Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

1972. dec. 2*,, mdmap ESZÄK-WÄGTÄHORSZÄG 3 Valósé* fT£ unk 4o Összkomfortos faló A faluszociografiák rokonszenves ej burján zását lokálpatrióta érzéseink is ser­kentik. Az a szándék, hogy a múlt és a jelen összehasonlí­tásával megmutassuk a mai falut, természetesen nem va­lósítható meg egy riportban; sok munkára — ma már ku­tatásra is — kell vállalkoz­nia annak, aki azt a törté­nelmi változást, amelyen a falu, az életforma, az embe­rek gondolkodása végbement, akár- csak érzékeltetni is sze­retné. Valljuk be: annak el­lenére, hogy a lapokban, fo­lyóiratokban számos jószán­dékú törekvéssel találkozunk, mind ez ideig nem született ojyan munka, amely a falusi élet elmúlt negyedszázadának teljes keresztmetszetét adná, a mélységtől a magasságig. Tudniillik: hogy hová jutott el akár csak a mi megyénk­ben is az egykori „sötét Aba- új”, mekkora történelmi táv­latot jelent a megtett út. Nem csupán a külsőségekre gon­dolunk: a pormentes utakra, járdákra, villanyra, ivóvíz- hálózatra, melyek — termé­szetesen — hozzá tartoznak a komforthoz; nem csupán arra, hogy a legtöbb házhoz jár valamilyen újság, rádiót hallgatnak, televíziót néznek és politizálnak. De hogyan politizálnak! Ma már leírhatjuk, meri ez is történelem: e sorok írója, mint- a hétköznapok króniká­sa. ott volt sok faluban a ter­melőszövetkezet szervezésé­nél. Ott volt például Mező­keresztesen is 1955 őszén, amikor az Aranykalász Tsz alakult. S mint többen má­sok, betért a kocsmába egy pohár italra, ahol az egyik sarokban így formálva dalol­ta az ismert magyar nótát egy háromtagú társaság: ..nem győztük az angolokat várni, be kellett a. be kellett a ... téeszcsébe állni....” Ekkor már három termelőszövetke­zet működött a községben: a Vörös Csillag, a Táncsics és a Béke — írom a. hitelesség kedvéért, mert valamikor egy falukutatónak talán ez is fontos adat lesz. De a szer­vezés még nem fejeződött be: az Aranykalásszal nagyjából egyidöben megalakult az Üj Barázda és a Petőfi Tsz is. melyek még ugyanazon év vé­gén Aranykalász néven egye­sültek, majd az ellenforrada­lom hatására 1957 januárjá­ban feloszlottak és három hó­nappal később, áprilisban visszaalakultak. Mennyi minden sűrűsödött bele ebben az egy faluban is a két esztendőbe! Éjszakák­ba, hajnalokba nyúló viták, szenvedélyes csatározások jobbfelé is, balfelé is: ahány falu, ahány tsz — annyi re­gény. Emberi sorsok, karrie­rek és egyéni tragédiák raj­zolódnak e regény lapjaira, miközben az országos nagy átalakulással együtt látvá­nyosan, vagy észrevétlenül a falvak is alakultak, • formá­lódtak, centiről centire mor­zsoltuk a város és a falu kö­zötti különbséget. Utóbb is­mét Mezőkeresztesen jártam, meg is kérdeztem Kiss Ber­talan tsz-elnököt, emlékszik-e még rá, mit énekeltek az em- '-berek egyszer a kocsmában? Emlékszik, hogyne emélkez- ne. De ő is megkérdezte: hát én emlékszem-e, mit énekel­tek a keresztesiek nemrégen a televízióban ? ... Emlék­szem, hogyne emlékezném: megtapsolta őket az ország. KI TUDNA MOST arra vál­lalkozni, hogy a két szerep­lés közötti időt hitelesen meg­rajzolja? Talán maga Kiss Bertalan, ha volna ró ideje. Dehát egy tízezer holdas gaz­daság elnökének ilyenkor, zárszámadás előtt más a te­endője. Tízezer hold? Hiszen az Aranykalász megalakulá­sa idején egészen kis tsz volt! Igen, de közben a falu vala­mennyi gazdasága, 1969-ben pedig a mezőnagymihályi tsz is beleolvadt és a névadó tsz ma három kerületre, öt üzem­egységre oszlik. S annak, hogy Mezőkeresztesen jár­tam, éppen az volt az oka. hogy elkísértem azokat a párt- és gazdasági vezetőket, akik a nagy gazdaság igaz­gatását. tizem- és munkaszer­vezését mentek tanulmányoz­ni. E cikk címében az össz­komfort szól használom, még­pedig azzal a szándékkal, hogy a mai faluhoz, ahol mint gazdálkodó egység, a terme­lőszövetkezet igen fontos sze­repet játszik, az is hozzátar­tozik, hogy a gazdaság ön­igazgatása. a demokratizmus kiszélesítése, az üzem- és munkaszervezés korszerűsí­tése már törvényszerűen kap­csolódik. A politizáló embe­rek mindinkább érzik, hogy a termelőszövetkezet gazdái, tulajdonosai, de nem mint hajdan, a föld rabjai ... Akik szeretnék élvezni a falu kom­fortját: a klubot, a könyvtá­rat, a szövetkezeti vendég­lőt, ahol olcsó és finom éte­leket lehet kapni. A füstös kocsmák helyén a presszót, ahová a falusi nénikék épp­úgy betérnek, mint a pesti emberek a Körúton ... A di­vatot, melyet akármelyik hajdanvolt „sötét abaúji” fa­lu utcáján is megirigyelnek a városi lányok. Ami az összkomfort kom­munális és szociális feltétele­it illeti, még mindig sok a tennivalónk, negyedszázad alatt nem lehet ezeréves el­maradottságot felszámolni. De amit eddig is tettünk, azt csodálattal nézik a hozzánk érkezők. A világban talán ma még különböző hírek járnak a mai magyar valóságról. Kö­szönhetjük ezt tudatos ellen­ségeinknek, és annak is, hogy évszázadokon ót csak az el­maradottságot, a vályogvis­kókat, szalmatetős házakat látták nálunk. Pár évvel ez­előtt nagy gondja volt Kiss Tóth Istvánnak, a muhi vb titkárának: hogyan lehetne a zsúptetős pásztorházat meg­menteni? Mi végre az? — kérdeztem én. — Emléknek felelte ő —, hogy milyen há­zakból állt a régi falu . . . Az­tán csak eltűnt a pásztorház is, a múltnak ez a kis darab­ja, épült a helyére egy szebb, egy új. HOZZÁNK, kapcsolataink révén sok külföldi újságíró érkezik. Olyan is, akit bará­tunknak, testvérünknek mondhatunk, de olyan is, aki tudatosan kötózködik. Nyu­godtan körülvisszük a me­gyében, kívánsága szerint. Nincs szégyenkezni valónk. S a vitákért, néha apró bosszú­ságokért kárpótol bennünket az érzés, amikor a vendég oda tolja jegyzetfüzetét kí­sérője elé, és megkéri: írd le nekem ennek a kis városnak a nevét... Onodvári Miklós Az orsózóban Részlet Miskolc legnagyobb könnyűipari üzeméből, az ezer női foglalkoztató Pamutfonodábél. Fotó: Sz. Gy. Véget ért HU. tanfolyam Az Országos Vezetőképző Központban bezárult az év utolsó tanfolyama, melyen 28 nagyvállalati személyzeti vezető részesült továbbkép- 1 zesben. többségük a Kohó- és Gépipari Minisztérium terü­letéről. Az OVK-nak négy­éves fennállása alatt ex volt a századik tanfolyama. A 10« tanfolyamon össze­sen 2492 vállalati vezérigaz­gató. igazgató, főkönyvelő, főmérnök, személyzeti és más vezető beosztású gazdasági és műszaki szakember kapott továbbképzést a vezetéstudo­mány különböző tárgyaiból. Akik kétszer születtek 1952. DECEMBER 16-ÁN este 10 órakor a szokásos mó­don szálltak le a szuhakálloi bányába az éjszakás műszak dolgozói. Egész éjjel szorgal­masan végezték munkájukat, fejtették a szenet. Hajnali 3 óra 45 perckor az egyik mun­kahelyen betört a víz, és gyorsan elöntötte a bányát. Sokan kimenekültek, de ti­zenheten bennreked tak. Vra- bik Lajos Jrontuknász egy piros ceruzával a műszak­napló hátuljára felirta a ti­zenhat társának a nevét, s tizenhetediknek a magáét... Ahogy telt az idő. úgy lett kevesebb a levegő. A víz pe­dig szorította őket a vágat­ban egyre feljebb, míg az­után a hátuk falba ütközött. Nem volt tovább hova men­ni. Elfogyott a magukkal vitt élelem, elfogyott a lámpák­ban a karbid, elfogyott a gyér világosság, s lassan elfogyott a türelem, az emberi kitar­tás. Egy közülük halálíélel- rnében ordítani kezdett. Csak a pofon segített... Vrabik Lajos frontaknász egy desz­kadarabon ült, és ötéves kis­fiára, a közeledő karácsony­ra gondolt... A kihunyt remények akkor éledtek újjá, amikor lefúr­tak hozzájuk, s levegőt, élei­met kaptak a fúrólyukon . .. Kint, a napon a tizenhét bentrekedt bányász megmen­tésére összefogott szinte az egész ország. Bányászok, mérnökök, katonák, olajfúró munkások, szerelők dolgoztak éjt nappallá téve. A harc hat és fél napig tartott. 1952. de­cember 22-én délelőtt 156 órás fogság utón a tizenhét szuhakállói bányász kiszaba­dult a bánya halálos 'szorítá­sából. „Én azt szoktam mon­dani, hogy kétszer születtem. Először 1922-ban, aztán 1952- ben.” Ezek Vrabik Lajos frontaknász szavai. Az emlékezetes szuhakál- lói vízbetörés után húsz esz­tendővel a 17 szuhakállói ba- nyászhős közül tizennégy most is Borsod megyében él. Vrabik Lajos, a volt front­aknász. jelenleg a Mákvölgyi Bányaüzem szakszervezeti bizottsági titkára. Bonc Kál­mán 1966-ban, mint frontak­nász ment nyugdíjba. Gyer­mekei tovább folytatják ap­juk mesterségét. Kézműves (Lakatos) Lajos az egykori fúrómesler jelenleg Szeles- aknán dolgozik fenntartó vá­járként. Hét gyermeket ne­velt fel becsSfettel, akik kö­zül az egyik Alberltelepen, a másik Szelesaknán dolgo­zik. Balogh Bertalan, az ak­kori gépkezelő 1971-ben ke­rült nyugdíjba. Bánóczi László 42 esztendős volt a vízbetörés idején, összesen 32 és fél évet dolgozott a bá­nyában. Most a 63. évét ta­possa, nyugdíjas. Id. Dombi József annak idején lőmes- ter volt, most nyugdíjas. Bo­ros János ma is vidám ter­mészetű mint: akkor, ott, a föld alatt, amikor ö tartotta mindenkiben a lelket. Jelen­leg a szuhakállói Il-es akna szakszervezeti titkára. Idő­sebb Bakos János, aki 1914- töl 1957-ig bányászkodott, most nyugdíjas. Nehéz körül­mények között öt gyereket nevelet fel. akiknek ugyan­csak a bánya ad kenyerei. Ifi. Ba kos János, aki a víz­betörés előtt egy hónappal házasodott, most Szelesaknán dolgozik. Több kitüntetés tu­lajdonosa. Barnóczki László most 52 esztendős, szép háza van Alberttelepen. A szuha- kállói II-es aknában dolgo­zik. Ondó József most a ru- dolftelepi IV-es akna vajá­ra, aranykoszorús szocialis­ta brigád tagja. Szűcs Zsu­zsannát manapság már Ju­hász Lászlóné néven ismerik Aggteleken. Annakidején nő­vérével együtt lett bányász. Ma négy szép gyermek anyja. Kónya Istvánná, született Kresáli Magdolna, most a Budapesti Habselyem- és Kö­tő' '.árugyár kurityáni részle­gében dolgozik. A vízbetörés után még egy évet töltött el a banyánál. Horváth József 1967-ben vonult nyugalom­ba. Szervezetét nem viselte meg a több évtizedes föld­alatti munka, ma is erős, egészséges. Golbert József a vízbetö­rés után néhány évvel meg­halt. Szaniszló Ferenc, az egykori csillés, megvált a bá­nyászattól. Leskó András pe­dig a pécsvidéki szénmezővel cserélte lel a borsodi bányát. Vrabik Lajos: „Ha fáradt vagyok, néha álmomban elő­jön az a bányában töltött né­hány nap. Hallom, amint ki­abálnak: „Jön a víz! Jön a víz! Látom, amint menekül­nek, közöltük látom magam is. Érzem, hogy alig tudom emelni a lábam, a karom, visszahúz a viz. a sár. Visz- szaálmodom, ahogy utolsót lobban az utolsó karbidlám­pa lángja. Hallom a lehetet­len csendben szapora szívdo­bogásom. S almomban látom, amint kiérünk a napra, s ér­zem, hogy a szemembe szúr a fény. Sok ember vár minket, mindenki sir, s valahol ott van közöttük a feleségem és a kisfiam is ...” A SZUHAKÄLLÖ I-ES ak­nát már bezárták. A bánya- bejáratot, a beomlasztott bá­nyabe járatot benőtte a gaz. Itt már nem járnak bányá­szok. Ez a bánya már meg­halt. De egykori foglyai él­nek. o. .r. Feljavított ebéd Katonaíkoromból tudom, hogy feljavított ebédet csak jelesebb ünnepeken es rend­kívüli , viszonyok közepette kap a sorállomány. Meg — ugyancsak ritka alkalmakkor — az alakulat szívesen látott vendégeit tisztelik meg vele. A feljavítás lényege pedig: egy stamp konyak, az egyéb­ként is kitűnő katonák oszt előtt, hogy jobban csússzon az ünnepi menázsi, vagy egy üveg sör, egy pohár bor az ízletes és bőséges ebéd után, hogy a nehezebb ételekhez nem szokott gyomor is köny- nyebben megbirkózzon vele. Ilyen feljavítot ebédben volt részük nemrég a Borsod megyei újságírók egy cso­portjának k megyénkben ál­lomásozó egyik katonai alaku­lat híradó egységénél. De a késő délután tálalt párolgó babgulyást megelőzte egy s más, amiben mi a vendéglá­tós sava-borsát éreztük. A délelőtti órák ismerke­déssel teltek el. Az egység parancsnokának kalauzolásá­val betekinthettünk a katona­élet rejtelmedbe; megnéztük népünk kat.onafia.inak elhe­lyezések ruházatát, fegyver­zetét. felszerelését.: Tájékoz­tatást kaptunk kiképzésükről és nem könnyű szolgálatuk ellátásáról. Az utóbbiról végül is egy­öntetűen állapíthattuk meg: ' igazi hadművelet, valóságos harci feladat a javából! Most, békés körülmények között is, amikor a béke ellenségeire talán senki sem gondol. Csak a katona. Csak a katonák gondolnak a valóságos veszé­lyekre. amelyekről — egy számunkra bemutatott izgal­mas riportfilm alapján — mi magunk is meggyőződhet­tünk. De meggyőződhettünk arról is — egy másik riportfilm és a látottak, hallottak alapján —, hogy a béke őrhelyén legyőz­hetetlen erő áll! Ez pedig a Varsói Szerződésbe tömörült szocialista országok egyesí­tett fegyveres ereje. Ott van­nak ebben népünk katona­fiai. a Magyar Néphadsereg alakulatai, és annak a híradó egységnek tisztjei, tiszthe­lyettesei és harcosai is. amely­nek éleiébe éppen bepillant­hattunk. Az egység' parancsnoka -— . egyebek közt — arról tájé­koztatott bennünket, hogy pártunk és kormányunk ma minién szükséges eszközt biztosít a szocialista haza vé­delmére. s hogy ezek az esz­közök igazán jó kezekben varrnak. A Magyar Néphad­sereg személyi állománya ma művelt, politikailag és szak­mailag egyaránt képzett, * nagyszerű erkölcsi tulajdon­ságokkal rendelkező tisztek­ből, tiszthelyettesekből es harcosokból áll. Ez az egység például — mondotta — több mint tíz esztendeje alakult, s látja el harci feladatat. A tiszti állo­mány több mint 90 százaléka egyetemet, főiskolát, katonai akadémiát végzett; a szemé­lyi állomány közel 60 száza­léka legalább érettségivel rendelkezik, technikai beren­dezéseink pedig tízszer job­bak. mint egy évtizeddel ez­előtt ... A személyi állomány anya­gi és kulturális ellátottsága, mondhatni, kifogástalan. Er­ről tanúskodnak a sorállo­mány pedáns hálókörlete-,, hideg-meleg folyóvízzel ellá­tott tisztálkodó helyiségei, jól felszerelt tantermed, klubszo­bái, könyvtára, s a sorkato­nák 'minden alkalomra meg­felelő ruházati felszerelése is, amely alig'különbözik a tisz­tekétől ... Az egység felkészültségét és harci széliemét jód érzé­keltetik a katonai verseny­mozgalom eredményei is. Igen .sok kiváló és élen járó al­egységgel találkozhattunk ez alkalommal. Az elhelyezési körlet folyosóit kiváló tisztek, tiszthelyettesek és katonák fényképének egész sora. a klub vitrinjeit szakmai, kul­turális és sportversenyeken nyert érmek, plakettek, ser­legek és zászlócskák díszí­tik ... Mellesleg az egyseg kézilabdázói — a Papp József SE színeiben — jelenleg a megyei I. osztályban játsza­nak. — A politikai és kulturális nevelőmunkához, de a kikép­zési és szolgálati feladatok kifogástalan teljesítéséhez is nagy segítséget kapunk az alakulat, KISZ-bizottságától és az egység K1 SZ-szerveze- teitöl — mondotta délelőtti tájékoztatójában a parancs­nok. Délután pedig a KISZ- bizottság titkára az egyik ob­jektumban így fogalmazott: az egység parancsnoka min­den segítséget megad a KISZ- szervézelek munkájához... Bizonyára mindkét véle­mény igaz. A kettő nagysze­rű kölcsönhatásáról meggyő­ződhetnünk az elhelyezési körletben, és a meglátogatott; objektumban is. Ott, aiiol az előzmények után mindanny'unitnak tpeg jobban ízlett az a „feljavított ebéd'-, amelyre az egység ro­konszenves parancsnoka szi­ves szóval meghívott ben­nünket. Csépányi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents