Észak-Magyarország, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
litt' táK gy'1 ne’ r c n iái ik itt íto ént !őo.( la! ’ ovi í tó ro' ; V erek 1972. óiig. 27., wsómop ESZÄK-MÄGYÄRORSZÄG 7 líepek az útról °iias kocsi ' halad a °'i, Sajószentpéterén. erHkölödve, lassan halad.) a d*eniely gépkocsi közelít teherautóhoz. Egy- i í l’ba haladnak, mind- ali0 a maga, egyenletes ni ójában. A személyko- íeLez, előzésbe kezd. K “n a pillanatban a te- ni! “to, mintha valami ■ Ht'irig szert kapna, fel- sit. Most egymás mel- szaladnak. Az út csúnyái kas, nemrég esett kevés. Szemből más jjlflvek közelítenek. A jltJ'^lykocsi még fokozni hía a gyorsulást. A te- f “tó is, de mégsem illa fka, hogy meg tudná klyozni az előzést. Pe- .“alamiért — ki tudja t? — ezt akarta, úti 1iószenlpéteren megyeri t a lovas kocsi. Házak ;zé ett, utcák mellett, rá- )ssie?l beszélgető, vagy sic- Crnberck mellett megy. tkon ülő férfiak szót- K magukba mélyedtek.) személykocsi be tudta ni az előzést, át tudott ni az úttest .jobb ol- ra, még mielőtt a szem- érkezők vészes közeién! e kerültek volna. Ve- 16 erősen koncentrált a kiélő sebességre, figye- >e véve a szemből jö- !t, a mögötte igyekvő ^kocsit, a csúszós utat, egy esetleges fékezés elfordíthatja, fel is - Jfhatja a kocsit. De nem ;“t baj, halad tovább. ikD ötté a teherautó is. Ag- t 1 ív természetű, anti- péí^lis. Így jellemzik a “kedés szakemberei azt 1 oust, amelybe a jelek 1 nt az iménti teherautó 25Jája is tartozik. Illeté- rad “örökben sokat harcolva n)ár azért, hogy a jo- “Einyok megadásánál 'gresszív természet ki- ók legyen. lovas kocsi bakján ülő iát szótlanok. Hátuk \|ntt, a szekérderékban csomagolópapír púpo- {. A zötykölödéstől a kissé félre csúszott. va!k látszanak alóla. Fek- '-hibéreket takar a pa- lábak látszanak alóla. Icipös lábak és női ci- libak: Furcsán mozog- o szekér rázkódására.) irnper áll az úttesten, “tte egy kerékpáros készülődik. A vázra felültelte öt-hatéves kislányát, ő maga is átteszi a lábát, ránehezedik a pedálra és kifut az útra. Mielőtt a dömper mögül kiérne az útközépre, éles, bántó fékcsikorgás hallik, mintha a kislány sikított volna, de nem ő volt, hanem egy személykocsi, mely most lassan oldalra csúszik. A kerékpáros férfi döbbenten néz össze az elsápadó pilótával. Nem történt semmi. (A kék papír lecsúszott, férfi és női lábak látszód- nak alóla, furán himbálózva. Akik észre veszik, döbbenten nézik. „Karambol?” A bakon ülök egyike bólint és hátra mulat a. község széle felé. Nem állnak meg, viszik tovább a két embert. A pár perce még élőket.) Személygépkocsi halad az útkereszteződés felé. Miskolc. Madarász Viktor utca, Kazinczy utca. A kocsi, mintha nem is lenne „Alii! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtábla, tovább halad. Csikorgás. ütközés. Egy motorkerékpárral ütközött, két fiatalember ült a nyeregben. Mindkettőt kórházba viszik. A kocsi vezetője is fiatal. Túlontúl fiatal. Tizenhét éves,1 gimnazista. A saját kocsijával gázolt. A baleseteket előidéző okok között legtöbbször a gyorshajtás, az ittasság, általában a gondatlan vezetés szerepel. A nagyzás, az úrhatnámság természetesen nem szerepelhet. Egy gimnazistának nagy szüksége lehet saját kocsira, ugye? (A bakon ülő férfiak egyike hátra int, a község széle felé. Ott történt a baleset. Sajoszent.pétcr szélén. Személygépkocsi és busz ütközött össze, a személygépkocsiban két ember — egy házaspár — meghall. A helyszínen összegyűltek csendben nézik az összetört kocsit, kerülgetik egy kutya papírral letakart telemét. A kutya is a kocsiban volt. Az elhaladó jármüvek vezetői óvatosan, nagy figyelemmel mennek tovább. Azoknak a járműveknek a vezetői is nagyon óvatosan mennek tovább, kik észre veszik a lovas kocsin, a kék papír alól kinyúló lábakat. Ott himbálóznak a szekér végén. Kegyetlen figyelmeztetőül. Priska Tibor Tavasztól mostanáig kedves látnivalója volt az utcánknak a szomszédék kéményén lakó gólyacsalád. örültünk, amikor március végén, visz- szatértek, s megigazították a tél folyamán kissé megtépázódott fészküket. Aztán két kicsivel gyarapodott a család. Hidegben, gsöben me-, lengették, takargatták a fiókákat. As egyik szüle itthon maradt „pesztrdini” a kicsinyeket, a másik fáradhatatlanul hordta nekik az eleséget. Később — ahogy az apróságok nőttek, erősödtek — már mindketten ele- ségszerzö útra indultak, s közben a fiókák fel- felálltak, s egyre több rebbenést végeztek gyenge szárnyukkal. Nyár derekán aztán a kicsinyek kezdtek fel-felugrálni, s a szülék biztatására egy- szercsak átrepültek a. szomszéd kéményre. Így ment a gyakorlat heteken ál, végül a szülök a fiókákat is magukkal vitték a rétre, tó partjára: hadd tanulják a. ke- nyérkercsés mesterségét. As utóbbi időkben hát négyen úsztak hosszan, tempósan a levegőben. Tegnap meglepően sokáig kerengtek-kereng- tek a hazak fölött. Csak este döbbentünk aztán rá, hogy a nagy útra készülődtek, mert üres maradt a fészkük. Az éjszakát már ki tudja, merre töltötték. így hál a tegnapi keringésük már a búcsúzás volt — búcsú- keringü... (h. j.) Tellingcr István munkája Borsetli fiatalok Weisswasserban Az elmúlt héten néhány napot az NDK-ban töltöttem. a Lausitzban dolgozo magyar fiatalok — többnyire borsodiak — vendégeként, ahol alkalmam nyílt a mindennapi élet megismerésére. A fiúknak „jól jött” a baráti látogatás, viszont én is bepillantást nyertem az NDK-beli „magyar hétköznapokéba. A hosszú utazás után „stílszerűen” sok időbe tellett, míg Weisswasser városkában megtaláltam a fiúk lakását egy új lakónegyed kellős közepén. Az utcaneveket — éppúgy, mint nálunk — nem nagyon ismerik még a helybeliek sem. Végül már nem is a címet kerestem, hanem azt a helyet, ahol sok a motorkerékpár. Az „iránytű” jól működött:. Hamarosan megtaláltam a motoros szállást. A járdát és utat szinte eltorlaszolta a sok Trophy és Sport MZ. Megszámoltam: 32 volt belőlük. Később kiderült, hogy a további harmincnak gazdája éppen úton van, szabadságon vág}' kiránduláson. Milyen az otthonuk a fiúknak? Ahol csak megfordultam, mindenütt rend, tisztaság uralkodott a maximális kényelemmel ellátott, általában három szoba, összkomfortos lakásokban. Nem hiányzott a hűtőgép és az automata mosógép sem. „Szobatársaim”, Kovács Károly hegesztő, Kovács Gábor lakatos, Szabó Péter gépésztechnikus, Schmidt Béla hegesztő miskolciak, de Borsodból való Tomkó Imre lakatos és Nagy Bertalan is. Szépé István budapesti, Baumann Károly pedig Vácról került e kis szorb városkába. A weisswasseri fiatalok két helyen, Boxbergben és Görlitztöl 10 kilométerre levő Hagenwedeben dolgoznak, lipcsei IMO (Industrie Montage Organisation) cégnél. Ellátogattam a szovjet liceric alapján épülő boxbergi Kraftver- kehrswerkebe is, amely Közép-Európa legnagyobb hőerőműve lesz. Nagyságára jellemző, hogy saját teherpályaudvara és saját helikopter-állomása van. A magyar fiatalok kitűnően megállják helyüket a munkában is. Felkísértek a hatalmas, épülőben levő hatodik kazán (négy már próbaüzemelés alatt áll) 40 méter magas munkaszintjére, ahol a vasszerkezeti elemek szerelését végzik. Ketten, Kovács Gábor és Szépé István lakatos már a kiváló dolgozó kitüntetés büszke tulajdonosai. Délután ellátogattunk a magyarok pinceklubjába. Erre a célra a bérház alagsorában rendeztek be egy kis „tavernát”, melyhez a berendezéseket az IMO adta, az átalakítást pedig társadalmi munkában végezték. A KISZ-tagok itt rendszeres programot adnak: magyar nótaest, disc- jockey klub, kabaré dél- , útónok és még sok érdekes műsor biztosit a német fiataloknak is kellemes perceket. Az FDJ Jugend-klub- jóban pedig szívesen látott vendégek, és a fiatal vezető' Günter. így jellemezte a két ország fiataljainak baráti kapcsolatát: „Két szívük van ezeknek a fiúknak. Az egyik beilleszkedett, megszerette a német kollégákat, új barátokat szerzett, a másik ellenben mindig visszavágyik.” S ez így is van. Három év letelte után valamennyiüket hazavárjuk. Tóth László , d cm len ta j ismeretekhez, nieg* “téréshez mindig empirikus, ágy racionális élményeken úa| fesztül jut az ember — Hal '“ndotta Adanikó Pétéi-, a fsvafő közelében levő nagyig] raH zsombolyt kutató ex- ' ú! ™'ció egyik vezetője. —Az “lényekért pedig mindig’ ég leéli szenvedni, mindig kell kínlódni... Barlangkutató tábor Jósvafőn Vallatják a nagy-oldali zsombolyt Az aggteleki hegyek egyik inK ^magasabb pontján, a 60Ü fo [éter magasba törő Nagyhal déli peremén, a zsom- í “ly közelében, a barlangétól “látó tábor színes sátrai “Zott beszélgettünk. Az ala_ “nyan járó felhők, a dús “fa miatt csak sejteni le- .]si “lett. dél felé a 300 méter “gas Tohonya bércet, kelre a Lipinye tetőt, észak- ' a Ménes-völgyet és nyu- eíVJ ■ l,'a a Lótej völgyön, for- ej “ion túl a Haragistya terít. Mié Sz,elcepuszláról on sen /étink Mig “Hágtunk fölfelé, a fák le- u. “'ein neszező eső sem vette k' kedvünket ettől a kirán- sa “lástói, a barlangkutatók . ^borának látogatásától. Há- 'f,, °ritatlan nyugalomban elő c V “ek, szarvasok keresztezték «ösvényeinket. Pirosló csipke, “kló kökény, vörös föld, -"jirke szikla, zöld fenyő és ezflgy kísért mindenütt az tételünkön, lábunk alatt pedig —-.^raz élettelenséggel rop- invpüt a barnafekete gally. ! A vizet kutató, a karszt- r ['Zrnozgás mérését lehetővé tevő barlangkutatók itt közlekednek a tábor ideje alatt, itt hordják fel hátukon a vizet, amely a 3 hetes táborozás egyik nélkülözhetetlen tényezője. Az , úgynevezett nagy-oldali zsombolyt először az 1950-es évek végén írták le. Feltárását 1969-ben kezdtek meg, de nagyüzemi módon most először kezdtek hozzá. A tábor másik két vezetője, Szabó Géza és Klavacs László elmondotta, hogy a zsíros humuszrétegből álló, és a lejutást akadályozó dugó áttöréséhez, kihordásához lényegében komoly bányászkodásra van szükség. Százliteres bödönökkel lávolit.iák el a hordalékot egy benzinmotorral hajtott csörlő segítségével és ugyanakkor faszerkezettel biztosítást is építenek. Mindez az aknabarlang szűk, hűvös és páradús levegőjében nagyon nehéz munka. Megfeszített JS sáros, vizes, rozsdás vaslétrán hatoltunk le 14 méter mélységbe. Innen tovább kötélhágcsó vezet egyelőre 26 méterre. Maga a mozgás, a közlekedés is nagy figyelmet és a biztonságtechnikai előírások szigorú betartását követeli. Az ilyen körülmények között végzett munka pedig különösen nagy elővigyázatosságot kíván. Fiatal barlangkutatókkal ismerkedünk a karbidlámpák fényénél. Fiúkkal, lányokkal, akik civilben mérnökök, lakatosok, főkönyvelők, egyetemi hallgatók, A 26 méteres mélységben a hordalék között rengeteg csontot fedeztek fel. Eddig 3 emberi csontvázra bukkantak az erdőben élő mindenféle állat csontmaradványain kívül. — Kétszázötven—háromszáz évesre becsüljük azokat az emberi koponyákat, melyeket itt találtunk — mondotta Kérdő Katalin barlangkutató. aki egyébként negyedéves régész. — A kérdés az, hogy miképpen kerültek ide ezek az emberi csontmaradványok. Elve, vagy ha,lva? Mert sem ruha- maradványokat, sem fegyvereket eddig még nem találtunk. ’ Es miután megindultunk kifelé, az újságíróra bízta!; egy valóságos emberi lábszárcsont kiszállítását. Míg a kötélhágcsóba akasztottam lábamat, azon spekuláltam, miképpen is kell ezt megfogni, hogyan illik ezt vinni... Miután a remegő vaslétráról ismét sziklás, szilárd talajra léptünk és én megszabadulhattam a rámbízott szállítmánytól, tovább ismerkedtünk a barlangkutatók munkájával. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézet jós- vafői állomása adottságainál fogva olyan beavatkozástól mentes területen vizsgálhatja a karsztvízmozgás jelenségeit. amely lényegében laboratóriumi feltételeknek felel meg. A nagy-oldali zsomboly vallatásánál arra számítanak. hogy áttörve az aknabarlang hordalékból álló és még sejteni is nehéz vastagságú dugóját; és mintegy 300 méter mély aknabarlangot tárhatnak fel. E feltételezésükre abból következtethetnek. hogy itt a legmagasabb a- földfelszín és ugyanakkor mélyebb a karsztvízszint. Ilyen értelemben úgy sejtik, hogy ez a zsomboly lényegében egy nagy barlangrendszernek a része, hiszen ugyanazon a vízgyűjtő területen van, mint például a jósvafői Kossulh-barlang. A barlangkutatók munkájukkal tehát a karsztvízzel foglalkozó tudományág előkészítői, segítői. Hiszen minden ilyen zsomboly, aknabarlang feltárása nagy segítséget nyújt az állomás tudományos kutatóinak, akik munkájukkal a vízgazdálkodásban, bányászatban rendkívül fontos karsztvizek, karsztjelenségek megismerését viszik előbbre. És míg a Szelce völgyében gurult velünk a gépkocsi, arra gondoltam, hogy ezek a fiatalemberek, fiúk, lányok, több figyemet, megbecsülést érdemelnének, hiszen minden ellenszolgáltatás nélkül, fizetett szabadságukat feláldozva végeznek felbecsülhe- tetlenül komoly munkát, igen nehéz, sokszor veszélyes körülmények között. A S’/pIpp völgyében, tv oííCILL Szelcepuszta és Jósvafő között, közel az úthoz van egy magányos vadkörtefa. A tövében fakadt egy forrás, amit a nép Hazug-forrásnak nevezett el, miután hol van benne víz. hol nincs, tehát becsapja az embert. Ma még nem tudják, hogy ennek mi az oka. Egy azonban bizonyos, hogy ösz- szefüggésben van a karszt- vizforrással és valószínűleg azzal a zsombollyal is. amelyben most a fiatalok dolgoznak. Ha a barlangkutatók munkája nyomán sikerül is e titkot megfejteni, és majd pontosan előre "ki tudják számítani, hogv mikor lesz víz a Hazug-forrásban és mikor apad ki. akkor ebben benne lesz a barlangkutatók munkája is. A forrás neve valószínűleg tovább él akkor is, ha már nem tudja az embert becsapni, ha már nem tud hazudni, mert az ember pontosan tudni fogja, mikor ad vizet és mikor nem. Oravec János Búcsúkeringő
