Észak-Magyarország, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

1972. aug. 17., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 t egyénk egyik legnagyobb j'tteiösüövetKeaeti gazdasá- a sárospataki Kossuth Tsz idén rekordidő alatt. 18 i munkával takarította be “ mint 900 hektárnyi ga- ^termését. A kiemelkedő drnény elsőrendű tényező­éit a jól szervezett nyári hkaversenv. A szövetke- vezeiősége a versenyhi­ig értékelése alapján O’ános elismerésben és Jutalomban részesítette a hkában leginkább kitűnt adókat és személyeket. .két legjobb kombájnos lgad tagjai 8000 forint ju- [don osztozhattak. Szép f'eget. kapott a t érmény- ... P'ító és a szalmarakó brí- Safki I A szalmabálázók kö­II i| Ilii _____________________ v izsgálj ztül né WÍenyér és kenyér arcát J rierjénl , de a‘jdlsözsolcán. a Pokolcsárda tőszomszédságában, vadonatúj j a jo^fC-áruház hívja, csalogatja a vásárlókat. Nagy is a forga- 1 'ettesitr. hiszen a polcok roskadásig telve áruval, van válasz- ' zhet, aj- Bár az udvariasságból is ilyen bőség lenne. Mert ez utób- elbuld! Eléggé szűkén mérik a pult mögött. Különösen egy ala- i zigorúífd.V termetű dolgozója a boltnak ..jeleskedik” főként a ki- íyen felezésekben. Mindenesetre a 14-én este háromnegyed hét- j em sejC förtént epizód ezt igazolja. . férfi tért be a boltba és kenyeret kért. an tátr Nincs, csak ez az egy szikkadt vekni — mondta az em­tlen el, eladó. Aki másodszorra kérte az árut, javasolta: osz­zül személy szerint Hideg András és Vass István, a tar- ióhántást végzők közül Polik János, Molnár Sándor és Mit- ró János érdemelt külön ju­talmat. Jeles érdemeket szereztek az új gabonaszárító üzem épí­tői és szerelői. Nekik köszön­hető, hogy az idei termést már helyben száríthatták, s kiváló minőségben értékesít­hették, illetve tárolhatták. Ezért az épilöbrigád tagjai 3000 forint, a szerelőbrigád tagjai pedig több mint ötezer forint jutalmat kaptak. A munkálatokat irányító Simái II. János vezetőszerelő és Du- rányik Sándor vezető villany- szerelő 2000. illetve 1000 fo­rint különjutalmat érdemeli ki. lég or<j?ariák meg rajta. A vevőtárs bele is ment ebbe az egyez- 3, hogy!??' de nem így alakult a väßar. Az eladó egy hirtelen 8. májl-blattal — miközben az első számú vevőt kérte, hogy a dia[í°n — az egész kenyeret annak adta. aki kompromisz- még l1*10* javasolt. rilincsy szikkadt kenyérrel kiszolgált vevő sem volt rest: kérés íindvégsül js várakozott. Kíváncsi volt arra. mi történik. Az tör­ülné Sri- hogy mégis csak akadt — a pult alól — egv friss ke- isősorbri’ amit dugva akart átadni a várakozásra intett vásár- > Jacqi1. > miközben a szikkadt kenyér tulajdonosát így oktatta alaki*! _ ik. f kapott kenyeret? Ha nem tetszik, hagyta itt. l'Zzel elintézettnek tekintette az ügyet. Mint kiderült, a kenyeret a szomszédos Pokolcsárdának szánt mennyi- ■jhől emelte le, és adta így el. A kérdés most már csak d í ’hit szólt ehhez az eljáráshoz a csárda vezetője, s végűi, * |®8l kérdezte a mellőzött vevő. hogy az ő pénze talán P olyan, mint a másé? Mindent egybevetve: az ilyenfajta fU’ás egyáltalán nem használ a zsolcai ABC jó hírének. t. r. kellen1' Víz után kutatnak I árják az csóí Azok a városok, amelyek nem rendelkeznek nagyobb folyóval, különösen rossz helyzetben vannak az ivóvíz ellátást illetően. Miskolc, ez a gyorsan fejlődő iparváros is hasonló nehézségekkel küszködik. A varos egyedüli víztartaléka a Bükk-hegy- ségben van. E hegység a többi mészkőhegységhez ha­sonlóan karsztvizet rejt, en­nek felkutatása jelentős fel­adat. A karszt- és barlangku­tatók Borsod megyei csoport­ja — a debreceni és tótkom- lósi barlangkutatók segítsé­gével — néhány napja kezdte meg a hegység különböző pontjain a kutatómunkát. A 85 tagú kutatócsoport a Bükk karsztforrásait és víz­gyűjtőit vizsgálja. A geológu­sok. a hidrológusok, az egye­temisták és a középiskolások olyan objektumokat keresnek, amelyek később Miskolc víz­ellátási gondjain enyhíthet­nek. Különös figyelemmel vizsgálják a Bükkben levő dolinákat, víznyelőket és a karsztvíz föld alatti mozgá­sát. A kutatómunka folyama­tos. és előreláthatólag szep­tember elejéig tart. Egyes csoportok — például a Her­man Ottó barlangkdtató cso­port — éjjel-nappal folyama­tosan dolgoznak. A hét ele­jén tartott, munkaértekezle­ten megbeszélték a további munkát. Az elkövetkezőkben a legjelentősebb feladat a felszín alatti vizek mozgás­irányának megfigy elése. A kutatómunkát rendkívüli módon befolyásolja az idő­járás. Az elmúlt napok csa­padékhiánya erőteljesen aka­dályozza a legjelentősebb vizsgálatok előrehaladását, mivel a karsztvízkutatás el­engedhetetlen kelléke a meg­felelő mennyiségű csapadék. m. e. Az egységek alatt Tervtáron, a D 14-es fronton Palonesár Imre a dobsonos egységekkel előbbre lép. Foto: Laczó József A Volgogradi koala jfinomi- tó üzemben nemzetközi sze­mináriumot tartottak. A rész­vevők — a KGST-tagorszá- gok olajfinomító üzemeinek dolgozói, kutatói, tervezői — kicserélték tapasztalataikat a kőolajipari berendezések al­kalmazására vonatkozóan. Korábban ellátogattak az NDK. a csehszlovák, a ma­gyar. a román és a bolgár rokonvállalatokhoz, ahol megismerkedtek az üzemág­ban alkalmazott műszaki újí­tásokkal. A széles körű véle­ménycsere eredményeként ja­vaslatokat terjesztettek a kő­olaj- és gázipar kérdéseivel foglalkozó állandó bizottság elé. fán K /ed, helj filmvij nU%íl MK-műhely Ozdon az aiijj i egy fí tkülés. ekes fa két ul . Funes. napokban rbár a gép- a máDozgsi munkákat kezdik E h»Sz Ózdi Kohászati Uze- mtésüKf egyik beruházásánál. A hány »'?8csépányl térségben épü- mes, KP közlekedési TMK-mű- ad a nagycsarnoka látható a ph. Ebben kap majd he- enedeld a mozdony-, a bagger- és a kocsijavító rész. A ‘éjyhez több kisebb javí- J'észleg. iroda, valamint ;‘ális épületrész tartozik 1 a kiszolgáló lélesítmé- én kívül. ‘130 milliós beruházásnak j az elmúlt év végéré el volna készülnie, de az kötetbe1. Kohászati Üzemek két 1734- 'beruházásának elsőbbsé­ia »ljegyzf I® főleg a vallon1. V) munkájú a kivitelező vallon1^' munkájának elhúzó­dj tat1, miatt csak 1973. július tárrésí^ helyezik üzembe. >uácsw építkezés során — Hven P’nek a látványosabb. épfőisMeti szakaszában még jkó BC'üzö munkaintenzitásról emlék födhettünk meg —. szá­sef a rf kényszerhelyzettel Kellett ír. BO ’benéznie a beruházónak népről ^kivitelezőnek. Az egyedi j'kal végzi Kivitelező most tjabb Ij élelö létszámmal dolgo- n veri az építkezésnél, s ebben E szá.6vhen valamennyi építe- Juhf'és gépalapozási munkát ■vő n, íf 'iez' xla, Cíp eredetileg két és fél ihály Is aiunka tehát csaknem 4 A kői alatt fejeződik be. Ez is an?j | ehssetre elgondolkodta- éppettl 1,szen ez a határidöcsú- lés mi?j 'anyeges többlelköllsé- a légin.1 J?nt. Pedig nem ez len- i célunk ... m. t. i. Kicsi a világ zükebb rokonságom­J ban a nyár a vendég­látás jegyében zajlott. Rokonok, ismerősök jöttek Szlovákiából, Csehország­ból, a kelet-németországi Rudolstadt bál, s Chicagó­ból. Együtt több mint nyolc hetet vendégeskedtek Mis­kolcon. Ellünk, ittunk ve­lük nagyokat, hol itt, hol ott. attól függően, kinél tar­tózkodott éppen a külföldi rokon, barát. S most aztán, mint a vándormadarak, ha megérzik az ősz illatát, el­mentek. Olykor-olykor ki­szökött szemünkből a könny a búcsúzáskor: legkisebb testvéremet például másfél éve nem láttam, s most is­mét jövő karácsonyig elsza­kadt tőlünk. A’em mondtuk, de mindannyian arra gon­doltunk a búcsúzások pilla­nataiban: látjuk-e még egy­mást, találkozunk-e? Ke­zünk. tekintetünk, hangunk mindegyre ezt kérdezte. Meg az öröm perceiben sem hagyott nyugton bennünket a gondolat, hogy jövő ilyen­kor is így tudunk-e majd beszélgetni, iszogatni egy­mással? Ai ám. iszogatni. Mert ha vendég jön a házhoz, inni kell. Hát még ha külföldi vendég! Akkor már csak jó bort. illik inni. Messziről hazajött öcsénk tiszteletére anyánknál jött össze a csa­lná: a két öreg. az öt test­vér (/■ét-háromévenként ha sik°rül így találkoznunk, veáin hogy szeretjük egy­mást!). a feleségek, a gye­rekek, voltunk vagy húszán. Hegyaljai bort ittunk, Taly- lyaról valót. El is érzéke- nyitette anyánkat, apánkat. Könnyeztek, s azt rebes­gették: de jó, hogy ilyen ki­csi a világ! Mi lenne, ha kétszer akkora lenne, mint amilyen? Még ritkábban ta­lálkoznánk rokonok, testvé­rek. barátok? Ezen aztán elgondolkoz­tunk. Kicsi-e valóban a vi­lág? S mi van messzebb: a cseh—lengyel határhoz kö­zeli Nővé Mesto, a thürin- giai Rudolstadt, vagy az észak-amerikai Chicago? Tibi, aki a legmesszebbről jött. sok ezer kilométernyi távolságról, a leghamarább érte cl a régen látott ma­gyar határt. Aki csak Kas­sáról jött. alig harmadany- nyi idő alatt ért ide, mint ö Chicagóból. Mégis, ö mondta, egyedül, hogy nem is olyan kicsi a világ, mint hisszük, még a technikai csodák korában sem. Hiába csak néhány óra repülővel a föld másik oldala, ha va­lami történik a világban, csak öle kerülnek a leg­messzebb. A ma alig nyolc­órás út hosszú hónapok, évek alatt sem bejárható távolságra szélesedhet... Mi minden szóba nem jön egy-egy ilyen találkozáskor! Magyarságunk például. Ma­gyar-e az, meg tud-e ma­radni magyarnak, akii mesz- szire sodort az é'et, aki egy másik nemzet nyelvén is kénes már gondolkozni, aki­nek már az állampolgársá­ga is megváltozott az elmúlt negyedszázad, évtizedek alatt? Szükséges-e, hogy magyar legyen érzelmeiben, vagy legalábbis annak higgye magát? Ér-e vala­mit, ha gyermekét magya­rul tanítja, ha a több ezer kilométerre levő kertbe Ma­gyarországról származó pap­rikamagból nevel termést, ha ötször annyi Petőfit, Adyt, József Attilát olvas ott, mint olvasott, vagy ol­vasna itt, ha százszor na­gyobb becsben tart ott min­dent, ami magyar, mint tar­tott, vagy tartana itt, kö­zöttünk? Olykor aztán el­ragadtak bennünket az in­dulatok, elfajultak a viták, a békésnek indult beszél­getések. Árpival például ott kezdtük, hol magasabb az életszínvonal, náluk, az öcséméknél, az NDK-ban. vágj/ itthon? Végül azon zord ültünk össze, jó. vagy rossz kocsi-e a Trabant... M ost már elmentek mind. Az idén legfel­jebb Kassáról várha­tunk mar csak látogatókat. Elmúlik lassan a nyár is, vége a vendégeket csaloga­tó meleg hónapoknak. Aztán megjelennek majd a statisztilíák. hogy hány- százazer, vagy millió kül­földi töltötte nálunk a nya­rat, mennyien utaztak tő­lünk. S akkor újra felkiál­tunk nw.id: kicsi a világ! Csak ilyen is marad­jon Ny. I. Az újjászülető Várhegy Szakszövetkezet A hegyaljai borvidék egyik legszebb, s kiváló furmintot, hárslevelűt termő vidékén, Szegilong és a bodrogke- reszlúri katlan között talál­ható az a terület, amelynek szőlősgazdái a bodrogszegi V árhegy Szakszövetkezetben tömörülnek. Annak idején, a megala­kulás utáni első években, amikor a mai szakszövetke­zet még csak mint hegyköz­ség működött, sokan nagy reményeket fűztek a „Vár­hegyihez. Nemcsak a szegi- longiak csaknem 300 hold- nvi, hagyományos szőlőinek voltak jó patronálói, hanem meg is kezdték a közös, mar nagyüzemi művelésű szőlők telepítését. El is jutottak odáig, hogy (56 holdat bete­lepítettek. © Tovább azonban nem fej­lődött, erősödött a hegyköz­ség, illetve később a szak- szövetkezet. „Megálltak” a te­lepítéssel, s nem jutott erő arra sem, hggv jobban hasz­nosítsák azokat a Bodrog- zugban levő rét- és iegelö- terüleleket, amelyekkel a szakszövetkezet rendelkezik. Sajnos, az utóbbi években a hegyközség gazdálkodása sem volt a legszerencsésebb, s az előző évet is veszteség­gel zárták. A Várhegy Szakszövetke­zetben járva Bartha Lajos­sal, az új elnökkel beszélget­ve most mégis örömmel álla­pítható meg, hogy újjászüle­tőben van a szegilongiaknak ez a közössége. Nemcsak álmodoznak az előbbre mozdulásról, nemcsak tervezgetnek. hanem már munkához is láttak. Az első cél: a veszteség ..kigazdálko­dása”. a gazdálkodás nyere­ségessé tétele, ezzel egvidő- ben a szakszövetkezet fej­lesztése, minden terület, min­den lehetőség jó kihasználá­sa. Az első volt, hogy a közös szőlőkben elvégezték a szük­séges pótlásokat. Sor kerül majd a 66 holdnyi terület egy részének korszerűsítésé­re is, hogy azt valóban nagy­üzemi módon, gépekkel mű­velhessék. A terméskilátások jók, an­nak ellenére, hogy július ele­jén a legszebb dűlők, az úgynevezett Csirka és a Ci­gány alapos jégverést kap­tak. A hegyközség tagsága a leszerződött 4500 hektoliter mustnál még így is mintegy ezer hektoliterrel többet tud majd az idén értékesíteni. A legnagyobb előrelépést a bodrogzugi területek, a több száz holdnyi rét és legelő megfelelő hasznosításában tette a szakszövetkezet. Az előző években szinte semmi hasznot sem hozott ez a te­rület. Az idén 300 szarvas- marhát tartanak a Bodrog- zugban. Az állatforgalmival kooperálva vállalták, hogy ezen a zárt részen nevelik fe] azokat a teheneket, ame­lyeket a tbc-mentesítés során el kell távolítani a környe­ző községekből. Ezek a po­zitív szarvasmarhák nagy hasznot hajtanak a szakszö­vetkezet számára. A bodrog­zugi réteken, legelőkön szin­te „ingyen” tudják tartani a jószágot, majd később vállal­koznak a tenyésztésre termé­szetesen nem alkalmas bor­júszaporulat felhizlalására is. Az így szerzett bevételt az­után a közös szőlőterület fej­lesztésére, gépesítésére for­dítják. Már a közeljövőben 20 holdon telepítenek új, nagyüzemi szőlőt, mégpedig a legkiválóbb fajtájú sárga muskotályt. (p. s.) Figyelmeztető statisztika Csehszlovákiában közzétet­tek az elmúlt negyedszázad közlekedési baleseteit össze­sítő statisztikát. A szomszé­dos országban nagyon szo­morú képet mutat a közutak- nak ez a fekete krónikája. A 25 év alatt egymilliónál több. pontosan 1 005 459 közlekedé­si baleset történt, lí balese­tek során 37 234. tehát köze­pes városkányi ember veszí­tette életét. A súlyosan se­besültek száma 207 ezer, a könnyebb sérüllek száma pe­dig több. mint 446 ezer volt. A statisztika szerint 1947- töl napjainkig több, mint há­romszorosára nőtt az évente előforduló közlekedési bal­esetek száma. Átlagosan minden 27. balesetnek volt egy-egy halálos áldozata. Olajliáiifászok tanácskozása , I nyári iparkodás jutaima

Next

/
Thumbnails
Contents