Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

ESZÄK-WAGYÄROKSZÄO 6

1972, dec. 24., vasárnap

Az eredmény: 3. ti milliárd forint

Gazdasági egység, a népgazdaság fontos része. Terve van, amelyet teljesíteni kell, mérik hatékonyságát, korszerűsítik szervezetét, mint minden más vállalatét, s devizát hoz az országnak. Gazdasági egység az IBUSZ RT., s idén a tavalyinál 20—22 százalékkal többet tesz a közös kasszába, forgalma meghaladja a 3,8 milliárd forintot.

Hogyan jön a forint, a dollár, a rubel, a márka? Közös munkával. Egyre többen érdeklődnek hazánk iránt — a szocialista és a kapitalista világ turistái szívesen látogatnak országunkba. Sokan érkeznek Ausztriából, az NSZIÍ-ból, de egyre több svájci, francia. olasz, USA, spanyol, svéd állampolgár előtt nyílik fel a határállomás . sorompója.

A vonzó sajátosságok

Forog az idegen, így szoktuk ezt mondani, azért mert országunkban van látnivaló bőven, s kényelmet, kulturált körülményt ;is tudunk teremteni. És mit ér nekünk a sok hazánkba érkező turista? Azt, hogy az IBUSZ konvertibilis devizabevétele idén várhatóan 11 százalékkal haladja meg az elmúlt évit.

Sokan érkeznek a baráti országokból is, idén legtöbben Lengyelországból jöttek hozzánk, de a romániai érdeklődés is fokozódott. Szállodáink, éttermeink árai emelkedtek, s ez valamelyest csökkentette a szocialista országokból induló turistaforgalmat; de minél több megfelelő magánszállással és diákotthoni szobával igyekeznek kulturált körülményeket teremteni a vendégeknek.

Népszerűsíteni kell a magyar tájat, a magyaros vendéglátást, jövőre az IBUSZ- programokat milliós példányszámú prospektusokon népszerűsítik külföldön. Különösen a sajátosságok vonzzák az idegent, szívesebben megnyitja bukszáját, ha ilyen eseményekre hívják: mezőkövesdi matyólakodalmas, kalocsai folklór, hortobágyi lovasbemutató.

110 ezren külföldön

De nemcsak az idegen forog nálunk, mi is forgunk külföldön: az IBUSZ szervezésében idén több mint 110 000 magyar látogatott idegen országokba. Inkább az olcsóbb utak iránt érdeklődtek a hazai turisták, legtöbben Csehszlovákiát, Bulgáriát, Lengyelországot választották úticélul. Változatlanul az érdeklődés homlokterében áll a Szovjetunió. Igazolásul elegendő egyetlen adat: 1972-ben 29. különvonatot indítottak, és csak a szovjet államba 19 ezer magyar utazott.

A nyugati országokba irányuló hazai turistaforgalom idén valamelyest csökkent, legnagyobb kereslet a spanyol és az olasz utak iránt volt. Az utazási szakemberek felfigyeltek rá, hogy a nemzetközi turista- forgalomban egyre nagyobb teret hódít az egyéni utazási forma a csoportossal szemben — erre már figyelemmel voltak a jövő évi programok összeállításánál.

Hazai tájak, szépségek

Sok magyar hamarabb ismeri meg távoli tájak szépségeit, mint a hazai értékeket. A belföldi turizmus problémái idén sem oldódtak meg: továbbra is gondot okoz a drága és kevés közlekedési eszköz, valamint a szállodaárak emelkedése. Mégis, néhány utazási formát megkedveltek az emberek, az olcsóbb elő- és utószezon i üdülések sokakat vonzottak. A „Randevú Budapesttel” akcióban a vidékiek ismerkedhetnek a centenáriumát ünneplő fővárossal, s az üdülést a kedvezményes, olcsóbb szállodai elhelyezés teheti vonzóbbá. A TIT-tel közösen meghirdetett ’’Ismerd meg hazádat” mozgalomban 1972 november végéig 3497 túrát indítottak, •amelyen 184 000-ren vettek részt — jövőre továbbfejlesztik az IBUSZ—TIT országjárást.

A következő évben. 1973- ban 123 útvonal között lehet választani, 28 országba juthatnak el a magyar turisták. Árában ugyan meghökkentő néhány útiprogram például egy 17 napos kubai út 22 500 forintba kerül, egy japán végcélú kirándulás pedig 33 000 forintba, de vékonypénzű turistákra is gondoltak, így egy ötnapos opatijai társas- utazás 1690 forintba, hétnapos Zakopanéi üdülés 1800 forintba kerül.

Csoportos és coyéui utak

1973-ban néhány évi szünet után ismét indítanak társasutazást Indiába, megismétlik a görögországi utakat. Érdekesnek ígérkezik az a program is, amelyben hét európai országot — köztük Luxemburgot, Franciaországot, Olaszországot

— ismerhetnek meg a turisták. Idén nagy sikere volt a szovjet Közép-Ázsiá- ba szervezett körutazásoknak, ezért jövőre a korábbi hat helyett kilenc csoportot indítanak.

Leírtuk már, hogy az egyéni utázási forma nagyobb teret hódít a csoportossal szemben, e felismeréstől sarkallva jövőre 19 országba

— köztük Csehszlovákiába,

Görögországba, Spanyolországba — 60 útvonalon

ajánlanak programot, az egyéni utazóknak szervezik a szállást, az étkezést. De kedvébe akarnak járni a csoportosan utazóknak is: 1973. január 1-től a szocialista országokba indított társasutakat kollektív útlevél helyett egyénivel bonyolítják le — kivéve a Szovjetunióba, Jugoszláviába és a Jugoszlávián át szocialista országokba induló társasutakat. É változtatás az utasok kényelmét, a mozgás könnyebbségét eredményezi.

Az IBUSZ RT. gazdasági vállalat, eredményei a népgazdaságot gazdagítják, jövőre az idei 3,8 milliárd forintos forgalom növelésére törekednek az utazási szakemberek,

A szavak mögött megbújik az emlék

A sápadtszürke, ködös délelőtt lakóra festi a nagyváros házfalait. A villamos elnyújtózik a megállóban, majd lustán berregve kanyarog tovább mindennapos útján. Lassabban pö-' fognék a buszok, szusszanva csapódik ajtajuk. Csak az emberek lépte sietős, a nyirkos december fázósan húzza össze rajtuk a kabátot.

*

Itt benn, a szobában meleg van és friss kávéillat. Ülünk az asztalnál és hallgatjuk az emlékezés csendjét. A negyvenéves asz- szony ajkán eleinte lassan, majd egyre bátrabban tolakodnak elő a szavak, arca kipirul, szemében régi, kedves emlékek mosolya bujkál.

Marsovszki Györgyné, háziasszony, három fiú édesanyja gondolatban most egy másik nagyvárosban, Budapesten jár. Húsz évvel ezelőtt történteket vetít az elbeszélés vásznára.

— Az 50-es évek eiején állás nélkül maradtam. Gimnáziumi tanulmányaimat már korábban abba

kellett hagynom. Dolgoznom kellett. így kerültem Szabolcsi Bence professzo- rékhoz, mint megbecsült, szinte családtagnak számító háztartási alkalmazott... Ma is a legnagyobb hálával, szeretettel gondolok rájuk. A náluk töltött idő nekem meghatározta egész további életemet. Emberséget, gyengédséget kaptám, hogy én is átadhassam ezt a jóságot másoknak.

— Mesélje el, hogyan találkozott először Kodály Zoltánnal...

Az asszony a horgolt asztalterítő csipkéit simítgatja, úgy emlékezik:

— Igen, én ismerhettem Kodály Zoltánt, az embert. Szabolcsi professzorékkal szoros barátságban volt. Gyakran csengett a telefon, bejelentkezés csak ennyi: Kodály.

Elmosolyodik.

— Remegett a kezemben a kagyló ... Mikor Kodály személyesen megjelent, a szó szoros értelmében kővé meredtem. Féltem a szúrós szemétől, szigorú tekintetétől. Talán a hangja... a kedves, meleg hangja bátorított egy kicsit. Akkor

még nem tudhattam, hogy ez a nagy tekintélyű, szikár kis ember szív és lélek. Szabolcsi prol’esszoréktól tudtam meg, hogy a Háry János bemutatójának 25 éves évfordulóján Kodály a teljes tiszteletdíját szétosztotta az Operaház műszaki dolgozói között.

Az asszony elgondolkodik, tovább kutat a 20 évvel ezelőtti emlékek között.

— És az öreg kottarajzoló, aki nekik dolgozott! Családjával együtt sokat nélkülözött, öt is Kodály támogatta, mint sok fiatal írót és költőt... Mikor mindezeket megtudtam, a kagyló már nem remegett a kezemben. Nem féltem többé tőle, még mosolyogni is mertem az ajtónyitásnál.

— Ugye, kevés beszédű, szűkszavú ember volt?

— Sokszor ültek együtt

Szabolcsi Bencével a nagy könyvtárszobában. Két

halk szavú ember, egy-két szóból megértették egymást. Mint mester és. tanítvány és mind két jó barát. Együtt a munkában és a magánéletben is. A vitákban is csendes, melegszavú ember volt.

— Melyik a legféltettebb emléke Kodályról, az emberről?

— Egyetlen mondat.. Egyszer Szabolcsi Bence meghallotta, hogy az Anyegin című operából dúdol- gatok részleteket. Azonnal a zongorához hívott és ská- láztatott. Még aznap elküldött egy énektanárhoz. Attól kezdve énekelni tanultam. Szabolcsi Bence Kodálynak is elmondta ezt. Egy délután minden bevezető nélkül így szólt hozzám Kodály Zoltán: „Kitartás, szorgalom, fiam.” Még ma is hallom ezeket a szavakat...

Nagyot sóhajt.

— Énekesnő nem lettem, másképp alakult a sorsom. De tudtam mindig, hogy abban a szellemben keli felnevelnem a három fiamat, amit ezektől az emberektől megtanultam. Zene- értő, zeneszerető emberkék a fiaim. Tisztelik a művészetet, tisztelik az embert. Vallják azt a régi, régi mondást: mindig annyi megbecsüléssel tartozol másnak, amennyit magadnak megkívánsz.

*

Az ablakon beszűrődik a nagyváros zaja. Nyílik az ajtó: megjött a két kisebb fiú. Az anya az iskoláin] kérdez, beszélget a fiaival. És szavai mögött még most is ott bujkál az emlék.

Mikes Márt»

Virágok karácsonyra, Éjéire

Ilyenkor, ünnep előtt kelendőek a virágok. A Miskolci Kertészeti Vállalni ezer-ezer „mikulás-virágot’ és cikláment szállított karácsonyra a miskolci virágboltokba. Egyéb cserepes , virágokból, fikuszból, pálmából, filodendrónból, szán- j zavérából, cisszuszból, szín- i dapszuszból is csaknem háromezer került a boltokba.

Vágott virág viszont kevesebb van, a szerződő felek ugyanis nem szállították Miskolcra az ígért mennyiséget. így történi, hogy esen a héten „csak” 15 ezer szál szegfű kelt el a városban- Újdonság viszont a kertészeti vállalatnál, hogy virítani kezdett az azálea és újévre már lesz — mutato- ban — jácint is. ^

Telkibányai bán. Mazsaroff Miklós munkája

Korán gyúlnak a csillagok

A/ ni:;L ráncosra fagytak, a fák t\li Utalt csipkés-fehérek a dértől, a levegő tiszta, hideg. Fekete-fehér a kép, és jól illenek bele a haragoszöld fenyők, a piros osipkebokrok. A Fe- ketesár-bérc tövéhez simuló házikó

kéményéből magasra száll a füst. Száraz, tiszta időt jelez. A ház „udvarán”, a Bükk-fen-nsík •tisztásán két pajkosan haragos kiskutya riogatja a látogatót. A háziak nem reagálnak. Ezek a kölyökfoxik még a madarat is ugatják, ha ember jön, azt meg nemhogy elriasztják, hanem egyenesen a házba terelik. A ház hívogató. Rózsaszín függönyei vidám kis fészket sejtetnek, amelyet mesebeli erdőlakók, esetleg jóságos öreganyó teremtett.

Hát nem éppen öreganyó, hanem kedves arcú, ízig-vérig mai lány nyit ajtót. Kezén gézkötés.

— Nem, nem találkoztam se vad- macskával, se vaddisznóval. Ez bizony, közlekedési baleset volt. A vor itat ablaka a tettes. Az utazás a munkámmal jár — mondja.

Péter Kata. az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet külső munkatársa. Munkahelye az erdő, feladata, hogy megállapítsa, milyenre nőnek a fenyők Nyírmártonfalván, Gáton.

— Milyenre nőnek ott?

— Nem ilyen szép sudárra, mint nálunk.

Édesapja, Péter István erdésztechni- kus, erdőművelő kissé irigykedve örül Kata szerencséjének:

— Minden erdész szerel kísérletezni. megfigyelni, de sajnos, kevés rá az idő. Katának ez a foglalkozása.

föleit jól választott, most fiaid ktUdl a tavasSzal érettségiző Gittáért szurkol a család. Ö — mint mondják — könnyebben vesz búcsút az erdőtől, nem mintha ez baj volna, de szokatlan lesz egy kicsit.

— Gitta is szereti az erdőt — meséli Kata. — Kiskorunkban, alkonyaikor kijártunk a fák közé, és megszámoltuk a vadakat. Egy-egy este tizet, tizenötöt is láttunk. Akkor ez volt a legkedvesebb szórakozásunk.

— Később?

— Később? Mint minden lányé. A könyvek, a zene. a tánc. Nagyon szereljük, ha barátok jönnek hozzánk. A karácsony, a szilveszter sehol sem lehet ilyen vidám, mint Feketesáron. Kialakultak a hagyományaink. Szép,

nagy a karácsonyfa, amit Gittával díszítünk. Vacsorára kocsonyát kapunk édesanyától. Szilveszterkor elmaradhatatlan a gesztenyepüré, a tejszínhab. A ház sarkánál van egy szép kis fenyő, arra színes gyertyákat rakunk. Az ablakon .szűrődik be a sokszínű fény. Éjfélkor kinyitjuk az ablakot, és a fenyő alatt hallgatjuk a Himnuszt, ott koccintunk az új évre.

Kata mesél. A vidám emlékek mosolyt csalnák édesapja arcára is, aztán mindketten elkomorodnak.

— Anya — szólal meg Kata.

— Igen. a feleségem kórházban van. Operálni kell. Nagyon nehezek ezek a hetek. Ha ő nincs itt, nem igazi az otthon. nem elég meleg. Karácsonyra hazajön, s ezért dupla öröm lesz. nekünk a karácsony,

Otthont teremtő kezét értékek dicsérik ebben a házban. Tíz esztendeig járta a falvakat, s a család jó barátait, ismerőseit látogatva népi kerámiákat gyűjtött. Kétszázhatvan színes tányér, köcsög az eredmény. Műértésre, igaz hagyományápolásra valló gyűj.-' temény. Az elkallódástól megmentett tárgyak, hiszen a divat 1960-ban még nem jutott el a Bükk-fennsíkig.

Fekete, fehér, kék, sárga alapra hímzett taréi mintás garnitúrák, háziszőttesre hímzett surcok. Megannyi érték- Akik látták, 10 ezer forintot ígértek egy-egy garnitúráért. De nem eladók. Kellenek az erdészlakban, s kellenek majd Kata, Gitta lakásába. Kata is ilyen lakást szeretne majd magának, mint az otthoni. Erre minden reménye megvan, a fiú, akivel karácsonykor eljegyzést ülnek, erdész.

— Szeretnénk mi is a Bükkben. élni- {Vilik a bükki élet nem olyan egy- 1 " V szerű, mint amilyen szép. A legközelebbi szomszéd két kilométerre lakik, a tél hathónapos, a hóréteg 120 centis szokott lenni. Az ivóvizet hordóban hozzák, az áramot aggregátor fejleszti, s itt nem kuriózum a petróleumlámpa. A bolt, a patika Egerben van, 42 kilométernyire. A krumplit id akkor töltik, amikor másutt már virágzik, a borsó késő ősszel hozza cse- nevész termését, s a szilva sem érik édesre. A rózsán kívül szinte sémin' sem szereli a 900 méteres magasságot- Rózsa viszont bőven terem.

*

Csipkés-fehérek a fák. a csipkebok- rokon fényesre fagytak a piros bogyók- a fenyők magas koronái fölött korán gyúlnak a téli csillagok. Karácsony van a Bükkben.

Lcvay Györgyi

Forog az idegen