Észak-Magyarország, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
ÉSZAK -KÄGYÄRORSZÄG 4 1972. aug. 6,, vasárnap A. nyelvoktatás ÍRÓTÁBOR H olnap, augusztus 7-én délelőtt ünnepélyes megnyitóval kezdődik Tokajban az az egyhetes táborozás, amelynek részvevői idén először írók, költők, irodalmárok lesznek. A Hazafias Népfront Borsod-Abaúj- Zemplén megyei bizottsága példás ügyszeretettel vállalta, hogy e szép és nemes szándékú kezdeményezés megvalósításához támogatást nyújt. S írók, irodalombarátok őszinte örömére mind a művelődésügy országos, mind helyi fórumain megértésre és támogatásra lelt ez a kezdeményezés. Milyen cél, milyen program gyűjti egybe a meghívott írókat, irodaim,- szerkesztőket, kritikusokat a fennállása 900. évfordulójának ünnepére készülő Bodrog-parti községben? A meghívottak: Fekete Gyula, Gergely Mihály, Ladányi Mihály, Baráth Lajos, Ratkó József, Raffai Sarolta — hogy csak néhányuk nevét említsük — mind olyanok, akik emberként és íróként egyaránt magukhoz közelállónak érzik e tájat, s embereit. Azok is, akik itt születtek, s elkerültek Borsodból, azok is, akik az ország más tájairól jöttek ide, s olyanok is, akik írói pályájuk indulását, első sikereiket a megye irodalomnevelő fórumának köszönhetik. meg a színház A Borsod megyei Népművelési Tájékoztató augusztusi száma több értékes, tanul mány jellegű anyagot ad közre. Érdemes felhívni a figyelmet Arday Aladár írására — A Miskolci Nemzeti Színház helye és szerepe a közművelődésben és a közízlés formálásában —, valamint Gárdus Jánosnak az iskolán kívüli nyelvoktatás borsodi lehetőségeit taglaló nagyobb szabású munkájára. A továbbiakban a megyei szakreferensek több tapasztalata, levéltári tájékoztató, pályázati felhívás és több más, időszerű információ található még a kiadvány új számában. S ez a cél és egyben a tábor programja is. Személyes együttlét, véleménycsere egymás közt, egymással és azokkal, akik szűkebb hazánk közművelődésének hivatásos és fáradhatatlan irányítói, szervezői és formálói. Vélemények cseréje közös gondokról és közös célokról; az irodalom új, s korunkhoz, jövőnkhöz illő feladatairól. Beszélgetés a vidéki irodalmi centrumolt, a vidéken élő, dolgozó alkotók sajátos helyzetéről, lehetőségekről és adottságokról. A tábor részvevői meglátogatják Borsod ipari üzemeit, találkoznak a' szocialista mezőgazdaság vezetőivel, ellátogatnak a táj irodalmi emlékhelyeire. íme, egy tartalmas hét lehetősége, élmények és emlékek, s talán témák csokorba gyűjtésének lehetősége! Az írótábor vendégei bizonyára ugyanolyan várakozással tekintenek e néhány nap elé. mint amilyen várakozó izgalom hatja át mindazokat, akik az együttlét lehetőségét megvalósították. Az első alkalom egyben kísérlet is, melynek sikerétől függően az írók, írodalombarátok tokaji táborozása a jövőben rendszeressé válhat. A siker reményében köszöntjük az írótábor részvevőit, s kívánunk Tokaj minden kedves vendégének szép és tartalmas, élményekben gazdag hetet a Bodrog és Tisza partján, a ki- lencszáz éves községben. Kiemelkedés , vagy egyoÍdalúság?L ] ÜLDÖGÉLŐ Bozsik István rajza Szerencsésen túl vagyunk azon az állapoton, amikor a nagyobb településeken is egyetlen ember végezte a népművelés sokirányú munkáját, Valamiféle újkori polihisztorok megszállottságával láttak neki sokfelé lelkes pedagógusok, ho.gy egymaguk végezzék el mindazt, amit művelődéspolitikánk megva- lósítandónak tervezett. Napjainkban mind. több már a jól felkészült segítőtárs. Nemcsak az egyetemekről és a tanítóképzőkből kikerült, népművelői diplomával rendelkező fiatalok — ezek vannak még aránylag a legkevesebben — hanem a legkülönbözőbb tudományok, szellemi foglalkozások művelői váltak kisebb-nagyobb mértékben népművelőkké. Az orvos, az állatorvos, az agro- nómus, az építész, a gépész, a zenész, a közgazdász és nehéz lenne felsorolni, hány és hány fajta ember állt be a népművelők sorába. Ismeretterjesztő előadások tartása, szakkörök vezetése mindinkább szakemberek kezébe kerül. Természetesen ez a jelenség még nem mindenütt általános. hiszen sokfelé nem adódik minden területnek megfelelő szakembere és egyik-másik népművelési ágazatban sziikségmegoldá- sokra kényszerülnek. Vannak olyan helyek, ahol egy, vagy több közművelődési ágazatnak kiemelkedően nagy hagyománya van. művelése nagy távolságokról is vonzza az érdeklődést, és ezeknek az ágazatoknak igen lelkes vezetői, hozzáértő irányítói vannak. Ilyen helyeken rendszerint előadódik, hogy az adóit művészeti ágazat mellett más ágazatok — legtöbbnyire objektív okok miatt — kevésbé fejlődnek. A korábbi viszont egyre terebélyesedik, fejlődik, mert annak kiemelkedően jó művelője, irányítója akadt. Ha Borsod megyét tekintjük. természetesnek tartjuk, Létrejön a megyei intézet Pályaválasztás tudományos alapozottsággal Most már bizonyos, hogy a Miskolci Pályaválasztó Tanácsadó Intézet titán a Borsod megyei Tanács is létrehozza a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetet. Megteremtve ezzel azt a lehetőséget, hogy az egész megyére kiterjedjen az alapos, tudományos megalapozottságú pályaválasztási tanácsadás, megyei szinten is összehangoltan irányítsák a 8. osztályt elvégző fiatalok tanulását, további életét. Magyar Sándor, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője a következőket mondta a most születő intézettel kapcsolatos tervekről: — Az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet létrejötte óla Viszonylag egységes szemlélet, felfogás alakult ki az intézetek feladatairól. Nyilvánvalóan szükséges a problematikus gyerekek vizsgálata, de az intézetek feladata nem korlátozód- Jiat csak erre, hiszen a pályaválasztási tanácsadók létrehozásával gyakorlatilag helyes munkaerő-gazdálkodást kívánunk folytatni. Ahhoz a természetes munkaerő-utánpótlást jelentő fiatal réteghez „nyúlunk” hozzá, amely a folyamatos utánpótlást biztosítja a munkahelyeken. Ehhez. vagyis a megfelelő pályairányításhoz arra van szükség, hogy tudományos megfigyeléseket vigyünk be a pedagógusok és a pályaválasztási felelősök munkájába. Már (>. osztálytól figyelemmel kísérjék á gyermek pálya-alkalmasságát. s a minősítések alapot adjanak a továbbtanulási felvételekhez. Ehhez azonban olyan orientáló szervre is szükség van, amely a szükséges és megfelelő információkat áramoltatja a pedagógusoknak, szinte naprakészen ad képet a különböző lehetőségekről, a szükségletekről. — Ehhez azonban kevés csak az iskolai pálya választási felelősökre támaszkodni. — Van már példa rá — — a Bprsodi Szénbányászati Trösztnél — hogy függetlenített üzemi pályaválasztási felelős működik. Minisztertanácsi határozat van rá, hogy a nagyüzemeknél legyenek önálló pályaválasztási felelősök, akik az iskoláknak információkat szolgáltatnak a különböző szakmákról, lehetőségekről. A megyei intézet egyébként teljes hálózatot jelentene. — Hogyan értendő ez a teljes hálózat? — A majdan létrejövő megyei intézeten kívül öt helyen, Ózdon, Kazincbarcikán, Lenin városban, Sárospatakon és Mezőkövesden kívánunk bázist kiépíteni, elsősorban üzemekre támaszkodva. Erre azért lesz szükség, hogy a különböző vizsgálatokhoz a gyerekeknek ne kelljen beutazniuk a megyeszékhelyre. Az üzemi és az iskolai pálya- választási felelősök között pedig járásonként összekötők működnének, akik összehangolnák a tevékenységet. Egyelőre elsősorban a tanfelügyelőkre gondolunk e tisztek betöltésénél. — Mennyiben biztosított az intézet működésének feltétele? — A megyei tanács végreL hajtó bizottsága biztosította a költségvetést, s jóváhagyták ez állások számát is. Ti- zenkét-tizenhárom pedagógus, pszichológus és közgazdász dolgozna az intézetnél, a pszichológus és a közgazdász már „munkába” is állt. Ígéretet kaptunk egy mikro- buszra, amelyet műszerekkel szerelünk fei. hogy a helyszínen végezhessünk vizsgálatokat. A műszerek egy része már megérkezett, s ugyancsak itt vannak a tesztlapok is. Egyelőre helyiséggonddal küzdünk, a közismert miskolci helyiségproblémák miatt egyelőre még nem tudjuk, hol rendezzük be az intézetet. De a munkát már elkezdtük. — Hogyan? — Az országban általában először megvolt az intézet, aztán kezdtek neki a munkának. Mi előbb egy felmérést készítünk hamarosan el is készülünk vele, amely öt évre visszamenően vizsgálja a megye pályaválasztási helyzetét. Két területet vizsgáltunk és vizsgálunk. Az egyik az általános iskola, ahol megnéztük a pályaválasztással foglalkozó pedagógusok leterheltségét, képzettségét, irodalmi tájékozottságát, gzt, mennyi időt fordítanak a pályaválasztási munkára, s hogy a tantestületeken belül milyen helyet foglal el a pálya- választási tanács. A második lépcsőben már a szakmunkásképző intézetekre szűkítettük a kört. Hogyan állják meg helyüket az oda jelentkezett fiatalok, sőt tovább- menve, miként állják meg helyüket a munkában. Bár még csak „durva” adatok állnak rendelkezésünkre —a végleges összesítés még hátra van — megdöbbentő, hogy a szakmunkásképző intézetek három év képzése alatt a fiatalok 20—25 százaléka lemorzsolódik. Ez önmagában is figyelmeztető. Ügy véljük, e felmérés alapján sokkal „irányulteWb”, tudományosabban megalapozott pálya- választási tanácsadást folytathatunk, . hiszen lesz egy képünk a megyéről, amelynek alapján mi magunk is jobban látjuk az eredményeket és a problémákat. Csutorád Annamária bogy például Mezőkövesden a matyó hagyományok ápolása, a matyó népművészet továbbfejlesztése és a folklór- feldolgozása áll a mépműve- löi munka, az amatőr művészeti tevékenység előterében. Nemcsak a Matyó Háziipari Szövetkezet hivatásos népművészeire kell gondolnunk ilyenkor, hanem a summás- balladák rendszeres színpadi feldolgozásává. íolklórmotí- vumok néptánccá fogalmazására.. népszerűsítésére. És hosszasan lehetne sorolni, hogy ugyanebben a nagyközségben mi az. ami nem megy egészen jól. A megye népművelési életét ismerők a térképen zászlókkal ki tudnák jelölni. melyik az a község, ahol a díszítőművészeti munka. melyik az. ahol a honismereti. melyik ahol a kórusmunka a legkiemelkedőbb, mert az adott népművelési ágazatnak ott hagyományai és jó művelői vannak. Egyoldalúvá lesz-e egy-egy vidék közművelődési élete ilyen formán? Feltétlenül. De vészes-e ez az egyoldalúság? Jobb lenne-e. ha például a kórusművészetéről már országos hírű Mezőkeresztesen valami olyan amatőr művészeti ágazatot erőszakolnánk tűzzel-vassal, ami nem megy. mert nincsenek rá lehetőségek, csak azért, hogy ne legyen az ottani élet egyoldalú? És vajon lehetne-e vádolni a kórus vezetőit azzal, hogy egyoldalúvá teszik a nagyközség közművelődési arculatát? (Meg kell itt jegyeznünk tévedések elkerülése végett, hogy Mezőkeresztesen sok egyéb népművelési tevékenységgel is találkozunk. de kiemelkedően rangos a híres Röpülj páva! kórus munkája.) Jvtí í e, á ti ■Ji reflektorfényében ál zebnúltban a műnké szélgetett a község é sadalmi szervének zetőjével. E beszéli csit „felelősségrevo; gűnek érződött, A szerv vezetője azt nyezte. hogy az művelő aktivitásán ményeként az általi tott művészeti ága? mértékben fejlődött de szerinte ez a ki egyoldalúvá is tette életét, olyannyira, mely más népmüve' kának nyoma sincs ten. (Az idős népim minden népművelés irányítója, csupán ágazat nagyon leik vezetője!) Könnyű hogy senki nem aki meg például a fiat! irányította társadat vet sem. hogy más vetési és művészeti. tí;f-í||4 meretlerjesztési ágaíl'f^'á nrorn ♦ co : , *' túszát megteremtse ségben. hiszen akadnak, akik érd iránta, csak cl kell E beszélgetés óta h<{| tek tettek el. de m" jele, hogy bárki te valamit a hiányolt zatok életre segítés1 t s •Teljességre -törekedni a köz- művelődési munkában nagyon nehéz. Az lenne az ideális állapot, ha mindenütt, legalábbis a nagyobb településeken, egyforma magas értékkel működnének amatőr művészeti csoportok, hasonlóan magas szintű lenne az ismeretterjesztő tevékenység, a könyvlármunka. a termelési. technikai propaganda, jó műszaki jellegű, vagy köz- gazdasági tartalmú népművelői tevékenység is honos lenne, és így tovább. Ez persze nehezen vihető keresztül még akkor is, ha jó törekvések adódnak. Mindez arról jutott eszünkbe: az egyik borsodi nagyközségben egy idősebb, köz- . tiszteletben álló népművelő eddigi életének mintegy három és fél évtizedét áldozta a helység közművelődésének fejlesztésére, s azon belül sikerült szívós munkával olyan szintre emelni egy művészeti ágazatot, hogy az ma már országos hírű és rendszeresen, folyamatosan a közérdeklődés Jó-e Ivat, ha egy ken bizonyos n ágak kiugróan jól Egyéni hbbbynak tő-e, ha valaki él1 áldozva teremti jó kollektívát, anie kiemelkedővé tenni S vajon azt kcll-e cl talni. aki eredmény gozik egyik területet mert a másik terült iarrü nem megy eg Az egyoldalúság se jó. Arra törekedni leghelyesebb. De fi 'jó lehetőségeket esi hogy más területeket] előzzünk, szintén n tendő módszer. Mi lyes? A már ki népművelési, vagy agazat legyen példa községben, vagy jé a népművelés irányi1 törekedjen ele, hogy vező munkával, az i jó megválogatásával rémítsék más ágaza lesztésének lehetőséj azok nemes verseny kezzenek utolérni a emelkedő csoportot, együttest. Persze, kell ezt a nemes kezdeményezni, aho! lönböző ágazatok mű] szellemi és anyagi e hatóság egyaránt m1 S ha netán vala adódnak a körül hogy egyfajta ml ágazat messze kiemelj többi pedig a .ió kö® mozog, továbbié,jl nincs lehetőség, úgy egyre legyünk büsi gílsük azt. Benedek m-A mtBesze Imre: HAZATÉRÉS Megnőtt a házunk. Hosszúra nyúlt az aszfalt is. kertünk alatt árnnyal versengve futott az út. Este volt, neon-lámpa gyúlt a tompaháti, nedvesorru fák felett. Éhes gyerekek sírását hallgatóztam, de rádió és zenegép dalolt — éltes szemek ködös fájdalmát néztem, de könyvtáralcat. láttam, esti fényben — ó, aprólépiű, sírás gyermek-évem: egy pillantást, egy percet, ami volt! Eltemették azt a füstös-lámpás, rozzant-viskós, kastályos falut, melyben zsirtalan lé, Házi Áldás volt a mindennapi, bolti pult. ( S eltemettem szalmaágyas, férges, bába-nénis, maszal koromat — sírgödrébe dobok egészséges if jakról írt, új verssorokat. árx | rt-úbl lilén Néin htaioi ^eal i'en ; fcyete, [Vet,., eizen Unk naRj
