Észak-Magyarország, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-25 / 278. szám
1972. nov, 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Politizálás a termelőszövetkezetekben AZ IDŐ gyorsulása a aiezőgazdaságban is fokozódik. Itt is érvényes: ami ma új, holnapra korszerűtlenné '’alhat. Lépést tartani az e8yre változó, rohanó idővé], követni a változásokat és azokból a helyi viszonyokra jobban alkalmazható tapasztalatokat bevezetni, hogy azok a népgazdaság és a ta- gok egyetemes érdekeit szolgálják — a tarmelőszö- rétkezeti szakvezetők alap- Vetö feladata. De, hogy az •.■egyszerű” tagok is értsék világosan láss ált, mi, mi- ®*'t történik; lépést, tudjanak ‘■ártani az újjal; támogatni tudják az igyekvő, törekvő Vezetőket, ebben nagy felfal hárul a pártszervezet- '"e és személy szerint a szövetkezet párttitkárára is. A politizálás a közösségi e*et szerves részévé vált Megyénk termelőszövetkezetben is. A tsz-tagokat — ez érthető is — különösen a népgazdaság egyik fő ágazatában, a mezőgazdasági terhelésben elért országos V'edmények és a további felfalok foglalkoztatják. Jól- eső érzéssel olvashatjuk a '‘vözponti Bizottság határosában, hogy az elmúlt két esztendő alatt a mezögazda- Sat*i termelés évi üteme a Vart és tervezett 3,5 százalék 'elyett 4,6 százalékkal növekedett, A Központi Bizottság ülésén azonban azt is megállították, hogy vannak bizonyos gondok, problémák. Aidául amíg a kenyárgabo- ”-“-termelésében a korszerű, ’'ugyüzeml kukoricatermesz- Jésbepj a baromfi- és űjab- tln ‘a sertéstenyésztésben 'hár megközelítjük a korszerű termelés követelményeit, *obb más növényféleség ter- U'esztése (cukorrépa, dohány, v“lamint zöldség) továbbra Is különös gondot és erőfe- “zitést igényel. Az 1973. évi “/gazdasági terv és állami 'oltségvetés irányelvei pedig űzponti feladatként írják a szarvasmarha-tenyésztés fellendülését, a tehénál- lomány növelését és a hozamok emelését, valamint a zöl dséglermesztés n övei éséhez szükséges modern technika széles körű alkalmazását. Mindez fokozottan érvényes a borsodi közös gazdaságokra, hiszen a városok, a nagy létszámú, munkáslakta körzetek ellátásában — mint arra több, megyei pártbizottsága határozat is. utal —, döntő szerepet játszanak. Érthető, hogy a központi bizottsági határozat megjelenése óta sok szó esik e kérdésről, és nemcsak a szövetkezetekben dolgozó kommunisták, hanem a pártonkívüli szövetkezeti gazdák körében is. Mindjobban igénylik a politikai, gazdasági összefüggések magyarázását. az idejében történő, részletes tájékoztatást. Mindezeket elsősorban a pártszervezettől várják, és ebből a jogos igényből táplálkozott többek közt a szövetkezeti tagoknak az az elhatározása is, hogy igyekezzenek megteremteni a pártszervezet működésének legjobb feltételeit. Több olyan szövetkezetünk van, amelyben a tagság igényelte a pártszervezet titkárának független! lését, és magára vállalta ennek anyagi terheit i.s. TETTÉK EZT azon okból is, mert a párttitkár, aki köztük él, osztozik mindennapi gondjaikban, a szövetkezetek többségéiben elismert; vezető. Szövetkezeti párt titkáraink a közös gazdaság megszilárdításáért; végzett áldozatos munkájukkal vívták ki az elismerést. Időt,, fáradságot nem kímélve mozgósították egy-egy feladat elvégzésére a tagokat, s mindenütt ott voltak, fáradhatatlanul munkálkodtak, ahol a közös gazdaság ügyében tenni kellett. Ma már térin előszövetkezeteink tö b bsége megszilárdult. Nincs szükség az úgynevezett; „tűzoltó” munkára, kapkodásra, de igenis szükség van a politikai gazdasági összefüggések magyarázatára, mélyebb megértetésére, és a közgazdasági elemző munMégjyszintes öltöző a BVK-ban I Míaieí?! közérzet javításáért kára is. Fölösleges magyarázni, hogy mindez alapos körültekintést, komoly felkészülést igényel valamennyi szövet kezet! pá rt szervezettől és, párt titkárt ól. Nemrégiben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tartott tájékozta- j tón szerkesztőségünk meg- ; kérdezte dr. Dimény Imre ! miniszter elvtárstól, hogy a kedvezőtlen adottságú borsodi szövetkezetek gazdálkodásában, a gazdálkodási szerkezei; átalakításában, bizonyos dotációs rendszerben milyen változás várható. Ezt a választ a közelmúltban közöltük lapunkban. Rövid összefoglalását és ismertetését csak a lényeg aláhúzásáért tesszük meg újból. Elsősorban a szövetkezet vezetőin és tagjain múlik — válaszolta a miniszter —, hogy élve a különböző kormányintézkedések nyújtotta lehetőségekkel, hogyan keresik belülről is a kibontakozás, a további anyagi megszilárdulás lehetőségét. A központi bizottsági állásfoglalás még- inkább aláhúzta ezt a lépést azzal, hogy nemcsak a feladati részt jelöli meg, hanem a munka végzésének hogyanjára is rámutat. Tehát ezeknek a szövetkezeteknek élniük kell azokkal a nagy lehetőségekkel, amelyek kedvezőtlen területi, viszonyok között; is jó jövedelmet biztosi thatnak számukra. HOGY POLITIZÁLNAK-E a termelőszövetkezetekben, ezt nem kell bizonygatnunk, s a munka mostani, csendesebb időszakában, várható, hogy ez a politizálás különösen fellendül. Helyes irányba terelni ezt a munkát, a lényegest a lényegtelentől okosan különválasztani, ez képezi .most a termelőszövetkezeti pártalapszervezetek, s különösen a függetlenített vezetők egyik legfontosabb feladatát. v.V W. L. A BVK-BAN a vállalat rohamos fejlődésével, emel- : kedő létszámával összhang- ban nagy gondot fordítanak ; rá, hogy a gazdasági nőve- ' kedéssel együtt járjon a dolgozók szociális helyzetének állandó, fokozatos javítása. Évről évre mind nagyobb összegeket fordítanak például szociális létesítményekre, s, ennek újabb szép példáját láthattuk a napokban, amikor ünnepélyesen átadták a .12 millió forintos költséggel megépített 4 szintes, úgynevezett fekete-fehér öltöző- fürdőt. Az esztétikailag is széli, műszakilag és felszereltségében, berendezésében korszerű létesítmény tervezéséért, kivitelezéséért, elismerés és köszönet illeti a Bányászati Tervező Irodát, a Vegyipari Építő és Szere- lő Vállalatot — mondta az átadási ünnepségen Szianesik Károly szociális igazgatóhe,- lyettes —, de kivették a részüket az új öltöző-fürdő megépítéséből a BVK beruházási és munkásellátási főosztályának dolgozói is. A most átadott új szociális létesítmény annak a ■tervszerű munkáinak egy része, amelyet: a BVK párt- és gazdasági vezetői a munkásosztály helyzetének megjavitására hozott párthatározat. végrehajtásáért folytatnak, hogy dolgozóiknak mind jobb munkakörülményeket, szociális feltételeket teremtsenek. Hiszen, a termelés szempontjából is döntő jelentősége van annak, milyen a munkahelyi közérzet, s a BVK-ban a szociális kiadásokra fordított összeg állandó emelkedése azt mutatja, hogy mindig, minden, körülmények között a legfontosabb szempont maga a dolgozó ember. A vállalatnál 1967-ben az egy dolgozóra jutó, béren kívüli juttatás évi összege 2909 forint volt. Ez az összeg tavaly már 5256 forintra melke- dett, miközben a dolgozók létszáma is háromezerről több mint ötezerre gyarapodott. A MUNKAHELYI közérzet javítását szolgálja a korszerű munkásszállók építése is. Kazincbarcikán is vannak lakásproblémák. A vállalat a fiaitál, családos dolgozók helyzetén többek között úgy is próbál segíteni, hogy részükre komforttal, kényelemmel ellátott gar- zonszállókat épít, hogy addig is, amíg állami, szövetkezeti, vagy vállalati támogatással épített lakáshoz jutnak. ne kelljen, rrzsora-ái'béi - letet fizetniük. Texliles írtra Hogyan élnek a vidéki ipartelepek dolgozói, hogyan alakulnak munkakörülményeik, milyen szociális ellá- " toitságuk? — E kérdésekre kereste a választ a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének felmérése. Időszerűségét az adta, hogy az ipar területi elhelyezkedésében az elmúlt évtized során, nagyarányú átalakulás meint régbe. Míg az 1960-as évek elején a textilipari dolgozóknak csaknem háromnegyede Budapesten, valamint Győr és Csongrád megyében koncentrálódott, e területek az idén már csak a létszám 60 százalékát tömörítik. Háromnegyed nils kilométer szervezésekor gyakran éjszakába nyúló gyűlésekről, vitákról hoztam haza az elvtársakat — emlékezik. — A Hegyközben azon a télen is sokszor volt hófúvás. Nem egyszer úgy kellett magunkat kiásnunk, éjnek idején, csontig metsző szélben a hótorlaszokból. Akkoriban még nem volt a rádióban tájékoztató a téli utak állapotáról. Vállalni kellett az elakadás kockázatát is. A Hegyköz útjaitól tartottunk leginkább, egyszer mégis a Bodrogközben ragadtunk olt. Legtávolabbi csücskében. Zemplénagárdon zárta el előlünk négy napig a hazatérés útját a szüntelen hófúvás. A kocsiban beszélgetünk, várakozási időben, míg a pártbizottság munkatársai megbízatásukat végzik. Csak így sikerült találkoznunk a munkaidejében folyton úton levő gépkocsivezetővel. Vezetés közben nem vonhattuk el a figyelmét kérdezős- ködéssel. Most, pihenőben szívesen beszél: — Talán a legemlékezetesebb mégis az a téli utam volt. amikor egy pesti küldetésről jövet. Hatvan környékén hirtelen vihar zúdult ránk. Kápolnától már valóságos korcsolyapálya volt az országút. Örültem, ha harminc kilométeres sebességgel jöhettünk. A megerőltető figyeléstől káprázotl; a szemem. A kritikus fáradtság ellen egyetlen orvosság az volt, hogy mikor már úgv éreztem', nem bírok tovább vezetni: megállítottam a kocsit. Kiszálltaim, szellőztettem a fejem, egyúttal körülnéztem az autót, nincs-e valami rendellenessége. Ilyenkor a legkisebb hiba végzetes következmények kel járhat. A néhány perc pihenés, mással foglalkozás valósággal megújítja az embert a legnehezebb helyzetekben is — ezt nagyon a figyelmébe szeretném ajánlani minden hozzám hasonló munkát végző társamnak. A gépkocsivezető nem bravú- roskodhat. Inkább tartsák túl óvatosnak — az nem restellni való tulajdonság a mi szakmánkban. Napról napra több a gépjármű az utálton, s a mi útjaink bizony, nagyon lassan idomulnak a növekvő terheléshez. Alti versenypályának tekinti, a hegyaljai, bodrogközi, hegyközi utakat, vagy akár a pesti országutat .is, azt közérdekből tanácsos volna eltiltani a volántól. — Mit mondhatnék még? Az ember próbáljon jól gazdálkodni erejével, egészségével ebben az idegnyűvő mesterségben is. Én a dohányzásról is leszoktam, amikor kezdtem érezni, hogy gyorsabban fáradok a füstös levegőben. Jó volna, ha az utasok is tekintettel lennének a nemdohányzó gépkocsivezetőkre. A kocsiban úgyis nyomasztóbb a levegő, mint a szabadban. Miért szennyezze még dohányfüst is a zárt légteret? Lehet, hogy én is rigolyáé leszek, ahogy beljebb haladok a korba, de ez is attól van, hogy az ember mindinkább tuda- | tára jut felelősségének. TAKÁCS ISTVÁN felelősségtudata tisztelet reméltó. Vállalja a felelősséget: munkájában és magánéletében egyaránt. Két; évtizede gépkocsivezető, és ma sem az az ambíciója, hogy saját kocsira is szert tegyen. A tisztes keresetéből tisztesen neveli családját: négy gyereke . már felnőtt, egyik lánya már férjhez ment, de a családfő most is igyekszik minél inkább segíteni boldogulásukat. Azt tartja, ez természetes emberi törekvés. Berccz József Leltározók a gyárakban Z imankós hideg vagy kánikula, hóvihar vagy zuhogó eső. nem rettenti vissza őket, a rovancsoló, a leltározó gárda tagjait, a gyárak, üzemek élő lelkiismeretét. Fáradhatatlanul jártjuk a raktárakat, vagy a szabadban levő de- poniákat. Általában kevés szó esik róluk, nincsenek reflektor- fényben, sokaxr talán nem is tudják, hogy vannak, léteznek ők is. akiknek munkája éppen úgy nélkülözhetetlen, mint bárki másé. Idejük nagy részét az üzemekben töltik, de a hónapok, vagy negyedévek végén az irodába szorulnak. Fel kell dolgozniuk a rengeteg anyagot, összesíteni mindazt, amit láttak, tapasztaltak. Ilyenkor gyakran a műszak is hosszabbra nyúlik, de dolgoznak szenvedéllyel, hozzáértéssel. Igaz, ha indokolt, túlórapénzt is kapnak, de munkakörüknek szeretnek megszabott munkaidőben eleget tenni. Csak elismeréssel lehet róluk szólni, amit — sajnos — nem mindig kapnak meg. A megbecsülés nem all mindig egyenes arányban a végzett munkával és teljesítménnyel. Nem elsősorban felsőbb vezetők részéről, hanem lenn az üzemekben, ott; is elsősorban a raktárakban „nézik ki” őket. Igen sok helyütt szükséges rossznak, tehernek tekintik ténykedésüket. Előfordul, hogy durván, foghegyről beszélnek velük. Pedig nem azért mennek, hogy szekáljanak bárkit is, hanem elsősorban azért, hogy — a munka természetéből adódóan — segítsenek egy-egy kisebb egységben is és mindig a gyár, a népgazdaság érdekében. Birodalmuk olyan, hogy a laikus igencsak eltévedne abban. Miből mennyi a készlet? .. . Megmpndják a leltározók, anyaggazdálkodók, vagy kimutatja a könyvelés. E három munkaterületből egyik sem tud létezni a másik nélkül. Leltározónak lenni is hivatás a javából. Az első pillanatokban szürkének, unalmasnak látszik, de aki belekóstol, úgy hozzánő, mint fához az ág. Szenvedély és gyakorlat, tájékozottság és hihetetlenül sokrétű anyagismeret, igen gyakran áldozatvállalás, nagyszerű, odaadó munka a jellemző rájuk a Lenin Kohászati Művekben éppúgy, mint a DIGÉP-ben. a BVK-ban, a TVK-ban, s mindenütt, a legkisebb üzemtől a leg- nagyobbig. Munkájuk alapja, lényege, az alapos szakismereten, a gyakorlaton túl a lelkiismeretesség. Egy parányi tévedés már súlyos következményekkel járhat. Ilyen is van, előfordul. De addig nem nyugszanak, amíg meg nem keresik a hibát a te- kervényes útvesztőben, millió adat között. A kartonokon minden megtalálható. De a kaidon is csak akkor segít, ha precíz, pontos, ha biztosan lehet támaszkodni is rá. Ez az alaposság sugárzik minden adatból, minden sorból, bármely gyárban, vállalatnál vagy hivatalban kíváncsiskodik is a krónikás. Ez az alaposság fontos és lényeges. A tervkészítés, a programozás, az anyagbeszerzés a leltározók, és általában az anyagosztályok munkájára épül. Nekik kell kimutatni, miből mennyi van raktáron, hol. mi hiányzik, hogy aztán a megfelelő intézkedés is útjára indulhasson. L eltározás. Egyetlen szó csupán. De értelme és célja átfog egy egész gyárat. Szép munka, nagy és felelősség- teljes feladat leltározónak lenni. Nem könnyű munkakör. gyakran felér a nehéz fizikai munkával is, de aki megszereti és hivatástudattal, szorgalmasan dolgozik, a nehézségek akadályait is könnyebben veszi. tr. r. j.ÉVENTE átlag annyi utat l“r be, hogy azok együttes ossza körülérné a föld de- jré-át, az egyenlítőt. Húsz év ' .att — amióta hivatásos /Pkocsivezető — bő. három- ®gyed millió kilométert ha- ri °lt a háta mögött Takács - ,v6n. s a két évtized alatt rég csak koccanásos balese- , sem volt. Méltán ldérde- cÚe ritka teljesítményéért i,balesetmentes közlekedésért” szakmai kitüntetés ■ “kínosén becses ötödik fo- /rétát. Lakács István munkahelyi ínségével is példát mutat: “sz óve megszakítás nélkül tré munkahelyen dolgozik, a I “toi'uljaűjhelyi járási Párt- jj/k’ttság gépkocsivezetője, /‘rés természetű ember, s a /‘an mellett szüntelen er figyelmű. Nehéz tere- iß'11 ec^ződött, vált szakmája /azi mesterévé. Aki csak ré-szer járt a Bodrogközben, J*Sy a Hegyközben — meg- ré'sgette a hírhedten rossz, ‘“rés utakat. Ö naponta /két az utakat rója. S /akran nehezíti munkáját < időjárás is. I "lindig zokszó nélkül váJ- a legkeményebb próba- í.réH is, ha a párt ügye úgy Mvánta. ’’*■ A termelőszövetkezetek
