Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

ESZAK-MAGYAR0R5ZAG 4 1972. október 15., vasárnap A világ ujrateremtese küzdelmes vívódás BORSODI IFJÚ OLVASÓK HÓNAPJA Pető János műtermében A műteremben a falakon ismerős nyomatok, vagy is­merős képek korábbi váz­latai. A három nagy kövön készülő litográfiák rajzai. Az ismert és Pető János munkásságára oly jellemző motívumok mellett már újabbak is feltűnnek, s a fe­kete-fehér litográfiák közé .már színesek vegyülnek. Az állványon, amely mintegy jelzi, hogy e műterem gaz­dája vonzódik a festéshez, egy új plakát rajza. A fala­kon körben, a nagy magas­ságban is népművészeti tá­nyérok, matyó motívumok, s általában sok egyéb őrzi itt. a művész mezőkövesdi szár­mazását. A kisszekrény, a faliszekrényke, a jellegzetes matyó bútordarabok — mint tiszteletben tartott relikviák — jól megférnek a modern, műbőr bevonatú ülőkékkel, dohányzóasztallal. ' © Mezőkövesdről három éve jött Miskolcra, s itt a Kili- án-északon, az egyik műter­mes lakásban lelt új otthon- t ra. Mezőkövesden egyedül, elzárkózoltan élt. Itt köny- nyebb a kapcsolat teremtése, a találkozás lehetősége mű­vészbarátokkal, alkotótársak­kal, az ország más- részén . élőkkel is, mert Miskolcra eljönnek. A miskolci élet már feloldódás a mezőkö­vesdi elzárkózottsághoz ké­pest, de Pető János még ma is visszavonult ember. Ahogy ő mondja, „nem megy a ma­ga dolgai után ", azaz nem tud, s nem akar nyüzsögni, magát propagálni. — Előbb a munkámat mutatom, s akinek az tet­szik, s rám is kíváncsi, majd szól, hogy jöjj csak elő ké­peid mögül — mondja. — A kövesdi magányomban hiá­nyolt művészeti kollektívát, az együttes életet kerestem Miskolcon, amikór ide tele­pedtem. Megtaláltam-e? Né­hány barátot mindenesetre. A város művészeti életé­ről, illetve a művészek egy­másra utaltságáról, egymás­hoz tartozásáról, vagy nem tartozásáról beszélgetünk a továbbiakban. Pető János a kollektív művészeti élettel kapcsolatban ezt vallja: — A művészi alkotó mun­kában mindig egyedül marad az ember. Az alkotóművész nem dolgozhat kollektive. A világ újrateremtése küzdel­mes vívódás, amelyet az al­kotóművésznek önmagával és önmagában egyedül kell megvívnia, megoldania. Mis­kolcról egyébként vélemé­nyem szerint mindenfelé tisztelettel beszélnek, a vá­ros művészeti életének ran­got ad, hogy néhány jó mű­vész itt él. Az a sokat em­legetett, de pontosan meg nem fogalmazott egyetemes városi művészeti élet, nem is tudom, megvalósítható-e. Mindenesetre fiatal művé­szeket várok, új kollégákat, új művészbarátokat Mis­kolcra. S azt hiszem, a szün­telen rnegfrissülés pezsgeti majd a város képzőművé­szeti életét. Egyszer régen, Mezőköves­den arról beszélgettünk, hogy sokat utazik gondolatban. A könyv, a folyóirat, s nem utolsósorban a televízió se­gíti ezekben a képzeletbeli utazásokban. Most már való­ságosan is utazik, több szom- szédorszagban járt, de a vá­gyott nagy európai út, amely művészetére is minden bi­zonnyal roppant hatással lesz, még Írtra van. Van ideje, Pető János fiatal em­ber. Alig túl a harmincon. Munkái viszont annál inkább utaznak. A hazai, vidéki és budapesti kiállítások után külföldet is sorra látogatják. Jelenleg egy harminc lapból álló önálló tárlata Francia- ország nagy városaiban ván­dorol a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének rendezésében. Szeretné gyűjteményes anya­gát Lengyelországban is be­mutatni, ahol már nagyon sok személyes barátot is szer­zett korábban. Most Buda­pestre készül. A bevezetőben említett új plakát azóta már nyomdai sokszorosításban ké­szült el, hogy szerte az or­szágban hírül adja: a Kultu­rális Kapcsolatok Intézeté­nek budapesti, Dorottya ut­cai kiállítótermében novem­ber 3-tól látható Pető János gyűjteményes kiállítása. Ez alkalommal harminc litográ­fiát mutat be. 9 A művész, ak.i eddig szin­te csaknem kizárólag litográ­fiái révén lett ismert és elisr mert, most jelentős lépés előtt áll, Litográfia helyett festményeket kíván alkotni. — Egy nyelvezet, egy sa­játos egyéni hang felé töre­kedtem mindig.... Az elmúlt több mint 6 évben a litográfia nyelvén sok mindent elmond­tam, sokféleképpen próbál­tam kimondani a világról al­kotott véleményemet, meg­rajzolni a bennem élő világ­képet. Most, egy más nyelvet is megpróbálok. Igyekeztem mindig a műfaj tisztaságát megközelíteni. Ez vezetett a litográfiában. A további mondanivalómat más forma­nyelven, más eszközökkel próbálom elmondani. Ter­mészetesen a kialakult világ­képemet nem tudom megvál­toztatni. nem is akarom. A | festészet képlékenyebb, | könnyebben formálható, meg­próbálok ennek nyelvén to­vábbmenni. Nem leszek hűt­len a litográfiához, de töp­rengek más grafikai műfaji ágazatokon is, keresem más formában .is a kifejezést, a világ újrateremtésének, a bennem élő kép újrafogal­mazásának lehetőségeit. Is­mert. motívumaim, a nyúlánk alakok, a biblikus külső mö­götti, de a mai embernek szóló mondandók minden bi­zonnyal tovább élnek majd az új nyelven megfogalma­zott munkáimban is. S tö­rekszem a nagyobb méretek­re, ami a litográfiában el­képzelhetetlen volt, hiszen a kő mérete mindig adott, meghatározó. © A nemsokára nyíló buda­pesti kiállítás katalógusában j egy önvallomás-előszó talál- j ható ... A gyermekkori me- j zökövesdi élmények, a három * akác határolta kis portáról a templomtoronyba jutás, és onnan a szélesebb horizont meglátása, meg az egész életútra érvényes szülői in­telmek megvallása mellett egy figyelmet érdemlő megál­lapítás olvasható: „Nem Me­zőkövesd van messze Buda­pesttől, hanem Budapest Mezőkövesdtől"’' Igen. Mező­kövesdről és más vidéki he­lyekről kell a művésznek karját nyújtogatni Budapest felé, Budapest ritkábban nyúl el érte. De a valóban tehet­séges művész ei tud nyúlni Budapestig, és karja hidat tud teremteni a főváros és a lakóhelyéül szolgáló vidék képzőművészeti élete között. Benedek Miklós Általános és középiskolák­ban, szakmunkásképző" inté­zetekben rendezik meg októ­ber 17-től november 17-ig a borsodi ifjú olvasók hónapját. Tanácskozások, iskolai könyvi á ra v atók fém j elzi k majd a rendezvénysorozatot, melynek célja, hogy elmélyít­se a könyv és az ifjúság kap­csolatát. Október 17-én Varga Gá- ssnanaoesi aa————— A kövesdi járásban is él a népdal szeretete (Levelezőnktől.) Az országos vetélkedő után a mezőkövesdi járás közsé­geiben is sorra alakulnak a „Röpülj páva”-körök. A járás harmadik matyó községében. Tai'don is eredeti, ízes nép­dalok éneklésétől hangos mostanában a pánbház. Szép hangú bárdi menyecskék Kiss József tanár irányításával, nagy szorgalommal készül­nek a novemberben sorra kerülő minősítő versenyre. Lelkesedésük, .szorgalmuk, kitartásuk figyelmet és a község vezetőitől támogatást érdemel. Sajnos, a nyilvános szereplésnek még egy akadá­lya van.: a bárdi népviseleti ruhák még nem állnak teljes egészéiben rendelkezésükre. Abban bíznak azonban, hogy az erkölcsi támogatáson túl anyagi támogatást is kap­nak működésükhöz. A bár­diakkal jól kiegészülne a ma­tyó együttesek sora, és a tma- tyóság népszokásainak, kul­túrájának ápolása újabb te­rületen nyerne gazdagabb tartalmat. Molnár József, Mezőkövesd Az év vége felé közeledve érdemes egy pillantást vetni a megye oktatási intézmé­nyeinek építésében, az óvo­dák, ' iskolák férőhelyeinek bővítésében elért eredmé­nyekre. Szóljanak hát a szá­mok: Ez év januárjában adták át Szendrőn az új, Hunnia ele­mekből épült, 60 férőhelyes óvodát. A zemplénagárdi 50 férőhelyes óvoda szeptember­ben készült el. Nagy szükség volt Bánhorvátiban is az óvodára, ahol 25 kisgyerek kapott helyet. Mezőcsáton 75 csemete előtt nyílt meg az óvoda kapuja. Megyénk hét helységében 25—25 térőhely- lyeí bővítették a már megle­vő óvodákat: a goippi, a ti- bolddaróci. a borsodivánkai, a vattai, a sajószentpéteri. a forrói és az izsófalvi szülők örömére. Ugyancsak ez évben Rudabánya 30. Kazincbarcika összesen 50 új óvodai férő­helyet kapott. Augusztus 20-án adták át Sajóhídvégen az új 6 tan­termes általános iskolát. A sajóhídvégi gyerekek az idei tanévet már a szép, korsze­rűen felszerelt iskolában kezdték. A hernádnémetiek a második félévben vehetik igénybe az új 8 tantermes iskolát. Folyik az átalakítás Múcsonyban és Alberttele- pen is: munkásszállásoól lesz 10 tantermes iskola. Novem­ber 7-re készül el a felsőva­dászi iskolaépület; 4 tanter­met építenek a régi iskolá­hoz. Az év végére a gönci is­kolához építenek ugyanennyi tantermet. Tiboiddarócon el­készült az általános iskola tornaterme és Tarcalon még az év elején befejeződött a diákotthon felújítása. Ózdon pedig befejezés előtt áll a 18 millió forintos be­ruházással. középiskolások számára épülő 9 műhelyte­rem, teljes gépi felszereléssel. bőmé, a megyei tanács el­nökhelyettese nyitja meg a borsodi ifjú olvasók rendez­vénysorozatot, melynek első tanácskozásán arról lesz szó, hogy az iskolai könyvtárak hogyan tudják segíteni az önálló ismeretszerzést. A hó­nap során megvitatják — többek között — a család szerepét az olvasóvá nevelés­ben, az ifjúsági mozgalom és a könyvtárak kapcsolatait, a korszerű gyermekkönyvtárak kialakításának tapasztalatait, a könyv szerepét az ifjúmun­kások művelődésében. A borsodi ifjú olvasók hó­napja rendezvénysorozat kap­csán több helyen lesz író—ol­vasó találkozó, s kilenc új is­kolai könyvtár avatására is sor kerül majd. • Hamlet, Shakespeare, színház Beszélgetés próba után, Négy óra múlt. Lassan szürkülni kezd már. Októ­beri alkonyat hulló, tüné­keny hangulatok... itt benn csend van és kávéillat, sza­vak halk duruzsolása az asz­taloknál. Üvegcsillogás ve­rődik vissza felerősödve a mennyezet fénylő fémbubo- rékairól. Gyöngyössy Kata­lin, Markaly Gábor, Szirtes Tamás. S a képzetei, mely látni engedi már „fehér Ofé- íiát” és a gyötrődő dán ki­rályfit, meg a többieket, fe­csegő Pólón iust, vérnősző Claudiust, esendő Gerlrudot, derék Horáeiót. Ök hárman fáradtak: megkezdődlek a próbák, megkezdődött a munka, mely fáradságosain, 1 epésről lépésre haladva kö­veti, s közelíti meg a szár­nyas képzeletet, suhanó esz­méket:, s lobogó érzéseket. Alkotó munka, hogy a mű eleven testté váljon, élni ás hatni kezdjen. Hamlet, a dán királyfi. William Shakespeare tragédiája, a Miskolci Nem­zeti Színház színpadán. * A rendező, Szirtes Tamás: Shakespeare tragédiái közül talán a Hamletnak van leg­gazdagabb irodalma. Az egyik legtöbbet játszott, leg­többet magyarázott és vita­tott dráma. Játszották sok­féle s egymásnak ellent­mondó. szélsőséges felfogás­ban: volt már