Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-27 / 175. szám

19/2. július 27., csütörtök ESZAK-MAGYARGRSZAG 5 számítani liter vért adtak a nap folya­mán. — A legszebb az egészben az —, mondja Kiss György­it é, a vállalati Vöröskereszt megbízottja —, hogy a je­lentkezők döntő többsége nem az íróasztal mellől jött, hanem a város legkülönbö­zőbb pontjain levő boltok­ból. ahol szívesen helyette­sítik őket azok a kollégák, akik nem adhatnak vért. De a vezetőség sem csupán agi­tál. már negyed 8-kor töb­ben itt voltak az elsők kö­zött. A várakozók között talál­juk Szabó Ferencnél, az el­lenőrzési osztály dolgozo.tát. — Nem tudom, hányszor adtam már vért. vagy 15— 20-szor. — Mindig szívesen jövök, emberi kötelességem­nek érzem. S egyszer nekem Is lehet rá szükségem . . * Az ellenőrzési osztályról nem ő az egyetlen önk,;"‘ jelentkező; mindenki ilt aki adhat vért, s mindany- nyian többszörös véradók. El akarják nyerni azt a ser­leget, amelyet a városi Vö­röskereszt ajánlott fel annak a brigádnak, amelyből leg­többen jelentkeznek vér­adásra. Minden reményük megvan rá. hogy hozzájuk kerül a szép serleg. S hogy valóban milyen nagy jelentősége van a vér­adásnak. azt dr. Mádi Gyula egy konkrét példával is bi­zonyítja: a délelőtt folyamán két palaok ritka vércsoport­hoz tartozó, friss vért szállí­tottak el tőlük egy ésontve’6 megbetegedésben szenvedő gyermeknek. I K. A. lm A verítéktől a zúzmaráig AMIKOR A HŐMÉRŐ higanvszala harminc fok fölé emelkedik, sokszor só­hajtunk fel; de jó lenne be­bújni egy óriás hűtőszek­rénybe. Azok az emberek pedig különösen nehezen vi­selik el a kánikulát, akik még nagyobb melegben dol­goznak. Gondoljunk csak a kohászati melegüzemekre, ahol nem ritka a hetven fo­kosnál nagyobb egető hő ég, vagy az aszfaltozókra, akik hasonló körülmények között, dolgoznak. — Ezekben az. üzemekben rettenetes a munka nyár ide­jén. de nálunk sem felüdülés •— jegyzi meg Bercsényi La­jos, a. Magyar Hűtőipari Vállalat miskolci gyárának egyik, dolgozója, aki kisebb megszakításokkal már tizévé dolgozik itt. — Vajon miért mondja ezt? Magyarországon az abszo­lút hőmérsékleti ingadozás 50 fok, azaz a legmelegebb hónapokban 35 fok. a leghi­degebb pedig mínusz 15 fok. A hűtőház rakodómunká­sainak pedig a meleg nyári napokon olykor 70 fok hő­mérséklet-ingadozással kell számolniuk. Meleg pufajkában. fülvé- dös szőrmesapkában és kesz­tyűben beszélgetünk a rak­tár előcsarnokában. ahol nulla fok körüli a hőmér­séklet. — Szükséges az átmenet, a várakozás annak, aki nem szokta — int a gyár rendé- sze. — Embereink ugyan már nem figyelnek rá, jön­nek a vagonoktól, átveszik a meleg öltözéket, és a követ­kező percben a raktár mí­nusz 25 fokos levegője varja őket. Olykor a párától, meg a lehelettől deressé válik sapkájuk szőrméje. — Nem lehet ezt meg­szokni, ’esetleg hozzáedződni — mondja Bárány Tibim, aki szintén nap mint nap több­ször váltogatja — csaknem harminc társával — a ruhát és a hőmérsékleti különbsé­get. Lábam enyhén elgémbere­dett. Rámnéz az egyik mun­kás. és megkérdezi. — Ugye, itt jó lenne egy pohárka pá­linka? Mit tagadjam, elkelne, pe­dig alig öt perce állunk a hideg tárolóban. Az egyik targonca fordul a másik után. figyelem a dol­gozókat, kinn a hőségben verejtéküket törülhetik, benn a jégkamrában összedörzsö­lik kezüket. Edzett emberek. Nem ismerik az influenzát, a náthát, csak az ízületek jelzik olykor, hogy az óriási hőm érséklet-különbség nem használ,az emberi szervezet­nek. Oreskó Ferenc. aki szintén itt dolgozik, négy év alatt mindössze háromszor volt megfázva. — Azért mégiscsak télen jobb itt dol­gozni — vitatkozik annál a kérdésnél, mikor elviselhe­tőbb a munka a hűtőházban. HÚS, ZÖLDSÉG FÉLE, gyü­mölcs. hatalmas ládahegyek a tárolókban, három és fél méter magasra tornyozva. A munkások jönnek-mennek, a forróságból, a dermesztő hi­degbe. A nyár kánikulájától szenvedve a városokban, fal­vakban. különböző munka­helyeken jégbe hűtött italért, óriás jégszekrényért áhítoz­nak az emberek. A hűtőház csaknem harminc rakodó- munkása pedig inkább a telet varia. Kép és szöveg: Mécs Ernő Az ajtók feleit képződött zúzmarát néha lesöpörjük A vagon rakodótér ben sem kellemes a hőmérséklet — E.i mindig ^uj’nu Amikor arattam. amikor gazdálkodtam, akkor sem tudtam halászat nélkül élni. Mert itt születtem. Köny- nyebb volt, ha lementem a partra megnézni a Tiszát, megnézni a csónakot. Egy­szer Barcikára mentem dol­gozni. Hat hónapot voltam ott. de. egy .cimbora vissza­hívott, hogy nincs kivel ha­lászni. Én meg visszajöttem, otthagytam a jó helyet. Pe­dig még vissza is vittek ko­cáival. hogy miért jöttem el? Mondtam, akad ide más em­ber is, én meg a Tiszát is­merem. ott a helyem. Pedig ugye, onnan már nyúgdíjba mehettem volna, így meg egy kis öregségi van. Cseh ,Sándor, az öreg ha­lász manapság is lejár a víz­re. 7(> évesen. A szikkadt kis tiszai arján i öregembernek már csak a szemöldöke fe­kete. oldalt fésült haja. ba­jusza. borostái őszek. 'Néha nagyobb halakról álmodik, de 20—25 kilós manapság is megakad. Így aztán, amíg varsáival bíbelődik, mesél to­vább. Amit ő nem tud a Ti­száról. a halakról, a szerszá­mokról, azt talán nem is ér­demes ludni. — Kétéves voltam, amikor apám levitt a Tiszára. Fész­ket csináltak nekem a halá­szok szénából, abban feküd­tem, a ladik alján. Tízéves voltam, amikor halászsegéd lettem. Tizennégy évesen már öreg embereket tanítotlam a palónyával bánni. Volt föl­ei >'mk is. 12 hold. de nem kel­lett. Annyi hal voít, hogy Csak a Tiszát szerettem... megéltünk belőlük. Két óra tájt felkeltünk, és elmentünk a községhatárig." ött kicsit le­pihentünk, aztán amikor a fülemüle énekelni kezdett, elindultunk. Nem két ember, hanem (1—8. Mindenkinek csónakja volt. nagy, hosszú hálókkal mentünk, a végén volt egy kő. meg kis ólmok is voltak rajta, hogy a bor­bélyokba ült halakat is meg­fogjuk. Amikor elértük a határt, összeszedtük a zsák­mányt a tarisznyába. Aztán áldomást ittunk. Ülünk a földpadlós kis szo­bában. Odakinn „készül az idő”, néhány perc múlva esni kezd. Az öreg halász azért tovább szövi terveit, hogy halászni megy. Üj szer­számokat szed elő. Mert min­dig' más a szezon a Tiszán, a vízállástól függ. melyik szer­számot használják. Mosi pang a víz, kicsi a vízállás, a hű­zóhálót kell előszedni. A la- pályos, sóderes oldalt szere­tik most a halak, oda pedig kerítöháló kell. Ilyenkor nem eszik, szórakozik a hal. ját­szik. mint a gyerek, hol itl- hol ott ugrik fel. ■HHMOB — Azelőtt több hal volt — mondja az öreg. — A pásztorok keresztülhajtották az állatot a laposon, és a felkavart, vízben bottal ütöt­ték agyon a halat. Nem vol­tak védgátak, kinn maradtak a halak az erekben. Most, hogy két éve nem volt árvíz, a Holt-Tiszából kifogyott a hal. Mert. az olyan, mint a kamra, két esztendeje húz- gáljuk. hát’ kifogyott. Nem is szeretik a horgászok, de hát ugye. nekik csak passzió, ne­künk meg kenyér... A leg­nagyobb halat 1935-ben fog­tam egy segédhalásszal, úgy, hogy lényegében egyedül küszködtem meg vele. Két óra hosszat tartott. míg enyém lelt. 104 kilós olaj- harcsa volt, sárga bőrű, nagy fejű. rövid testű, olyan vas­tag . . . Egy hónap múlva meg egy 96 kilóst fogtam, hosz-. szabb volt. mint az első. te­temes harcsa volt, kék bőrű. fehér babos és nem volt olyan nagy feje. ■mm És most. hogy már alig kell, a kukoricával törődni, újra csak halászni készül az öreg. Gyönyörű halakat lat­iak az asszonyok a porongon. ahol meleg a víz. Ott ját­szottak a térdig érő vízben. ..Mert ők- is fürdenek”, Cseh Sándor szavaival élve. Azok a szép. piros farkú márnák még ugrottak is egyet-egyet, lel a fénybe. — No. azért vagy 70 varsa most is ki van téve, még hét vesszővarsa is van közöttük. Mert a varsa is megfizet. amikor annak van a szezon­ja. Akadt már varsa, amely­be nem is fért több hal. Mert a halaknak is országúIja van, ahol tiszta a víz, ott a sellő, ott a legsebesebb a víz, és se piszok, se gaz. Aztán a jó helyre tett varsa még olyan örvényfélét is vet, a végén már nem is kell. hogy úsz- szon a hal, beragadja a víz. Persze, máshová is teszünk varsát, a bokrokba, ahol a harcsa les a kishalakra. Ér­dekes, hogy ezeknek a nagy halaknak az életkorát sose tudjuk megállapítani. — A ponty, a tiszai ponty a legszilajabb. egy 8—10 ki­lóssal negyedórát is el kell játszani, nehogy eltörje a botot, vagy kiszakadjon a szája, mert gyenge neki. A keesegének meg olyan erős, hogy késsel kell kivágni a horgot. Pedig a kecsege olyan fineszes, hogy előbb a farká­val veri a csalétket, nem egy­szer abba akad a horog, vagy a luisaba. Fogtam már an­golnál is, hát nem ki akart menni a csónakból? Vitte a horgot is. ___ i c/iié fürödni is sze­*- rettent. Fiatal korámban úgy éreztem, elúsz­nék talán a Dunáig is. Néha bizony, nadrágban, csizmá­ban kellett úszni. De ha­lászni nagyon szeretek. Tu­dom. mit hova tegyek, hova vessek. Tudom, hol szeret, hol nem szeret lenni a hal. Kár, hogy már alig van ha­lász, nincs utánpótlás. Tíz év múlva már csak varsás halászok lesznek. Kiteszik a szerszámot és vagy bemegy" a hal, vagy nem. Nyitray Péter jn ■■ ^— -- — .........in ................... >rS/Íf V ásárban 1 %• 'él világ!" — sóhajtott a néni a vásáron. Micsoda (Piltok, 01l“bban süt a nap. több a zsír a szalonnában és az ■ malac'°kat, tyúkokat, kacsákat., de még a kisbárá- eas. Jgénv1S az autók csomagtartójában hordják. Ott vannak a s' "ólatok, abban a szűk vasketrecben, a pótgumi mel- lf* S^yer*] a helyett gumival aljaznak nekik, mint valamikor 'ro’jjli'i Töknek a gumipelenkával. Micsoda világ, micsoda Mafttz •'n et nehezebb kapni, mint bármilyen italt, ezért, a* palák n megszomjazik, az autó csomagtartójában sörrel KilC az , j’t az állat abban a pléh ketrecben a gumi, a ben- m„siij h»rn ^ szagában, a sötétségben, az átforrósodott meleg- s (ap Ü'abb megszomjazik. Micsoda világ! Forróbban süt zsír a szalonnában és az állatokat az autó í.s'/oáiiesod-1 ^óiahan tartják. i érí'flőtt 1 Va/Sai'! Mert a vásárok sem olyanok mint régen. élTki ■ ■ ^mótosan járt-kelt vevő, eladó, kíváncsiskodó, gusz- 5 fűlött rl1,Iatokat- az embereket. Most meg mindenki rohan. : ni jóoapokat tudtak alkudni fillérekért, most éppen kj Skötik a boltot és százasokért, sem szólnak. Min- t>ie i-an' belőtt kényelmesen, komótosan, jó étvággyal. I '■ i'sM Va* et-tek a lacikonyhák környékén. Most éppen, \ 8/ doty' megmártják a húst. a kolbászt a tűzforró zsír- 8 j*\erekJUk a kenyérre és adják a pohár pálinka után éhes " “ te 1.yriPk- Ezek meg törik, habzsolják, mustárba mártják. ak ffyS na'hül nyelik és úgy lorditanak hátat a lacikony- 'eltui'fe. m °8,y észre sem veszik; csupa zsír az ajkuk. Micsoda >re i*nn^| SOci« vásár! Forróbban süt a nap, több a zsír a vaj0 s ej*an’ az állatokat az autók csomagtartójában szállít- i ejJÍn, ka'.1,'0 kevesebb nadrágzsebben van bicska. Mindenki nacsSi ’ V z‘°Sás nélkül cserélnek gazdái állatok, aruk és barj- kei'icsoji­/ „Mír . v>lag. micsoda vásár! Forróbban süt a nap, több ^iartőj^nában az állatokat szekér helyett autók cso- telSjicsk °an szállítják, egyre kevesebb nadrágzsebben la- ■mljöVnáso]'!' kézfogás nélkül kötnek üzleteket, elmaradnak az m í'ofcahtdn 7?tcti»hek k az áldomások, és a hazatérők senkinek sem tál. • Hsarfiát. tívurtf Szöveg: Qravcc János Kép: Laezó József íle.s' nem hsineri azokat az Í ö* «nüs. vörös szívet vagy j. ’.5 keresztet ábrázoló pla- inJáS^É amelyek hirdető.>sz- M'ói ps tűzfalakról .szól- Ijj ykozjyink: „Eletet ment. Ifi ' * :: ÍÍÉl A ; .- /Itsej Vei’adómo7.galom önkén- s*SfljS-a,..nek -száma évről évre MEp a®°dik. Vannak olyan és vállalatok, ahol |pgBk..._ évente rendszeresen , eznek véradónapot. Ezea -J|S’P “irtózik az. Élelmiszer 1 ol^'^kedelmi Vállalat is. -4'JR„ , Július 24-én. hétfőn :<‘l 8-tól délután 4-ig NI v. egymásnak a kilincset 6 oiiti„• at központ iának és Ld»n,mak dolgozói. hogy WnL. vért adjanak. ÜPji . a vállalat évek hosz- , í1,t.ora óta stabil bázisunk. 'Síi ' mindig lehet számítani kb 0nd'ia Tarjánirip, dr. 6n°r’' Zsuzsanna, az Or- (lat yértranszfnziós Szol­vé.s2K miskolci alközoont.iá- niv^i, rv’osa- — Itt már nem e8ík„,agitálni- nem kell ma­ttósib^ni. a véradás orvosi és elH’hós ; entőségéi. A szer­ük 1 . Példás, mindig van mu1T Jelentkező, s kitűnő a , í^gulat. mi«' zal<o;-beVi! * "süos^^st a miskolci 1 leim-o .vöröskereszt kezde­le"teSére a vállalati Vö- >ap-,Xs? S2k pártszervezet és .»X^rvezet karöltve vé- '"'pgfWo «ktivisták a tőbb­ee’jj Véradók közül kerül­et«haiaÍJelentke*?k 1szárn.a s?fan ,, f, a várakozást. ,es (lek. Qltak- akik először st ^z-aznegy ven öten 40 t n c‘ l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents