Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)
1972-07-19 / 168. szám
1972. július 19., szerda Az öntőcsarnokban A napsugarak még a levegőjárta mezőn is kínoznak, a kánikula l még az árnyas fák alatt is j nynnias/.t. És itt, a diósgyőri kohászai öntőcsarnokában a levegő szinte reszket a melegtől. minden, a zúgó kemencék, az izzó öntecsek, a t ; felmelegedett fémtestek ont- ' .iák, táplálják a hőséget. . I | — Most még kibírható — . | mondja Molnár . János, az egyik öntőbrigád vezetője. ■— : J A levegőt az ószaki széimoz- ' gás cseréli. Ilyenkor a martin i pódiumán az acélolvasztók j kínlódnak, s meg-megjegyzik - 1 ..ti külditek ránk a mele-. | get".- Nekünk a déli szél a ! pokol, az ránk zúdítja a ke- . | mence hőjét, s akkor is rossz, - ; ha eső közeleg, a levegő nem c akar cserélődni. Molnár homlokát, arcát, s * I egész testét vastag, poros, j kormos -verejtékcseppek bo- • : látják. Vékony munkakabátján fehér csatornák, az era- • béri testből kicsapódó sók teszik. •— Tévedés — igazit hely-, j re —, nekünk nem a csapo- lás a legnehezebb. Amikor önlünk, az nekünk a legjobb idő. a legjobb munka, hiszen akkor a kokillák le vannak hűlve: Bírjuk. Az 'a nehéz, amikor a meleg kokillakal az izzó öntecsekkel kifelé szedjük, rakjuk, és amikor a sapkákat” szedjük. A brigád egyik tagja, a zömök Fodor Tibor, könnyű [ létrát hoz, s lenyújtja az öntőgödörbe. Ott aztán igazán j meleg van. Tíz perccel ez- j előtt még lenn voltak az 1100 J Celsius-fokú öntecsek. Az.t J kiszedték, most készülnek a következő öntésre. Fodor fürgén lépked a létrán lefe- -j lé. Zümmögve közeledik a a daru, leengedi az új beöntó- csövet. s az öntőseged gyorsan körültapasztja masszával. Kissé félreáll, s a daru új beön lőcsövei ereszt a mélybe. Csak pillanatok telnek, s az öntősegédet már vastag verejték borítja. Fürgén kapaszkodik felfelé, egy kis ..friss” levegőt szívni, mert hiszen a 70—Hl) fokos hőséget nem lehet soká kibírni. A brigádvezetö. akinek még jó három év van a nyugdíjig. 22 éve dolgozik a diósgyőri öntőcsarnokban. A családja messze. Hajdú Biharban lakik. Itt úgy van, hogy három napon át dolgoznak, s minden negyedik szabad. Molnár, a harmadik műszak titán motorra ül, s hazarohan a családjához az albérletből. Azt mondja, nagyon jólesik a motorozás, a friss levegő, amelybe a poros. füstös gyár után szinte beleharaphat. A társa jóval fiatalabb, de már ő is 27 éve dolgozik a kohászatban. Ha van munka, amelynek végzőit becsülni lehet, ezek közé tartoznak az öntőcsarnoki munkások, akik napról napra, évről évre nehéz munkával, s a nagy’ hőségben végzik tiszteletre méltó feladatukat •— Ugye. sok vizet isznak? — Egy-egy műszakban '3— 4 ballonnal fogyasztunk a szódavízből. Fejenként úgy 8—11 litert. K is pihenés, hűsölés a napon, mert ott enyhébb a levegő, mint a csarnokban. S az öntősegéd ismét fürgén lépked lefelé a létrán. Nemcsak az idő. a hőség is hajtja itt az embert. Csorba Barnabás ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 5 A Hejőesabai Cementgyár nagyUömázsai kőbányájában trópusi hőség uralkodik. A kemény sziklafalról visszaverődő napsugarak a levegőt mostanában ölven fokra is fclforró- sitják. Itt dolgoznak a kőfejtők, s bár munkájukat a gépek segítik, a nagy meleg, a kánikulai forróság mindennap fokozott helytállást követel az emberektől. Képünkön:'Kürti Lőrinc kőfejtő a következő robbantást készíti elő. MAMIM. Esőkkel, záporokkal — Miskolcon jégesővel — tarkítva egy hete tart a kánikula. Rekordmeleg... rekkenő hőség — különböző kifejezéseket használunk rá, de a lényeg ugyanaz: a hőmérő higanyszála már reggel a harminc fokra kúszik és este sem esik a húsz fok alá. Az ország vidékeiről aggasztó hírek érkeznek: árad a Mura, veszélyesen emelkedik a Dráva vízszintje; Somogy egy részén hatalmas, minden eddiginél nagyobb erejű orkán pusztított. A nyár — mely nem csak gondokat hozott, de aranyló búzatábláinkat is érleli —amúgy, igazában itt van: javában fart az üdülési főszezon, s javában folyik a mezőkön. építkezéseken, gyárakban, üzemekben a munka. Bizony. nem könnyű most a rekkenő hőségben helytállni: a kombájn nyergében, a kohók ajtajánál, a kőbányák sziklafalainál, a vonatok mozdonyain, az autóbuszok vezető ülésében. A bágyásztó hőség nagy erőfeszítéseket követel az emberektől, de a munka sürget: a földeken beért a termés, s szeretnénk minél kisebb szemveszteséggel betakarítani, az építkezések ütemét most gyorsítani lehet, hiszen az időjárás ennek kedvez, a gyárak, üzemek második félévi termelését fokozni kell. A megyéből érkező hírek biztatóak, az emberek helytállnak, a munka a rekkenő hőség ellenére is nap mint nap újabb eredményeket hoz. Erről számolunk be összeállításunkban. Izzik a levegő B izonyára sok kedves olvasó látta már a tv képernyőjén, vagy az újságokban a Tiszai Vegyikombinát egyik jellegzetes építményét: a 100 méter magas, minaretszerű véggáz- kéményt. Közvetlen közelében látható a nitrogénműtrágya-gyár savüzeme, amely a nyári időszakban az egész kombinát legmelegebb munkahelye. Kint a szabadban délelőtt 10 órakor legalább 30 fok meleg van. Mennyi lehet akkor bent az üzemben —• tűnődtem magamban. A/, első ember, akivel találkoztam Virág István üzemvezető volt. Éppen ellenőrző körútra indult, amikor összefutottunk. Gyöngyözött a homlokunk a nagy hőségtől. Megnéztük a hőmérőt, amely az elégető kemencétől távolabb van elhelyezve: 45 fokot mutatott. Kovács György rendszer kezel őröl valósággal folyt az izzadság. — Ezt nem lehet megszokni, csak beletörődni. Mert hát ez a dolgunk, beosztásunk, s el kell viselnünk a hőséget, bármennyire is nehéz — mondta a fiatalember. — Milyen védőitalt kapnak? — kérdeztem. ■— Ilyet mi nem kapunk — felelte. Szódavízzel enyhítjük a szomjúságot. Sokszor 8 litert is megiszunk egy műszak alatt. Ezután a kemenceszerü építmény fele indultunk, amelyekben — mint megtudtam — 800—820 fokon égetik el az ammónia-leve- gókevereket. Bár kitűnő a szigetelésük, mégis rendkívül nagy a hősugárzás, s forróság önti el az ember egész testét. Szinte kibírhatatlanul nagy meleg van. Nem mértem ugyan' meg, de az 50 fokot biztosan meghaladta a hőmérséklet. A nagycsarnokban valósággal izzik a levegő. I.ovas Lajos Üveg és alumínium van, aki megkérdezi, hozA nap nyugatról, északról és délről - 'itt, feje fölött’ átforrósodik az alumínium tető. Bőre a munkaköpeny kivágásának megfelelően bámult azon a parányi ablakon át. amely a levegőt jelenti. Munkakezdéskor, fél ötkor egész kellemes a hőmérséklet, de kilenc órakor már rekkenő a hőség az újságos pavilonban. Az emberek, a vásárlók hullámokban jönnek, úgy. ahogy a helyijáratú autóbuszok érkeznek a megállóba. Miskolc egyik legforgalmasabb újság- árusító helye a Szemere utca szomszédságában levő kis üvegpavilon. Egy-egy műszak alatt vágj’ 2 ezer forint értékű újság kel el, de nagyobb is. lehetne a bevétel, ha mindig volna elegendő számú újság. A vásárlók többsége észreveszi, hogy odabent a kalitkában nem egvkönnyű elviselni a meleget. Van, aki együttérzően sajnálkozik. 7.on-e egy fagyit a közeli bisztróból, — Hogyan védekezik a kánikula ellen? Alatyáni Imréné eredeti megoldást talált: — Reggel bekészítek egy vödör vizet, s van itt egy szövetdarab. Bemártom és azon állok, ha elviselhetetlenné válik a meleg. — Mit szeretne csinálni ezen a nagyon meleg napon? — Elmenni egy olyan helyre, ahol nem járnak . járművek. mint itt, nincs tömeg, mint itt, s friss a levegő, nem úgy, mint itt. Legszívesebben egy erdőben töltenem el ezt a mai napot, ahol időnként enyhe szél mozgat- ja a fák koronáit. Lévay Györgyi Hőségben Hideg Józseffel y ■ri -T—v épülőjén autóbusz-végJhC állomás. Egymás mellet t-mögött sorakoznak az autóbuszok. Rájuk tűz a A nap, sehol egy tenyérnyi ár- s; nyék. 10 óra 53 perc, elin- k dúl egy 12-e^. Beülök a veil xetöfülkébe Hideg József autóbuszvezető mellé, aki teg- Pj nap. kedden hajnalban fél 5- kor, kezdte a munkát, 5 óra 16 'I perckor indult az első for- H dulóra. Velem már a hato- n, dik kört kezdi meg a 24 éves fiatalember, aki 1869 óta dolgozik a Miskolci Köz- I lekedési Vállalatnál. Indulás. Berreg, zúg a móri tor, a zaj már most főfáj4- !'i dító. Ráadásul minden rezeg. l A telet, vagy a nyarat új szereti jobban? — A nyarat — mosolyog, ú Szinte áll a forró levegő a n fülkében, — Mit csinálna most — J próbálom túlharsogni a motorzajt —, ha választhatna? yj — Strandolnék — válai.| szolja. Látom, hogy ő is íz- <J zad. pedig atlétatrikóban ,J van. Én, ha lehet, még job- a: ban. Az innenső ablak nincs J lehúzva, mert a kereszthu- | . zatban füle is, foga is fájna a vezetőnek. j A villanyrendőr felé már U pontosan olyan érzésem van J minden lélegzetvételnél, yj mintha inhaláinék. És mint- V ha csak ugratni akarnának ■J bennünket, a megálló előtt "■M—■ ............................ ............... e gv teherautóról jeget pakolnak. Nekünk már szemünket marja a verejték. A motorház úgy sugárzik, mintha a nap sütne onnan. Megérintem a bőrt rajta, de gyorsan el is kapom az ujjam. — Rosszul zár a motorház — kiabál Hideg József —, nemcsak a zaj. a hőség is idetódul belőle. Ez az autóbusz 1957-től fut, 8 évet szólóként, aztán csuklósán ... Hamarosan a bontóba kerül. — Jobb lesz újabb típuson ? — Jobb, bár elég meleg van abban is. igaz a szellőzése jobb. cserélődik a fülkében a levegő, és legalább zaj nincsen ... A verejték cseppekben hull rólunk. Ilyen napon biztosan fogy az autóbuszvezető két-három kilót is. Nem is tudom elképzelni, milyen lehet itt a fülkében, amikor ablakaira tűz a nap. olyankor újabb 10 fokot emelkedik a hőség idebenn. Befutunk az Egyetemvárosba. A végállomáson szusz- szanásnyi idő sincsen. Visz- szafelé mintha könnyebb lenne vagy csak kezdem megszokni? Hideg József nyaka, válla fénylik, nagyokat fúj néha. Fövünk a vaskabin- ban. Végre újra a repülőtéri végállomáson. Felüdülés kikászálódni a szabadba. Hideg Józsefnek most éppen 13 perce maradt az újabb indulásig. Sétálgat, cigarettára gyújt, aztán iszik. Jeget -dob a csuporba, ráeereszti a szódavizet. Hűtőszekrény és szódavíz minden nagyobb miskol ci autóbusz-végűn o- máson van. Fejenként minimum 2 litert isznak. Nincsen „csúcs”, azért jut ennyi idő a pihenésre, lgv sem elég zuhanyozásra, tö- rülközésre. Tavaly egy autó- buszvezető még kilenc és fél, tíz órát is dolgozott egyhuzamban. most már a nyolc és félnél tartanak, az MKV a téli menetrendben a 210 órás hónapokat szeretné elérni. Mindjárt indulni kell ismét. Mennyit keres? — kérdezem Hideg Józsefet. — 3200—3400 forintot.' F ,elzúg a busz motorja. A fiatalembernek még két köre van ma. a szolgálat 12.45-kor fejeződik be. Aztán? Haza Enyhülés várja a kertben ám ilyen forró napokon egy-két órát muszáj lepihennie. Nyitray Péter B elépve az ajtón, szinte rázuhan az emberre a meleg. Bmn, fehér ruhás, trikós emberek dolgoznak. begyakorlott, bámulni valóan gyors mozdulatokkal, minden felesleges lépést, hajolást elkerülve. Szó nem hallik. mindenki tudja, mi a teendője. A meleg levegő friss kenyér, péksütemény illatával tele. A Miskolci Sütőipari Vállalat „fehér üzemében” vagyunk, a Hunyadi utcában. Az „igazi” meleghez még néhány lépéssel arrébb kell mennünk, a két, Favorit-típusú gázkemencéhez. A hőmérséklet a kemencék közelében plusz 50 —52 fok. Itt dolgoznak a pékek. — Naponta átlagban egyebek között 90 ezer zsemlét, 60 ezer kiflit, készítünk el. Pár napja most már a kétldlós. alföldi kenyeret is mi gyártjuk — mondja Németh Béla művezető. A fehérnadrágos, trikós, sapkás emberek mozdulatai továbbra is gyorsak, pontosak. A kemencékből frissen sült kenyerek, péksütemények sokasága áramlik. Meg a , meleg. Az 50—52 fokos hőség. Priska Tibor A fehér üzem munkásai
