Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-29 / 177. szám

1972. július 29.,'..szómba! ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 •toki inf?°'i(Ja( 8 lS iyJ’as rc>idbcn sorakoznak az egységek a kirídd ezefL C még15,; - erő»' gépesített frontfejtésen. A biztosító kezesbárányként” engedelmeskednek az ember akaratának. leninvá­25 százalékkal fizettek gaz­dagabban. És ki hinné, hogy mennyi mindenre használhatók a műanyagok, a fóliák?! Az úgynevezett vízpaplanos bo­rítás például 20 százalékos terméstöbbletet eredménye­zett az eperágyasokban. A fekete fóliával fedett eper­ágyasokban pedig nincs szük­ség kapálásra, nem fenye­geti rothadás a termést. A szőlő, a fekete ribiszke talaj- takarására is bevált a fekete fólia.. Egyik kísérletük, amellyel országos díjat nyerték a KISZ KB által rendezett fia­tal agrárszakemberek verse­nyén, hamarosan elnyeri a szabadalom rangját. Fekete fóliasátor alatti, műanyag- zsákos gombatermesztésről van szó. A hagyományos 6 kiló helyett, itt 12 kiló gom­bát sikerült termeszteniük minden négyzetméteren. — És hogy tudom-e, mi­től érik be két héttel koráb­ban, s mitől lesz ízesebb, édesebb a paradicsom? Nagyon egyszerű az egész. A fóliasátrak alatt, esténként etilén-gázos kezelést kapott a paradicsom. Az erre fordí­tott kiadást és a kontrollpar- cellán termelt paradicsomért kapott árat összevetve, a „ke­zelés” 50 százalékos árbevé­tel többletet eredményezett. VÉLETLENÜL tudom meg, hogy aránylag megyénkből érkezik ide a legkevesebb ér­deklődő. Pedig mindenkit szí­vesen látnak, s- néhány na­gyobb bemutató szervezésé­vel igyekeznek a jövőben még szélesebbre tárni a ka­pukat. (p. s.) js 11 Miskolci Vasipari Szövetkezei 13 millió forintos ipontSiiisi^*561 “Mó,javító üzemel létesített személygépkocsik ,1a- ■ irtai- • karbantartására. A hibák pontos mégha tarozását oi-o u<bugnoszlikai berendezés segíti. , ROZSAK Szemet-l elitet gyönyör­ködtető látvány a sátoral­jaújhelyi Új Erő Tsz ha­tára. Szép a kukorica, szép a. napraforgó: a ka­lászosok betakarításának a végén tartanak. De a vendégek figyel­mét más is leköti: nem­csak a. szép és gondozott halár, hanem elsősorban a tsz-majorok tisztasága, rendje és az ott csodálatos színekben, illatokban pom­pázó rózsák. így igaz: mintegy háromezer tö ró­zsát ültettek el az épüle­tek körül, tették velük ott­honossá, kellemessé az ott dolgozók munkahe­lyét. Amerre csak nézünk — mindenütt rózsa, min­denütt virág, valóban örül az ember szíve. „Mutasd a. portád — megmondom, milyen gazda vagy ..— tartja egy régi szólás. Ügy véljük: ahol ilyen gondo­zott, még virágokkal is ékesített a tsz tanyája, ott a gazdálkodás eredményei­ről is van mit mondani... Borsodiak a visontai hőerőműnél (Tudósítónktól.) Visonta nevét, az utóbbi időben sűrűn olvashatjuk a különböző napilapokban, az itteni munka gyakran szere­pel a tv műsorában is. Ili épül az ország egyik leg­nagyobb hőerőműve. A ha­talmas méretű gépek, és a járművek sokaságának lát - ványa fogadja az ide utazót. Az utakat végeláthatatlan szállítószalagok szelik át. Az -erőmű közvetlen szom­szédságában épül egy zagy­tér. A miskolci 3. sz. ÉPFU hat, nagy raksúlyú KRAZ billenős gépkocsija szállítja a földet1 a gátrendszer kiala­kításához. Az ideiglenes íöld- utalkon csak lassan, meg­megbillenve közlekedhetnek - járművek. A hatalmas ra­komány alatt, időnként fel- felbőg a jármű motorja. A kocsik éjjel-na-^ai szál­lítják a főidet. A terep nagy igénybevételt követel ember­től és géptől egyaránt. A gát körülbelül 500 