Észak-Magyarország, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-22 / 275. szám
1972. nov. 22., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 A HALÉRT szerint megoldódik — Baj van a halértékesi- iéssel — fogadott Németh Ferenc, a tiszakeszi Tisza- menti Termelőszövetkezet fö- állattenyésztője, amikor a lehalászás felől érdeklődtem. — Most talán sikerül értékesíteni az idei mennyiséget. — A talán mit jelent? — Az időtől függ, ha nagy csapadék lesz, nem sikerül. * Lassan összeállt a kép. Egyszerűen nem volt, aki a halat megvegye. Azelőtt a Halértékesítő Vállalat jött saját járműveivel és elvitte a halat, az első osztályú pontyot 17,50-ért, a másodosztályút 15 forintért. Ez év májusában azonban hiába küldte el ajánlatát a tsz, miszerint 200 mázsa halat szeretne értékesíteni 1072 őszén, még válasz sem érkezett. A sürgetésre kiderült, hogy » Halértékesítő Vállalatnak nem sikerültek megnyugtatóan az exporttárgyalásai... Eljött az augusztus, el a szeptember és a főállattenyésztő egyre többször kereste fel személyesen a vállalat miskolci kirendeltségét, mert tartott tőle, hogy a bizonytalanságnak kudarc lesz a vége. Hogy érthetőbb legyen: összesen három tava van a Tiszamenti Tsz-nek (a negyedikbe jövőre telepítenek halat) 103 holdon. Éves termelésük 350 mázsa piaci hal. Ebből 100—150 mázsát saját Vendéglátóipari egységeik »fogyasztanak” el. A többit értékesíteni kell, mivel csak. egyetlen tó alkalmas a halak teleltetésére, ez viszont mindössze 80 mázsa áruhalat hír el. Ha nem halásszák le a többit, akár a teljes állomány odalehet, kemény tél Esetén. Ráadásul idejében le kell halászni a piacra szánt mennyiséget, mert esős időben lehetetlen járművekkel megközelíteni a halastavat, amely a legközelebbi úttól 12 kilométernyire fekszik. A 3- as számú tóban (Tatos to) pedig 150 mázsa hal van még. A Halértékesítő Vállalat egy szállítmányt már fogadott. Ha jó marad az idő, hétfőn megkezdődik a lehalászás a Tatos tóban, és 100 mázsa halat szállítanak el, hogy a polgári állomáson vagonokba rakják... De mi lesz. ha addigra esik, és lehetetlenné válik a tó megközelítése? Arról nem is szólva" ha minden jól megy is, még mindig függőben marad 90 mázsa hal értékesítése. * A probléma pedig nem egyedi. A kis halastavakkal rendelkező tsz-ek mind hasonló cipőben jártak. Farkas Pál, a HALÉRT miskolci fiókjának vezetője a következőket mondta erről: — Készletezési gondjai voltak a vállalatnak, és nem kapott hitelt az őszi lehalászásokra. Mindez jövőre megoldódik. Tiszakeszitői pedig elhozzuk a maradék 90 mázsa halat is, mihelyt az időjárás megengedi, vagyis megkeményedik a talaj, mert máris tengelyig ér a sár, és körülbelül 8 kilométeren kell vontatni a gépkocsikat, amibe a szállítási vállalat nem egyezik bele. Farkas Pál megnyugtatásul elmondta azt is, hogy a még ugyaninnen gonddal küszködő harsány: Petőfi Tsz-től is elszállítják majd a halat, a vállalat megkapta rá a hitelt. Ny. P. A Minisztertanács határozatot hozott a Balaton területéhek ötödét kitevő, 127 négyzetkilométer területű kiskörei víztároló közvetlen környékének üdülőkörzetként való hasz- n°sitására. Hazánk legnagyobb mezőgazdasági jellegű vízgazdálkodási létesítménye körülbelül 29S 000 hektár aszályos Jászsági és nagykunsági terület öntözéséi, 116 millió kWó elektromos energia termelését, Kisköre és Tiszalök között a Tiszán biztonságos hajózási tesz lehetővé. A 400 millió köb- hiéter vizet befogadó tároló környékén 640 hektár területet üdülőkörzetként kívánnak hasznosítani. A fejlesztési fern 45 ooo szálláshely megvalósítását írja elő, teljes közműve- sítést körülbelül 21 000 fő, részleges közművesítést 24 000 fő vészére kell biztosítani. Gondoskodni kell Tiszafüred—Po- részló térségében a madárvilág védelméről, Tiszaderzs környékén pedig vadászterület kialakításáról. Hz elképzeléseket 1985-ig kívánják megvalósítani, ezzel lehetővé válik az Alföld fokozódó üdülési igényeinek kielégítése. Ipartelep Fáciitbais és Cigándon Néha centimétereken múlik... A sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövetkezet — a Bodrogközben. szép számban található női munkaerő foglalkoztatására — az elmúlt öt esztendőben három új üzemet rendezett be Nagyrozvá- gyon, Zemplénagárdon és Ti- szakayádon. Ezeken a helyeken éppúgy, mint a ..törzsgyárban” az asszonyok nagyobbrészt tőkés országoknak készítenek bérmunkákat, és az általuk készíteti ruhák, kabátok ma már keresett cikkek az osztrák, francia, holland és kanadai áruházakban. A szövetkezet évről évre növeli exporttevékenységét, és ez szükségessé tette üzemük továbbfejlesztését. Sátoraljaújhelyen, a Dózsa György úton nemrég felemlít korszerű, háromemeletes gyárukat a negyedik ötéves tervidőszak végéig mintegy 27 millió forintos költség fel- használásával tovább bővítik. Az új épületszámyba a külföldi tapasztalatokat hasznosítva. a világszínvonalnak megfelelő konfekciós berendezéseket szerelnek fel. Egy- egy ilyen félautomata gép a számítások szerűit 70 ember munkáját végzi el. így a 400 szakmunkást foglalkoztató új üzemrész icen termelékeny lesz. A ruhák tömeges kiszabását például fotocellás módszerre] oldják meg. és olyan vasalókat alkalmaznak, amelyek gombnyomásra gőzt permeteznek az anyagra. Ezzel a vasalásnál megszüntetik a vázas ruha használatát is. így jelentős időt takarítanak meg. A szakemberképzésről a szövetkezet gondoskodik. Különböző üzemrészeiben je- ' lenleg már 200 ipari tanuló ismerkedik a szakma fogd- ; saival. A gyár bővítésével 1975-re ! készülnek el, és addig Bodrogköz két újabb településén. : Pácinban és Cigándon is létesítenek ipari üzemeket. Ezekben 330 nőt alkalmaznak majd. A szövetkezet ilyen arányú fejlesztését a megyei és a városi tanács, valamint a KISZÖV anyagilag <s segíti. Ennek eredménye, hogy a paci ni üzemben már a jövő év tavaszán megkezdik a termelést, és a szükséges munkaerőt a környékről biztosítják. 300 tonna szárított hagyma A Herbaria füzesabonyi tele- . pén a szárítóberendezés jobb kihasználása céljából a gyógy- ! növények tartósításán kívül hagymát is szárítanak. Az idén csaknem 300 tonna szá- j rítoft hagynia kerül ki az üzemből. Ennek kétharmadát Ausztriába és az NSZK-ba ! exportálják. Képünkön: A j felszeletelt, hagyma egyenlő- j tes rétegben fut a szárító- gépbe. (Vi ind messzebbre nyújtós- f'* kodik, terjeszkedik, áj és új színfolttal gazdagodik a város, Miskolc. E növekedés gondjai gyakran szembetü- nőek, máskor alig-alig ész- revehetőek, de vannak, léteznek, tehát számolni is kell velük. Az egyik legnagyobb gond a város és vezetői számára a közlekedés. Főként az autó- buszjáratokon nagy a zsúfoltság, a tumultus, amihez hozzá tartozik a szűkre szabott úttest, a sok kanyar, a hihetetlenül nagy forgalom. Különösen érvényes ez a Tiszai pályaudvartól a papírgyárig vezető útszakaszra, amelynek megterhelése a diósgyőri városközpont kialakításával, a beköltözésekkel még csak növekedett. A Közlekedési Vállalat mindent elkövet, hogy a lehetőségekhez képest zavartalanul bonyolítsa le a forgalmat, ami azonban nemcsak rajta múlik. Ezen az útvonalon a vasgyár környéke — kritikus pont. Ott, ahol az új vásárcsarnok felépült, van egy rövidre szabott, három derékszögből álló kanyar, ahol áthaladni — különösen a nemrégiben forgalomba állított új, csuklós autóbuszokkal — kész művészet. Különösen akkor, ha két ilyen behemót jármű, zsúfolt utastérrel, szembetalálkozik egymással, és ezt pontosan a kanyar derekán teszik. Sokszor centimétereken múlik, hogy „össze nem csókolódznak"’, nem is beszélve a biztonságról, az ilyen helyzetekkel járó veszélyekről. Hogy mi a megoldás? Bizonyára vannak erre is tervek és elképzelések. Mindenképpen segítene „egyenesbe tenni” ezt az útszakaszt, ha az új vásárcsarnok szomszédságában esetleg lebontanának egy-két házat, hiszen azt a szakaszt, kihagyni a forgalomból — a gyárba járó dolgozók utaztatása miatt — nem lehet, nem is szabad. Persze, tudjuk, a házak lebontása sem egyszerű dolog. Mindenesetre: mielőbb napirendre kell tűzni a veszélyes útkanyarok ügyét. Ezt kívánja a városi közlekedés zavartalansága és biztonsága is. Az út vé Kissé IIIOFÜZIIS a buszon. A nyirkos, homályos ősz miatt, vagy ki tudja, mi miatt. Pedig most éppen kevesen ülünk itt fenn, kényelmesen ' elférünk, nem tolakszik, nem is kötekedik senki. A motor sem akadozik, egyenletesen megy, a vezetőnek sem kellett még kifenyegetnie az ablakon sem ezért, sem azért, úgy tűnik: rendben érünk a végállomásig, semmi sem történik az úton. Csak két ember beszélget a buszon. De ők hangosan. Lehet: a hangos, szinte kiáltva kiejtett szavak is fokozzák azt a bizonyos, őszies, rossz hangulatot. Az utasok némelyike időnként erit-oda- tekint a beszélgetők felé, bosszús arccal, mégsem szól. Mintha valami visszatartaná a szólástól, amikor a beszélgetőket meglátja. A két beszélgető igen-igen öreg ember. Egymás mellett ülnek a széken. Igen-igen öregecskók. persze, hogy hangosak. néha már-már valóban szinte kiabálnak, hogy a másik értse, hallja. így is meg-megakad a beszéd, egyiküknek, vagy másikuknak nem jut eszébe a megfelelő szó. — Én itt szálltam fel a villanynál ... — Hol? — A villanynál... a vil- lany rendőrségnél! — Az már nem rendőrség! — Miért nem az? — Nincs ott már rendőr! Csak régen volt. Most csak villanylámpa van. Magától jelez! Nem kell kapcsolgatni! Kopottas ruhában ül a két kisöre g. Kopottasban, de mindkettő nagyon vastag, meleg kabátban. Egyikük levette fejéről a kalapot. Rit- kás, fehér haja van. — Szóval már magától kapcsol a lámpa ... — Magától. Nem kell kapcsolgatni 1 — Nem tudtam ezt... — Itt is házak lesznek, nézze csak! — bökdösi társát az ablak mellett ülő bácsika. és kimutat a Csabai kapunál az Avas oldalára, ahol gépek, emberek sokasága dolgozik a földmunkán. Társa összeszűkülő szemmel tekinti be a jókora területet, bólogat. — Itt is házak lesznek ... Biztosan nagyon sokára .. . Hiszen még csak a földben dolgoznak! Mennyi munka, de mennyi munka lesz ezzel 1 Mikorra lesznek itt házak? Milyenek lesznek? — Nem tudom. Nagyon sokára... A csöveket rakják! Látja? Csöveket:. — Igen, csövek. Csatornának, víznek. — Meg gáznak! — Rengeteg munka, rengeteg! Mikorra lesznek meg a házak? Milyenek lesznek? — Nem tudom. Az ősz ha ii kalappal ül, nehézkesen kigombolja kabátját. Próbál visszafordulni az ülésen, még egyszer megnézni az építkezés helyét, mintha még mindig azt szeretné tudni, vajon milyenek lesznek itt a házak. Szűk rés a szeme, benn, mélyen halvány kékség. A kékségben valami tanácstalanság, kérdés, valami kis kétségbeesés. Talán már nem látja meg ezeket a házakat. Talán már nem láthatja meg Kinn ősz van, nyirkos, homályos. Az utasok arcán már nem látszik bosszúság a hangos beszéd miatt. Ha egyik-másik feléjük is fordul, arcán inkább olyasmi látszik, mintha mondani akarna valamit. Valamit a házakról. Hogy milyenek lesznek. Vágj'- dehogynem látja meg. bácsika' Majd, ha felépül, meglátja! Miért ne látná? Jó is lenne mondani valamit nekik, de neon szólunk, egyikünk sem szól, mintha valamiért restellenének. Tapolca, végállomás. A két kisöreg utolsóként kászálódik le a buszról. Nehézkesen, lassan. Egyikük ott szorongatja kezében a kalapot. Nézi, nézi, de nem teszi föl. Az ajtóhoz ballagnak, megkapaszkodnak a fogantyúba, óvatosan teszik lábukat a lépcsőre. Ott állunk köröttük utasok, idegenek. Valahogy most egyikünknek sem sürgős a dolga. Sőt, a már leszálltak közül is ott táblából kettőhárom az ajtó előtt, mintha nem tudná, merre is vezet az útja. Fél szemmel fel-felsan- dítanak a két öregre, nem kell-e elkapni valamelyiket. De mindkettő szépen leszáll. A két ki,söre« e^dő^z kora estiének sötétje és halvány, kékes pára lebeg Tapolcán. Már égnek a lámpák. A távoliak olyanok, mint a mécsesek. Ünnepi, csendes mécsesek, fénykörükben a köd koszorújával. A két kisöreg ballag egymás mellett. Ott. a távoli lámpa után. amely olyan, mint egy ünnepi mécses, mór nem látni őket.. Priska Tibor @>o ff T I a/ f j r Gondok a halértékesítéssel gr 7 • •• II •• B 1 •• a. U] üdülőkör az Álföldön
