Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

1972. szepi. 6., szerda ESZAK-MAGYÄRORSZAG 5 'j. | szára, hangja, hajsza Sí D r *B r £ • I merik a második I a ma. ]ovy'v; * Ü kötés is lép- és A növényrédekm eredményei megyénk mezőgazdaságában A Növényvédelem című folyóirat legutóbbi száma bő terjedelemben foglalkozik a növényvédelem megyénkben elért eredményeivel, a szak­emberek értékes tapasztala­taival. A lap a Borsod me­gyei Növényvédő Állomás szakembereinek nyolc cik­két közli, többek között Nad­ler Miklós igazgató írását, amely a növényvédelem fej­lődéséről ad számot, s az új­szerű feladatokra való felké- i szülést ismerteti. I A Központi Bányagép.iavító Özemben a kijavított gépek ellenőrzésére modern berende­zések állnak rendelkezésre. A gépkocsik öninditóil is próbapadon ellenőrzik Fotó: Laczó József ncg lép- és ökrői Pontosan ötször har- produHjic nap-, azaz százötven telt el azóta, hogy a me- ... 'áti Augusztus 20. Ter- 1 ísz°, 1 ‘»szövetkezet tíz hold fe- °rnóK- földjén Csuka Ferenccel sanak feleségével, Maris nénivel mo'szöj. találkoztunk. A száz- iet a I en napot nem én tudom a. ScSän. Pontosan, hanem Feri 5? yám, aki ennyire ponlo- „lili*, számot tart az idővel, • 1' tímúlásával. Akkor ar- 5 Panaszkodtak, hogy sok asszoi esö Mos(. azt saináitók, )rosz m Sy két hónapig elkerülte íkfilmí^ az „égi áldás” — ahogy ti Piondták. ' dinnyések az első tava- Papsugártól, az első őszi hullásig élnek kint, a 'Suk építette kunyhójuk- t távol a falutól és rend­őrit még távolabb otlho- Ról. A számvetés ideje — pen az első dér még vá- r Prágára —, még nem ér- ^tt el. De már most vá- ®olni lehet arra a kérdés- hogy milyen is volt ez esztendő. Se nem rossz, se nem —- mondotta Feri bácsi, 3 fejebúbjára tolta a sil- es Thf sapkát. — Közepes év övetk«} • • • eklődé, z elmúlt 5 hónapban nem adásCjsŐ változott a táj és az íz árof“®1'. Feri bácsi így niond- kezdéf estqŐ Megnőttek és termést lak a palánták, megnőt- megfogyatkoztak, de iszöveipS is szaporodtak a kis- >adásofrhék, hízóvá serdültek a feilép^f‘acok, gaz nőtte be a ki- rdési JpMott melegágyakat és i tárgyhó tetejét. És öregeb- y lettünk egy fél évvel °fa, hogy nem voltunk ott- 'P- De ezt nem is fogja az F'ber esze. majd csak ak- ha megnyugszik a keze. sorolta sorban, szá­miból mennyi ter- Paprikából sokat el- a féreg, az uborká- egyharmadát. kiette a . A sárgadinnye elég jött és ez hozta meg urát, nem is a mennyi- Görögdinnvéből talán a tervezett 80 má- holdankénti átlag. Az első kötésből ugyan adott — mon­vásár utóbusl íz. ÍRÓI ;os, Jó. J. 4. dotta Maris néni —. de a második kötés majd banoz- za, de csak akkor, ha .ló idő lesz, ha lesz ideje beérni. — Talán így lesz — bizo­nyítja Feri pacsi —, mert az idén második akácvirá­got láttam. És a régi öre­gek azt mondják, ha az akác másodszor is kivirágzik, hosszú ősz lesz ... Feri bácsi és Maris néni nyomában lépkedtünk, míg ők — anélkül, hogy hátra­néztek volna —. arra oktat­tak minket, hogyan lehet fel­ismerni a jó dinnyét. A hozzáértő, gyakorlott szem­nek már a dinnye héjának a színe is sokat mond. Aztán ott van a szára, amiről azt tartják, hogyha az gyönyö­rű, erős, akkor a