romantikus Hamlet, és naturalista Ham­let:. Van felfogás, amely Claudiust, sőt, olyan is, amely Fortinbrast emeli fő­szereplővé. A királyfi hol a bosszúállás démona, hol a gőzölgő vér megszállottja, hol enervált pszichopata, változó korok változó ízlése, igénye szerint. Mi nem aka­runk itt semmiféle „gyöke­resen újszerűt” kitalálni. El akarjuk a Hamletet játszani, úgy, ahogy Shakespeare meg­írta, s ahogy tehetségünkből, képességeinktől és adottsága­inktól telik. Azt; hiszem, a Hamlet vol Iáképp azért mai, modern dráma, mert ez a század érett és képes eszmék és érzések szintézisére úgy, ahogy Shakespeare a realista lé- lekrajz utolérhetetlen mes­tere megvalósította ezt mű­veiben, köztük a Hamletben. Összehasonlíthatatlanul na­gyobb és nehezebb így elját­szani ezt a nagyszerű uagé- diát, mint például olyan ol­csó újdondászkodással, ahogy manapság különféle forma­lista trükkszí n házakban te­szik. De ha sikerül, az meg­ér minden kínlódást, küzdel­met. minden fáradtságot. Markaly Gábor. Hamlet alakítója: egy éve készülök már erre a szerepre. Renge­teget olvastam Hamletról, a korról, amelyben Shakes­peare élt és alkotott. S most rádöbbenek, ezt mind cl kell felejtenem, ezt a tudást va­járadt an és bizakodva lahogy ki kell magamból kapcsolni ahhoz, hogy Ham­letié váljak. Ez a szerep va­lóban nem tűr semmiféle külsőséget, spekulációt, ki- módolást. Egyetlen ilyen nem őszinte, nem belülről, lélek­ből jövő gesztus és a néző, az igazi néző többé már nem hisz nekem. Szerintem Ham­let nem bizonytalan, nem tétovázó, hanem a bosszú küldetését nagyon tudatosan és következetesen teljesítő, tragikus hős. Tragédiájában éppen ez a következetesség a fölemelő, a katharztet adó. A munkának még na­gyon az elején vagyunk. E pillanatban csak azt tudom, Shakespeare Hamletiéhez akarok hasonlítani, s ez szá­momra sokkal fontosabb, minthogy más Hamlet-ala­kításoktól különbözzek. Oíélia, Gyöngyössy Kata­lin: örültem és meg is ijed­tem kicsit, amikor megkap­tam Oíélia szerepét. Shakes­peare nőalakjai általában kevesebb színnel, tónussal ábrázoltak, mint a férfiak. Vagy olyanok, mint Júlia,, vagy olyanok, mint a Mac­beth Lady-je. Ofélia naív ártatlanságát, támaszra szo­ruló gyermek-tehetetlenségét a ma nézője számára hihető­vé tenni legalább oly nehez színészi feladat, mint őrüle­tét megérteni és megértetni. Ügy gondolom. a leg­fontosabb feladatunk va­lóban a művel való azzi- nosulás értelmileg és ér­zelmileg. s állényegiilés a megírt figurává. Ez pedig le­hetetlen teljes odaadás, erő- és energiabedobás nélkül. Ofélia mindent elveszít, biz­tonságot, támaszt, szerelmet, életcélt; ez töri össze, ebbe őrül bele. A színész, aki Shakespeare-t játszik, nem alkudhataneg a kevesebbel, a tehetségéből telő maximum­ra kell törekednie. A rendező: csak annyit még, hogy manapság, a „nagy színházi kísérletezé­sek” korában rossz hangzá­sa lehet annak, hogy mi semmi „újat” nem akarunk. Meggyőződésem azonban, hogy az újszerűséget előre elhatározni, s akarni nem le­het és nem is szabad. Az ilyenféle spekulációk ered­ménye mindig a mű eltorzí­tása. Hogy előadásunk gon­dolati-érzelmi komplexitásá­ban elég erőteljes, hatásos lesz-e. erre e pillanatban a tehetség és az Invenció csak a garancia. üt óra. Vissza kell menni még a színházba. Rövid idő­re elköszönünk hát Hamlet­tól. Oíéliától s a többiektől. Kinn, a Széchenyi utcán dii- börög-zúg z délutáni csúcs­forgalom. i’app Lajos Óvodákkal, tantermekkel gazdagodtunk

Next

/
Thumbnails
Contents