Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-21 / 170. szám

5 1972. július 21., péntek ESZAK-MAGYAROR5ZAG 5 :an* ját* köz kÖ!'' /.ág- tyó: im mai Iá k a .11'iS n sí ,diel iaty nefl idéz istái log« Ma öldi ál to tán megint megmeri ti a bög­rét. Nekem kínálja: — Higgye el, .jó víz. Tisza vize. Ezt iszom, mióta a/, eszemet tudom. Tudom, nem volna szabad, de hát meg soha semmi bajom nem volt tőle. Kortyolok a hűvös vízből, amely olyan sima, mint a se­lyem. olyan színtelen, szag­talan és íztelen, mint az iga­zi ivóvíz. A révész nézi, hogy iszom és csak egy fejbólin- tással nyugtázza az utolso kortyot. Sokáig ülünk szótlanul, ci­garettázunk és azt hiszem, azt nézzük, ahogy a kunyhó ajtajából kiharapja az eny­he szellő a cigaretta füstöt. Körülöttünk olyan mozdulat­lan a csend, mintha bronzba öntötték volna. Az ember szinte gondolkozni is alig mer, mert attól fél, hogy megtöri ezt a mozdulatlan­ságot. Mégis azon jár az eszem, hogy vajon mit csi­nál az a közel félévszázados ember, amikor nem a komp ringatózik a Jóba alatt és tel­jesen egyedül van. Vajon mit csinál? Nézem napbarní­tott. csontos áriát, erős, tö­mör húsú-izmú tenyerét és rezzenéstelen szürke szemét. Es ekkor váratlanul megszó­lal. Nem beszél. Énekel. Egészen halkan: „Zavaros a Tis/a vize, Nem lehel halászni. Már ezután, kisang,valóm. Kán fogok vigyázni. Nem kell énrám, rám vigyázni Nekem nem fá.f semmi. Csak az fáj, hogy mért tudtalak Igazán szeretni . . .** — Mért tudtalak — ismét­li meg szóban is. Aztán fü­dallamot. „. olyan termé- llc/, szetességgel, mintha nem is tudná, hogy most dalolt, aztán megszó­lalt: — Tudja, nehéz ám a kom­pot. igazgatni, áthúzni az egyik oldalról a másikra. De mégis inkább azt csinálnám, mintha itt ülök egyedül. Mert hiába foglalom el magam a horgószbottal. vagy fűzfavesszővel, amikor kosarat kötök, az ember esze messzire szárnyal. Azon jár, hogy hogy lenne jobb az ember sorsa. Én ugyan nem panaszkodhatok, hiszen 1800 forintot kapok havonta a tó- esztől, meg jár egy hold ház­táji. Emellé minden eszten­dőben egy pár gumicsizma, eg.v munkásruha, meg egy esőköpeny. /Otthon szinte minden megvan, pedig négy gyereket nevelek, két fiút, két lányt. Mégis, fene tud­ja miért, az ember esze csak azon jár, hogy lenne jobb. Pedig higgye el, én már in­nen nem tudok elszakadni. Itt születtem, itt nőttem fel a folyó partján és itt élek mosl is. Mert a révésznek se ünnepje, se vasárnapja. Csak tyüli Kuni ülőn' t bé ereié út 9 A VOLÁN 3. sz. Vállalat Miskolcon NŐK RÉSZÉRI? HIVATÁSOS SZEMÉLY-, TEHER­GÉPJÁRMŰ VEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT Felvételi követelmények: betöltött 18 éves életkor, leg­alább 8 általános iskolai végzettség, büntetlen’előélet. A tanfolyam időtartama 3 hónap. A tanfolyam idejére 1150 forint havi keresetet biztosítunk. A tanfolyam el­végzése utáni átlagkereseti lehetőség 2500 forint. Fel­vételre jelentkezni lehet 1972. július 25-én reggel 8 órakor a VOLÁN 3. sz. Vállalat központi irodaházában, Miskolc, József Attila u. 70. sz., fszt. ebédlöhelyiség, bejárat a Szondy utcai személykapu felől. télen, ha befagy a folyó, van Tisza nélküli élet. Mert liát akkor a komp nem jár. De ha a komp nem járhat, az embereknek csak keli járni. Ilyenkor meghizlaljuk a jeget. Tíz méterenként le­ket vágunk, utcaszélességben szalmát szórunk kora reggel, késő este. amikor hideg van. a szalmát meglocsoljuk. Ez a szalma, meg ez a víz meg­fagy, s olyan kövér lesz a jég, hogy nemcsak az embe­rek saját lábukon, hanem a fogatok, de még a traktorok is átmehetnek rajta. Kora tavasztól kora télig máskü­lönben mindig itt vagyok. És ha nincs kit átvinni a túlsó oldalra, vagy nincs kiért át­menni, hogy idehozzam, ak­kor mit téliét az ember. Gon­dolkodik a sorsa felől. A múltkor ülök a ladikba, vá­rom. hogy horogra akadjon a hal és a réges-régi múlt­ból. gyerekkoromból eszem­be jut égi' mese. amit apóm­tól hallottam. Kezdeném is, mondanám is. de csak rész­letek vannak előttem és nem tudom befejezni a mesét. Nem tudom befejezni, és ettől annyira ideges leszek, hogy ledobom a horgászbotot a ladik aljába és kilépek a szárazföldre. És hogy a föl­dön vagyok, érzem, hogv megjön a mese vége az eszembe. Milyen érdekes. Ahogy földet ér az ember, máris erősebb lesz és a ré­ges-régi múlt is tisztán áll előtte.. . Máskor meg ülök a parton, amott a fűzfák ár­nyékában és nézem a mada­rak játékát. A gólyát, a par- -tiíeeskét, a házifecskét,., a csókát, a varjút. És látom, hogy egy szempillantás alatt átrepülik a Tisztát, amihez az embernek időre és erőre van szüksége. Hogy suhannak ezek a madarak! Ügy járják életük útját, hogy nyom nem marad utánuk. Mint ahogy sok ember után sem. Csalt egy fejfa ... nyúj tózik, meg- ropogtatja a csontját. Aztán kilép a kunyhóból, hátat fordít: a víznek, es odaballag a tűz­höz. A szolgálóról meztelen tenyérrel leemeli a bográcsot, behozza a kunyhóba és lete­szi a földre. — Hadd hűljön — mondja és leül a lócára. Nézi a le­vest, aztán rám emeli tekin­tetét: — Ugye, megtisztel? Bolintok. És mondom is, hogy köszönöm. Kenyeret szel és ahogy magához öleli-szoritja kés afá az életet, ezt mondja csendesen: — Tudja, úgy jó enni, ha az embernek nem kell meg­számolni, hány kanál leves fér a tányérba. Mindent így kellene csinálni. Ilyen gond­talanul, számok nélkül. így kellene élni. Csak így volna szabad élni ... Oravcc János Feláll, NÉPKERTI fák alatt Laezó József felvitele Megyénk ipari sajátosságá­nál fogva és nagy lélekszá- mát tekintve, viszonylag sok villamosenergiát igényel. Ezen a vidéken részben az Ész^kmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat gondos­kodik a villamosenergia fo­gyasztókhoz való eljuttatásá­ról. Mnkájukról, tevékenysé­gükről B urgony I^aszló, az ÉMÁSZ igazgatóhelyettese a következő tájékoztatót adta: — Feladatunkat egyetlen mondatban ki lehet fejezni: az egyre növekvő villamos- energiai igények kielégítése. — A jövedelmek alakulása a: 1960-as években a bányá­szat után a második helyen volt. Hol tart most a villa­mosenergia-ipar? — Sajnos, az 1970-es évben már az ötödik-hatodik hely­re kerültünk. Ennek oka el­sősorban egy alapvető ellent­mondásban rejlik. A villa­mosenergia fix áron való ér­tékesítésében. Az eszközök, berendezések ára lényegesen emelkedett, ezzel szemben a fogyasztásért kifizetendő ár maradt a régi, az energia óra nem változott semmit. Ennek következménye volt az ön­költség emelkedése, olyannyi­ra. hogy tavaly, sajnos, nem tudtunk év végi részesedést fizetni. — Milyen hatást váltott ki ez a dolgozók körében? — Nagyarányú fluktuációt vont: maga után. A törzsgár- da-tagok szinte csoportosan mentek el a vállalattól. — Mivel próbálták ellensú­lyozni az elvándorlást? — Minden lehetőséget meg­ragadtunk. Elbeszélgettünk dolgozóinkkal, de a legna­gyobb figyelmet, a munkahe­lyi szociális és jóléti helyzet javítására fordítottuk. Ebben jó eredményeket értünk el. — Milyen változások vár­halók? — A központi forrásból hálózatbővítést, többlettelje­sítménnyel járó energiaigény kielégítését gyakorlatilag nem lehet, megoldani. Ehhez a fo­gyasztók közvetlen anyagi hozzájárulását kell igénybe venni. Nincs lehetőség egye­lőre arra sem, hogy a kisfo­gyasztóknál az ellátó hálóza­tokon feszültségjavító re­konstrukciót hajtsanak vég­re. Állandóan nő az igény, és sajnos, nekünk központilag meghatározott keret nem te­szi lehetővé annak teljes ki­. elégitését. Monos Márta Barátság- csapolás az LKM-ben A diósgyőri Lenin Kohásza­ti Müvekkel baráti kapcsola­tokat tartó szovjetunióbeli Zsaporozseci Kohászati Kom­binát dolgozóinak egy cso­portja a diósgyőriek vendé­geként két hetet töltött ha­zánkban. A résztvevők között van Vladim Bergyeneesnik Lenin-dijas acélgyártó, aki­nek kezdeményezésére barát- ság-csapolást tartottak a di­ósgyőri elektróacélmű 18-as számú kemencéjénél. Ezt az ötven tonnás berendezést a Szovjetunióból szállították. A kemencénél négy műszakban MSZBT szocialista munkabri- gádok gyártják az acélt. A barátság adag gyártását a csütörtök délelőtti műszak­ban Danyi Lajos MSZBT szocialista brigádvezető acél­gyártó irányította, s abban közreműködött a szovjet Le- nin-dijas acélgyártón kívül egy bolíviai és egy vietnami szakember, akik a miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men tanulnak, valamint egy görög nemzetiségű —■ acél­gyártó is. Négy új VlWELUX szerviz a megyében A miskolci VIMELUX eb­ben az évben a tavalyi 8,8 millióval szemben közel 12 millió forint értékben akar végezni lakossági szolgálta­tást, javítást, szervizt. A la­kosság gondjainak megoldá­sa érdekében az év második felében 4 űj szervizt létesít Encsen, Sátoraljaújhelyen. Sárospatakon és Tokajban. Az új részlegekben a VIMELUX szakemberei rádiók, tv-k, háztartási hűtőgépek, olaj­kályhák szervizét, javítását végzik majd. Tűzpiros téli kabátot Jár a ventillátor, felka­varja. a tűzpiros, puha, bolyhos anyag repkedő szö­szeit. A parányi műszáltö­redékek rátapadnak az asszonyok, lányok verejték­ben fürdő nyakára, izzadt karjára, s viszketöen csípik a bőrt. — Jó azoknak, akik sza­badságon vannak, a Bala­tonnál. meg a Zsárin. — Ki van most a Zsóri- fürdőben. — Két család is. Györ- kei Lajosné a lányával, aki most szabadult fel itt az üzemben, s Gajó Imréné... Bacsó János csoportveze­tővel járjuk be a Miskolci Textilkonfekció Szövet kezet munkatermeit, A tegnap délelőtti műszakon har­mincötén igyekeztek helyt­állni azok helyett is. akik távol vannak, A dolgozok túlnyomó többsége nő, így nem veszélyes az a csúnya szám, hogy ötven dolgozó közül 10 beteg, mert közöt­tük van az a hat is, aki új életet adott, vagy most vár­ja a kisbabát. —Mindenütt piros, piros. Mintha ez a szín még kü­lön is melegítene. — Melegít is. ahogy itt fekszik az ölemben — mondja Szmetán Mária. — Te csak né panasz­kodj: most jöttél a tenger­partról! Hamar megtudjuk, hogy a szocialista brigádból hár­man vettek részt egy ifjú­sági társasutazáson, s így jutottak el a tengerhez. Jó erről itt mesélni most, hogy tie melegítsenek annyira a készülő télikabátok, ötven­ezer kabát. Az NSZK-ból rendelték. De hogy válto­zatosabb legyen a nyári munka, svájci megrende­lésre most varrják a 20 ezer müvelúr szőrmés férfikabá­tot. Pataki Jánosné gépe mel­lett megállunk néhány perc­re. Csak röviden illik itt szót váltani: normára megy a munka. — Volt már szabadságon? — Még nem, Várom az augusztus húszadikát. Ak­kor Mezőkövesdre megyek. Minden nyáron oda szok­tunk elmenni. Jót tesz az Ízületeimnek. Fordít egyet a tűzpiros kabáton. Ö varr ja be az uj­ja kai. Húsz éve mindig csak ruha- és kabátujjakat varr. .4 parányi irodában vala­mivel hűvösebb van. de fel- hevül a hangulat, amikor az üzem helyzetéről, zsú­foltsága ról beszclgetii n k Török Károllyal, a szövet­kezet elnökével. — Pedig 25 millió az évi termelési tervünk. Jobb kö­rülményeket érdemelnénk. A tűzpiros kabátszövet bolyha ropdes a munkate­remben, rátapad az asszo­nyok izzadt nyakára, s nincs mód még arra se, hogy miiszak után lezuha­nyozzanak. Egyetlen dolog nyújt felüdülést. Rágondol­ni a már eltelt, vagy a rö­videsen sorrakarülö nyári szabadságra. (a. i.) igények és lehetőség im "tó Alacsony « Sg.'ífT k a Hegyes Ferenc, 48 éves, ti- .iris R*acseraielyi révész, magas, n sí Csonios ember. Izzadtság . Syöngyözdk a homlokán. A ,ciie 4ú.nvhó mennyezete, amit. iaty niaga emeli, vagy tíz aszten- neí Qeje,' éppenhogy csak beío- ,dez gaci.ía az embert, sapkája sú- istál a tiádpadlót. A kuny­hón nincs kémény. Föld az loga alja, fából van a váza, desz- Ma ka a külseje, belül sárral ’öldi van kitapasztva, nádpadló a álto !Tlennvezete és nád a teteje Két lóca nyújtózik a fa- ak mellett. A gerendába í .o s°!'t>a vert szögeken vannak 1 I.1. jjia ruhák, az elsősegély-láda, áriileSy és főzőszerszámok, évii!» e8>’ik sarokban papírdo- J.°z, benne krumpli, hagyma Népf élelkonzerv. A doboz­■epefl ^ szemben, a másik sarok- i/iiníi fénylik egy tejeskanna, mfebenne víz. ű/.íni A * isza vize van ben- I — mondja a révész. — a IS) zl; iszom. Mint ahogy a Ti- valf^ 9 kenyerem is, hiszen a fie°ből élek. Kevés olyan gaz- npn ag ember van, mint én. Hi- kor |i?'erl a kenyereim és az ita- éppe 0,T> végtelen, kifogyha- ott eaat|an ... jrte Napközben nincs nagy for- báC?W*n, leginkább hajnalban ét»!?, este. amikor a tiszateleki laklyéke Termelőszövetkezet tag­iig ('ai- fogatai, erőgépei jönnek tásb't folyó partjával pórhuza- .ásnáföldterületre megmun- állt űüni a kukorica, cukorrépa, m i íf>ldbab táblát. Mert: ez a lmaj ész — bár a Tisza innenső jg e'ídalán van — mégis Sza­kácshoz tartozik: átnyújtó- y —> ide a szomszéd megye. :? öt tonna teherbírású ^"'knp ott ringatózik a vízen, ‘bőén csak annyira moccan, 'bogy a lassú folyású folyó ;s a széltől borzolódó viz 'lngaíja. ., Nekem minden nap egy- °Pma — mondja a csendes mS|8vú révész. — Napfeljöt- |||||S(nől napszállatig itt va- |Wy’nk. mindennap, már hu- BHiZonkettedik esztendeje. Reg- Srajff'-'' jönnek az emberek, este hHhj&szamennek, én meg szin- ■Hf egész nap egyedül vagyok. í >'e idegen se jár. A falu, iMlMel.vnek egyik szélső házá- 'n lakom, vagy három ki- gHSf'ioéterre van innen, túl a ■BH^eies ártéren Aki itt jön- '• g'e.ey, azt mind ismerem, BKgahint ahogy ők is engémét, ss^álisgén nem vetődik ide. Illlll azt se szedünk ezért, je- J»||§9vünk sincs a kompra. A ti- ||ipB'/-a lelökj termelőszövetkezet gazda, akik pedig itt jár- t,. Jak. azo-k mind a közös ke­if||i Forrón süt a nap A kunv- BRé hüvöséből-homiályából jól ÉgjgPtjuk, amint remeg a leve- JjjPPptenger a folyó felett, és a • ,á£f°Í6afán csüngő bogrács kö- MHBH. Leves fő benne.’ kétkezi ■unkálok egytál étele, le- ossú encsleve.s. A révész meg- „i.iie‘Menti a tejeskannát, kiöb­t. . . , isait 11 a bögrét, aztan komo- gaziis nagy kortyokkal iszik. A __járadékot a földre önti, az­4 1 is/a a kenyere, a lisza az iíaía Kun yhóban lak ik, egész nap dolgozik Egy végtelenül gazdag ember

Next

/
Thumbnails
Contents