dinnye be­le is jó, ízletes. De a hang­ja is sokat mond, hiszen az érett dinnyének, ha megütö- getik, olyan vastagon kell szólni, mint a gumicsizma szárának. Aztán ott van a kocs, vagy ahogy ők mond­ják, a bajusz. Ha ez el van száradva, rendszerint már szedni lehet a dinnyét. Feri bácsi ritkán használ kést ahhoz, hogy bizonyosságot szerezzen, érett-e már a dinnye. S ha vág is léket olykor-olykor, épp csak any- nyit eszik belőle, amennyit a nyelve kíván. MOSTANÁBAN már hűvö- I sek az estél-:, az éjszakák, a hajnalok. De nappal elég meleg van még ahhoz, hogy beérjen a második kötés. Es ha ez az esztendő nem is volt túlságosan jó, számítá­sukat mégis kölcsönösen megtalálták, mármint a kö­zös gazdaság és a dinnyé­sek is. — Azt hiszem — mondot­ta Feri bácsi —, jövőre is ide jövünk, ha a tsz hív minket. De addig még hátra van egy őszutó, meg egy tél. S a kunyhó, amely fél esz­tendőn keresztül szállásunk és otthonunk volt, addig la­katlan lesz. És ha jövünk, akkor sem ide jövünk, ha­nem valahová más területre, ahol a földben van még cu­kor ... Oravec János Még mindig jóízű a dinnye Kereskedelmi vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET 1 fő jogtanácsosi állás és 1 fő áruforgalmi közgazdászt állás betöltésére. Kereskedelmi szakon végzettek előnyben. Fizetés megállapodás szerint. A pályázatokat ,,1930—40” jeligére kérjük a Magyar Hirdető miskolci kirendeltségéhez. Mécs Ernő felvétele ÉRTESÍTÉS! Értesítjük az alábbi ut­cákban lakó fogyasztóin­kat és üzemelő közüle- teket, hogy az alábbi időpontban az áramszol­gáltatást szünetelteti ük. 1972. szeptember 6- án, 7-én 7—17 óráig: Tanácsház tér 8. szám­tól végig, 3. számtól vé­gig, Széchenyi u. 2—12. számig, Szabadság tér. 1972. szeptember 11-én, 12-én 7— 17 óráig: Széchenyi u. 46—68. számig, 85—105. számig, Martintelep, Kisfaludy u. és a budapesti vasút ál­tal határolt terület. ÉMÁSZ 1. sz. kirendeltsége A fiatalok példás munkája A kommunista műszakok mérlege a BVK-ban Augusztus 19-től szeptem­ber 10-ig tervezték a terv­szerű nagyjavítás elvégzését a Borsodi Vegyikombinátban. Ebben az időszakban a mun­kahelyi kollektívák, szocia­lista brigádok és a KISZ- szervezetek segítségére és munkájára különösen számí­tott a vállalat gazdasági, tár­sadalmi és tömegszervezeti vezetése. — A nagyjavítási munkák tervezésének időszakában a szakszervezeti és a KISZ-bi- zottságok kezdeményezésére hirdettük meg a kommunista műszakokat — mondotta Fe­jedelem György, a Borsodi Vegyikombinát KlSZ-hizotl- ságának titkára — amelyek záróakkordja a szeptember 2-i kommunista szombat volt. — Felhívásunk után. ahogy a javítások üteme megkíván­ta, úgy szerveztük a társa­dalmi munkát. A karbantartó üzem I. brigádjai és fiatal­jai például felajánlották, hogy a nagyjavítás idejének lerövidítésére augusztus 13- án kommunista műszakot tartanak. 