Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

1972. október 27., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A faágát már átvetették Jé eredmények az edelényi tsz-ben Az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezetben az egyetlen őszi vetésű növény a búza. Ezt 570 hektár te­rületen termesztik. Az idén •'S3 mázsa volt a hektáron­kénti átlag. De termesztettek Miranovszkája-íajtát is, amely 38 mázsával fizetett hektáronként. A búzafajták szerkezete az idei őszön ismét változott. A terület 70 százalékán még Bezosztája 1-esl, 10 százalé­kán Miranovsz'kája 808-ast termesztenek, de 57 hektáron vetettek már Ran na ja 12-est es további 57 hektáron Avro- rát is. Átlagosan 250 kiló ve­tőmagot használ talc hektá- ronkénl, s ez az adat azért érdekes, mert megyénkben sok gazdaságban „takarékos­kodtak” az új búzafajlák ve­tőmagjával és keveset vetet­tek belőle. Olyan eset is elő­fordult, amikor az üzem csak 180 kiló búzát vetett egy hektár területle. Nagyon ke­vés. A szakirodalom, szerint az új fajtákból, ha megfele­lő a talaj termőereje, hektá­ronként 350 kiló mag is el­vethető. Az edelényi Alkotmányban vetés előtt öt mázsa vegyes műtrágyát szán tottak be egy hektói- területen, s ez 172 ki­ló hatóanyagnak felel meg. Tavasszal, az időjárástól és a növényzet; fejlettségétől függően, még fej trágyázzák is a búzákat. Kukoricát az idén 230 hek­táron termelt a tsz. Az ösz- szest vegyszeresen, gépesít­ve a betakarítást is. Így nem kellett kapálni. A kukoricá­nak eddig a felél takarítot­ták be, és a termés 40—42 mázsa májusi morzsolt hek- táronkénl. A szárítóst FT—5- ös szárítógép végzi. Hatvan hektáron gépesítve termesztették a burgonyát is, gülbaba fajtát, amely 180 má­zsát fizetett hektáronként. A betakarítást időben elvégez­ték. Dohány is termett 10 hek­táron. Elég jól sikerült. A Burley-fajlát termesztették, és 18—20 mázsa száraz do­hányra számítanak hektáron­ként. Az őszi mélyszántásnak ed­dig csaknem a felét végezték el. Negyven hektáron legelőt is telepítetlek. Így összesen már 120 hektár a legelő te­rülete. Ezt; is műtrágyázzák. Egy hektár 150 kiló haló- anyagot. kap vegyes műtrá­gyában. 1972-ben összesen. 3 200 000 forintot költöttek meliorációs munkákra, és 400 hektár területen kerüli sor kémiai talajjavításra. Az edelényi Alkotmány Tsz-ben az ágazatok, a bri­gádok és az egyes emberek szocialista munkaversenyben dolgoznak. A munkaverseny­nek'ebben a tsz-ben jó ha­gyományai vannak. Minden brigádnak kollektív vállalása van a terv I,ül teljesítésére és a termelési költségek csök­kentésére. Személyenként is vannak vállalások. A tsz-nek ez évben a várható 38 375 000 forint, bevételén belül 5 43700(1 forint többleteredménye lesz. S ez — ahogyan Hart­man Bálint tsz-elnök mon­dotta — elsősorban a szocia­lista munka versenynek kö­szönhető. A többi eter edm én y na­gyobb részét a gazdaság fej­lesztésére használják fel, hi­szen eredetileg 3 500000 fo­rintot terveztek fejlesztésre, _.s mór 5 200 000 forintnál tar­tanak. A kiosztható jövede­lem az elmúlt évihez viszo­nyítva öt-hat százalékkal emelkedik. Ezeket az ered­ményeket úgy érték el, hogy ebben az évben 8 500 000 fo­rint hitelt is visszafizettek. A tsz-nek jelenleg mindösz- sze kétmjllió forint rövid-, közép- és hosszúlejáratú hi­tele van. Ha az idei visz- szafizetést vesszük alapul, a kétmillió forint hitel törlesz­tése 1973-ban nem okozhat gondot. — Az idei eszlendöt mérle­gelve örömmel állapíthatjuk meg, hogy szövetkezetünk, amely 2700 hektár területen gazdálkodik, elég jól áll. Jó ütemű a fejlesztés, megfelelő j a jövedelemszint, nincsenek pénzügyi problémáink és a jelek szerint tartalékolni is tudunk — mondotta Hart-; man Bálin tsz-elnök. — Az; őszi munkákról még azt 1 mondhatom el, hogy azokat mi november tizedikére — ( a mélyszántással együtt — maradéktalanul befejezzük. <st. J. Cukorrépa’ szezon A Hatvani Cukorgyár me­zőkeresztes—mezőny árádi átvételi helyén, a vasútál­lomáson október 2-án kezd­ték meg a cukorrépa szál­lítását. Mint Vass Sándor- nc, az átvételi hely vezetője elmondotta, a mezökeresz- tesi Aranykalász Termelő- szövetkezei eddig már mint­egy 11(1 vagon cukorrépát szállított az átvételi helyre, amit itt prizmába raknak. Miután a tsz körülbelül 200 vagon cukorrépa szóllilásá- ra kötött szerződést a cu­korgyárral, így még körül­belül 10—12 napra van szükség, bogy a hiányzó mennyiségei is elszállítsák az átvételi helyre. Szabados György fr-lv. A suszter sem marad a kaptafánál Kihalófélben van egy régi szakma, a suszter kod as. Ma már ugyanis egyre keveseb­ben talpaltainak cipót, mert á kopott helyett egy-kélszáz forintért is lehel másikat venni, másrészt pedig a mai cipőárakhoz képest egy tal­palás nem éppen olcsó. Akik valamikor, régen ezt a fog­lalkozást választották, több- hyire még a lábbelikészílés nom éppen könnyű mestersé­gét is elsajátították, ök a megmondhatói, mennyivel többet jelöl a cipész szó. A mai suszterok, ha csak tehe­tik, nem is maradnak a kap­tafánál, olyan helyen vállal­jak munkát, ahol ennél töb­bet várnak tőlük. Főként a fiatalabbakat fűti a nagy­üzemi cipő- ás szandálkészí­tés elsajátítása. Így korszerű­jük az ősi szakmát. Hallani! megrendelés A miskolci Cipész Szövet­kezet Marx Károly utcai részlegében már évek óta üzemszerűen dolgoznak a ci­pész szakma legjobbjai. Szá­mozási szabvány szerint ké­pűinek a papucsok, aj szan­dálok és újabban a női csíz- mak u szövetkezeti üzemben. ‘s-öt, nemrégiben 30 ezer pár BJ'ermekszandált rendeltek né)uk holland csöppségek párnára. Az igényele változó- sat belső átszervezéssel, kor­szerű gépek beállításával 'Syekeznek követni a miskol- p’1 cipészek. Méretes üzletük oltalmának alakulása a leg­több bizonyítéka: nem elég kifogástalan mestermunkái kiadni a kézből, fontos a szövetkezet szárhára a ter- 111 el ék eiiy ség is, amit csak a gépesítés, a iól felszereli üzem biztosíthat. Nem kétséges, hogy a kéz- Zel varrott lábbelik kifogás­bdan minőségűek, csakhogy ** aruk nem éppen olcsó. Érdeklődésünkre elmondták a szövetkezetnél, hogy a mé­rétes cipők előállítási költsé­gei egyre magasabbak. 20 javító részleg Miskolcon jelenleg 20 ja­vító részleget tart fenn a szövetkezet, és ezek csupán tavasszal, vagy ősszel bővel­kednek megrendelésekben. A máskor két-három napos vál­lalási idő ilyenkor négy-öt napos lesz. Ősz közepén, tél előtt még a legjobb cipőket is ellátják vasalással, hogy jobban bírják majd a zord évszakot. No. és a női cipő­kön is akad sok-sok apróbb, nagyobb javítanivaló, a csa­lok, a cipzárak cseréje stb. Nagyobb munka, mint példá­ul a talpalás, alig. Csak a megbízható minőségű, .strapa­bíró bakancsokat, sícipőket hozzák be ilyen nagyobb ja­vításra. Volt már olyan sí- bakancs, amelyik ötödször fordult inog új talpért a szö­vetkezet műhelyében. — Gazdája olyan munka­helyen dolgozik, ahol a kő eleszi -a bőrt — mondja Bor­osak Zoltán műszaki vezető. — De nagyon sok múlik azon is, ki hogyan viseli a lábbelit, ahogy a szakmában mondják: milyen a járása? A cipész meglátja, ha az illetcí járás közben „csuszkol”. vagyis, ha húzza egy kicsit a lábát, kényeskedve njegy. Az ilyenek természetesen megfizetik az árát. hogy nem könnyedén lépkednek. Bmi a legkevesebb Évente egyre kevesebb ja­vítanivaló akad a szövetke­zet részlegeiben, és ezek kö­zött is csökken a nagyobb munkák aránya. Fél év alatt 90 ezer pár cipőt, vittek Mis­kolcon a javítókba, és ebből 19 ezer volt csak a talpalás. A szövetkezet a megye- székhely környékén ,, hozom­viszem” szolgálatot is szer­vezett, hogy munkát adhas­son a részlegekben dolgozók számára. Egy héten egyszer gépkocsival szedik össze a bükki falvakban a javításra szoruló cipőket, és a követ­kező hét ugyanazon napján vissza is szállítják az újra hordható lábbeliket a Mis­kolcra! szomszédos közsé­gekbe. Korszerül szervezést Az idén mintegy 90 válla­lat dolgozta ki munka- és üzemszervezés fejlesztési koncepcióit, amelyek mintá­ul is szolgainak ahhoz, hogy 1973-tól mái- valamennyi vál­lalat ‘középtávú tervébe ik­tathassa a munka- és üzem- szervezés fejlesztését. E je­lentős feladathoz a Munka­ügyi Minisztérium most mód­szertani ajánlásokat is kibo­csátott, összegezve a válla­lati tapasztalatokat a .szak­emberek tanácsait. A minisztériupi körülbelül 30 olyan módszert ajánl, amelyekkel nagyobb költsé­geik nélkül számottevően ja­vítható a szervezettség, a munka hatékonysága. A minisztérium arra. is fel­hívja a figyelmei, .hogy a nagyobb termelékenység nem kíván nagyobb erőfeszítése­ket is a dolgozóktól. A mun­ka menetét kell olajozotlabbá termi, a gépeket jobban ki­használni. fl nők munkakörülményei a téglagyárakban Az Eszak-magyarországi Tégla -és Cserépipari Válla­latnál fokozott figyelmet for­dítanak a dolgozó nők hely­zetével kapcsolatos határoza­tok végrehajtására. A meg­különböztetett figyelmet az is indokolja, hogy a nők ará­nya a 40 százalékot is meg­közelíti a vállalat létszámá­ban. A határozat végrehaj­tására tett eddigi erőfeszíté­sekről tegnap az építők szak- szervezetének megyei bizott­sága előtt számoltak be a vállalat gazdasági és szak­szervezeti vezetői. A téglagyárakban még min­dig sok területen kedvezőt­lenek a munkakörülmények. A nők egy része nehéz fi­zikai munkát végez. A mun­kakörülmények gyökeres megjavítása, illetve a nehéz fizikai munka megszüntetése csak lépésről lépésre, első­sorban az új üzemek létesí­tésével, vagy a régiek kor­szerűsítésével valósítható meg. A vállalat jelentős ösz- szegeket fordított a dolgozó nők béreinek emelésére. A fizikai munkakörökben — ahol teljesítménybér van — eddig is megvalósult az egyenlő munkáért, egyenlő bér elve. Az alkalmazotti munkakörökben azonban — az eddigi erőfeszítések elle­nére — még mindig lényeges eltérés van a nők és a fér­fiak kereseti arányai között,. A vállalat gazdasági vezetői a szakszervezeti bizottsággal együtt, arra törekednek, hogy a bérfejlesztések során a jö­vőben az említett arányta­lanságokat: is megszüntessék. Korábban a vállalatnál dolgozó nők szociális ellátott­sága igen rossz volt. Az utóbbi években megvalósult feji eszi esek eredményeként ma már minden üzemben fürdő és öltöző áll a dolgo­zók rendelkezésére. A Mályi Téglagyárnak saját bölcsődé­je és óvodája van. Mályiban azonban változatlanul gondol, jelent az élelmiszer-ellátás alacsony színvonala. A válla­latnak a jövőben további erő­feszítéseket kell tennie e gon­dok megoldására is. A dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek meg­javításával kapcsolatos to­vábbi feladatokra részletes intézkedési terv készült. f. t. Két emfaerw két történet... Az utolsó napon mennyivel járul hozzá az ajándék árához. Össze is gyűlt néhány száz forint, aminek sorsáról — miután nem tudtak összehoz­ni még egy röpke találkozót sem — úgy döntöttek: pos­tára adják. Biztos ami biz­tos, így nem utasíthatja visz- sza — gondoltál-;. — Sértő, megalázó volt ez a módszer — emlékezik a nyugdíjas éveit, töltő asszony. Ha már gondoltak rám, egy emléktárgy is megtette vol­na. amit elhelyezek a vitrin­ben. De nem, ők pénzt ad­tak, mintha erre lett volna a legnagyobb szükségem. Tisztességes nyugdijat kapok. Egy kézfogás is többet ért volna, mint a postás által hozott pénzesutalvány, így ért véget harminc szor­gos, dolgos esztendő, ez volt a záróakkord, amelynek rez­géseit ma. is érzékeli, s míg él emlékezni fog rá. Bár másra, kellemesebb pillana­tokra emlékezhetne — mond­ja. © KÉT EMBER, két történet, de egyféle tanulság, amely mottója is .lehetne az ese­teknek: nem mindegy, ho­gyan záródik le egy korszak bárkinek az életében is, ami­re vigyázni mindenütt első­rendű kötelesség. (T. F.) lásait. Még az orvos intel­méről is megfeledkezett. E napot, az üzemtől, a munkatársaktól való búcsú- zás napját legszebb emlékei közé sorolja, s akit megtisz­tel bizalmával, annak min­den pátosz nélkül, őszinte örömmel mondja el a tör­ténteket. © BESZÉL A BECSE nap­jairól egy másik nyugdíjas is ellenkező előjellel, keser­nyés fájdalommal, de nem haragosan. Az ö esetében szinte visszájára fordult min­den. Vagy azért, mert nem volt, aki megszervezze az utolsó, hivatalos együtttétet, vagy pedig azért, mert csak egy aktusnak, egy mindjob­ban terjedő — és csak he­lyeselhető — kedves hagyo­mánynak akartak eleget ten­ni. Itt nem volt titkos készü­lődés, a meglepetés ürügyén való fejtörés, csupán egy gyűjtőiv járt körbe: ki mutatást, és az egyik adat­tal sehogy sem boldogulnak. Menjen már be. mert csak ő tud segíteni. Rajta múlik minden. — Kocsit is küldünk ér­ied — hangzott; a vonal túl­só végén az ígéret. Az ígéretet be is vallották, mert az autó hamarosan megérkezett. A telefonáló munkatárs robbant be az aj­tón. és köszönés helyett azt mondta: — Megjöttem. — Mehetünk — volt a kurta válasz. Munkahelyén, a legnagyobb ir-oda helyiségben összetollak két íróasztalt, szépen leterí- tették, minden jóval meg­rakták, s a munkatársak vi­rágokkal fogadták a nyug­díjas kollégát, aki a megle­petéstől szóhoz sem jutott. — Hát ez az a sürgős mun­ka?! — zsörtölődött félig mérgesen, de azért nagy örömmel. Meghatottan hallgatta az üdvözlő szavakat, a jókíván­ságokat, a szívből fakadó, meleg szeretet megnyilvánu­ld A JÓL MEGÉRDEMELT pihenésnek még csak az ele­jén tart,. Élvezi is a kötet­len időt, amit úgy oszt be, ahogy annak idején soha nem tehette. Akkor első volt számára a munka. Most egy kicsit hiányzik a megszokott életritmus. Hajnalonként még figyel a gyár dudájá­ra, aztán... Otthon nincs maradása. Is­merősökhöz, barátokhoz jár, vagy benéz az üzembe, ahol évtizedekig dolgozott. és ahonnan nehéz szívvel bú­csúzott; el. — Az utolsó nap rosszul kezdődött — meséli. — A nátha kerülgetett. Rám is pa­rancsoltak a rendelőben, búj­jak az ágyba. Szót fogadtam, azazhogy... Alig húzta magára a taka­rói, csörgött a telefon. Mun­kahelyéről keresték. Kétség- beesetten magyarázta egyik kolléganője: a főnöknek reg­gelre el kell készíteni egy ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents