Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-13 / 163. szám

1972. július 13., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 <áját; szánj imot s m itt, f Felkészülten iogadía Felkészülten fogadta az országutak csúcsforgalmat az ÁFOR. Felújították, megfia­talították a benzinkutakat és 40 új töltőállomást is tizem­be helyeztek. Így az ország­ban már 430 helyen mérik a benzint. A 40 új töltőállomást a nagy forgalmú főútvonalak mellett és az idegenforgalmi centrumokban állították fel. Ugyanezeken a helyeken nö­velték a szuperbenzin-kutak számát, is. A szakemberek számításai szerint a téli és tavaszi hónapokhoz viszo­nyítva 60 százalékkal na­gyobb lesz a nyári benzin­forgalom, sót, meghaladja a tavalyi fogyasztást is, előre­láthatólag 25 százalékkal. A mennyiségi növekedés mellett a kiszolgálás színvo­nala is javult. 220 töltőállo­máson már fölszerelték a légkompresszort, es árusít­ják a különböző autóápoló szereket is. Gondoltak az éj­szakai utazókra, s 40-nel bő­vítették az éjjel-nappal üze­melő benzinkutak számát. Több állomást találnak nyit­va az utazók ünnepnapokon, ilyenkor 240 helyen lehet benzint vásárolni az ország­ban. Az A FOR idei büszkesége az új balatonvilágosi töltő­állomás, amely az ország legkorszerűbb állomása. sr'gv gépipari vállalatnál elhatározták, hogy az üzem több műhelyében is rendszere- ®” sen előforduló munkafolyamatot átszer­vezik, egy központi műhelyben csoportosítják. Az volt az elképzelésük, hogy a műhelyen­ként szétszórt, de azonos jellegű, azonos szaktudást követelő műveletsort sokkal gaz­daságosabban, ésszerűbben és sokkal keve­sebb munkással tudják elvégezni, egy mű­helyben, egy művezetés alatt. Elkészült, az átszervezési terv, megindult a végrehajtás, s ekkor a látszólag egyszerű, s rendkívül racionális elgondolás majdnem megbukott, mert a munkások, akik eddig külön-külön műhelyekben végezték ugyanazt a munkát, enyhén szólva is, nem lelkesedtek az át­szervezésért.. Részben, mert az új műhely felállítása a munkafolyamat központosítása valóban feleslegessé tett jó néhány embert. S bár nem küldték el őket a vállalattól, csak más munkakörbe helyezték, ez azt is jelen­tette, hogy ezeknek az embereknek tanul­niuk kellett; elsajátítani az új munkakör ellátásához szükséges tudnivalókat és ez enyhén szólva szokatlan volt azoknak, akik hosszú éveken át rutinszerűen végezték ed­digi munkájukat. Ráadásul a többségük nő, családos asszony volt. akik ismert okok mi­att húzódtak a szakmai átképzéstől. Gond volt azokkal is, akik a régi mun­kájukat végezhették ugyan, de az új mű­helyben. Jól összeszokott brigádok bomlot­tak fel, a munkahelyi légkör szempontjából lényeges személyi kapcsolatok szakadtak meg. vagy váltak lazábbá, egyszóval: az egy­szerű munkahelycsere is rengeteg szemé­lyes problémát hozott magával. A példa jól illusztrálja az üzem- és mun­kaszervezők egyik legnagyobb gondját: azt, hogy egy-egy szervezési megoldás nemcsak az elhatározáson múlik, nemcsak azon, hogy a gazdasági vezetők bizalommal, vágj' bizal­matlansággal fogadják-e a szervezők javas­latait, nemcsak a személyi, tárgyi és egyéb feltételek megléte, vagy hiánya dönti el, hogy a szervezők sikerrel dolgozhatnak-e, hanem az is, hogy mit szólnak a munka racionalizálásához azok, akiket ez a legköz­vetlenebbül érint. A problémák megoldása azon múlik, hogy a szervezők és vezetők megta­lálják-e az adott munkahely sajátos­ságainak megfelelő ésszerű középutat. Azt a megoldást, amely végül is a lehetséges határig figyelembe veszi az egyéni érdeke­ket és nem veszélyezteti a termelőmunka érdekeit sem. Ez pedig feltételezi —, amit sokan és sokszor leírtak, elmondtak már —, hogy a szervezők és gazdasági vezetők köl­csönös egyetértésben dolgozzanak: s persze feltételezi azt is. hogy minden nagyobb szer­vezési munkából a maguk jellegzetes mód­szerével részt vállaljanak a politikai, a tár­sadalmi szervezetek is. Mert az üzem- és munkaszervezés — ilyen értelemben is — komplex feladat. Íövnrí» tölti ötvene- dik életevet Ke­resztesi István, a hejőbábai Üj Elet Termelőszövetkezet partalapszervezetén.ek titká­ra. Baridtól érdeklődök, mindenki a legnagyobb tisz­telettel említi a nevét. A Mezöcsáti járási Pártbizottsá­gon a következő tömör véle­ményt mondtak róla: bar- , csak sok' Keresztesi István lenne a járásban. Egyszó­val: elégedettek a munkájá­val. Többen így jellemez­ték: nyíltszívű, igazsagszere- tö, segítőkész vezető. Olyan ember, akihez mindenki bi­zalommal fordulhat ügyes­bajos dolgaival. Ugyanakkor szókimondó, szemtől-szem be nyilvánít véleményt, barid­ról is legyen szó. S amit ta­lán elsőként kellett volna említenem: hűséges katonája a pártnak, amelynek felsza­badulás óta tagja. Mint annyian mások, Ke­resztesi István is végigjárta az élet iskoláját. Megkóstol­ta a régi világ kenyerét, így hát megvan a véleménye ró­la. Gépésznek tanult, még a Horthy-rend szerben. Édesap­jával — áld annak idején mint kocsis szolgált — éve­ken át együtt dolgozott az uraságnál. A család megle­hetősen népes volt, hiszen kilencen voltak testvérek, ma már azonban csak hatan vannak életben. A legnagyobb változást a felszabadulás jelentette éle­tében. Nemcsak azért, mert a szó legszorosabb értelmében, ember lett belőle, hanem az­ért is. mert beléphetett abba a pártba, amelynek annyi mindent köszönhetett. Most is büszkén vallja, hogy az eszmébe vetett hite, kommu­nista meggyőződése megóvta minden megrázkódtatástól. Még a legnehezebb időkben, amikor közvetlen veszély fe­nyegette a munkáshatalmat, sem vált kishitűvé. Amikor pedig a munkás-paraszt kor­mány fegyverbe szólította a kommunistákat. Keresztesi István az elsők között tett eleget a felhívásnak. Azóta is tagja a munkásőrök nagy családjának. A negyvenes évek végén ismerkedett meg közelebbről az ipari munkások életével, szerzett tapasztalatokat a mozgalomban. Több éven át mini: lakatos dolgozott a di­ósgyőri gyár vasútépítő üze­mében. A szíve azonban visszahúzta a falura. Vala­hogy jobban érezjté magát a régi megszokott környezet­ben. Később úgy hozta a sors. hogy mostani lakóhe­lyen. Hejöbábán telepedett le családjával együtt, öt évvel ezelőtt, 1966-ban választották meg az Üj Elet. Tsz pártalap- szervezetőnek titkárává. Az­óta élvei a mintegy ötven párttag és a közel kétezer lélekszámú község lakóinak bizalmát. Faragó Lajos, a járási pártbizottság munkatársa mondta el az egyik alka­lommal, hogy a pártszerve­zet, amelynek élén Keresz­tesi István áll. milyen követ­kezetesen képviseli a dolgo­zók, a tagság érdekeit. Há­rom évvel ezelőtt például az alapszervezet kezdeményezé­sére határozta el a vezető­ség. hogy a munkából kiöre­gedett: tsz-tagoknak a ren­des nyugdíjon felül havon­ként 100 forint járadék-ki­egészítést folyósít. Ezt az összeget azóta is megkapják az arra rászorulók. Ugyan­csak a pártszervezet kezde­ményezésére fogadta el az igazeatóság, valamint a köz­gyűlés azt a javaslatot, mely­nek értelmében — természe­tesen a rendelkezésre álló anyagi fedezettől függően — megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik a termelőszövetkezetben dolgo­zó törasgárda-tagokat. Mindez persze nem ment egyik napról a másikra. Sok­szor éles vitákban, az érvek és a tények felsorakoztatásá­val kellett egy-egy intézke­dés jogosságát, szükségessé­gét bizonyítani. De megérte a fáradtságot, hiszen ez is. mint annyi más a dolgozók, a tagság érdekében történi. Elmondták pant nagy munkabírással látja el feladatát. Pedig van belőle elég. Mindenek előtt ellátja a párttitkári teendő­ket, ezen kívül elnökhelyet­tes is a tsz-ben. Tagja a Me- zőcsáti járási Pártbizotfsáé­nak, s egyben a fegyelmi bi­zottság elnöki tisztét is