Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAO 4 1972. október 1,, vasárnap Századunk az atomkor százada; az elektromosság és automatizáció százada, az űrrepülés százada, a tudományos és technikai forradalom százada. S a nagy illúzió- vesztéseké. Két világháború milliókat elpusztító robbanása nemcsak ölt és rombolt. Akik túlélték e robbanásost, akik megmaradtak, értik és érzik, mint leplezödtek le az égig harsogó, halálos- kegyetlen fényben történelmi-társadalmi hazugságok és illúziók. Ök és a felnövő, új generációk átélik máig-hol- napig az illúzióvesztés, az elidegenedés lélekben romboló, visszhangzó robbanásait. Az érzelmek, a lélek válságát gúnyos-keserűcn, kétségbeesetten kacagva, mindent tagadó, haragos hitetlenséggel szenvedve végig, hogy megszabaduljon kételyeitől, szélmalomharcaitól, bohócrongyaitól a világ. 4 dráma, a.lélek, 1örté~ * nyernek epikája hordozza legtöményebben, legizzóbb sűrűségben e válság konfliktusait és atmoszféráját. Korunk színházának minden destruktivitá- sa, elidegenítő, műfajrombo- ló abszurditása a lélek válságának tükrözése-tükrözödése is. Az an ti-dráma, az abszurd színház iskolát teremtett, új korszakot és stílus- irányt az egyetemes dráma- és színháztörténetben. Képviselői, drámaírók és színházi rendezők, színészek a produkció minden ellentmondásával, egyenetlenségével együtt is elemi erejű hatást képesek gyakorolni a közönségre Párizsban és Varsóban, New Yorkban és Budapesten egyaránt. Dario Fo a mai olasz drámaírók közt olyasféle „fenegyereknek.” számít, mint a színészek és a rendezők közt Vittorio Gassman. Műveit olaszos harsányságuk, a középkori vásári játék vaskos humorától a legmélyebb, intellektuális iróniáig a komikum mindenféle árnyalatát, műfaját' és forrását felhasználó és sokkoló erővel kamatoztató hatásosságuk miatt kedvelik és műsorukon tartják az európai színházak. Magyarországon a miskolci ősbemutató a szerző második szereplése. Az arkangyalok nem biliárdoznak című játékát néhány évvel ezelőtt a József Atlila Színházban adták elő nagy sikerrel. A Lopj kevesebbet! már a cím irritáló pimaszságával is mellbevág, megdöbbent; s a világ, amit a szatirikus bohózat karikírozva bemutat, hol van már a Tízparancsolat kategorikus tiltásaitól, a „Ne lopj!” etikai parancsának megtartásától! . .. Attila An- gellari, a kissé együgyűén naiv, nevéhez illőn angyalian ártatlan, tudatlan és hiszékeny sírásólány „fedezi fel” nekünk ezt á bomlott-különös cirkuszvilágot, s .míg elkísérjük nevettető, groteszk fordulatokkal telitűzdelt, felfedező útján temetőből kolostorba, kolostorból bolondokházába, azt is megértjük: mást nem tehet végül, mint hogy visszamegy újra sírt ásni; bevárni s eltemetni mindazokat, akik miatt ebben a bolond világban a temetőknek,' a Síroknak sem lehet nyugalma; telekspekulánsok manipulációitól kell tartani ok. Az ő naív felháborodásának és harcának lesz társa és ellenpontja a felesége és üzleti csőd .miatti fe- »elősségrevonása elől menekülő, minden hájjal. megkent, cinikus Nagvkereskedő. akinek túl késői és kétségbeesett lázadása eleve nem lehet .'.'’keres: az a világ, amelynek ő épp otv haszonélvezője rmt, mint Őkegyelmessége a Főhivatalból, vagy mint az Igazgató, a Bíró, a Felügyelő, tudja, hogy tartsa kézben embereit, hogy törje meg. egyetlen ostorpattintással gyenge lázadásukat. Egy kis operáció, egy kis agyműtét, a lázadást hordozó, káros agytekervények gyors eltávolítása. s máris rendben működik minden, mint egy gépezet. egy automata, pontos és lélek nélktiij mechanizmus. Anpikiil h°gy a *>°hó/ineiliUl. zattól mélyebb gondolati-filozófiai tartalmat kérnénk számon, meg kell mondjuk: Dario Fo játékának az a gyengéje is, am,i erejét, hatásosságát adja. Az eklek- tikussága, amely nemcsak a mesterségbeli-műfaji eszközök gátlástalan sokféleségét, de eszmei, szemléleti zaVa- rosságot. is jelent. Lázadása anarchikus, konstruktivitást nélkülöző, mindenfajta emberi rend és társadalmi berendezkedés elleni lázadás. Jól érzi ezt Orosz György rendezése; s megtalálja a módját is, hogy a nézőtéren ülőt távol tartsa, elidegenítse nemcsak a játék konkrét világától, alakjaitól és történésétől, hanem a szerző gondolataitól és magatartásától is. Az, hogy egy cirkuszsátor ponyvája alá, Iranszplantálja a játékot, s hogy a színházi műszak cirkuszos egyenruhában épp oly szabadon, a nézők szeme láttára jár-kel, hordja a kellékeket, hogy a játék cirkuszi zenekar szolgáltatta zenére kezdődik el, mind hangsúlyozza: amit látunk cirkuszi játék és látványosság, alakjai cirkuszi figurák, s e cirkuszosdiban egyetlen egy dolgot szabad igazán komolyan vennünk: önmagunkat. A rendező többször meggyőzött már bennünket a brecht-i színpad, szcenírozás iránti kivételes érzékéről. Mostani rendezése e korábbi teljesítményekkel összevetve is remeklés. Amin ő sem segíthetett, az a játéknak a már említett sokféleségből fakadó egyenetlen ritmusa, időnkénti tempó- vesztése; lehet, hogy ebben része van a szöveg olykor eltúlzott húzásainak is. A törlések. kihagyások miatt, a pergő dialógusok, replikák néhol megbomlana!*, s a verbális humor intenzitása,vamit a színészek'— egyébként műfajilag indokolt — rájátszásai. rögtönzései is halványítanak, alaoosan nieggvengül. Amilyen kitűnő és liátbor- 7onr»*óar> hatásos a befelező kép táncos-dalos fináléja, az első rész befejezésének zűrzavara, rohan gászása mintha a kellőnél cirkuszibb is volna. Dicsérettel kell megemlékeznünk Gergely István jelmezeiről és díszleteiről, különösen a Korrupto Rt irodájának atmoszféráját jó ötletekkel, leleménnyel megteremtő kulisszákról. He- rédy Éva kísérőzenéje nagyon jó; songjainak keménysége, jálékos-gunyoros hangzásai igényes hangulati aláfestést adnak a színpadi játékhoz. S feltétlenül szólnunk kell a magyar fordítás — Nagy Magda munkája — értékeiről. A frappáns, dialógusok, s rímban-ritmusban kellően bizarr versbelétek visszaadják az olasz tempe- ramentumú játék hangulatát, humorát, improvizációs 0U9- tességét. 4 mnt £5 “jj: gurái találóak, s rendkívül hálásak a színészi megformálás szempontjából. Különösen a főszerep, Attila An- gellari szerepe, amely vérbeli komikai feladat, ámulásai- val, bohókás grimaszaival, átváltozásaival és megle- pőbbnél-meglepőbb fordulatokon átbukdáesoió, rokonszenves kisember-arlekinsá- gával. KomárOmy Éva tehetségéről, remek színpadi mozgásáról, szép beszédéről sokszor írtunk; dicsértük természetes humorát, a nevettetés lehetőségét ösztönösen megérző és kiaknázó alkatát. Most azonban a feladat mintha kissé meghaladná erejét. Nem ért még meg teljesen alakítása, játékát nem érez- zük mindig áléltnek, belülről fakadónak. Attila átváltozásait, belső fejlődését így alakításában az „átöltözések” olykor elfedik; holott a darab egyetlen dinamikusan fejlődő, a naiv hiszékenységtől az öntudatos tagadásig eljutó alakja éppen az övé. Attila visszaöltözése sírásónak a darabban, sokkal forradalmibb, bátrabb tett, mint az ő szerepformálásában volt. Hisszük, hogy ez az alakítás a következő előadások során jobbá, teljesebbé érik, erre Komáromy tehetsége és humora egyaránt gaíancia. Sallós Gábor élményszerű színészi játékkal jeleníti meg a Nagykereskedő ellentmondásos, bizarr figuráját. Minden gesztusa, . arcrezdülése mulattató, láthatóan nagy élvezettel komédiázik a koporsófóbia kissé morbid, de hallatlanul mulatságos jelenetében. Talán nem is az alakítás, hanem a szerep megírásának gyengéje, hogy a figura a későbbiekben kissé elhalványul. S alighanem Sallós játékának érdeme kizárólag. hogy a befejező jelenetekben ismét oly lenyűgöző, s hátborzongató élményben van részünk; amikor eljátssza az embertelenné és lélektelenné „operált” humanoid metamorfózisát. A színészek közül alighanem ő érzi legpontosabban Dario Fo j játékának stílusát, atmoszfé- j raját, s egyben Orosz György rendezői elképzelését is, a cirkuszszínház-stilizációt. Csiszár Nándor bár másfé- | le felfogásban, azonban nem kevésbé igényesen formálja meg a Temetőigazgató alakját, jól érzékeltetve mint. tompul el, s bomlik föl az erkölcsi széthullás után ennek a korrupt figurának egész egyénisége. Virágh Ilona a bohózat stílusában, mulattatóan ordenáré volt az utcalány szerepében. s jó érzékkel belopott valamicskét ebből a slam- posságból apáca-figurájába is. A bosszúálló feleséget Málhé Eta. játszotta; a koporsó körüli önfeledt ugrán- dozása. karikírozott gesztusai jó ízű nevetést fakasztottak. 1 Szemüveges apácája mesterkéltségével, beszéde affektált szenvlelenségével találó. Csi- szér Andrást alkoholista irodaőrként és ostorpattogtató állatidomár-főhivatalnokként j láttuk. A két szerep közül az ! utóbbi ad számára igazán I színészi lehetőséget; noha inkább afféle jelkép, semmint élő, hús-vér ember, akit játszania kell. A gálánskodó gesztusok mögül kibukkanó szadizmus és hatalmi téboly így is félelmetes. Ügy tűnik azonban, mintha a játék hangneménél komolyabbra fogná a szerepet, s ezért di- rektebbek és a darabból szükségtelenül kihangzóak leleplező mondatai, míg az „állatidomítás” pokolian mulatságos ötlete halványabb, kényszeredettebb emiatt. Lenkey Edit jeleníti meg Ra- nieri anya figuráját s a részeges irodaőr nem kevésbé részeges feleségét. Főnökasz- szony a,nyája remek, bár talán túl könnyen készült karikatúra. Csapó Jánostól vígjátéki alakítást látunk a de- tektívfelügyelő szerepében, esetlése-botlása. rendőri ügybuzgalma, komikusán késői ..kapcsolásai” szórakoztatnak. Pákozdy Jánost, Varga Tibort, Koroknay Gézát és Somló Istvánt sírásókként, bolondokházi ápoltakként láttuk játszani, táncolni-éne- kelni. Kellemes Pákozdy epizódja a cilrnderes úr szerepében. Varga Tibor dadogós, bugyuta tolvaja is tetszett. Többet nyújthatott volna viszont a Professzor figurájában Koroknay Géza, akinek ez a premier a miskolci bemutatkozást is jelentette. Kisebb szerepekben örömmel láttuk Györváry Jánost, Bősze Pétert, Szabados Ambrust, Győri Ernőt, illetve Pá- dua Erzsébetet és Héczey Évát. V amir akik a nézőtéy d£0tí' ren ültek, részesei voltak e harsány mulatságnak, bizonyára mindannyian együtt mondják velünk: kellemes, emlékezetes, vidám este volt. Tapp Lajos HA IGAZ, hogy növekszik a könyv szerepe az emberek életében, akkor különösen igaz ez a megállapítás műszaki és tudományos könyvek esetében. Hiszen a szép- irodalom „csak” á harmonikusabb emberi kiteljesedés elengedhetetlen segítője, a műszaki-tudományos iroda- , lom figyelése, folytonos tanulmányozása viszont az élet követelménye. Az iparvárosban, Miskolcon és az ipari megyében, Bo i'sodban egyre szélesebb, erősebb műszaki könyvtár- hálózat épül ki a nagyüzemek melleit, s a felsőfokú oktatási intézményben, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Innen valók a példáink is, hiszen a műszaki könyvtár- hálózat kiépülésére elég említeni a Nehézipari Műszaki Egyetem minden tekintetben korszerű könyvtárát, a Lenin Kohászati Művek, vagy a Diósgyőri Gépgyár műszaki könyvtárát. De jelentős’ műszaki-tudományos gyűjteménnyel bír a Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc könyvtár is, melyben az érdeklődők megtalálhatják mindazokat a tudományos igényű műszaki könyveket, mely e tájegység iparához igazodva a legújabb eredményekről adnak képei. Borsodban, egészen pontosan Miskolcon van É,szak-Ma- gyarország egyetlen műszaki és idegen nyelvű könyvesboltja is. Ezekre a lehetőségekre szükség van, ezeket a lehetőségeket kihasználják a műszaki területen dolgozók. Az elmúlt egy-két évben szinte megugrott az érdeklődés a műszaki irodalom iránt. Jóllehet ez az érdeklődés korábban sem volt alacsony. A fentieket bizonyítva mondanánk el, ho^'v a műszaki és idegennyelvű könyvesbolt forgalma nemcsak évről évre növekszik egyenletesen, hanem eléri azt a volument is, amelyet a város más, nem specializált könyvesboltjai elérnek. De túl a forgalomnövekedésen észrevehetően megnőtt az érdeklődés a műszaki könyvek iráni, a szakmunkások és a műszaki középkáderek körében. Nemcsak a fiatalok, hanem főként az idősebb generáció tagjai érzik, hogy a szakmában élenmaradáshoz a modern technikával való lépéstartáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy megismerkedjenek a legújabb ered- ményekikel. s‘ ehhez a megismerkedéshez a könyvek adják a legtöbb segítséget. Az idősebb generáció tagjaiból »kerül ki a műszaki könyvesbolt vásárlóinak zöme, s őket találjuk meg a közművelődési könyvtárakban őrzött műszaki könyvek olvasói között is. EGYOLDALÚ lenne a kép, ha nem figyelnénk fel arra a megnövekedett érdeklődésre, mely a praktikus szakirodalmi ismeretterjesztő könyvekkel szemben mutatkozik, s mely elsősorban a növekvő szabad idővel, a házi banía- esolási szenvedély terjedésével magyarázható. Azzal, hogy az emberek szükség- szerűnek érzik a praktikus szakirodalom ismeretének fontosságát, s szerencsére egyre több ilyen könyv jut el az érdeklődőkhöz. Ez az érdeklődés nemcsak azért természetes, mert: ipari jellegű megyében, városban élünk, s az emberek nagyobb százaléka az iparból szerzi kenyerét. Természetes jelenségnek kell fölfognunk azért is, mért ma az általános műveltséghez hozzá tartozik a természettudományos ismeretekben, tehát a műszaki dolgokban való jártasság is. S annak, akinek ez a kenyere, annak haladnia kell az újabb, modern ismerétekkel, nemcsak akkor, ha tudományos munkát végez, nemcsak akkor, ha műszáléi irányító feladatot kap, hanem ha a feladatok kivitelezésével bízzák meg. Immáron tizenegyedszer kerül megrendezésre a műszaki könyvnapok esemény- sorozata, mely a figyelem előterébe helyezi a szakmai tudományos irodalom folyamatos szemmeltartásánalk szükségességét. A székesfehérvári országos megnyitó után október 2-án, hétfőn kerül sor a műszaki könyvnapok megyei megnyitó ünnepségére. Ez ünnepélyes esemény kapcsán azonban engedtessék meg még egy gondolat. A műszaki könyvnapokra megjelent új könyvek között sok hiánypótló is van. örvendetes, hogy az alapvető kézikönyvek sora egyre teljessebbé válik. De éppen ebben az ipari beállítottságú megyében érezhetjük leginkább. hogy könyvkiadásunk átfutási ideje, különösen a műszaki könyvek esetében, nagyon hosszú. Ez pedig érezteti hatását elsősorban a .műszak; irodalomban, mely lényegesen rövidebb idő alatt öregszik el. Jogos tehát az igény; meg kell találni a módot. hogy a tudományos-tech. nikai eredményeket publikáló kön v vek rövidebb úton jussanak el azok kezébe, akik mindezt produktumokká változtatják a termelés, a technika f oivama fában. Csutorás Annamária liarczi I'ái «ajza ^ ..^ ' v - • .U .. A gyműtét dallal-tánccal és nevetéssel Dario Fo szatirikus bohózata a Miskolci Nemzeti Színházban
