Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

WTS.seeptFS., péntek lil-SEÄKSMAÖYÄ'KORSßft’G 3 7SSSS Az én munkámra is szükség van ásni1 és lősz' íec? a I poift kis helyiséget és a ke- ssafnyés szagú, kormos leve­st* $«, hosszú formázócsarno- )litV elválasztó ablakon levő itlíwr függöny meglibben. ^^rttan a vasajtó. Csinos, ' 6Sas, fiatal nő, Gyuricskó pdorné robban be a mag­t Fűtőbe. . Asszonyok! Örömhír! Nen nehéz munkát végző ’.aki legalább öt éve dol- W a Mezőgépnél. 300 fo- ^ o különjutalmat kap. h A pénz mindig jól jön , örvendeznek a Hámán m® tó brigád tagjai —, de nkaist( az iskolai ev kezdetén 'Zp°lonösen jó. isZUemény és nehéz munka cid1 Néha az élet is nehéz, dzsiite elviselhetetlen. Az asz- köíinybrigád tagjai egyönte- mondják: a jó légkör, atstiegérlö, baráti viszony, a ekysok jószándék segíti őket 5 “ * gondjaikon. Jöbb asszony, közte a bri- P° ‘Vezető is, vidékről jár be. 3n " A mi családunkban — szidja — mindenki eljár, ísarjem a 100-as ipari tanuló- ^‘szet oktatója, hajnali 4- !„ef kel. Ott, abban az inte­tő- ben tanui a nagyobbik ik Hl. A kisebbik iskolabusz­od r a boldvai iskolába jár. 3 r- Negyed 6-kor indultam. lTlp óta járok be Borsodszi- ha|iról. Jaj, ne írja meg. de por kényszerből jöttem ^feozni. Kellett a kereset. W’Uricskóné egy év alatt r°nyított. A következő év- ö lett a brigádvezető. )st viszont a közösségnek J'ett bizonyítania. Elisme- , „mi sem voltunk azok, —f'k rna vagyunk”. Belől kel- J* először formálódni. Há- Lnf1.:negy évig tartott, amíg •töljSül is kezdték elismerni, "JJókelni az asszonybrigád S>kájat. ■a^s most? XT~ Nagyon jo kollektíva. fWamutatóak egymás segi-- lyáfében. Maximálisan lehet ^jorigadra számítani. Segile- a I*5 az újonnan felvett dol­gok betanításában is — la(ltT!mázza Veres Ferenc, az onAtöde vezetője. gép ami,im rili >Taü '£fyElg°ndolkozlcitó számok: at l hazai települések közcsa- ■siynáiböl és az ipari iizc- 'j'^pkböt naponta csaknem u rommillió köbméter nsfnnyviz kerül élővizeink- geft. Ebből a hatalmas meny- kcípSépbői 800 ezer köbmé- «*• H tisztítanak megfelelően, P ezret csupán részlege- vesri, a többi másfél milliót T-ig úgy, ahogy van, a fo- síj°köa engedik. A vizszeny- jczéssel vokozott kár éven- ■äuj millió forint”. (A Nép- rrtöbadság 1972. ítés}> számából.) Ez a segítségadás folyama­tos. A brigádvezetö azt mondja, hogy sokat köszön­het az év elején nyugdíjba ment Árvái Andrásnénak. Hosszú éveken át nagy aka­rattal dolgozott, s ö sokat tanult tőle. Ducii Lászlóné lassan két évtizede magké­szítő. Szirmabesenyőről jár az üzembe. Készséggel taní­tott, s készséggel segít ma is. Az újak? Gál Józsefné — Halmairól jár be —, alig másfél éve jött. Azt mondja, hogy még soha nem dolgo­zott ilyen jó közösségben. Rankasz Dezsőné három éve dolgozik itt. Miért csak ekkor jött? A gyermekekért való lemondás miatt. — Uramisten! Ez a sok nő.! Pár nappal ezelőtt a Szent- péteri kapui kórház női osz­tályúnak betegei, csodálkoz­tak így. Ott feküdt Taraszo- vics Zoltánná, a brigád egyik tagja. S a többi nyolc elment meglátogatni. Napokig be­szédtéma volt, hogy milyen remek közösség lehet ez, amely így törődik a tagjával. Török Lászlóné nyolc éve van a brigádban. Remek dol­gozó, sőt szakszervezeti ve­zetőségi tag is. Egy éye halt meg a férje. Egyedül ma­radt, A megrázkódtatás ne­héz napjain a brigád segí­tette át. .ló érzékük van. ho­gyan kelt elvonni az embe­rek figyelmét a nagy gon­doktól. a marcangoló fáj­dalomról. * A legtöbb no családanya is. Mindeniknek gondot okoz a gyermeknek az óvodába, az iskolába indítása. A Me­zőgép. s a brigád a segítés­ben példamutató. Két Mis­kolcon lakó anya szamára engedélyezte, hogy az reggel ne 7-kor, hanem egy órával később kezdhesse a munkát. A termelés ezt nem érzi meg. hiszen a többi addig helyettük is dolgozik. Sokat elárulnak Török Jó­zsef né szavai: — Három évig voltam gyermeknevelési szabadsá­gon. Visszatérésem • után öröm ért: egy forint 10-el felemelték az órabérein. Ne érezzem, hogy anyagiakban lemaradtam a többitől. Volt, egy nagy gondom. Reggel, amikor én viszem a gyere­ket. az óvoda még hideg volt. Engedélyezték, hogy ké­sőbb jöhessek munkába. Ez nagy segítség. — A vállamon sok nyug­szik —, nem panaszkodik, csak megállapítja ezt a bri­gádvezető. Szép és nagy megbízatás az alapszervezet szervező titkárának, a nőbi­zottság alelnökének lenni. Nagy tisztesség, hogy részt vehetett a brigádvezetők or­szágos tanácskozásán. Na. de itt van még a szülői munka- közösség, a brigádvezetéssel együttjáró sok feladat, most jön a marxista középiskola és hozzá kell számítani az ingázást, a zsúfolt munkás­vonatot, s jön az otthoni munka is. Mi a hajtóerő? — Kényszerűségből kezd­tem az üzemi munkát. Meg­szerettem, s most becsületből tartok ki. Jólesik érezni, hogy az én munkámra is szükség van ... Csorba Barnabás Fotó: Szabados György J óllehet az étvágy az 1972. évi beruházási intézkedések nyomán némileg csilla­pult, a címben feltett kérdés azért még időszerű. Válaszoltak ugyan már rá sokszor és sokfele megközelítéssel. De nem mindig sikerült a lényegig hatolni. A beruházási túlfűtöttség okait vizsgálva szoba került pél­dául a tervezés, a programozás pontatlansá­ga. Sót az, hogy a tervezők, a beruházók szándékosan alábecsülik a beruházások költ­ségeit:, s így csalárd módon igyekeznek elfo­gadtatni a programokat. S az eredetileg szá­mított vagy becsült költségek már a több­szörösére növekednek a kivitelezés során. Kétségtelen, hogy ez nemcsak egy-egy léte­sítménynél, vállalatnál, hanem népgazdasági szinten is jelentős túlköltekezésre vezethet. Mégis van valami félrevezető abban, ha ezt a beruházási feszültségek lényeges oká­nak tekintjük. Mert közelebbről szemügyre véve kiderül: internacionális jelenséggel van dolgunk. A The Times például arra panasz­kodik, hogy a La Manche csatorna alatt épü­lő alagút eredetileg 1(10 millió fontra terve­zett költségeit jelenleg már 500 millióra be­csülik. S közben az is kiderült, hogy a maj­dan várható forgalom és haszon mérsékel­tebb lesz, mint gondolták. Milyen messzire távolodnak el a várható kiadások és bevéte­lek egymástól 1975-ig, amikor majd a csator­na mindkét partján elvégzik a szükséges pró­bafúrásokat 15—20 millió fontért? A jövő zenéje. Tény azonban, hogy az ilyen manő­verek nem okoznak általános tőkehiányt Nyugaton, de még az egyébként érlelődő újabb nagy pénzügyi válságot sem siettetik. Akkor talán a beruházási presztízs-verseny okozná a hazai beruházási piac éles feszült­ségeit? Ahogy például egyik országos napila­punk fejtegette: újabban már nem csupán a vállalatok, hanem a megyék is igyekeznek fényűzésben egymásra licitálni: abban pél­dául, hogy ki tud több és egyre magasabb toronyházat építeni a belvárosi rekonstruk­ciók keretében. Végül a leggyakrabban hangoztatott nézet szerint a reform nyomán megnövelt válla­lati, tanácsi önállósághoz nem társult kellő felelősség, ezért csillapíthatatlan a beruhá­zási éhség. Tulajdonképpen valamennyi fel­színes magyarázat — köztük a már említett két verzió is — valahol a zabolátlan, pazarló vállalati döntésekre vezeti vissza a feszültsé­geket. A félreértéseik újabb végletes vélemények forrásává válhatnak; ha éretlenek, felelői le­nek a vállalati vezetők miért kaptak önálló­ságot? A feszültség alapja mindenütt a nyomasz­tó beruházási eszközhiány. És ez tulajdon­képpen természetes állapot ott, ahol a gaz­daság több évtizedes, sót néhol évszázados elmaradottságát akarják rövid idő alatt — esetenként kellő tapasztalat híján, a lehet­ségesnél gyorsabban — saját erőből pótolni. S valamennyi ország nagyarányú iparosítást vitt véghez külföldi hitelek, gyarmati erőfor­rások mozgósítása nélkül. A termelő beru­házások mögött általában elmaradt az infra­struktúra, főleg a közlekedés, a közművek és a lakásalapok bővítése, fejlesztése. Aligha mondunk újat mindezzel. De úgy látszik, hogy néha nélkülözhetetlen az alap­igazságok elismctlése. ha el akarjuk kerülni a részigazságokra épülő felemás következte- izs<e--a vvA"! fém-sülten hangsólyozznk. nem a vállalatok felelőtlen költekezése tehát mai gondjaink fő oka. Az igények túlnyomó több­sége ésszerű, gazdaságos, megalapozott és jo­gos. S ha az ország gazdasági fejlettsége és ebből eredő tőkeszegénysége a be­ruházási feszültségek fő oka, akkor a felhalmozási eszközökkel való takarékosság, az álló- és forgóeszközök ésszerűbb loihasz- nálása a felzárkózás, a műszaki-gazdasági ha­ladás egyik nélkülözhetetlen feltétele. Ha va­lóban utói kívánjuk érni a fejlett tőkés or­szágokat. akkor nem másolhatjuk őket építé­szeti stílusban, költséges nagyvonalúságuk­ban, de az életmódban sem. Félreértés ne essóc; nem a földhöz ragadt megoldásokat pártfogoljuk, de a nagy beruházási éhség csil­lapítása közben nem gondolhatunk az ínyen­cekre. K. .1. Öl óra alatt lakás Miskolc új, panelházas vá­rosrészét a Hoffmann Ottó utca és a Győri kapui lakó­telep között építik fel. Ezen a területen már a negyedik ötéves terv időszakában 3900 lakást alakítanak ki. A leen­dő városrész Miskolc köz­pontját és Diósgyőrt köti össze. Az öt- és tízemeletes házak között több szolgál­tató létesítmény, park és ját­szótér szolgálja majd az ott lakók kényelmét. Az összekötő városrészben jelenleg mintegy 200 lakás áll átadás előtt és a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói most az úgynevezett fáskertben is megkezdték az első hat lép­csőházas. tízemeletes épület összeállítását. A brigádok házgyári ele­mekből egy-egy lakást átlag öt óra alatt szeleinek össze, s így a 148 összkomfortos otthonba már az év végén beköltözhetnek a családok. ELTET VÁGY PUSZTÍT? szeptember ídí^an egy speciális térkép. ti Helyről pontosan leolvasha- 1 C:>, melyek hazánkban a leg­ed óban szennyezett álló- és Ivóvizek. Barna színnel jel- jftJt ezeket a helyeket, s uf'°gy szakszerűen megfogal- ^*,azzák: e folyóknúl a víz 'hősége a legrosszabb, osz- •>'on aluli. mi % © A nagyfokú szennyezettség romait kapta a megyénket át- aéiielö lö'lyó, a Sajó is ezt az jg fctályzatot. Ha szétnézünk ái: tájékán, de más folyóink »Mellett is, döbbenetes ta- l,„Psztálatokra jutunk. Nem­esiben a népi ellenőrzési P^otlság. állított össze egy ’'öntést a vízgazdálkodással p.efüggő helyzetről olyan átokkal, amelyek komoly jSi’elmeztetést jelentenek. !sak három olyan nagy­néni, minta Diósgyőri Gép­ii r®r, az Északmagyarorszá- ? Vegyiművek és a Diósgyö- !• 1 Papírgyár több mint 14 rieí- köbméter szennyvízzel Nőrí folyóinkat. S ha eh- |e2 hozzávesszük még a Le- J'h Kohászati Művek, a Bor- !°di Vágyj kombinát, s más b’árak „részesedését”, ak­isor ez a szám sokszorosára nő. © Egy biztos, s ami a köz­vélemény egyetértésével is találkozik: a vizek védelme, tisztaságuk megóvása orszá­gosan és a megyehatárokon belül is nem csupán anyagi kérdés, hanem társadalmi szempontból, mindenekelőtt a jövőt tekintve, elsőrendű feladat. A vizek védelmére, tiszta­ságuk megóvására világszer­te nagy erőfeszítések történ­nek. amiből hazánk is jelen­tős részt es szerepet vállal. É tekintetben különösen nagy felelőssége van megyénknek, hiszen — többek között — Miskolcon a vízügyi igazga­tóság laboratóriumait „meg­erősítik”, a vizsgálatok vég­zéséhez a legkorszerűbb mű­szerekkel szerelik fel. S amel­lett. miután ez a megye ilyen szempontból az ország egyik legkritikusabb zónája, ez a felelősség többszörösé­re nő. már csak azért is. mert hazánk — a Vízgazdálkodási Tudomá nyes ICu latói ntézet közreműködésével — jelen­tős szerepet kanolt az euró­pai, ezen belül a magyar környezetvédelmi program­ban. Az ENSZ ICgészséCTüpvi Világszervezete (WHO) öt év alatt esvni’Tlió dollárt bizto­sít, s körülbelül ugyanilyen mértékű támogatást ad kor­mányunk is ere a célra. © Amikor a vizek szennye­zettségéről, a vizek védel­méről beszélünk, akkor vi­lágjelenségről van szó. An­nak ellenére, hogy a föld kétharmadát víz borítja, ke­vés és egyre kevesebb ez az életet jelentő elem. Nem azért, mert nincs belőle ele­gendő. hanem mert pazarol­juk, tönkretesszük, elherdál­juk mi: emberek... Nincs mit szépíteni a dolgon: erre a felelőtlenségre egyszer rá­fizetünk. Nemrégiben az. ENSZ Élel­mezési és Mezögaz-dasagi Szervezete (FAO) a Stock­holmban megtartott környe­zetvédelmi konferencia szá­mára jelentést adott ki. amelyben megállapítja: „...az emberi faj az évszázadon be­lül vízhiánnyal küzd majd. Már most égető a helyzet...” A jelentés adatai szerint el­sősorban a föld sűrűn la­kott országait fenyegeti a vízhiány veszélye, de szá­molni kell ezzel néhány arab országban, a Távol-Keleten, vagy az amerikai földrészen is. Pontosan az ezredfordulón — 2000-ben — a FAO ada­tai szerint újabb területek­kel bővül e kör. Az emlí­tett jelentés szerint a világ­méretű vízhiány 30 éven be­lül válik komollyá. Ez idő alatt ugyanis a föld lakos­ságának a száma — előze­tes számítások szerint — megkétszereződik, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 3500 millióról 7000 millióra nő. Ezzel párhuzamosan ugyan­akkor a vízfogyasztás három­szorosa lesz a jelenleginek. © A világméretű vízhiány — mint növekedő veszély — a nemzetközi politikai, társa­dalmi és gazdasági életnek is mind gyakrabban napiren­den szereplő problémája. Ál­lamközi egyezmények, közös közlemények, különféle do­kumentumok rögzítik az ez­zel kapcsolatos tennivalókat, .sz.i mpozi um okon, kon 1 éren ­dákon keresik, kutatják a védekezés lehetőségeit, tudó­sok, írók, művészek figyel­meztetnek az egyre növekvő veszélyre. Amikor legutóbb hazánkban járt Amerikában élő hazánkfia, Kepes György, az esztéta es festőművész, a televíziónak adott nyilatko­zatában a környezetvédelem­mel kapcsolatban kifejtette: Meg kell mutatni az embe­reknek, mit jelent a tiszta és mit a szennyezett víz. Dráma ez — mondotta. A környeze­tünk szép. vigyázni kell rá. S törekedni arra. hogy ilyen is maradjon. Megszívlelen­dő intelem ez, hiszen nem akármilyen veszélyről van szó. Még a stockholmi érte­kezletet megelőzően készült el a Szovjetunió jelentése az, ENSZ Gazdasági Bizottsága számára, amelyben megálla­pítják: „...a világméretű viz- szennyezödési folyamat a legnagyobb veszélyt jelenti az emberiség számára”. ' © A vizek tisztaságának a védelmére sokféle terv. el­képzelés, technológiai eljárás készült, vagy van kialaku­lóban, hiszen mint az emlí­tett jelentésben olvasható: .....a vízellátás új módszereit kell szükségszerűen megta­lálni: a sómentesített tenger­vizet csakúgy, mint a sarlc- i'idéki jégtömegek elolvasz- tásából szerzett vizet...” Mindenekelőtt a márszeny- nvezett víz tisztításáról van szó, amely ugyan igen költ­séges, de el nem kerülhető. Egy másik lehetőség a gö­döllői példa, az úgynevezett stabilizációs tó, amelyben emberi beavatkozás liélkül nyeri vissza a tíz természe­tes állapotát. Újdonság az úgynevezett ózonos vízkeze­lés. amikor ennek a vilá­goskék színű gáz roncsoló hatását hasznosítják. Megyénkben is tanúi lehe­tünk igen érdekes kezdemé­nyezéseknek, amelyekben a Borsodi Vegyikombinát jár elöl jó példával. A gyár nemrégiben létesített szenny- 1 víztisztító telepén a szerves anyagok eltávolítására a baktériumokat hívták segít­ségül. amelyek megeszik a vízbe került olajat. A legbiztosabb és legkézen­fekvőbb megoldás természe­tesen az lenne, amire a Szov­jetunió által elkészített je­lentés is utal. amely szerint a szennyvízprobléma meg­oldására. e veszély elhárító- , sara az egyetlen válasz, ha .....beszüntetik a szennyvi­zeknek a folyókba és más vizekbe való ürítését”. T óth Ferenc ! MuÉÉeEy 159 asszmpak Az elmúlt napokban kap­ták meg « kelemén taná­cson a budapesti Múszénter- melő Vállalat levelét, amely­ben arról értesítik őket, hogy a vállalat átvesz néhány üre­sen maradt helyiséget. — Igen hasznos számunk­ra ez a döntés — mondta Kormos Ferenc, községi vb- titkár. — A Műszéntermelö Vállalattól kapott tájékozta­tás alapján főket nőket fog­lalkoztató kisüzem kezdi meg működükét a közeljövő­ben. Megyénk északi részén le­vő községekben jelenleg ke­vés a munkaalkalom, s a közeljövőben megvalósuló kisüzem igen sokat jeleni nemcsak Kelemér. hanem a szomszédos községek, Gö- mörszőllős, Zádorfalva és Székipuszta lányainak és asszonyainak is. Az előzetes információ alapján a kisüzem mintegy 150 emberrel kezdi meg mű­ködését. és így nagyban hoz­zájárul majd a környéken elő családok megélhetéséhez. w'lés Gesztelyen is sok gondot fordít ró a községi tanács, hogy járhatóak legyenek a falu útjai. A munkához ugyan kevés anyagi fedezet­tel rendelkeznek, mivel a pénzt új orvosi rendelő es lakas építésére tartalékolják, de a termelőszövet kezette:, a falu lakóival összefogva mégis sikerül kisebb-na- gyobb munkákat elvégezni. Az építést most is segíti a tsz, fuvarral, sóder szállítás­sal. A község csinosításához. szépítéséhez nemcsak »-'.uta­kat hozzák rendbe, hanem a mellékutcákban vízelveze­tő árkokat is ásnak. napyaii csillapít Itató a beroházási éíisso ? H.O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents