Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
V Ozdtól Leninvárosig (5. oldal) XXVIII. évfolyam. 303. szám Ára: 1,20 forint Vasárnap, 1972. december 24. VILÁG PROLETÁRJAI, fcüYusuucItK! Ä Mí^vap S70OAIIRTA MUNKÁSPÁRT ROPSOD MFGVFI BIZOTTSÁG A MAY I APIA A z emberiség legszentebb vágyóval köszöntik igy egymást milliók és milliók a földkerekség minden részén: békés, boldog ünnepeket. Az egész évi munka, sokszor feszítő idegesség, gon7 dpkkal teli napok, önmagunkért és másokért érzett felelősségből fakadó izgalmak után a meghitt ünneplés, és a pihenés óráiban is első szavunk, leg- höbb vágyunk: a béke. A köszöntés régi és mégsem fakuló. Csodálatos tettekre, szívet-lelket gyönyörködtető alkotásokra képes az emberiség, ha békében élhet, ha békében dolgozhat. A béke elengedhetetlen feltétele a mindennapi építő-, teremtő, alkotó munkának. Mindazt a mi példánk is hűségesen tanúsítja. Az elmúlt esztendők békés korszakának épitömun- kájával, abból fakadó eredményeinkkel joggal büszkélkedhetünk. S ilyenkoi karácsony táján ősidők óta összegezi az emberiség a dolgos nép munkájának eredményét. Ezt tesszük mi is. Egy ilyen rövid köszöntésben képtelenség teljes képet adni, pontos, mindenre kiterjedő összesítést készíteni, hisz annyi minden történt, annyi minden teremtődött ebben az esztendőben, hogy csak a legjelentősebbekről szólhatunk. Mindenekelőtt elmondhatjuk, hogy eredményekben gazdag, dolgos évet hagyunk magunk mögött. Szocializmust építő társadalmunknak évről évre gazdagabb a karácsonyfája. Újabb lakások, meghitt, meleg otthonok, gyárak, üzemek, utak, közlekedési eszközök kerülnek a közös, nagy karácsonyfa alá, kétkezi munkánk, a hétköznapi erőfeszítések eredményeképpen. Öröm volt nézni Miskolcon, ahogy az ünnepek előestéjén is költözködtek az emberek új lakásukba, otthon teremtve maguknak. Az új, régvárt családi fészekbe új bútorokat vittek és a friss szagú, fenyőillatú falak között ma együtt ünnepel, együtt örül a család. Gazdagodott a megye is. Sok új üzemben folyik a korszerű termelés, s erőfeszítéseink nyomán tovább javultak a munka feltételei, s ez is a gazdagsághoz tartozik. Mezőgazda: águnk :nz ősi munkákat időben, jó minőségben fejezte be, s dolgos parasztságunk ezzel megteremtette a jövő évi jó termés és biztos megélhetés alapjait. Az ember ilyenkor, a békesség óráiban, a béke meghitt perceiben önkéntelenül is elgondolkodik: mekkora utal tettünk meg negyvennégy karácsonyától napjainkig. Erről nemcsak az tanúskodik, hogy mi áll ma az akkori romok helyén, hanem az is, hogy miként nőttek meg az emberek a saját erőfeszítéseikből, okosságukból, lelkesedésükből a megújult világban. Ennek az emberi felnövekedésnek fontos mércéje az is, hogy örömeink es gondjaink ma már nem férnek meg otthonunk falai között. Szőkébb családi kör meghitt hangulatában azért tudunk igazán feloldódni, mert érezzük, hogy egy tágabb, nagy család is körülvesz bennünket, s velünk együtt azonos célokért munkálkodik. És ezt azért teszi, hogy valamennyiünk mindennapi tettei nyomán jövőre és az azt követő években még gazdagabb legyen az ország karácsonyfája. A csodálatos eredmények feletti öröm azonban most, az ünneolés óráiban sem tesz bennünket önelégültté. Tudjuk, hogy sok még a tennivalónk az ünnepek után kővetkező hétköznapokon. Az emberiség örökös megújulásához is elszakithátatlan láncszemként kapcsolódik a munka, a termelés, a szüntelen alkotás. Ez igy is van rendjén. Hiszen az ünnepek hamar elmúlnak, és hogy újra boldogan ünnepelhessünk, ahhoz tettekre, szorgalmas munkára van szükség. Néhány nap múlva véget ér az 1972-es esztendő. Új évet kezdünk, és belépünk a negyedik ötéves terv harmadik évébe. Ami ránk vár, amit el kell végeznünk, mindenki előtt ismert. A kongresszus után, az elmúlt napokban nagy jelentőségű elemző, értékelő, központi bizottsági határozat mérte fel az eddig megtett utat, az elmúlt két év eredményeit, problémáit, gondjai., s fcgiolla pontdkba o megoldásra váró feladatokat. Céljai világosak, de azokat csakis a termelésnek, a termelékenységnek, a gazdasági hatékonyságnak, a korszerű követelményekhez igazodó fejlesztésével, a nemzeti vagyon számottevő gyarapításával érhetjük el. A jövőre gondolunk tehát karácsonyi pihenőnapjainkban is. De gondolataink az ország határain túlra is eljutnak: szomszédainkhoz, és messze, messze a földkerekség minden részére. S ilyenkor, önkéntelenül vetődik fel az emberben a kérdés, milyen esztendő köszönt majd ránk, meghozza-e a régvárt békét a világ minden emberének, mikor lesz béke ott, ahol most még a puskák ropognak, az ágyúk dörögnek, a bombák robbannak, és napról napra ártatlan gyermekek és felnőttek esnek áldozatul a barbár vandalizmusnak. Furcsa érzést kelt az emberben, amikor a legszebb és legszentebb szót, a békét nemcsak az emberiség józan gondolkodású, haladó része veszi ajkára, hanem olyanok is, akik ezt csak frázisként használják, s közben kardesörtetök, útonállók. véres kezű leigázók. Ezek gáláns nyilatkozatai, jegyzékei a békéről beszélnek, de tetteik homlokegyenest mást mutatnak. M indennapi gondjaink, céljaink, feladataink megvalósításán kívül az egész békeszeretö emberiséggel együtt a leghöbb vágyunk: legyen már végre olyan karácsony, amikor nem ropognak a puskák sehol a világon, amikor mindenki félelem nélkül ülhet családjával együtt, a karácsonyfa alatt. Legyen békés karácsony! Huszonnyolc levél (9. oldal) karácsonyt | • • Ölen a hengerdcból (7. oldal) Az év legjobb sportolói (15. oldal) Forog az idegen (6. oldal) Valóságunk G (3. oldal) Felhívás a viláii I 1 népeihez (‘4. oldal) Pártház-avalás Tokajban <2 oldal)
