZBT szocialista brigád naplójának egyik oldaláról, melyet 1979. január 15-én írt beie a Miskolc felszabadításáért harcoló és hősi halált halt Melnyik Iván Nyikolajevics bátyja, a brigáddal, történt talál- kozákor. A kollektíva ókkor' már két ismeretlen, szovjet katona sírját gondozta a Hősök temetőjében. A szovjet* hősi halott bátyja pedig, mivel látta a messzemenő áldozatkészséget honfitársai iránt, kéréssel fordult a brigád tagjaihoz; tudják meg és kutassák fel fivére sírját is. Vállalták és rövidesen munkához láttáik. Nem - volt könnyű feladat, hiszen alig tudtak valamit az említett hősi halottról. Abból a két konkrét adatból kellett kiindulniuk, hogy Melnyik Iván Nyikolajevics Miskolcon halt hősi halált 1944. decemberében, és a köztemető hármas parcellájába temették. A brigád körültekintő és odadó munkával látott neki a kutatásnak. Tome tőnyil vántartásokat nézek át, kórházi leletek után kutattak, olyan embereket kerestek, akik abban az időben éltek, felkeresték a temető akkori gondnokát és sírásóit is. A több hónapos kutatómunka eredménnyel járt. A nyugdíjas temető- gondnok és a sírásó emlékezett, hogy röviddel a temetés után, áthelyezték a hősi halált halt szovjet katonák sírjait, a köztemetőből a Hősök Temetőjébe. Ekkor szinte már bizonyosak lettek, hogy az általuk godozott sírok egyike, azonos a keresett sírral. Bizonyosságukat egyeztetve a rendelkezésre álló adatokkal, végső igazolást kaptak. A csaknem háromhónapos áldozatkész munka végén, értesítették a hősi halált halt Melnyik Iván Szovjetunióban élő öccsét, hogy a sírt azonosították. Levelükben fényképet is küldtek. Az elmúlt évben, Miskolc felszabadulásának évfordulóján több száz óra társadalmi munkával, a kegyelet jeléül síremléket emeltek, három szovjet hősinek. " Eddig a történet. A Mali no vszfcij MSZBT szocialista brigád, a Diósgyőri Gépgyár prototípus üzemében dolgozik. Komplex brigád. Tizenkét tagja között, esztergályos, túrós, horizon tus, adminisztrátor és elörajzoló dolgozik. Elsőként tettek vállalást, hogy az MSZBT szocialista brigádok sorába lépjenek. Ölen közülük többszörös kiváló dolgozók, hármain a szakma ifjú mesterei, kiváló propagandisták, mun. kásörök, ifjúgárdisták és véradók. Állandó vállalásaik — a munkán túl —, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság feladatainak megoldása, s á szerteágazó politikai munka. Eredményeik; több alkalommal nyerték el az MSZBT serleget, brigádvezetőjük pedig az MSZBT aranykoszorús jelvényével dicsekedhet. Párt- titkárunk véleménye szerint, olyan kollektíva a Malinovszkij-brigád amelynek {Politikai és agitációs tevékenysége példamutató. Munkájuk nem állt meg az ország határain túljutó Pél damu látó tel jes í tése i k - kel. További célokat tűznek ki, ápolják, erősítik a magyar és a szovjet nép barátságához fűződő szálakat. . Mccs Ernő í'v •. ái-A.’-J*-». M. mJCLXí. ÉPÍTKEZÉS Lukovszky László grafikája Pénteken délután — szabadszombat előtt Péntek van, délután négy óra... A miskolci Tiszai pályaudvar előtt világvárosi forgalom. A villamosok kerekei fültépően sírnak a hurokvágányokon, a sárga kocsik terhűkkel nagyokat szusszanva állnak meg, a kék autóbuszok a semmivel sem törődő, rohanó embereik százai, ezrei között manőverezve érnek a megállóba. Mindenki siet, mindenki rohan. Tolakodás, szitkozódás, zaj ... Holnap szabadszombat. A füstös, huzatos előcsarnokban hosszú sorok kígyóznak a pénztárak előtt. Idős, feketeruhás néniké tanácstalanul nézi a körülötte forgó, zsivajgó világot, kicsi unokája kezét szorongatja, hol íredig a pénztár előtt álló hosszú sort pásztázza. Bátortalanul az ablak elé lép, szinte könyörgően néz egy kék muníkásruhába bújtatott férfira: — Kéremszépen — suttogja ... — Amott a sor vége! Öreg már, maga ne siessen —- mordul rá az, szeme szúrósan villan sildessapká- ja alól. — Majd én megveszem a jegyet nénike! — szólal meg a férfi mögött egy diáklány. — Lám, milyen aranyosak ezek a gyerekek — mondja szinte magának a néni. Vannak ráérő emberek is, s ezt talán az utasellátó bizonyítja a legjobban. A restiben vágni lehet a füstöt, a pincérek alig tudnak az asztalok és a padlóra helyezett csomagok között eljárni. Kevesen esznek, inkább az italt fogy. — Pincér! — ordít egy mámoros hang. — Mozogjon már, a dolgozók szomjasak ... Az asztaltársaság — hatan vannak — hangos hahotával fogadja a „jópofa” bemondást. Jócskán iszogatlak, legalábbis a harminchat (!) üres sörösüveg és a rengeteg íélcle- cis pohár erről tanúskodik. — El ... elmegy a ... — nyögdéesél az egyikük, de többen leintik: — Megvár az otthoni munka, meg az asszony is. Elmegyünk a következő vonattal... Ebben maradnak, újabb kört rendelnek. A nyolcadik és a kilencedik vágányon szerelvény áll. Harminc perc van még az indulásig, de már a peronokon is aiig-alig akad hely. A gyakorlott utazók megállnak egy helyen, tudják, egyik kocsiban sem lenne több hely. Másak járkálnak, súlyos csomagjaikat maguk után ránci- gálva. „...Figyelem! Figyelem! Személyvonat indul a kilencedik vágányról Nyíregyházáira ...” A megaion hangja elvesz a zsivajban. Hosszú hajú, ápolatlan külsejű fiúk az ablakon kiszólva, nem éppen barátságos szavakkal biztatják a forgalmistát az indításra ... ■— Mi az istennek tetted le azt a tököt! — csattan fel egy hang. Sima, borotvált arc, olasz 'ingpulóver, elegáns öltöny, olyan harmincév körüli férfi a gazdája, s mérgesen számol le az asztalként szolgáló kopott, bai-na aktatáskára kilenc hatvanak A mellettük ülő ősz hajú házaspár összemosolyog. Az ember odasúgja párjának: — Hogy kiabál, pedig az előbb neki kellett volna a piros ásszal ütni... — Ej, nem értek hozzá — méltatlankodik a másik. — Te Apa! Betettük Tomikának a kiscsizmát? Tudod, megígértük neki, hogy majd nagyapától fog kapni őszre . .4 — Szia, lányók — rikolt egy kamasz hang a folyosó sarkában, ahol három diáklány riadtan bújik össze. Két fiú — bár hátulról nehezen lehet felismerni váílig érő hajuk miatt őket -— liia „lengő” nadrágban, rézszögekkel sűrűn kivert borzakóban a lányok felé igyekszik. — Na, mit vagytok úgy megijedve, verebccskéi m! — próbál vagánykodni a másik. Közvetlenül a lányok előtt egy jól megtermett fiatal fiú állja el a hangoskodik útját. Azok kelten lévén, s talán erejükben bízva kihívóan néznek az arcába. — Libegj már odébb! — mordul rá az előbbi. A fiú állja a tekintetüket. A körülöttük állók figyelnek, feszültség vibrál a levegőben. Most mi lesz?! Semmi. A megszólított a lányokra néz, majd megfogja a két erősködő felső- karját. Azoknak kivörösödik az arcuk, feszengenék a szorító marokban, s szó nélkül elmennek. Alsózsolea, Hernádnémeti, Tiszalúc... " Fogynak az utasak, Szerencs után máiul őhely is akad. Többnyire a szabolcsi munkások utaznak hazafelé. A büfékocsi viszont zsúfolt. Csak osztrák sör van, tizenhárom forintért, de nem számít. A pecsenye fehéret sem po- harazva kortyolják, hanem az üvegből. — Tudod, komám, jó ez a szabadszombat — magyarázza egy pufajkás férfi a másiknak, kezében fából készült koffert szorongatva. — Hazamegyek, legalább tudok az asszonynak is segíteni a háztájiban. A nyárikonyhát is ki kell meszelni, ne maradjon már úgy a télre..; — Teljesen kivagyok ... Hiába na! Én sem vagyok már húszéves — mondja a másik. — A lányomélk építkeznek. Mondtam a vömnek, hogy majd a hét végén bevakolom az egyik szobát... Elvégre csak ez a szakmám. Hát nem így van, minek fizessenek a gyerekek a kőművesért? Fáradt vagyok, de megcsinálom nekik... Tokaj következik. Itt már kevés a leszálló utas. Csendes az állomás épülete is. A vonat néhány másodperc múlva indul tovább, Szabolcsba. F, György István A régi 0 irodalomról Veget ért Sátoraljaújhelyen az a háromhónapos őszi művelődési rendezvénysorozat, amely immár évek óta szép hagyományává vált a nagy múltú hegyaljai városnak. A témában és műfajban egyaránt változatos, gazdag program szeptemberben színes ' néptánc-fesztivállal kezdődőit, majd az irodalmi, történelmi évfordulókról váló megemlékezésekkel, a Kazinczy-kultusz ápolásával, színházi előadásokkal, képzőművészeti kiállításokkal folytatódott, végül most, november utolsó napjaiban a közlekedési dolgozók és a borsodi irodalom szakos tanárok értekezletével fejeződött be. Az irodalomtanárok a régi magyar irodalomról tanácskoztak a városi tanács dísztermében. Az értekezleten a borsodi tanárokon kívül a szomszédos Sza bölcs megyei Tanács művelődésügyi osztálya is kép viseltette magát. Bcnkóczy György megyei szakfelügyelő megnyitó szavai után dr. Bán Imre debreceni egyetemi tanár tartott előadást a régi magyar irodalmi stílusértékeiről, rámutatva azokra a művészi szépségekre, amelyek a XVI—XVII. század irodalmi alkotásait jellemzik, ,és a modern kor emberére is felemelő hatást tudnak gyakorolni. Hegyi József sárospataki gimnáziumi tanár a reneszánsz, reformáció és barokk korszak eszmevilágát elemezte, szemelvényekkel i llusztrálvu azolcnak az íróknak, költőknek a bátorságát, akik már 300—400 esztendővel ezelőtt elkezdték a magyar feudalizmus falának dön- getését. A két előadást követő vita során a magyar szakos tanárok kifejtették gondolataikat a régi magyar irodalom középiskolai tanító- | sónak lehetőségeiről r GysiÉl a Éfilíliaa