1195-en vettek részt, bőgj' a nagyjavítási munkák jobb előkészítésével, az alkatrészek biztosításával — több mint ezerórás társa­dalmi munkájukkal — meg­rövidíthessék a nagyjavítást, hogy ezzel is elősegítsék a vállalat tervének teljesítését. De nagy volt a lelkesedés a technológiai üzemek dolgozói között is. Szeptember 2-ig több tei-ületen tartottak már kommunista műszakot, szinte valamennyi dolgozónk rész­vételével. Szeptember 2-án a szak- szervezeti bizottság és a Bor­sodi Vegyikombinát KISZ- bizottsága felhívására a vál­lalat egész területén készül­tek erre a napra és a javítá­si munkák eddigi állása és a végzett társadalmi munkák azt mutatják, hogy az előző­ekhez hasonlóan hozzájárul­tak mindkét gyáregység üzemindításának előrehozá­sához. — Nálunk, az ammónia­üzem-csoportnál — mondotta Almási Sándor, az I. KISZ- csúcsszervezet titkára — augusztus 26-tól kezdve többször, mintegy 3000 óra társadalmi munkában kap­csolódtak be dolgozóink, KISZ-tagok, KISZ-en kívü­liek, fiatalok és öregebbek, hogy megrövidíthessék a nagyjavítást. A IV-es KISZ- csúcsszervezet fiataljai is se­gítségünkre siettek az utolsó simítások, az általános ren­dezés, a takarítás elvégzé­sében. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy a tervezettnél előbb, szeptember 2-án meg­indulhatott a nitrogén-vonal, az ammónia, majd a műtrá­gya termelése. — A kommunista műsza­kokon teljesített munka azt eredményezte — mondotta Kaszai Sándor termelési osz­tályvezető —. hogy a tervhez képest a nagyjavítás 3 nap­pal korábban befejeződik. A végzett társadalmi munkák mintegy 20 millió forintot je­lentenek a vállalatnak. — h — ha kerékpárját BAKONY világítási garnitúrával szereli fel. BAKONY MÜVEK Veszprém, postafiók 6, Szeptember i költői szabályok szerint most kell melankolikusnak /j lennünk. Lehet, hogy nemcsak a költői szabályok szerint, hiszen valaminek a végéhez értünk. A nyár­nak. Igaz. a nyárnak tulajdonképpen már jóval korábban vége volt, még valamikor augusztusban, csak nem figyel­tünk oda. Ugyanis az év országos melegrekordja, után — büszkén mondhatjuk: a mi megyénkben született — lett vége és a 35 fokos hőség elmúltát inkább megkönnyebbül­ten, mint sajnálkozva vettük tudomásul. A szeptember viszont mégiscsak más. Mas. más. nézzük meg, milyen. Arra milyen, amerre járunk. Igazság szerint sárguló-barnuló leveleknek kellene szállingózni a fákról, melyekre rá vagyon írva a lassan halódó természet búcsúja, de valahogy a természetnek meg nincs kedve halódni, következésképp a. búcsúleveleket sem küldözgeti oly mértékben, mint az várható lenne. Pedig már Szerencset is elhagytuk, és ezzel Hegyaljára érkeztünk. Szüretre készülnek ezen a vidéken természetesen, mivel ennek az ideje közeleg. A szüret általában nem elszomo­rító dolog, Hegyalján főleg nem az. „Zsendül már a szőlő!” így mondják errefelé, de valószínű, másfelé is így mondják. Zsendül. Hordóknak, préseknek, vödröknek, sok-sok munkáskéznek lesz itt hamarosan nagy keletje, mert sok munkával jár a szüret. Sok pénz is kell hozzá, különösen a gazdáknak. A napszám 120—150 forint között mozog, pluszként még egy kis itóka. mert anélkül nem megy. Mennyit ád vissza a szőlő? „Majd meglátjuk.’' Ad valamit, az biztos. Egész évben nem ígérkezett rossznak, most sem, a zsendülés idején. „Majd meglátjuk." Sok-sok munka lesz addig vele bizony, nagyon sok. Különösen azoknak a gazdáknak, akik még aszerint is külön szürete­lik, csoportosítják a szőlőt, hogy a hegyoldalnak mely magaslatán termett. Ezt a részt ebbe a hordóba, ezt meg amoda. A préselésnél is külön, a mustot is külön, aztán majd később lehet kóstolgatni, vizsgálgatni, melyik rész termése milyené vált, mit tud. Már, amelyik otthon marad persze, a saját pincébe. Érdekes lesz például megnézni, hogy vajon jól választott-e az őzike. Igen, az őzike, mert az egyik tarcali ember említette volt, hogy a szőlejét — tengerszint felett ennyi és ennyi magasság — egu őzike kóstolgatta. A róka szőlőgusztusáról tudott, de az őz ízlé­séről még nem. Csak amikor meglátta.. Lesz persze majd szüreti felvonulás is. Mádon, Tokaj­ban, talán másutt is. Lesz, bár a takarékossági elvek erő­sen érvényesek a községekre is. Márpedig az igazi szüreti felvonuláson úgy illő. hogy a sáfárok borral kinalgassák mindazokat, akiket előbb-utóbb találnak az utcán. Ilyen alkalmakkor bizony találnak: cgy-két embert az utcán. Takarékoskodni kell, de azért nem valószínű, hogy akár a sáfárok, akár a felvonulók más. vidám népei teával vagy — uram bocsa’ — kövidinkával töltenék majd meg az üvegeket. Hegyaljai lesz azokban! Azokról a tőkékről, melyek itt sorjáznak mellettünk és egyenes sorokban futnak a hegyoldalakra, amerre csak nézünk. Szolid napsütésben fűrödnek, gyűjtögetik, gyara­pítják vtég magukba a cukorfokot. Ez a szolid nap süti a Tiszát is, de a Tisza nem gyűjt belőle már semmit. A napsütésből nem. Annál inkább az csőből, mit a folyó erősen sárga színe jelez. Mert valahol, a vízgyűjtő területen sok cső eshetett, a szőke Tisza mos! egészen megsárgult. „Ez a jó nekünk. Most tudunk na­gyon szépen fogni harcsát és süllőt.” A Tokaji Halászati Szövetkezet elnöke mondja mindezt, akik — mármint a halászok — szintén valamiféle betakarításra készülnek. Nem most még, majd csak ha hidegebb lesz. Ez az idő nekik még egy s máshoz túl meleg. Például a mintegy 40 mázsányi hal betelepítéséhez is meleg. Ennyi halat raknak majd a folyóba, vagy inkább folyókba, hiszen a Bodrog is itt van. mivel nemcsak kiszedni kell a halat, de utánpótlásról is kell gondoskodni. Az utánpótlás viszont a Tisza partjáról sem fogy el, a kempingből. „Telt házunk van” — mondja a kemping vezetője. A sátrak száma ugyan megcsappat. a tábor lakói a napozás, fürdés helyett mar inkább pingpongoznak, a hegyeket, vagy még inkább a hegyek belsejét járják, de azért jönnek a kempingbe, az apró házikók megtelnek. Még október közepére is bejelentkezett egy nagyobb cso­port. Van itt élet, mozgás továbbra is. Kinn. a földeken is. Letámasztott kerékpárok sokasága jelzi: benn, a fák között dolgoznak. A fákról messzire pirost attak az almák, arrább pedig látni is a ládákkal igyekvő embereket. Almát szednek. f énylik előttünk az út, kissé vakítanak a sugarak, a nap alacsonyabban jár már. mint eddig. Észre­vehetően lentebbről világít. Csipkebogyó piroslik a zöld levelek közül. Zöldek a leveleio. de a termés már piros. A napraforgók súlyosan bóbiskolnak, nemigen figyelik már, merről süt a nap. Egy közeli hegyoldalon át­tetsző, kék pára lebeg: finom mívű köpeny, a hegy vállára akasztva. Mégiscsak megérkezett az első ember, szep­tember. Illő köszöntenünk. Priska Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents