Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-23 / 172. szám

1972. július 23., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 | AKÁC ISTVÁN Sorsomat napfény ötvözi ' Életem: földbe-szúrt kard, társa: virágnak, fűnek. Árnyától meghatódom, i ha hiv, hogy beledűljck ! PUSZTAFALVI TIVADAR 1 Vers Utolsó cigarettám hajnali fel négykor |i Dohánysárga álom pirkadati ostor Az ébredő fény az ablakomra fészkel Elfásult gondolat mar addig sem ér fel 1 Szobám falán a csend almazöldbe játszik 2 Szobám falán a gond holnapra virágzik. t sy Az Almássy grófi birtok túlnyúlt a Tiszán. Tiszatar- Wn határa is a folyó túlsó v'®gén éri el a megye szélét. Ki műveli most már meg a Tiszán túl, de még a me­géhez tartozó jó földet? Ez V°K a kérdés huszonhét év- Vel'ezelőtt, a földosztáskor. ^ vízen túl nem kellett Sehkinek. Hogy is haszno- s*thatták volna a tiszatar- ianiak? Hordjanak át min- szerszámot a kompon, ‘''■cg vissza? ; — Annak való a Tisztató j töldjo, aki ott is lakik. Ház, lakás azonban nem '°H. De a föld teremni akart. Dolgos kéz után áhí- tozott. I Az egész országban köz- jrré tették, hogy 15 hold földet kap az, aki ótte- ®Pül a Tiszán, s tanyát ver ^gának. ötven család jött y' össze. Ki innen, ki on- ,.ai\ Kit ez, kit amaz lcény- y^rített vándorlásra, de , ‘ndükct a told szeretete °^ta ide. Tizenöt hold! Aztá an az élet haladt, az , szág összeszedte magát a a“°rú ulán. Gyarapodtak, 'öltúrálódtak az emberek. ."®Pyesebb, jobb körülmé- J..JpK alakultak ki a pa- fti portákon, a gyereke- kezdték rendszeresen ’‘'Ólába járatni, s két év- Zec* alatt hatalmasat val- Pz°tt a világ. ( üsztatón keményen ka­pkodtak az emberek a •ő.öbe. Dolgoztak, gyereke- szültek, aztán mintha ■'i|^.:arrii elakadt volna. Elő- jl0r a gyerekek okoztak '! adót.. Hiszen ki hajlandó !ip, ™ár arra. hogy gyere­kei ne járassa ki leg- ij'yb a nyolc osztályt? jj.akhpgy leien befan'vott a 3 Sza. nem járt a komp. ta- l^al zajlott, azért nem f k Bár a tsz megalakult, 1 változott az emberek L ákakörülménye, a gye- ;r.,ek egyre nagyobb gon- p okoztak. I^ágüi az első nagy segít- ipf akkor kapta a kis te- i álós, amikor Tiszakeszi- |,n megnyílt az általános olások kollégiuma. Zöm- ,. a tisztatói gyerekek ré- *e, hogy ne kelljen olyan j ssziröl, a vizen túlról, ;.?z körülmények között Járniuk a faluba, s hogy j-O'olasszanak annyit az ].Járási változások miatt. ]"licsoda szívfájdalom volt "gvalni a gyerekektől! A 'gén nehezen törőd­úlök k bele, hogy hónapokra Engedjék a kicsiket, de hat a gyereaeK eraeaeoen csak engedtek. De ettől kezdve egyre nehezebbnek érezték a faluból kivetett életformát. Sokan el is köl­töztek onnan, más családok kihaltak. A mai napig ma­radt 28 család Tisztaton. • Két évvel ezelőtt, a nagy árvíz idején történt, hogy a szegényes házacskákban fel fakadt a viz. Árvízkáro­sultak lettek. Országgyűlési képviselőjük, Papp József meg is szerezte nekik az árvízkárosultaknak járó építési kedvezményt, s vég­re mód nyílt rá, hogy az ország minden részéből ösz- szejött kis embercsoport át­települjön Tiszatarjánba. A dolgok azonban nem mennek olyan egyszerűen. Megvolt már minden, de nem volt, aki felépítse a 25 házat. A másik három csa­lád maga látott az építke­zéshez. Kivitelezőt kerestek, de hiába. Végül is a tiszakeszi tsz — amelyhez időközben Tiszatarján gazdasága is csatlakozott — elhatározta, hogy saját építőbrigádjéval megépít húsz házat. Az új utca már elkészült a falu szélén. Papp József tsz-elnök éppen szemlét tartott az építkezésen, sorra jegyezte fel, mennyi deszka, szög, homok kell még. A szép kétszoba-íürdőszobás házakat már kívülről is be­vakolták, valóban az utolsó simításokat végzik rajta. 0 Tisztató népe türelmetle­nül éli át a még hátra levő nehány hetet a várva várt átköltözködésig. Mi lesz az ottani laká­sokkal? Amikor az utolsó holmit is kihozták a házból, le kell szedni az ajtókat, ab­lakokat, lakhatatlanná kell tenni az öreg házakat, csak úgy kapják meg az új épü­let kulcsát. Később majd mindenki elbontja volt por­táját, s amit hasznosítani tud, áthozza, s ólat, miegy­mást építhet belőle az új portán. A tiszatarjáni révnél egy kedves, egyszerű tábla ad útbaigazítást: ,,A réven át­kelés napkeltétől napnyug­táig.” Ha a boldog tisztatóiak augusztusban elkezdenek költözködni, lesz dolga a révésznek napkeltétől nap­nyugtáig, mire valameny- nyiüket áthozza egy ne­gyedszázad távlatából a mába. Adamovics Ilona Követendő példa Leninvárosban az arra ille­tékes szervek messzemenően gondoskodnak róla, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden szintjén tá­mogatásban részesüljenek. Az elmúlt tanévben például a TVK szakszervezeti bizott­sága 2000 forintot szavazott meg céltámogatás címén a fizikai dolgozok általános is­kolás gyermekeinek korrepe­tálására. Ezt követően a Derkovits Gyula Művelődési Központ és a TIT leninvárosi szerve­zete, az iskolaigazgatókkal egyetértésben külön tanfolya­mot szervezett a város három általános iskolájában az olyan 8. osztályos diákok részére, akik tovább szándékoztak ta­nulni. A korrepetálásra je­lentkező több mint 120 ta­nuló a legjobb nevelők fel­ügyelete mellett négy tan­tárgyból (matematika, fizika, kémia és magyar) gyakorlás­sal egybekötött előadásokon gyarapították ismereteiket. A tanárok úgy állították ösz- sze az anyagot, hogy az mi­nél több segítséget jelentsen a diákoknak öntevékenysé­gük, képességük kibóntakoz- talásához, s megfelelő alapul szolgáljon a továbbtanulás­hoz. A rendszeres korrepetá­lás ugyanakkor megkönnyí­tette az órákra való felké­szülést is. Az említett előadássorozat csak egy része volt annak az egész évi munkának, amelyet a fizikai dolgozók gyerme­keinek támogatása érdeké­ben fejtettek ki Leninváros­ban. Az eddigi, kedvező ta­pasztalatok arra engednek következtetni, hogy a követ­kező tanévben is fontos pe­dagógiai és társadalmi fel­adatnak tekintik a munkás­szülők gyermekeinek segí­tését. Mivel él az ember? Aratnak az egész ország­ban. Ellepik a földeket a gépek. Az utak mellett min­denütt kombájnokat, arató- gépeket látni. Szép termést takarítanak be az idén is. Ha egy-egy aratogép „gyomra” megtelik friss búzával, int a gépkezelő és már jön is a mezsgye szé­lén álló teherautó'. Oda ka-, nyafodik szorosan a gép mellé. A hosszú csövön ömlik, zúdul a teherautó platójára a mag. Messziről olyan, mintha gólya etetne a fiát. Gépek mindenfelé. A ter­mészettel való kapcsolat helyére a gépekkel való kapcsolat került. A falu életrendje is átalakult. A fiatalok egyre szívesebben barátkoznak a gépekkel, A modern élet elszakítja a parasztembert a földtől. Az ősöktől örökölt törvények valahol, belül mégis to­vább élnek. Károlyfalva halárában ta­lálkoztunk Czilli Janos bá­csival. Egyedül kaszált. Nadrágszíjára akasztva a „fémtok”. Tarisznyája odébb, a fűben. A lemenő nap fénye minden suhin­tásnál megvillan a kasza élén. Látszik Janos bácsin, hogy nem szívesen hagyja abba a munkát. Eleinte szűkszavú, zárkózott. Né­hány mondat után meleg­szik csak bele a beszélge­tésbe. Aztán már kérdezni sem kell, mondja magától: — ötvenegy éves vagyok. Itt születtem, a domb má­sik oldalán, Károlyfalván. Ma is ott élek, hat testvé­remmel együtt. — Heten vannak testvé­rek? ' — Nem. Tizen. Hét fiú, három lány, illetve asszony. Én vagyQk a hetedik fiú a sorban. — Élnek mind a tízen? — Élnek. Egészségesek. Három testvérem behúzó­dott a városba. A gyerekek is. Két fiam, egy lányom van. A legnagyobb fiam, István, huszonöt éves. Ci­pész lett. A középső, Mag- dika a bútorgyárban dol­gozik, Űjhelyen. A kisebb fiú örökölte a nevemet; Já­nos. Tizenöt éves. Ipari ta­nuló. — Akkor már csak rá dolgozik — mondom. János bácsi elmosolyodik, mintha vidámat szóltam volna: — Nehogy azt higgye! A munkáért dolgozom. Nem lehet azt elpusztítani, akár­hogy vágja az ember. Min­dig több lesz ... Mert néz­ze csak — mivel él az em­ber? ... Kenyérrel. Az per­sze szalonna is, tej is, ka­lács is, bor is. Ez ad erőt, hogy tovább dolgozhassunk. Ezt pedig a földből hozzuk elő. De a föld nem adja am olcsón. Munkával kell kikényszeríteni belőle. No, meg a földnek se mindég)’, mit terem; dudvát, tövist, vagy búzát, életet. Az iga­zán jó föld engedelmes. Az erősebbnek adja meg ma­gát. Márpedig az ember erősebb. Áz ember a leg­erősebb. Ezért kell dolgoz­nia. Ásóval, kapával, ka­szával, géppel, vagy a tíz körmünkkel, mindegy. Meg kell művelni a földet. Dol­gozni kell. A földből élü/ik. Ha a Holdra megyünk, oda is csak innen kell kenye­ret, szalonnát vinni. — Az apja mivel foglal­kozott ? — Ezerötszáz négyszögöl földje volt apámnak, meg tizenegy éhes szája, a ma­gáén kívül. Értette a mun­kát. Nem szerette a moz­dulatlanságot. Segíteni nem tudott nekünk. Mind a tí­zen saját erőből -építettilnk házat magunknak. Az én házam azon a földön van, aho! kölvökkoromban ját­szottam. Akkor libaúsztató volt. Csupa nád, meg mo­csár. Ki gondolta volna, hogy valamikor oda épit- kezek majd. Lábához leeresztve a ka­sza, de nem ereszti el Já­nos bácsi. Egy gólya köze­lit meg minket. — Egész nap itt van. kö­rülöttem — mondja az idős ember. — Nem gondolt, még so­ha rá, hogy abbahagyja, megpihen? Tagadóan rázza fejét. Látszik, gondolkozásában, mozdulataiban, reflexeiben van már az örökös tenni* akarás, cselekvés. — Estére le kell vágni az egészet — mutat előre egy jó darabon. — Kell a jó­szágnak is a takarmány. Van két tehénkém, meg egy kisborjú. Leszerződtem mind a hármat. Én az ál­lamnak dolgozom — mond­ja. — Egyébként is a va­sútnál van a szolgálatom. — Látszik, kaszálna már tovább. Elköszönünk. Szelíd, kora esti szél fúj a síkság felől. A Kövesheg)’ fölött lassan már látni a vacsoracsillagot. V. R. A pápa pcntamelerhen válaszolt csak híres borá­oüKcin ról ismerík Tály_ lyát. Nem vitás, az itt termő borra méltán figyeltek fel külföldön is. A község neve a XII. szá­zadbeli vallon-telepítéssel kapcsolatos, a francia ..fail­le”, azaz „vágás”, „irtás” szó­ból ered. A település szőlő­kultúrájának kialakításában jelentős szerep jutott a tatár­járás után ide telepített ola­szoknak és vallonoknak. Hi­teles írás bizonyítja, hogy .a tridenti zsinat egyik ebédjén Draskovics György pécsi püs­pök — a legkiválóbb francia es olasz borok felvonultatása után — tállyai borral kínálta meg IV. Pius pápát. A pápa elragadtatását mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy szó­játékos pentameterben nyil­vánította ki tetszését. „Sum- mum Pontificen Talia vina decent!” — mondta, azaz; „Ilyen bor való a legfőbb papnak 1”. De Tállya nem csupán ki­tűnő bora miatt érdemel fi­gyelmet. A községhez tartozó két várból — s a velük kapcso­latos feljegyzésekből is — mindössze töredékek marad­tak fenn a kései utókor szá­mára. A Tállyától keletre levő Várhegyen épült Ö-vár középkori alapfalai ma már alig kivehetők. A megmaradt feljegyzésekből tudjuk, hogy a várat 1241-ben a tatárok is ostromoltak, majd 1536- ban 1. Ferdinánd katonája, Serédi Gáspár romboltatta le. A másik, a Puszta-vár hosszú idők óta csak bővizű kútjáról ismert. Idős embe­rek emlékezetében élő nagy Ä szőlő megmenekült, Tállya pusztul szárazságok idején, amikor szerte a környéken, s még távolabbi községekben is ki­száradtak a kutak, a várkút- ban mindig volt víz. (A ku­tat ma is hasznosítják.) Híres a két Rákóczi-kas- tély a községben. A bolthaj­tásos kapun ez a felirat volt olvasható: „Anno Domini 1705. Si Deus pro nobis, Quis contra nos?” — a kaput sajnos, a II. világháborúban felrobbantották. A kor ba­rokk stílusában épült kisebb kastélyban szállt meg tállyai tartózkodása idején II. Rá­kóczi Ferenc. A nagykaslély- nak — amelyben II. Rákóczi Ferenc országgyülést is tar­tott — ma repedeznek a fa­lai, úgy néz ki, pusztulásra ítéltetett. A Rákóczi-kastélyokhoz egész pincerendszer tartozik. A föld alatti termek egyik legérdekesebbje, egy csillag­boltozatú helyiség, ma a bor- l'orgalmi vállalat tulajdona, bortárolásra használják. A pincéket egykor alagutak kö­tötték össze egymással, a római katolikus templommal és a Rákóczi-kastéllyal Műemlékjellegű épület ad otthont a mai postahivatal­nak is. A XVII. században palosrendi kolostor volt. A rendet II. József feloszlatta, s ezt követően lett postahi­vatal az épület. S nevezetes­sége van az 1700-as évek vé­gén épült evangélikus temp­lomnak is: itt keresztelték meg 1802-ben Kossuth La­jost. Az esemény emlékét 1892 óta márványtábla őrzi. Az akkor már több évszá­zada lakott település a XVI. században városi rangra emelkedett. Mária Terézia pedig szabad királyi várossá nyilvánította, sőt. a mai ta­nácsházát egykoron lakó, s ítélkező szenátoroknak pal­losjogot is adott. Tállya 1904- ben, a filoxéra pusztítása után vesztette el városi rangját. A filoxérakár után sokan azt hitték, elpusztul maga Tállya is. Ám nem így lett. Újra megkezdődött a szőlő telepítése: dr. Bártíai Szabó Gyula tállyai földbirtokos Franciaországba utazott ta­nulmányok folytatására, majd a magával hozott ame­rikai szőiőalanvba furmint és hárslevelű szőlőt ojtott. A földbirtokos útmutatásai alapján leltek mások is szó­szólói a rekonstrukció meg­valósításának. A tokaj-hegy- aljai szólók megmentőjének emlékét 1942-ben emelt szo­bor őrzi. Tállvü történelmi múlt­* d,,.7d ja után egyedül Encsy György tállyai lakos .kutat. Tegyük hozzá: fárad­hatatlanul. s immár tíz éve. Amikor felkerestük, elmond­ta, milyen nehéz egy-egy hi­teles adathoz hozzájutni. A városi tanács épületében ugyanis 1790 körül tűz ütött ki, a korábbi dokumentumok szinte teljes egészében el­pusztultak. Amikor a filoxéra elpusz­tította Tállyán a szőlőket, nem sajnálták a pénzt, ál­doztak rá. hogy a híres szőlő­kultúra fennmaradjon. Sőt. újabb anyagi áldozatoktól sem riadtak vissza. De vajon nem éri-e majd vád évtize­dek múlva a borsodiakat, amiért cshk a tállyai szólók megmentésével törődtek, ma­gával Tállyáva' nem. (nyikcs—túri) utolsó hetei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents