Észak-Magyarország, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
«■K. ......... WH, m». »n ESZAK-MftGYARORSZÄG 7 N emcsak olvasnivalóért A1.7 nyirkos hideMM'd ge után jólesik a könyvtár melege. Az előtérben gyerekek lapozgatnak újságokat, átmennek a másik szobába., visszajönnek, csendben, beszélgetnek. — Négy óra után még jószerével a gyerekek birodalma a könyvtárunk — mondta Krajnyák Bertalanná, az edelényi járási könyvtár könyvtárosa. — A felnőttek csak később jönnek. A halk suttogás hozzá tartozik a könyvtárhoz. Az egyik asztalnál — két polc között — két buksi gyerekfej hajol egy nagy könyv föle. ■—■ Mit nézegettek? —- Hazádnak rendüietteaz önművelést választottuk. Ahhoz gyűjtjük most az anyagot, — Van bőven? Mozdulatából a csodálkozás érződik. De aztán rámondja : — Tetszik látni!... belemerülnek az olvasásba, a jegyzetelésbe, s mi nein zavarunk. A kisebbik szobában viszont 'hangosabbak a gyerekek. Ök játszanak. — Itt szoktuk tartani az irodalomólát. Legutoljára hatodikosokkal meseórát tartottunk, . Az egyik játszó kisfiú a „meseórára” felkapta a fejét. Ismét nül... S egy ügyes mozdulattal visszahajtja a könyvet, lássam a borítólapot, aztán újra belemerülnek a böngészésbe. Az égjük kisfiú még felnéz: — Csak úgy nézeget jük ,,. Érdekes ... A sarokban a nagy asztal mellett két Iskolaköpenyes lány. Ellőttük fel tornyosulnak a könyvek, időnként összebújnak, suttognak valamiről, aztán belemerülnek az olvasásba, s néha írnak valamit az asztalért' -'heverő' füzetbe. — Osztályfőnöki ólára készülnek —, magyarázza halkam a könyvtárosnő. — Gyakran jönnek hozzánk a diákok. Dolgozatra készülnek, néha egy-egy osztályfőnöki órára. Mint ezek a kislányok. — Mi voltunk itt. A mi osztályunk, — Jo volt? Egy kis csönd után válaszolt a kisfiú: — Jó. Tetszik tudni, más, mint az iskolában. Érdekesebb. Aztán mintegy magyarázatként még hozzáfűzte: — Én egyébként is szoktam ide bejárni. Társai bólogattak. Ök is. Jöttek, menték a gyerekek.. , I\.i gsak azért tért be. hogy visszahozza az elolvasott' könyvet, s elvigyen egy újat, mások meg azért jöttek, hogy egy kicsit olvasgassanak, játsszanak, be- szélgesessenek. Ebben a könyvtárban mindig nagy a forgalom. A könyvtárosait soha .nincsenek munka nélkül. — A tanár úr kiadja a témákat az osztályfőnöki órákhoz, mi meg választhatunk közülük. Mi ketten — Télen'egyébként is behúzódnak ide a felnőttek, meg a gyerekek is; De md is sokat teszünk érte —, mondta Slezsák Imre, a járási könyvtár igazgatója. — Jelenleg több mint 870 felnőtt és közel 600 gyer- mekolvasónk van. Rendezünk gyermekfoglalkoaáso- kat, újjászerveztük az ifjú könyvbarát kört. Az általános iskolások elég gyakran itt tartják meg az irodalmi órát. Az edelényi járási könyvtár húsz esztendővel ezelőtt alakult-meg. Az a szokás, hogy ötévenként megkérdezik az olvasókat, mi a véleményük a könyvtárról, mit szeretnének; — Mi ezt oűvasókonfe- renciának hívjuk. S december első napjaiban ismét esedékes lesz. Mindig nagyon hasznos. De most mást is szeretnénk. Láthatják, a gyerekek gyakran, bejönnek ide csak úgy, egy kis idő eltöltésre is. Órát is gyakran tartanak nálunk. Ezért úgy tervezzük az iskolával közösen, hagy tartanak majd a könyvtárban szülői értekezletet is. Oka egyszerű: ismerkedjenek meg a szülők jobban a könyvtárral, lehetőségeivel, s jöjjenek el hozzánk könyvekért. Az edelényi tár volt az első olyan könyvtár az országban, amely járási könyvtárnak is épült. Vezetője Slezsák Imre, 20 esztendeje irányítja munkáját. Munkájánák elismeréseképpen az esztendőben kiváló népművelő kitüntetést kapott. Csutorás Annamária 580 esztendő... Országos bizottság alakult a magyar kultúra egy kedves ünnepének előkészítésére: ötszáz esztendeje lesz a jövő tavasszal* hogy 1473-ban megjelent hazánkban az első nyomtatott könyv. Magyarországon addig csak a kézzel írott, iniciálékkal, mi matúrákkal díszített kódexeket olvashatták a betüszomjas emberek. Ezek azonban vagyont érő kincsek voltak, amelyekhez csak kevesen juthattak hozzá. A humanista műveltségű királyi aikancellárnak, Karai Lászlónak köszönhető, hogy Angliát, Ausztriát, Hollandiát, Spanyolországot js megelőzve, 1472-ben Budán nyomda létesült. Karai László Mátyás király bizalmasa volt, s fontos diplomáciai küldetésben néhány évet Rómában töltött. Onnan visszatérve magával hozta a főrangú Massimo család egyik nyomdászát, a hes- seni származású Hess Andrást. A német mester a budai nyomdában nem az akkor szokásos gót betűkkel dolgozott, hanem kerek, úgynevezett római betűkkel, amelyeket maga vésett és önteteft a magyar ötvösökkel, a Rómából hozott minták alapján. > A budai nyomda első terméké a latin nyelvű Chronica Hungarorum, vagyis a magyarok történetéről szóló krónika. Szerzője ismeretlen, de köny- nyen megállapítható a szövegből, hogy a korábbi krónikák, főképp Kézaí Simon XIII. és Kálti Márk XIV. századi művének felhasználásával készült. Hess András tudta a magyarokról, milyen szeretettel csíiggnek nemzeti múltjukon, , ezért bocsátotta közre a magyarság történetéről szóló Budai Krónikát. „Minden hazafi ismerni kívánja azt az életet — írja a könyv előszavában —, amelyet ősei egykor folytattak, hogy emlékezetes, jeles tetteiket utánozhassa, a szerencsétlenségeket pedig, amelyek őket élték, okulva, kikerülhesse . .. Hiszem, hogy ez minden magyar ember számára kedves és örvendeztető könyv lesz .. Az első magyar nyomtatott könyvnek nem volt címlapja, a lapokat sem számozták, címét is később kapta. Utolsó fejezetének külön címe: De co- ronatione régís Mathiae, vagyis Mátyás 1458. évi megkoronázásáról szól. Kis ívrét alakú, 67 hártyalevélből álló, minden lapon ugyanaz a víz jegy látható: egy csillagon függő mérleg, A könyvészet tudósai szerint 400 példányban jelenhetett meg. A. Budai Krótiiká első kiadásából mindössze ló példány maradt fenn. A budapesti könyvtárakon kívül 1—1 darab található belőle Leningrádban, Párizsban, Prágában, Lipcsében, Münchenben, Rómában. Másdoszor is kinyomtattak 1838-ban, ugyancsak Budán — Chronicon Budensc címen, íróink, költőink — különösen Arany János — ezt a második kiadású krónikát használták forrásul történelmi tárgyú epikai müveik megírásához, HEGYI JÓZSEF Jtsga&ziawiai mozaik (U.) Tengernyi tengeri Ütünk során. Jugoszlávia leggazdagabban termelő mezőgazdasági területeit érintettük. A valóságos aranyat érő bácskai sík vidéken látni a világ talán legbővebben termő kukoricatábláit. Két fő növénye van ennek a területnek, a búza és kukorica, vagy ahogyan mások mondják, a tengeri. Ráillik itt e név, mert valóban tengernyi tengerit láttunk autóbuszunk ablakából. Csupán azon lepődtünk meg, milyen sok termény volt még töretlen. Pedig földművelést jócskán láttunk a falvak hatarában. ,s az országúton csak döcögve haladtunk, a nagy forgalom. miatt előzni is alig tudtuk a nagy, sárga csövekkel púposra rakott szekereket. +' Es egy másik, már keve- . sebb helyen látott, de valamennyiünkből elismerést kiváltó kép: a nagyüzemek tábláinak kukoreiaer'dejét, nagy étvággyal fogyasztó, valóságos kombájn falkák hibátlan munkája. Nyomukban már a traktorok szántottak, a műtrágyaszórök, majd a következő hullámban már a vetőgépek dolgoztak. E nagyüzemi táblák mentén már az előzés sem okozott gondot, mert a lemorzsolt tengerivel színültig rakott, pótkocsis tehergépkocsik rohanásával alig tudtunk lépést tartani. Az Újvidéken megjelenő, magyar lapot, a Magyar Szót olvasva tudtuk meg, hogy október végén a Bácskában még csaknem félmillió hektár töretlen kukorica volt zönimel a kisparaszti gazdaságokban. A nagy gondot főleg az okozta a bácskai földeken, hogy a betakaritatlan kukorica miatt késik a másik főnövény, a búza vetése, +' A bácskai falvakban, ahol megpihentünk sokat hallottunk beszélni a „traktor- láz”-ról. A nagybirtokok, ahogy itt az állami gazdaságokat nevezik, zömmel már kitűnően gépesítve vannak. De a tíz- és százezernyi kisüzem még nélkülözni kénytelen a gépeket. A néhány hektáron gazdálkodó földműves még csak álmodik a traktorról, de a tehetősebb gazdák már vásárolnák is. Ezért van traktorláz. Különben ez nem „kényes téma” Jugoszláviában. Sokai írnak róla a lapok. Ott jártunkkor például szemrehányást tett több újságcikk is azért, mert a hazai mezőgépgyártás évente csak. 12 000 traktort tud produkálni. ugyanakkor 20 000 gépkocsit szerelnek össze évente a jugoszláviai üzemek. Ezért sok az autó, de hiánycikk a traktor. Egyelőre 180—200 hektárra jut egy erőgép, de ezek mintegy fele is régi típusú, üzemképességükkel nem nagyon lehet dicsekedni. * Egy nagyon szép, tiszta községben, az Újvidéktől nem messzi levő Futogban, majd egy-két szomszédos településen a kukoricatenger után valóságos káposz- tatewgerrel találkoztunk. Az egész határ csupa fél, egy, két. esetleg három hektárnyi . kiterjedésű káposzta- tábla. De káposzta terem a házikertekben, a papiak és. a temető közti földcsíkon, sót az iskola kertekben is. A teherautók, a szekerek, a kézikocsik itt csak íejeská- posztát szállitottaik, s láttunk egy néniket, aki ócska gyerekkocsiból árulta gyönyörű káposztáit az országút mentén. Különben nagyon sokfelé tapasztaltuk, hogy a gazdálkodók általában nagyon kevés, van, ahol csak 2—3 növényféleség termelésére specializálják magukat. * Utaztunk át falvakon, ahol a dohány volt az egyik ilyen főnövény. És micsoda dohány! A földeken már csak a két méternyire nőtt hatalmas dohányszárat láttuk, de a házak körül, nagy fóliás, amolyan szükségszá- rilók alatt csodálatosan szép levelek száradtak. Ez a szakosodás, a kevés növényféleség és a szemmel láthatóan, is szinte kivétel nélkül szép termések bizonyítják. hogy a vajdasági föld művelői nemcsak értenek a gazdálkodáshoz, de az újtól sem félnek. Ezért fokozódik a traktor!az is. A traktor, s a mind újabb gépek pedig majd arra is ösztönöznek, tanítanak, hogy összefogással, közös erővel jobban kihasználható a modern technika. (Folytatjuk) Pozsonyi Sándor Perzsaszőnyegek a Kossuth Gimnáziumban Miskolcon, a Kossuth Gimnázium lánytanulói politechnikai órákon valódi kézicsomózású perzsákat szőnek, A sokszínű pamutcsomókból alakulnak ki és követik egymást törvényszerű rendben a minták. A szőnyeg a tervezők asztalán születik meg, Milliméter beosztású papírra kerülnek fel a minták, és színes filctollal kifestve kerülnek a szövők elé. A szövők normája 1000—1600 csomó óránként. Türelmet és pontos munkát igénylő a csomózás művelete. S bizony, ha ha a mintát valaki elrontotta, vissza kell bontani. Harmincnégy hagyományos szövőszéken dolgoznak o lányok. Itt készülnek 50—100 éves technológiával a szebbnél 'szebb perzsák. Az utolsó és legkellemesebb művelet az elkészült művek tisztogatása, Az iskola sok helyiségét és irodáját díszítik e perzsák, s kerül belőlük eladásra is. Kép és szöveg: Kóbor Pál A könyvtárosoknak mindig van munkájuk