m hosszúságban épül. Szélessé­ge 8 méter, magassága a ta­lajszintet figyelembe véve változó, de átlagosan 6 mé­ter. Megépítése több mint 130 000 köbméter född szál­lítását igényli. A munkánál a gépkocsikon kívül az EPFU két kotrója és egy dózere is dolgozik. A gát ki­alakítását földgyaluk és út­hengerek végzik. A munka kétharmad részével már el­készültek. A határidő szep­tember vége. s ha az időjá­rás kedvezően alakul, a ha­láridővel nem lesz baj. Nemrég fejezte be az ÉPFU a hűtőtornyok alap­szintjének kiegyenlítését. Ez a munka két hónapon át tar­tott, s 11 000 köbméter fői­det kellett megmozgatni. Molnár Lajos Vállalati pstípálgk az idei nemzetközi vásáron, egyik hír­1 ^ 1 adástechnikai gyárunk mérnökét, miért nem jelennek meg az üzletiekben is azzal a gyártmánnyal, amelynek némileg módosított változataival immár harmadik éve jelentkeznek a vásáron. Válaszként meglehetősen bo­nyolult; műszaki fejtegetés következett, majd befejezésül a következő mondat: ,,... egyébként más az igazi piac, és megint más a vásár, itt ugyanis minden évben illik valami újat bemutatni”. Mindehhez aligha kell különösebb kommentár, már csak azért sem, mert amúgy is nyilvánvaló: sok vállalatnál gon­dolkodnak hasonlóképpen és nem csinálnak különösebb tit­kot abból, hogy piaci politikájuk vezérelve: „ez van, eszi, nem eszi, nem kap mást...” így kényelmes, ezek a válla­latok így is megélnek, igaz, nem aratnak különösebb sike­reket, de a jelenlegi piaci helyzetben üzleti csődtől sem kell tartaniuk, mert a vásárló többnyire egyedül rájuk van utal­va. S e gondolkodásmódnak egyéb megnyilvánulásai is van­nak: elkényelmesedett műszaki-technológiai fejlesztés, a mi­nőség romlása, egyfajta sajátos, beszűkült vállalati szemlé­letmód, amelynek horizontja az üzem kapuinál, falainál hú­zódik, s amely egy idő után annyira patópálossá deformá­lódik. hogy felcseréli a fogyasztói — végső soron pedig a nép- gazdasági — érdekeket e torz, semmit sem kockáztató, vál­lalati érdekkel. Mi mással lehetne magyarázni azt a sok gazdaságtalan terméket, amelynek -gyártása senki másnak, csak egy-egy vállalatnak jelent soványka — többnyire államilag dotált megélhetést? Mi mással magyarázható, hogy nálunk európai viszonylatban is meglepően lanyha a licenc. illetve a know­how kereskedelem, s ha időnként vásárolnak is egy-egy korszerű gyártási eljárást, külföldön már jól bevált talál­mányt, akkor annak hazai alkalmazását a végelathatatlan huzavona, a körülménveskedö es sok esetben eredmeny- telen ..piaci” munka előzi meg. Tessék megnézni például a gyermekruhát készítő üzemek házi produkcióit és a gyermekruha üzletek kirakatait. A ci­pőgyárak alkalmankénti bemutatóit és a cipőüzletek kira­katát. Lehetne folytatni a sort szinte vég nélkül, s lehet kérdezni: ugyan mi a jó, mi a hasznos ebben a vállalati magatartásban, amely ráadásul erkölcstelen is. Erkölcstelen, mert ezek a vállalatok visszaélnek azzal, hogy nálunk egy állami vállalat a szó valódi értelmében — nem mehet tönk­re, nem juthat csődbe: csekély kockázattal járó csendes vege­tálás — ügyes adminisztrációval — éppen olyan biztonsagot, nyújt, mint a valódi üzleti siker. A Tplnníófl azért is szembetűnő, mert. szép számmal fÉíLUac^ vannak olyan üzemek is, ahol e magatar­tásnak éppen az ellenkezője tapasztalható. Jártam olyan vegyipari vállalatnál, amely szintén monopolhelyzetben van, de amelynek igazgatója hosszasan fejtegette, hogy a piaci egyeduralom, e monopolhclvzet. az állandó kereskedelmi partnereik magatartására és bővítésére kötelez. S ennek érdekében „bevetik” a legkorszerűbb módszerelvet. A „má­nak élés”, a „valahogy csak lesz” vállalati politika helyett előrelátó, kiszámított gazdasági stratégia szerint dolgoznak — és nemcsak a maguk hasznára. A vegyipari üzem pél­dája csak véletlenül jutott eszembe, de az már nem vélet­len. hogy például a hasonló elvek alapján dolgozó magyar gyógyszergyárak az utóbbi években elismert nemzetközi rangot vívtak ki maguknak, s említhetnék példákat a mű­szeriparból, a könnyűiparból, stb. S a sikerek „titka” csak abban keresendő, hogy ezek a vállalatok nemcsak a saját sikereikért, hanem a magyar ipar eredményeiért, elismer­tetéséért is dolgoznak. Sa,iát. érdekeiket nem akarják — és nem is tudják — elválasztani, külön érvényesítem gazdasa­gunk egyetemes érdekeitől. A karosai határ víz nélkül Többször is hallottam már a Bodrogközben, hogy ennek a vizek közé záródott jel­legzetes tájegységnek három ellensége van: az aszály, a dagály és a viszály. Különös ellentmondás, de így igaz. Ha ugyanis a Bodrogközben aszály van, akkor ott a hő­ség valósággal rombol. Rom­bolja. mélyen szétrepedez- leti az egyébként laza szer­kezetű talajt, és megperzseli a növényzetet. Ha meg víz van — sok eső —, akkor a Bodrogközben belvíz alá ke­rülnek egészen nagy terüle­tek. s a víz talán jobban pusztít, mint az aszály. Olyan esetek is előfordultak már a Bodrogközben — az elmúlt évtized során kétszer is —. amikor eaves mélyen fekvő területekről csónakokkal hordták ki a cukorrépát és a kukoricát. Vem volt cső Szinte logikus, hogy a két természeti tényező — az aszály és a belvíz, mikor melyik dominál — oka az úgynevezett harmadik ellen­ségnek, a viszálynak. Ha ugyanis rossz a termés, ke­vés a jövedelem, a termelő- szövetkezetekben hamar fel­üti fejét a viszály. Erre is elég gyakori a példa szinte minden bodrogközi közös gazdaságban, bér egvben az is igaz. hogv éooen a vi­szályt legkönnyebb legyőzni. Az idén a, Bodrogköz na­gyobb területén az aszály pusztított és pusztít. Karcsa község körzetében, például az idén, január elseje óta összesen Í50 milliméternyi csapadék esett. Fele se an­nak, amennyi kellene. Egyéb­ként ideális esztendőben a Bodrogközben átlagosan 600 milliméter az évi összes csapadék. Ennek nagyobb része — 400 milliméter — rendszerint az esztendő első felében hullik. Hát az idén nem hullott. Az első valóban kiadós esőt most. július 26- án, szerdán kapta a Bodrog­köz közepe, Karcsa község környéke. Minden hűt kiszáradt De visszább kell nézni az időben. 1970-ben dagály volt, rengeteg eső. árvíz és bel­víz. Úszott minden. 1971 má­jusában beköszöntött az aszály. Azóta — tehát már 15 hónapja ■— a Bodrogköz középső körzetére igen ke­vés csapadék hullott. A, harcsai Dózsa Termelő- szövetkezet határában vala­mennyi kúlból kiszáradt, a víz. Meg a tehenészeti telep mély kútjában is száz mé­ternél mélyebbről szívatnak vizet. Az állatokat — a le­gelőkön is — úgy itatlak, hogy a Karcsa csatornából, és a Karcsa-tóból Iáitokban szállítják a vizet. Naponta átlagosan 12 000 litert, há­rom-négy kilométeres távol­ságokra. A legelőkön alig van fű, nehezen lakik iól a . jószág. Ez erősen érződik a tejtermelésen is. Tavaly volt viszály is. írj elnököt választottak, a fiatal Megay Oktáv személyében. Ö korábban a karosai Dózsa Tsz föagronómusa volt. Most einök és főagronómus egy­személyiben, mert külön fő­agronómus még nincs. Más területeken azonban tavaly szintén fiatal, jól képzett és lelkiismeretes szakemberek kerültek a tsz-be. Az eszten­dőt jól zárták, teljesítették a terveket, és kifizették a be­tervezett jövedelmet is. A viszály elcsitult, és bar je­lenleg az aszály okoz renge­teg gondot, a tsz tagjai fe­gyelmezetten és szorgalma­san dolgoznak. Elsősorban a növények — a növény termesztés — sínyli a 15 hónapjá tartó aszályt. Borsót, például, 57 hektáron termesztettek, de csak felé­mül fizetett mint ahogyan tervezték: 8 mázsát hektá­ronként, a tervezett 15 má­zsa helyett. h özepes termes Legjobban a tavaszi árpa sikerült, mert azt nagyon korán elvetették, s mielőtt beköszönött. a júniusi hőség (június 20. óta tart Karcsa környékén a perzselő káni­kula) — a tavaszi árpa be­érett. és 115 hektáron. 32 mázsa átlagtermést adott. A búza. a rozs és a zab azon­ban megszorult a hőségben. A gabonafélék betakarítását 1 befejezték. A búza 750 hek­tár területen termett, és 22 mázsát adott hektáronként. — Legalább harminc szá­zalékkal kevesebbet fizetett a búza, mint ahogyan re­méltük az őszi vetés idején — mondotta a fiatal tsz-el- nök, Megay Oktáv. A rozsot vetőmagnak ter­mesztették 57 hektáron, és 20 mázsát fizetett hektáron­ként. Nem sok. Ha egy-két esőt kapott volna, ez a nö­vény megadja a 30 mázsát hektáronként. Olajlent is ter­mesztettek 50 hektáron, de csak közepesen, hektáron­ként 9 mázsájával fizetett. Minden növényen erősen látszik a hosszú szárazság, a kegyetlen aszály. A kuko­rica 360 hektáron csak most éledt fel á szerdai esőtől. Kellene még rá néhány jó eső. s akkor lenne kielégítő termés is. A terület 60 szá­zaléka vegyszerezett. A cu- korrépa 115 hektáron most. az eső után mutat, de csak levélre. A répák kicsinyek, aligha lesz nagy termés — összességében még így is teljesíteni tudjuk a ter­melőszövetkezet bevételi tér. veit — mondta az elnök. — A tavalyinál kicsivel jobb a termésünk, bár sokkal jobb lehetne, ha egy-két kiadós esőt kapunk. Szcndrci József : elé5'1 r ésrőf’ a mczó>azdasá«crí ,SSÍÍ ö ö Kísérleti mintákért 1 ! t Ö!®5 óriásüzem tövében hárí^ cllds litöl édesebb a paradicsom? ^IPARUNK léniává- inasának, a Tiszai Ve- 1 B rp5l °lllbinátnak közvetlen I lllho SZedságá|Dan szemel vi- l* L' sj-épen rendezett minta- jhp. . üzem óriási mére- viszonyítva parányi az 1‘zenkilencezer négy- I ,terí azaz alig három és Meglepő, hogy imái ídSénr iszántóföIdi növény' ipesti.liK . ?• szőlő, eper, gyű- a hálható a különböze-eskAj U’ szabályos parcellá- sodi , ^óhasátrak és fólia­mi y.í- n k alatt. űtórPL H2eiT>i kertészet? özön^'ii. ^ni. Sokkal több an- alánO^gy, '.sérleti mintakert — meg-,.í^ha‘'azzák. — A nagyüzem ,ork|a!j)0 ep nagyon fontos sze- :gnylt*kE.v.an ennek a parányi ekeit Iju”/.0 mezőgazdaságnak. Itt eit, tó* ki a TVK-ban s v^flLri műtrágyákat, külön- lik Hákal. :ereÄg, mtakert egyik szakem- :etője5 W, szívélyes kísérőmtől, a ,s Zsoltnétól tudom :edésMáii.°ey mennyi mindennel tás éh főzik ez a gyári alkal- -nye*\tto- ■hrúkai részleghez vá rgV'° kis telep. Lelkesen Jhriu^22**, hogy mennyi a eredményeztek, bi­reslítfcU’0Uak már az itt nem éhei) , ‘an régóta, csupán 1969- 1 kl„fi i.yP. kísérletek. s°íiife/eHmöbözö búzafajtákkal -®a fiú ■ műtrágyázás! kisér- a í : Például egyöntetűen • ’Votel'P-D8*.^01^-4’ hcmy a kont‘ P'Peellálikal szemben iS s »4, százalékos termésho- jZV, |L Ppvekedés érhető el. 'őriás-adagokkal”, ha- 1 es\, ealls, a mezőgazdasági ;sz~ek Fmeinkben általában hasz­’ezett f műtrágya adagokkal do'ná,V{'1 ,c ezek a kísérletek. És ánvt, mintaparcellák, ame­. ' öntöztek is, további ,eny 1L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents