Észak-Magyarország, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

GSZAK-MAGYARORSZÄG 6 1972. aug. 20., vasárnap Telkibánya múltja és jövője A zempléni hegyeket be­mutató prospektusok vala­mennyijében ott szerepel Telkibánya neve. Ez az ezerkétszáz lakosú kis köz­ség egyedülállóan szép adottságaival ma is a siker reményében fogadja a kí­váncsi idegent. Magasba szökkónő hegyek, apró pa­takok, évszázados fák fo­gadják a látogatókat, s az Ezüstfenyő turistaház ké­nyelmes szállást is biztosít a messziről jöttéknek. Vízellátás, hídépítés A községi tanács két ve­zetője, Kovács Zoltán ta­nácselnök és Kuti Endre vb-titkár mégis elégedetlen t Telkibánya jelenével. — Költségvetésünk csak igen nehezen biztosítja a legelemibb fenntartásokat is. Nehéz helyzetben va­gyunk, a tavaszi árvíz el­pusztította egy községi hi­dunkat, és helyreállítása 400 ezer forintba kerül. Nem tudtak még megol­dani a vezetékes vízellátást sem. A tervek társadalmi munkában elkészültek, a kivitelezése 4,5 millióba ke­rülne. Ebben a tervidőszak­ban ez már aligha valósul­hat meg. — A hét forrás látja majd el vízzel a községet. A közeljövőben kialakí­tandó telkek szempontjából ez sokat jelent majd. Saj­nos, ez a néhány éves el­csúszás idegenforgalmi szempontból is hátrányos nekünk. Telkibánya neve ma szo­rosan összefonódik az ide­genforgalommal. Kevés olyan községe van hazánk­nak, ahol annyi történelmi emlékünk lenne, mint Tel­kibányán. E környéken va­laha aranyat és ezüstöt bá­nyásztak, volt itt vár, por­celángyár, s a Kispatak völgyében kolostor is. Va­laha huszita harcosok dön­gették az Amadé hegyen épült pár falait. A sűrűn váltakozó tulajdonosok ide tértek vissza megpihenni a hosszú utak után. A völgy­ben, a megduzzasztott pa­tak mellett akkor még dol­goztak az aranykőzet-zúzók, s az erdőkben poroszkáló vadászok kiáltását is ide­hozta a szél... — Ma úgy tűnik, Telki­bánya csak történelméből él... Idegenforgalmi tervek — Ez csak részben igaz — folytatta Kovács Zoltán. — A történelmi tényeket nem hanyagoljuk el. Telki­bánya vonzását ma csak­ugyan ez adja.' Ezért nyi­tottuk meg a látogatók előtt a Csengő-bányát. Ha az anyagiak rendelkezésre áll­nak, bányamúzeumot is be­rendezünk. Az aranykőzet- zúzók helyreállítását is ter­vezzük, valamint a patak kőgátjainak felújítását is. Ügy hisszük, ez is nagy­szerű idegenforgalmi látvá­nyosság lesz. Közelebbi terveink között szerepel Telkibánya kör­nyezetének, mint egyedül­álló természeti szépségű körzetnek propagálása. Ezért a Kerek-hegy tetején az erdészettel együtt kilátót építünk. A 350 méter ma­gas csúcsról jól belátható a környék, a szinte érintet­len szurdokkal együtt. — A járási KlSZ-bizott- ság ifjúsági tábor építésé­nek gondolatával is foglal­kozott Telkibányán. — Nagyon bízunk ennek megvalósulásában is. Ez is igen sokat jelentene a köz­ségnek. — A község biztosítja a szükséges területet? — Természetesen. Telkibánya jelene tehát a szűkös anyagi lehetősé­gek ellenére is megfelelő. A történelmi múlt egyre halványuló emlékei nem osztoznak a régi dicsőség feltámasztásának nosztal­gikus gondolataival. A köz­ség, ha lassan is, egyenle­tesen