Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-02 / 154. szám

. ; eSZAK-MAGVARORSZÁO 6 1972. július 2., vosárnap Bárezy Pál munkája tátrai1 iraki Tizenegy csehszlovák gyártmányú, úgynevezett tátrai faházat állítanak fel az aggteleki Barlang-szálló mellett. Egy-egy házikóban négy embert tudnak elhe­lyezni, tehát egy-egy alka­lommal negyvennégyen tölt­hetik a hétvégét a kedves kis üdülőtelepen. A feny­ves mellett sportpályát ala­kítanak ki. ahol a Barlang­szálló. vendégei is sportol­hatnak. A hétvégi üdülőtelepre fő­leg a hazai közönséget vár­ják, de nem feledkeztek el a külföldi turistákról sem, akiknek orosz és angol nyelvű .tolmács segít az el­igazodásban. Az aggteleki I házikókat augusztus . 1-én avatják. A hírnévhez méltóan Jubileumra készül Tokaj Lőrinc pap Csak az összefogás segíthet A község híre, Hegyalja’ bura az egesz világon • is­mert. Az ide érkező kül­földiek közül sokan meg­lepetéssel tapasztalják, hogy Tokaj nem az általuk el­képzelt 110—40 ezer lakosú város, de még arculata sem mutat városi jelleget. Az elmúlt 50 év alatt nem s'okat fejlődött, pedig több évezredes múltra tekint • vissza a híres borvidék névadója. Már a honfog­lalás előtt is éltek , itt em­berek. A kolor-törzsek két­ezer évvel ezelőtt virágzó szőlőművelést folytattak a tokaji hegyen. Később Ano­nymus említi Tokajt egy írásában, miszerint: 1074- ben Géza fejedelem itt harcolt Szercseg seregével. Az írásos dokumentumok pedig már 1073-túl vissza­menőleg foglalkoznak a te­lepüléssel. Az előbb említett törté­nelmi adalékok a 000 éves tokaji jubileumi évforduló­ra szánt Tokaji monográfia című könyvben látnak majd napvilágot. — A készülődés az év­fordulóra még a2 év ele­jén megkezdődött. A ^öz- ség társadalmi összefogás­sal szorgoskodik, hogy a következő évben a több hó- , napon át tarló ünnepség­sorozattal, méltóképpen megünnepelje e jelentős évfordulót. A „forgatókönyv”, amely­be a községi tanácson be­pillanthattunk. egész sor nívós rendezvényi tartal­maz. A május 1-1 ünnepi1 sorozat megnyitójától fo­lyamatosan gazdag progra­mot kínál a jubileumra ér­kező vendégeknek. Joggal elmondhatjuk, hogy a köz­ség apraja-nagyja megmoz­dul. A sok műsort tartal­mazó forgatókönyv nézege­tése közben • önkéntelenül felvetődik a kérdés — ho­gyan biztosítja a község ta­nácsa az anyagi fedezetet. A társadalmi szervek és a lakosság maximálisan meg- • tesznek minden, tőlük tel­ijeiét. — Külön az ünnepség- j sorozatra nincs költségve­tése a tanácsnak — mond­ja dr. Zvorai Gábor, a köz­ségi tanács titkára. A tár­sadalmi munka pedig nem elegendő. A gondok, prob­lémák lépten-nyomon elő­kerülnek. Itt van például a tervezett Tokaji monog­ráfia című könyv, amelyet még a jubileum elölt sze­retnénk kiadni, csaknem 10 ezer példányban a nagy­község számára, de eddig még nincs, aki vállalná a nyomtatás költségeit. Csak a széles körű összefogás I segíthet! Az évforduló- sorozat sikere nemcsak a megalkotott ’ forgatóköny­ven múlik. Ha nem kapjuk meg a megfelelő anyagi támogatást felettes szer­veinktől, félő. hogy a sok szép elképzelés csak terv marad. Javítani kell a köz- ellátáson. rendkívül nagy szükség lenne arra. hogy a helyi áf-ész megfelelő ven­dégfogadásban részesítse az ide érkező idegeneket. Nem ártana, sőt. rendkívül nagy szükségét érezzük, hogy a kempinget bővítsék. Ha ez megtörténne, még akkor is nagy gondban leszünk, hi­szen szállodánk nincs. így , csak körülbelül 50 személyt befogadó fizető vendég-szol­gálat működik. A tanács is sokat vállalt saját erő­ből. Többek között rend­behozzuk a község park­jait. az autóparkolókat, lo; vábbá” a tervek között sze­repel egy KONZUMTU- RISZT- mi n táj u a jándék­bolt létesítése. Az idő rend­kívül sürget, mivel a szűk e;Jy év nagyon hamar el­szalad — fejezi be nyilat­kozatát a tanácstitkár. A világhírnév kötelez, méltón szerepelni pedig nem könnyű dolog. A né­hány ezer lakos összefogá­sa kevésnek bizonyul. A boráról híres Tokajnak csak altkor lesz. méltó ju­bileuma. ha a többi társa­dalmi szerv is segít. Mécs Ernő Á kettes jelentkezik! A két rendőr szó neiaui munkához lát. Elő egy nagy nylon-lepedőt, rá a kocsi hátsó ülésére, hiszen külön­ben minden' csupa mocsok lenne. Aztán elkezdődik a Kínos, keserves bepakolás. Ha undorral is. de akad, aki segít betenni az asszonyt. Le kell húzni az ablakot, mert elviselhetetlen bűz tölti meg a kocsit. Emlékezés c«y lanácslialározalra Nyomott hangulatban ha­ladunk a kijózanító felé. — De hiszen ez' lehetetlen állapot — töröm meg a csen­det. j- Miért így? — Ez van — mondja kur­táit a gépkocsit vezető törzs­őrmester. — Még jó, ha nem rondítja nekem össze a ko­csit, mire odaérünk, mert akkor nekiállhalok takaríta­ni is. — Emlékszem, tavaly az egyik tanácsülésen határozat született, hogy Miskolcon vásárolnak egy Robur-gép- kocsit, amelyen á rendőrség az ilyen állapotúnkat szállít­hatja. Sőt, minden része­get... az a kocsi nincs meg? — Nincs. Pedig most lát­hatja, milyen égető szükség lenne rá. Ügy volt, az idén megveszik ... Jó lenne azt a tanácsha­tározatot előkeresni, s mi­előbb megvalósítani. Ha az az ígért Robur kocsi esetleg olyan költséges, egy belül kissé átalakított Moszkvics Combi is elláthatná ezt a hálátlan és pillanatnyilag •teljesen szakszerűtlenül vég­rehajtott feladatot. Nagyon ide kívánkozik még a témához az a fogadta­tás, amelyben a „szállít­mányt” részesítették a kijó­zanítóban. Csak unszolásra segítettek kiszedni a kocsi­ból a sáros nőt. s nem is tit­kolták ingerültségüket. De vajon nem azért kapják-e a fizetést, a veszélyességi pót­lékkal együtt, hogy az ittas­sággal’ együtt járó minden komplikációban rendelkezés­re álljanak .. ? An vám, ezt nem lelejtem el... Egy kis kocsiszőnyeg-mo- sás, zubbony tisztogatás s már jelentkezik is a hívá6. — Kettes menjen a Győri kapuba, adjon segítséget a mentőknek. Házgyári épületek egyike előtt várnak a mentősök. — Nem tudunk bemenni a lakásba, késsel támadt ránk a fiú. Hatodik emelet, a lift nem működik. Az ajtó előtt most már szakszerűen helyezked­nek el a mentősök és a rend­őrök. Csengetnek. Az asszony nyit ajtót, meilete húsz év körüli, feldúlt arcú fiú. A szűk előszobában közrefog­ják. — Mi történt, kérem? — Altatót vett be a gye rek . . . már jól is volt, az­tán késsel támadt az apjá­ra... A fiú szeme körbe jár majd ugrana az ajtó felé. Mindez pillanat alatt zajlik le, s két hátrafogott kezén máris kattan a bilincs. A fiú áll, nézi anyját, ar­cán végigvonaglik a sírás, s összeszorult torkán keserűen, iojlottan, nyüszítve törnek elő a szavak: — Engem bilincsel tettél meg... szóval engem! Ne lélj, anyám, ezt soha nem felejtem el neked ... Engedelmesen megy már a mentőkocsiba. Az orvos még néhány szót vált az asszony- nyak Szokásos, de tragikus családi történél. A gyerekek nem tudják elviselni az asz- szony második férjét. Míg sírva sorolja, hogyan lettlel- kibeleg a fia két éve kötött házassága óta. tizenkét év körüli kislánya támogatja, fogja át a derekát. Nem rendőrségi ügy. De a rendőr csak olyan olykor, mint az orvos, aki előtt nem kell eltitkolni semmit. A mentőkocsit elkísérjük a kórházig. Az izgalomtól és gyógyszertől lámolygó fiún már rég nincs bilincs. Enge­delmesen megy be az elme­osztályra. A escufellő város Alig-alig szólal meg a rá­dió. Lassan csendesedik a város. Mintegy utolsó feje­zetként a Szentpéteri kapui bérházak egyikéhez küldik a kettest. Egy nő segítségért kiáltozik, két férfi megtá­madta. A mellékutcában nagyon várták a kocsit a nyugal­mukban megzavart lakók. Minden ablakban könyököl­nek. férfiak, asszonyok áll­dogálnak a járdán. Előlép, aki telefonált, s rámutat a náz falának támaszkodó sző­ke nőre, s nagy részvétel Így szól: — Öt. támadták meg, de a két férfi már elszaladt. .. A rendőrök egymásra néz­nek, majd az egyik odalép a nőhöz, s a kíváncsiskodó lakók legnagyobb meglepe­tésére így szól: * — Ejnye, ejnye. Bözsi!... Már megint?,.. Most már a ..ref” következik... No, gyerünk. A nő lehajtott fejjel, szó nélkül elindul a kocsi felé. Magában bizonyára kárhoz­tatja a lelkiismeretes ■ és gyorsan segílséget hozó la­kókat. A telefonáló ’zavarban van. de a rendőrök meg- nyugtatják. Így van rendjén, hogy telefonált, hiszen hon­nan ismerné ő Bözsit és az ő ..sajátos” módszereit? Bözsit is megfelelő helyre viszi a kocsi, aztán már csak csendesen poroszkálunk. A rádió már egy órája néma, a házak ablakai lassan elsö­tétednek. A]Itatnak nyugod­tan az emberek. A kék ko­csik továbbra is szüntelenül járják az utcákat, őrzik a város álmát. Adamovics Ilona Serí (hő Simon: Elvégezni Hová megy el az ember? Hisz szólni szokott máskor. És nem is'látjuk többet. S el se köszön a háztól. A keresés se leli. Csak azon vesszük észre, már haza kell magunkat kiabálni, s nincs mégse. Elvégezni a jövőt a szándék már megy bátran. S ö eltölti az időt semmire a hajálban. Klubfejlesztés Szép eredménnyel zárta az elmúlt iskolai ével a sá­rospataki gimnázium KISZ- szervezetének ifjúsági klubja. Ä fiatalok szórako- ziisi lehetőségeinek biztosí­tásán kívül irodalmi, mű­vészeti műsorokkal is szí­nesítették a klubéletet. Az ifjúsági szerkezet tízezer forint támogatást kapott p megyei tanács művelődés­ügyi osztályától a klub fej­lesztésére. «• Már nagyon sok kilometer van mögöttük. A kék rend­őrautó beletúrja magát a forgalomba, majd csende- , sebb utcán gördül .végig, s immár sokadszor ál- meg át­szelte Miskolc szüle városát. A délután csendes. Az URH-rádió csak ritkán szó­lal meg, s irányítja rövid tő­mondatokkal a számozott ko­csikat. Ez, amelyben Mol­nár József rendör-fötörzsőr- mesler és Szabó József törzs- őrmester teljesít szolgálatot, a kettes. A rádióban halljuk valamennyi intézkedésre ki­adott parancsot. Válaszolni itt akkor kell a kocsipa­rancsnoknak, ha a kettes je­lentkezését kérik. A járókelő csak suhanó rendőrautókat lát. Nem egy­szer elhangzott már, ugyan mit tud tenni az az egy-két rendőr, ha valahol nagyobb rendzavarás van? Itt, a kocsiban és a város­ban cirkáló többiben csak látszólag Van két rendőr. Egy nagyobb egység tagjai ők, akik valamennyien hall­ják, tudják, társaik hol in­tézkednek. Valamennyi ükét egy mondattal perceken be­lül meghatározott helyre le­het irányítani, ha a szükség úgy kívánja. Egy no az árokban Minden, kocsi parancsnoka tudja, mi történik a város­ban. Ez megnyugtató, biz­tonságos érzés. Még az égen van a nap, amikor a diósgyőri új város- központ épülő házrétegei közt haladunk. A kocsi meg­áll *<i 103. sz. italbolt előtt. Soha jobbkor. Azzal fogad­ják a rendőröket, hogy ittas férfi hangoskodik bent, mert már nem akarják kiszolgál­ni. Igazoltatják. Visszafelé már gyorsabban maradnak el .mellettünk a sárga észöld függönyös bérházóriások. M. Árpád 24 éves fiatalember a kocsi hátsó ülésén próbálja akadozó nyelvvel megma­gyarázni, miért nem dolgo-' zik január óta. Érvei nem győzik meg az intézkedő rendőröket. Alig adnak túl hangoskodó utasukon, ismét a kettest hívja a központ. — Felsőzsolcán, a . Pokol csárdái közelében eszmélet­len nő fekszik az árokban. Kettes induljon a helyszínre. — Itt a kettes. Parancsot nyugtáztam. így megy ez. Röviden, csak a lényeget. Ami azonban ez­után következik, az már több szót érdemel. Az út széléről intfegetnek, Néhány ember a dús füvű iszapos árokhoz vezeti a rendőröket. Az árok mellett hatalmas pocsolya. — Abban feküdi, hassal. . ha ki nem húzom, még bele­fullad ... ide gurítottuk a.* árokba, hisz olyan sáros, hogy egy teherautó még rí is mehetett volna-, ki sem le­hetett venni, mi az ott a po­csolyában .. i 'A felismerhetellen, feketí sáros halmaz egy eszméletle­nül részeg, középkorú nő.

Next

/
Thumbnails
Contents