be­tölti. De van megbízatása =■ helyi csúcsvezetőségben is ugyanakkor meghatározót időközökben szolgálatot tel­jesít a munkásőrségben, s részt vesz a különböző gya­korlatokon. Felsorolni is ne­héz, nem hogy eleget tenni ennyi megbízatásnak. Ke­resztesi István azonban minden területen egyformán helytáll. Vérében van a munka, hajtja a tenniakarás. szereti, ha jól mennék a dolgok. S elvárja, hogy má­sok is így gondolkodjanak. U U továtf mm Tervek egyesülés után ponti épületben terveznek a közeljövőben nagyobbszabá- sú átalakítást. Mezőzombo- ron is megkezdődött az üz­letház korszerűsítése, ebben élelmiszerüzlet, húsbolt és italmérés is helyet kap. Terveik közöli a már em­lített áruház építésén kívül [ elsősorban a Szerencs nagy- ! községben megvalósuló üzle­tek a legjelentősebbek. Még a IV. ötéves terv időszaká­ban új ABC-áruházat és bisztrói kívánnak építeni a csokoládégyár közelében. A mintegy 500 négyzetméter alapterületű létesítmény ter­vezése folyamatban van. Sajószögeden is befejezték az árpa betakarítását A legtöbb termelőszövet­kezetben szervezettén, enne! fogva jó ütemben, zavarta­lanul halad a kalászosok be­takarítása. Az oszlári Kos­suth Tsz-ben Lendvai Gábor töagronómus a következőkről számolt be: — Két kombájnnal dolgo­zunk a gabonaföldeken, s az őszi árpának már több mint a felét learattuk. Ezzel pár­huzamosan halad a tavaszi árpa és a borsó betakarítá­sa is. Ha továbbra is ilyen marad az idő, akkor idejé­ben, a lehető legkisebb vesz­teséggel fejezzük be ezt a nagy nyári munkát. Eddig már 12 vagon terményt szál­lítottunk be Miskolcra, a felvásárló vállalat raktárába. A sajószögedi Dózsa Tsz- ben Dudla József elnökhe­lyettes adott tájékoztatást: — Eddig mintegy 350 hold­ról takarítottuk be a ter­mést, ami azt jelenti, hogy az aratás felénél tartunk. Az őszi árpát mór korábban be­takarítottuk, a tavaszi áriba aratásával pedig ezen a hé­ten kedden végeztünk, őszi árpából 16,5 mázsát, míg ta­vaszi árpából közel 17 má­zsás átlagot értünk el elvei özös nem idesé- ál sztet tgy az,(V a 2< amai VICÓ'; csók® Ssf zét. /*' :. Bt mcgiif. ováhty ni: tf megá'1 en i’f izott Ä ene. & ridó’f VvzC p aliktf i mii• •a kü xan ok ü nag ven grain prof! iagya 'mzet Az ÉAÉV Hernádi Pét er vezetésével működő, csaknem 50 tagú szocialista vasbe­tonszerelő brigád a befe jczcshez közeledik a duo-hengersor vasbeton alapjainak sze­relésével. .zocia 'elein m ha rtásá etmzfi áthal az. ecj iá gfej idja. ániuW TO tí sem ti :ések| ég hí xs n/ rá f a cif t és $ ciprí? ra .Ujj ‘ Mai rémé'1. illám1'' ani | kérei11 x. 01 Jk, tó'1' zvercü hívnál Föl l/i’> . Vezf i void ?4r nehéz a vasbetonsze relök munkája — hiszen vannak acélszálak, amelyeknek sú- Ja 37 kiló — mégis für ge ujjakkal szerelik a duo-födemresz betonacéljait. Foto: Szabados György Épül I» r // * hengermű A Lenin Kohászati Művekben évek óta következetes fejlesztés tapasztalható, sorra hozzák létre az új, a korszerű üzemeket. A nemesacél program befejező részeként most építik a nemesaeél-íinomhengermü- vet, amely jelentős mennyiségű árut ad majd mind a hazai megrendelőknek, mind exportra. Ancsák Mihály vasbetonszerelő a kiosztáshoz” tanulmányozza a rajzot. Emberi sors u ur\. "nikrlremi Ülsö napjait éli a Sze- a S2e,es vidéke Áfész. amely sak í%ezenencsi és y módi szövet- adsáű1re. a? fésülésből jóit let- tartotirii niúlt rapókban mjá- vovatfgi az első igazgatósa Lesütötték. anoeiven megválás/.- ’sebb^vjonnan tisztségvise!őket Az ban éjtőség J Megválasztott ve/e- koztat'11 továbbiakban tájé- továl’í lezalí adott a ta8sáSnak íeriri'eredms. otl részközgyűlések de o; A én-v<-siöl is. :n/ci sf .oífág előtt felvázolták , illisak 'feleseket. Ezek reá- ivszkiJrenc^ A legfontosabb a Sze­.rett-i,,, megvalósuló szupe- kívül faz felépítése. Ezen- iaclon, az eddigi köz-

Next

/
Thumbnails
Contents