fejlődik, hiszen az el­képzelt tervek néhány év múlva valóra válnak majd. De Telkibánya jövőjében más, egyéb dolgok nagyobb szerepet kapnak. A XX. század „aranya” — Igen. Az elmúlt évek­ben több ízben jártak geo­lógusok ezen a tájon. Nem arany után kutattak, ha­nem a XX. század egyik „aranyát”, az építkezéshez szükséges perlitet találták itt olyan mennyiségben, amely a legszebb remé­nyekre jogosít. — Talán ez lesz Telki­bánya jövőjének új biztosí­téka? — Nagyon bízunk benne. A perlitvagyon a szakem­berek becslése szerint való­színűleg a legnagyobb Európában. S nagyon-na- gyon reméljük, hogy né­hány éven belül megkezdő­dik "a perlit kitermelése és az őrlőmű felépítése is. Ez pedig azt jelenti, hogy számos munkáskéz kell a bányába, a perlit feldolgo­zásához és elszállításához egyaránt. Ha mindez meg­valósul Telkibánya törté­netében, az elkövetkező évek új „aranykort” jelent­hetnek majd. Hajdú Gábor i |éhóny esztendő alott nemes, szép ha­gyománnyá lett, hogy alkotmányunk ünnepére készülve népművelőket tün­tetnek ki. Pénteken Budapesten nyújtották át országos fórum előtt o legmagasabb szintű elismeréseket, amelyekből megyénkbe is ju­tott nem is egy. Akkor adták át a központi szervek egyes kitüntetéseit is, tegnap pedig, mint lapunk más helyén beszámoltunk róla, a megye vezetői nyújtották át a magas szintű elismeréseket. Sokszor beszélünk a népművelők elismeré­séről, a népművelési munka rangjáról. Ta­I népmese művésze Első ízben akkor írtunk Pápai Istvánná karcsai me­semondóról, amikor tavaly nyáron, a Sátoraljaújhelyen rendezett tudományos ta­nácskozáson akadémikusok, s egy miniszterhelyettes előtt ugyanolyan természe­tes közvetlenséggel mesélt, mintha otthoni, jól ismert hallgatóihoz szólna. Nagy tekintélyű közönsége figyel­mét úgy lekötötte színes, fordulatos előadásmódjával, ahogyan csak ritka tehet­ségű előadóművész képes rá. Ez, a most negyvenéves falusi asszony kifogyhatat­lan népmese-forrás. Eleven cáfolata annak a szobatu­dósi előítéletnek, miszerint a civilizáció rohamos tér­hódítása szükségszerűen el­sorvasztja a sajátos népmű­vészeti kifejezési formákat, s korunkban már legfeljebb csak tallózni lehet a még begy űj teilen régi értéke­ket. Az értékmentés nemes szándéka ösztönözte Nagy Géza karcsai tanárt, a Bod­rogköz hivatott néprajzi kutatóját, hogy igyekezzék minél többet összegyűjteni szülőfaluja mesekincseiből. — Magam is azt tartot­tam, hogy jó mesélőt már csak öregek között lehet ta­lálni — emlékezik vissza vállalkozása kezdetére. — Azért szinte pótolhatatlan veszteségnek hittem, ami­kor 1965-ben meghalt, özv. Kovács Jánosné, akit Kar- csán mindenki a legjobb mesemondóként ismert, s már nem mondhatta sza­lagra meséit. Ekkor kezd­tem azoktól érdeklődni, akik gyakran hallgatták az öregasszonyt. Így találkoz­tam a fiatal Pápai István- néval. Azóta, öt év alatt 208 meséjét rögzítettem magnón, s jegyeztem le. Tudományos felfedezés­számba megy, hogy sereg­nyi új mesetípus van ezek között, olyanok, amelyek­nek egyetlen motívuma sem egyezik a Berze Nagy Já­nos Magyar népmese típu­sok című alapvető mo­nográfiájában rendszere­zettekkel. Honnél ered ez a gazdag forrás? — Mikor még iskolások voltunk, sokat mesélt ne­künk Kovács nánó, aki a legrégibb meséket tudta Karcsún — említi tisztelet­tel az első liagyományozót Pápai Istvánná. — Mikor meg már fonóházba jár- tunk (a községben egészen 1960-ig élt a társas fonás szokása!), nem múlott el este, hogy ne mesélt volna valaki. Én úgy voltam a mesével, hogyha valahol meghallottam egyet, más­nap már én is el tudtam mondani. A történeti hűség úgy kívánja, hogy tegyük hozzá, amit még megtudtunk a helyi illetékesektől a sze­rény asszonyról, aki férjes­től a Dózsa Tsz-ben dolgo­zik, s három gyermekét neveli odahaza: nemcsak a régi meséket őrzi híven emlékezete, hanem mesébe szőtte családja, s községe újkori krónikáját is. Mag­netofonszalagok őrzik eze­ket az új, eredeti hitelű meséket, amelyek segítenek abban, hogy a mindennapi valóságban is az emberi igazságérzet kerekedjék fe­lül. Az igazmondó mesélő Pá­pai Istvánná most, az alkot­mány ünnepén méltán kapta meg a népművészet mestere kitüntetést. Bcrecz József m Negyedszázad Nagy roz vágy ou Petraskó Tibor épp ne­gyedszázada — 1947 óta :— pedagógus és népművelő a bodrogközi Nagyrozvágyon. Olyan „nehéz terepen”, ahol működésének első tíz évében még villany sem volt. — Azért petróleumlámpa fényénél a Bánk bán rész­leteit is bemutattuk a ma­gunk ácsolta színpadon — idézi a „hőskort” —, még­pedig olyan sikerrel, hogy a megyei versenyre is meg­hívták műkedvelő szín­játszó csoportunkat. A hivatalos költségvetés­ből akkoriban még arra sem futotta, hogy a nép­művelés ügyvezetőjének to­vábbképzési költségeit meg­térítsék. Saját zsebére vé­gezte el a Népművelési Intézet által szervezett ren­dezői tán folyamot.' A szín­játszó együttes nem csupán kellemes időtöltésre hozta össze a falu fiataljait, ha­nem az ízlésnevelés, a mű­vészi igényesség jó iskolája is volt. A korábbi közhangulatra jellemző az a kérdés, ame­lyik akkor hangzott el, amikor 1962-ben felépült a község művelődési otthona (addig ugyanis mindenféle népművelési tevékenység színhelye az iskola volt): — Minek a kultúrházba függöny, úgyis letépik! De Petraskó Tibor bízott benne, hogy addig se hiába töltötte az időt a közműve­lődés ügyében. És valóban nem is tépte le senki a függönyt a kultúra új haj­lékában. A gazdaságilag és kultu­rálisan egyaránt hátrányos helyzetű településen kevés a lehetőség a látványos si­kerekre. — Itt a mindennapi, apró munka a népművelő fő fel­adata — summázza a 25 esztendő tapasztalatait. — Ezzel jutottunk el odáig, hogy ’ az idén már 20 ezér forint tanácsi hozzájáru­lást kapunk a művelődési otthon működtetéséhez. A tanácsi körzetesítés óta az ide csatolt Kisrozvágy közművelődésének is fele­lős gazdája Petraskó Tibor. Az ottani felnőttek, fiata­lok is eljárnak a megked­velt klubfoglalkozásokra — a nőklubba, az ifjúsági klubba, a termelőszövetke­zeti klubba. Ma már el­mondható, hogy mindkét Rozvágy központi közéleti fórumává lett a művelődési otthon. Negyedszázad állhatatos munkájáért érdemelte ki Petraskó Tibor a. Szocialista kultúráért kitüntetést. B. J. Kitünteteti népművelők gadhatatlan, igen sok még a teendőnkjT ben. De örömmel tapasztaljuk az alkotni napi kitüntetések alkalmából megmutatkozy^ 1111 ismeréseket, s azt a tényt, hogy a kitünW ? tek között rendszeresen találunk nem üi'í,??2.’ sós népművelőket. Például tegnap MiskoP városi pártbizottsági első titkár, községi titkár, tsz-elnök is volt a kitüntetettek k#’ S mert a népművelési munka már nem préssé tán a hivatásos népművelőké, helyes ésr^ati gos, hogy az elismerés is, hasonló m°v ^ 1 másoknak is jusson. ,c Köszöntjük a kitüntetetteket, s közülük ^pek tatunk be hármat. Mt íx A népművelőin művész *=6el “vor j Jókora kötelet tenn^^l már ki az újságcikkeké összegyűjtenénk mindig * Icát, amelyek csak a mi L . 6 púnkban — más sajtóoífj, s numokat nem is említv^. \ Mazsaroff Miklós, Mis% ,u con élő festőművész ifLj,. kásságát méltatták, *cí;i,.fe kenységéről, kiállítása^ n sokirányú közéleti mun^j e3í ságáról informálták aZ,|mP, vasót. Ezek között az sok között igen sok thi-68, tatla meg a népmú'] festőművészt. Azt a kul'L munkást, aki alkotóműv*^ 31 tevékenysége mellett, n, ^ inkább annak szerves í^Lq ’ vényeként mindig nieívin- lálla a lehetőséget, részt vegyen a közmúVyJ1’-. dési életben, és alkotóit vészi munkáját is igen szór a népművelés, a I’,í|0'tplu tömegek ízlése, látáskU'L ak* rája fejlesztésének szol|rt latába állítsa. 'Uszor Mazsaroff Miklós tGgftilucit vette át ez irányú mun™iesol, elismeréseként a SzociaMegjav kultúráért kitüntetést, jjeg a miniszteri elismerés “Wik szép tevékenységet h0*0 kies rált. Pusztán emlékezteit a szerelnénk most az olvfen ol Mazsaroff népművelői n* alk. kajának néhány kiemelendő, mozzanatára. edvve Hosszú esztendők aktívája a. Hazafias laa. front Borsod megyei BiAj1 ■ *e Ságénak, és mint népfrt aktivista is rendkívül * J31“1 irányú közművelődési k)'~~ y kát végez. De talán „jtg,11111 zelfoghatóbbak” a festó^, > 1 vész közönség kapcsolj," Például több mint egy . a tizede áll igen szoros C ÖÜJ csolatban a BorsodnádjL ' a Lemezgyárral. Rendszert 1 sen ott tölt huzamosig. 0r időt, ismerkedik a gyár !v ' ' tével, az ott dolgozó kások mindennapjaival. L '“V tán vásznain sorra mev0^é<'.! lennek a lemezgyári Hß., , zanatok, hogy elsősön^,®?11 azok ismerkedjenek él^ 10 művészi megfogalmaz^,, val és kutatásával, akik,. * művek ihletői voltak. SÍgp^ zatosan bemutatja mm* 0, a lemezgyáriaknak, csodás úgy, mint korábban Szilád. István, Mezőcsát, BoWtJ termelőszövetkezeti dolen sz zóinak, ahol — különbért az elsőként említett Szidás istvánban — többszö^g^“1 megfordult, kiállított, ‘londt adásokat tartott, öt eszMa, ; deje pedig a termelőszö'helj kezetek közül az edeléó ^ a a múcsonyit és a boW.ó szirákit látogatja, fifíwogy munkájukat, megfesti ó ®J'Ülk kiállításokat rendez, kve,~’ £ líti egymáshoz a művdyom tét és a tsz-tagokat, Ottóinké van már mindenütt czeV, tal a helyeken, a tsz-paras'tirinvi úgy várják, mint a h®ii-ni térő ismerőst. ®sök, „ .. 2uit°t S az a magvetés, amefcj2. tárlataival, i.smeretterje-A pu, előadásaival c helyeken ;)°n á géz, a helybeliek fejlet^ 'le' látásmód iában és ízlésljM0^c; túrájában gyümölcsözik^ájnt .'ett . (fernere _________________________

Next

/
Thumbnails
Contents