Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Elcsendesült » szökőkutak Egyedülálló hangulata van este a kivilágított-szökő- kútnak. Az ígéret szerint jövőre ugyanígy működik A Szabadság téri szökőkút. Az avasi templomra kilá­tást biztosító tér hangulatát meghatározó együttes. Fotó: Mécs Ernő Egy térnek, amelyet házak ölelnek körül, vagy ahol fák bólogatnak a megújuló szélben, hangulata van. De egyik tér sem hasonlítható ahhoz, amelyen szökőkút dobja a magasba örökké változó, örökké mást mutató, bugyborékoló, forrni Játszó vizét. Miskolcon kevés szökőkút van. A várost szerető ember, aki számon tartja szűk környezetének minden négyzetméterét, még tízig sem juthat el, s már valamennyit megszámolta. Azok közül is, amelyek a város központjában vannak, csak a Deák téren levő szökőkút jelentette ebben az évben az örömet a térre járóknak. A többi szökőkút elcsendesült vizében szúnyoglárvák tanyáznak, s a béka nyál szaporodik a pocsolyaszagú vízben. Sok miskolci gondolatát fogalmaztuk meg, amikor a városi tanács építési osztályának illetékeseitől megkér­deztük, mi lesz Miskolc szökőkútjaival? Évek óta problémát okoz a városi tanácsnak a szökők/Utak helyzete. A működés feltételeinek megfele­lően egymás mellett kell elhelyezni a vízzel teli beton­medencéket és az elektromos vezetékeket. Ennek igen nagy pontosságú, alapos munkával kell készülnie, mert a szökőkút működése, illetve világítása csak így bizto­sítható. A közeljövőben a városi tanács véglegesen meg­szünteti a jelenleg még meglevő hibákat. A Hoffmann Ottó, illetve a Tizeshonvéd utca által határolt tér szökőkútjának működését hosszú hónapokon át vízbetö­rés akadályozta. A közeljövőben megszüntetik a beton- medence „vízzáróságának” hibáit, továbbá más techni­kai fogyatékosságokat. A népkerti „nagy” szökőkút a sport-csarnok megépül - tével más formában működik majd tovább. A zenélő szerkezetet — mivel a környezet hangulata megválto­zott — nem állítják helyre, de a népkert alapos szer­kezeti megváltozásáig a szökőkút jelen formájában működik majd. A városi tanács építési osztályán külön felelős lesz, aid a szökőkutak működéséért, technikai állapotukért felel. Valamennyien bízunk benne, hogy ilyen intézke­dések után Miskolcon végre megnyugtatóan lezáródik a „szökőkutak ügye”, és az elkövetkezendő évben a berendezések rendeltetésüknek, funkciójuknak megfe­lelően üzemelnek majd. Ennek pedig valamennyi, váro­sát szerető patrióta egyaránt örülni fog. 1972. srept. 17., vasárnap Szerelme a hegedű CSENGETTYŰ szól az ajtónyitásra. Odabenn, a műhelyben doboszlop fogad, nagybőgők torlasza, tangó- haz-momkahalmo'k. Űgylóg- nak szemközt a gitárok, akár hentesnél a kolbász. Mindem talpalatnyi hely foglalt. Reparálásra várnak a néma aene&zerszámok. — Nem. Ma már nem ké­szítek új hangszereket. Nincs idő rá, annyi a javí­tanivaló. Csináltam én is hegedűket, de nem olyano­kat, mint az édesapám — mondja ifjú Elek Sándor, a miskolci univerzális hang­szerjavító mester. — Ö re­mek hegedűket készített. Már meghalt, de hegedűi élnek. Így maradok én most már életem végéig ifjú Elek — mosolyog az öreg, aki már 72 éves —, hogy ne bitoroljam a nevét, amit még mindig keresnek a hegedűben. Régi füzetet halász, ki a fiókrengetegből, íme, a címlista, idős Elak-hegedűt keresek. De nincsen. Még senki sem tért be az apró műhelybe. hogy eladjon ilyet. „Azt is csak javítani hoznak.” — Hegedűt készíteni pre­cíz munka. Édesapám két hónap alatt készített egyet. Degf ontosabb az öreg anyag. Édesapám előnye éppen az volt a többi hangszerkészí­tővel szemben, hogy renge­teg öreg fát összegyűjtött, a tempi omgeren dáktól a bútorokig. Feldolgozta, fel­rakta gúlába, hadd járja a szél... És mesél tovább ifj. Elek Sándor, a bendzsók, man­dolinok, ci.terák és rézfúvók társaságában. Hegedűből csak iskolahegedű van az „ii’odában”. Lehanyatlott a vonóshangszereknek, kese­reg az öreg. Csak gitár kell! Pedig nem elfogult a mes­ter. Hiszen másik kedves hangszere éppen a gitár. 1924 óta (akkor még nagy szó volt) szenvedélyes gi­tárjátékos. Persze, azért a hegedű az igazi, a nagy szerelem. — Az a legszebb. Nem vagyok nagy hegedűs, ma­gas iskolát nem jártam. Szentimentális ember va­gyok, és a hegedű hangja a szívemhez szól, a lélekhez. Belenyúl az emberbe, más hangszer képtelen erre, a csellót kivéve. Mindig meg­hatódom a hegedűszótól. Nemhiába a hangszerek ki­rálynője. Persze, a legnehe­zebb hangszer is, nem le­het bebiílázni, mint a bil­lentyűs hangszereken, vagy a gitáron, ahol készen van­nak a hangok. Mindig csak a hegedű, csak a hegedű fog meg a tv-ben, a rádió­ban. Húsz-harminc vonóst hallgatni — az az élmény. Semmi sem érheti utói. Bensőségesen, szépen mu­latni is csak hegedűszóra lehet. Állunk a hangszerek kö­zött. Az aprócska műhely „emeletén” megpróbáljuk összeszámolni a szerszámo­kat. Van vagy ötven féle, hiszen sok minden kell a javításokhoz. A mester csak zongorával, hárfával és elektromos orgonával nem foglalkozik. — Otthon is van hang- szei-em — szólal meg. — Hegedű, gitár és tangóhar- monika. — Játszik? — Hogyne. Minden hang­szeren. — Neon úgy értem. Ját­szik-e raj tűk kikapcsolódás­képpen? — Hetente egy félórács­kát. A pihenőidőt a sport veszi el. Szenvedélyes ke­rékpáros vagyok. Két ver- senybiciklim is von. Hét végén kimegyek a buda­pesti útra. öt éve még el- kerékpároztam a főváros­ba, persze, nem egyedüli Iranern a spox-ttársaldkal. Ma már orvosi felügyelet­tel csinálom. Nem szabad csak 20—30 kilométert. De. hát kel] a jó levegő. így frissen kezdem a munkát hétfőn. Alig várom néha, hogy szombat legyen, úgy el vagyok hervadva. De minden út a hegedű­höz vezet. Még a szerszá­mok nézegetése is. Bera­kásvágó — „intarziát csi­nálok vele hegedűhöz”. Mű­szerek — „ez például kí­vüliül méri meg a vastag­ságot.” — ÍGY TUDJA az ember, lehet-e a hegedűtől „vala- mit” várni, nem túl vékony, nem túl vastag-e a fa. Még 1938-ban rendeltem Fran­ci a országból., Engem apám tanított a mesterségre 1920- tói. Akkor már okleveles gépésztechnikus voltam. Édesapám egész életében hegedűket készített, én már nem. öcsém is tanít. Neki lánya van, aki nem viszi tovább. Nekem nem hozott a gólya gyereket. Magunk­kal visszük a hegedűkészí- 1és tudományát a sírba. Az­ért hegedűt persze mindig készítenek, hegedű mindig szól... Nyitray Péter Felv tasztÜ ügyes Kaller kilos, am ike taton; tarn, doggá Apró tódeiti anyju sejévc jól s; sikere bői r< ajánd Ko\ Zoltái esik anyju kuritj szőr járt i hogy gyen kellje marai ügy 1 hogy Kondj majd holt 1 szám: kájár Sítolt kör i ee Kompozíció /1 Fotó: Strohmaycr Az erőmű brigádjai A Tiszai Erőmű — akár­csak a többi erőmű — nem a szó hagyományos értel­mében vett termelő üzem. Az itt dolgozó szocialista brigádók vállalásaiban mégis fontos szerep jut a termeléssel, a gazdálkodás­sal kapcsolatos célkitűzé­seknek. Valamennyi brigád elsőd­leges feladatai közé tarto­zik az erőmű üzemzavarok­tól mentes működésének biztosítása. Igen sok múlik többek között a karbantar­tók jó munkáján. Azon, hogy a tex-veknek megfelelő időpontokban, s jó minő­ségben végzik el feladatai­kat. Az üzemviteli dolgozók szocialista brigádjai igen sokat tehetnek a gazdasá­gos, jó hatásfokú energia- termelésért. Vállalásaik legfontosabb pontjai: pon­toséin betartják a progra­mot, az előírásoknak meg­felelően alakítják az úgyne. vezeti kazánjellemzőket. I Mindez nem csekély szak­mai .felkészültséget is kí­ván a brigádtagoktól. Hi­szen, például egy turbina­gépésznek mindenkor tud­nia kell, miyen hőmérsék­letet, milyen nyomásviszo­nyokat kell tartani a l adott terhelés mellett. Ezen nagy mértékben múlik az erőmű hatásfoka. Vend lande kűrit vezet kát ( hóna forga kette gyek visze előtti gyök jemr telez Vetel ebéd ig íi az ii Jelvény pagodával (A fényes, fehér jelvényt elő­ször csak a szomszéd széken ülő, idősebb ember kérte el, hogy megnézze, óvatosan fog­ta kidolgozott, súlyos kezében, mintha attól félne, hogy ösz- szetöri, elroppantja, pedig az a kicsi, fehér jelvény nagyon erős.) Ott ülnek az emberek a széksorokban, idősebbek, fi­atalabbak, nők, férfiak és hallgatják az előadót. Lát­szik: nem úgy jöttek ide, ahogyan a földekről haza­tértek. Jobb ruhába öltöz­tek, többen fehér in,get vettek föl. Ha az ember végignéz a széksoron, elő­ször talán a kezek tűnnek szembe leginkább. Kidol­gozott, erős kezek, melyek­ből még így, pihentetés közben sem igen szívódik ki a fáx-adtság. Meg az ar­cok tűnnek szembe. Nap­tól, széltől barnított, cser­zett arcok, némelyiken a homlok felső részén fehé­res sáv látszik: a kalap ár­nyékának helye. A földe­ken, a tűnő napon kalap­ban dolgoznak, a homlok felső része nem bámul le. (Az idős ember halkan mond valamit szomszédjának, és to­vább adja a fényes, kis jel­vényt. Szomszédja nyitott te­nyerét tartja elébe, ő is mond valamit a mellette ülőnek, de még nem adja tovább a jel­vényt. Nyitott tenyerén emeli maga elé, hosszasan szemléli.) A széksorokban ülők, fő­ként tez-dolgozók hallgat­ják az előadót. Értik, ér­zik, miről van szó, mi tör­ténik ott, abban a távoli országban. Sokat, sajnos, nagyon sokat olvashatnak róla naponta. Tudnak már géptípusokról, repülőerő­dökről, B—52-esekről. va- dászbombázókról, Phanto- mokról, különböző bombák­ról is. Üjakról és újabbak­ról. Mert nagy tudású em­berek feltalálnak újabba­kat és újabbakat, amelyek még hatásosabban pusztíta­nak, mint a hagyományo­sak. Vannak már golyós­bombák, melyeknek sok­szögű lövedékei vándorol­nak az ember testében, ne­mes részeiben. Sok energia, pénz ,és tudás kellett pél­dául annak a bombának az elkészítéséhez is, amely a föld alá bújt embereket is megfullasztja. Hiába rej­tőznek például az óvóhe­lyekre, a bomba révén oxi­génhiányban elpusztulnak. Nagyon hatásos a lézer irá­nyítású bomba is, amely mindig célba talál, mivel lézerrel irányítják. Ponto­san célba talál. És a célt nagy magassá­gokból is kitűnően látják a pilóták, vagy a bombák irányítói, mert részükre ugyancsak sok energiával, pénzzel, tudással tökéletes mérőeszközöket készítettek és látóeszközöket is. Példá­ul nagy magasságokból tudnak olyan felvételeket készíteni, amelyeken kitű­nően látszanak az egysze­mélyes bünkéinek, sőt, maga az „egy személy” is. áld éppen belebújik, de ha fel­tekint, arcvonásai is tisztán látszanak a felvételen. A cél tehát jól látható, csak ki kell választani a sokféle bombából a legmegfelelőb­bet. (A széksoroknak valahol a közepe tájai hajol össze két ember. Ott van most a fé­nyes kis jelvény egyikük kezé­ben. Nézegeti, forgatja, meg is simítja, talán azt nézi: érzi-e bőre a finommívű cirádákat.) És vannak olyan szerek is, amelyekkel az erdőket ii'tják. „Lomblalanítás.” Így szerepel a pusztítók szaknyelvében. A fák leve­lei összezsugorodnak, le­hullanak, elpusztulnak. El­pusztulnak a fák is, később a talaj is. És ott vannak a hagyományos bambák, ame­lyekkel az öntözőberende­zéseket, a gátakat lehet szétrombolni. Elpusztul a berendezés, elpusztul a rizs. Értik, érzik ezek az em- i berek itt a széksorokban, \ miről yan szó, hogyne ér- j tenék. Elpusztul a rizs. Mintha nálunk, a mi föld­jeinken elpusztítanák a búzát. Ott, körülbelül az a rizs, mint nálunk a bú­za. A búzát mi életnek ne­vezzük, életnek tiszteljük. Szent dolog a búza, ünnep az aratás kezdete, levett kalapot, hajadonfőtt kíván. Talán nem is olyan távoli ; az az ország. A rizsföldek munkásai talán nincsenek is oly messze a búzaföldek munkásaitól, ezektől a nap­tól, széltől csex'zett bőrű, súlyos kezű emberektől. Az encsi éktől. Vagy a szikszói- alttól. Vagy az edelényiek- í tői. Vagy bármely község- beliektől, akik összegyűltek, hogy szolidaritásukat fe­jezzék ki testvéreik mellett. (A feliér, fényes jelvény a másik soron érkezik vissza. Egyik kézből a másikba ván­dorol, mindenki megnézi, for­gatja, és nagy óvatosan nyújt­ja tovább. Már itt ts van. Egy pagodát ábrázol. Több száz éves pagodát. Maga, a jelvény anyaga erős, kemény és köny- nyű. Repülőgépeket készíte­nek ebből az. anyagból azok, akik a golyósbombát, a lézer- bombát és a többit gyártják. Repülőgép volt nemrégiben ez Is, melynek egyik darabjából ezt a jelvényt készítették.) Priska Tibor c I Üj V 1^ Ó' a c: rr b ti v r n a j \ c c 1 (

Next

/
Thumbnails
Contents