Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

ESZÁK-MÁGVARORSZAG 2 1972. június 14., szerda Eseményekről RÖVIDEN BETERJESZTETTE Nixon amerikai elnök ked­den, ratifikálás céljából a szenátusban beterjesztette a május 26-i szovjet—ameri­kai SALT-szerződés szöve­gét. ÜDVÖZÖLTE Kedden, a délutáni órák­ban üdvözölte a csehszlovák szakszervezeti kongresszust Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára. NURMI 75 ÉVES Paavo Nurmi, a húszas évek finn mesterfutója, kilenc olimpiai aranyérem tulajdo­nosa június 13-án ünnepelte 75. születésnapját. CASTRO AZ NDK-BAN Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt első titkára, u Kubai Köztársaság minisz­terelnöke vezetésével hiva­talos baráti látogatásra ku­bai párt- és kormányküldött­ség érkezett kedden délelőtt a Német Demokratikus Köz­társaságba. RATIFIKÁLÁS A KREMLBEN A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége ked­den a Kremlben ratifikálta az Iraki Népi Demokratikus Köztársasággal kötött barát­sági és együttműködési szer­ződést, amelyet 1972. április 9-én írtak alá Bagdadban. Hatadtak A 200. MOZDONYT A napokban gördült át a magyar—szovjet határon • a 200,' szovjet gyártmányú, 2000 lóerős Diesel-mozdony, amelyet kedden a Nyugati pályaudvaron rendezett ün­nepségen adtak át a forga­lomnak. Áz ünnepségen a magyar vasút vezetőinek, a szovjet mozdonygyártó üze­mek képviselőin kívül részt vett dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter, és D. J. Levesen ko. a Szovjetunió budapesti ke­reskedelmi képviselője. AZ ISZÁKOSSÁ« ELLEN A Pravda keddi száma is­mertette az SZKP Központi Bizottságának határozatát ..Az iszákosság és az alkoho­lizmus elleni küzdelem foko­zását célzó intézkedésekről”. A határozat egyfelől az al­koholizmus elleni propagan­damunka fokozására szólítja fel az illetékes párt- és ál­lami szerveket, másrészt in­tézkedéseket tartalmaz a dől. gozók szabad idejének kul­turált felhasználását biztosí­tó lehetőségek további bő­vítésére. TÖBBET KERESNEK Jelentős bérfejlesztést haj­tottak végre a Borsodban- működő építőipari és építő­anyagipari vállalatok az el­múlt esztendőben. Az átla­gos keresetnövekedés 4,3 szá­zalék volt. A kollektív szer­ződések 1972-re is tetemes összegeket irányoznak élő bérfejlesztési célokra. Megjutalmazták a politikai irodalom legjobb terjesztőit A megbékélés konferenciája Tegnap délelőtt Miskolcon, a megyei pártbizottság széli- házában tanácskozást tartot­tak a járási jogú pártbizott­ságok illetékes munkatársai, és a meghívott művelődési intézmények képviselői. Je­len voltak a politikai iroda­lom legjobb terjesztői is. Az értekezleten Madarász György elvlárs, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője értékelte a politikai irodalom terjesztésének és felhasználásának tapasztala­tait'. és ennek jelentőségét a pártszervezetek agitációs- és propagandamunkájában. El­ismeréssel szólt a pártszerve­zetek aktivistáinak önzetlen, áldozatkész munkájáról, akik­nek jelentős részük van ab­ban. hogy a Kossuth Könyv­kiadó kiadványai — könyvek és folyóiratok — megyeszerte egyre nagyobb példányban találnak gazdára. Ezt követően Madarász elvtárs külön is megköszönte az értekezletre meghívott terjesztők kiemelkedő, jó munkáját, akiknek Sárközt Gizella, a Kossuth Könyv­kiadó Borsod megyei kiren­deltségének vezetője jutal­makat nyújtott át. Satóczk.y Károlynét, a Borsodi Szén­bányák pártszervezetének aktíváját és Kincses Mihályt, a keriézlői termelőszövetkezet párttitkárát a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigaz­gatóságának és a Kossuth Könyvkiadó igazgatóságának elismerő oklevelével tüntet­ték ki. tizenkilenc aktívát pedig könyvutalvánnyal ju­talmaztak meg. A tanácskozás résztvevői végezetül megvitatták a Kos­suth Könyvkiadó 1973. évi kiadói tervét, melyhez több észrevételt és javaslatot fűz­tek. Az egészségügy zárszámadása Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága kedden, dr. Pesta László ve­zetésével tartott ülésén meg­tárgyalta a szociális és egész­ségügyi ágazat 1971. évi költségvetésének végrehajtá­sáról készült jelentést — az ágazat zárszámadását —, va­lamint a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság jelentését az egészségügyi beruházások megvalósulásának és minősé­gének ' vizsgálatáról. Részt vett az ülésen dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter. A múlt évi költségvetés végi'ehajtásáról a bizottság elé terjesztett írásos jelen­tést Cserba László, az Egész­ségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője egészítette ki. Hangsúlyozta, hogy az egészségügy — a fenn­álló gondok ellenére — jó évet zárt tavaly. Javult a lakosság egészség- ügyi helyzete és szociális el­látottsága. Olyan számok bi­zonyítják ezt, mint hogy az elmúlt évben az egészségügy dolgozóinak száma mintegy hétezerrel — köztük 750 or­vossal — nőtt. Száztíz új körzeti orvos kezdte meg működését. Tizenötezerrel több anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, így decemberben 178 500 anya részesült segélyben. Jelentős pozitívum, hogy mód nyílott a múlt évben az egészségügyi dolgozók bé­rének átfogó rendezésére. Különösen örvendetes, hogy ennek kapcsán több mint 16 százalékkal nőtt a betegágy mellett foglalkoztatott dolgo­zók átlagbére és lehetővé vált a közegészségügyi-jár­ványügyi szolgálatban, va­lamint az úgynevezett hiány­szakmákban dolgozó orvosok fizetésének jelentős emelése. Mindez kedvezően érintette hatását az egészségügy mun­kaerőhelyzetében. Távolról sem ilyen ked­vező a kép az egészség­ügyi beruházások terén. Míg tavaly a népgazdaság különböző ágazatában a be­ruházási terveket általában 100 százalékra teljesítették, az egészségügyi beruházások csak 63.8 százalékra teljesül­tek. Különösen kedvezőtlen a tanácsok mindössze 58 szá­zalékos terv teljesítése. Elsősorban a folyamatban levő beruházásokat fejezik be, a továbbiakban pedig előnyben részesítik az olyan ' kórházbővítéseket, amelyek még ebben a tervidőszakban az ágyszám növekedését ered­ményezik. A bizottság széles körű vi­tát folytatott a zárszámadás­iéi és a KNEB-jelentósről. A vitában felszólalt többek kö­zött Varga Gáborné, az or­szággyűlés alelnöke. A bizottság elfogadta a szociális és egészségügyi ágazat múlt évi költség­vetésének végrehajtásá­ról szóló jelentést, a KNEB-jelentéssel együtt. Elhatározta, hogy az egész­ségügyi beruházások haté­konyságának tovább fokozá­sa, a nemzeti jövedelemből az egészségügy fejlesztésére fordított összegek minél eredményesebb felhasználása érdekében előterjesztéssel fordul a Gazdásági . Bizott­sághoz. Végül a Somogy me­gyei képviselőcsoport kezde­ményezésére javaslatot ter­jeszt a kormány elé a cu­korbetegek diétás élelmisze­rekkel való ellátásának egyes kérdéseiről. H uszonkét államfő, négy köztársasági elnökhelyettes, két miniszterelnök, tizenegy államfő megbízottja­ként egy-egy miniszter gyűlt össze Rabatban. Ma­rokkó fővárosában az Afrikai Egységszervezet háromna­pos csúcsértekezletére. A sorrendben kilencedik csúcs fontosságát az a körülmény is aláhúzza, hogy az afrikai államok legmagasabb szintű fórumán ott van Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára is. Felsorolni nehéz lenne, annyi határozati javaslat kerül a tanácskozás napirendjére. Az előkészítő miniszteri ta­nácsülésen 17 témában állapodtak meg. A leglényegesebb­nek az a javaslat tűnik, amely a világrész gyarmatainak felszámolását, és Portugália teljés kiközösítését tűzi ki célul. Ennek értelmében az AESZ tagországa — 1963-ban 36 állam csatlakozott a politikai szervezethez, amelynek a fajvédő Dél-afrikai Köztársaságon kívül valamennyi af­rikai ország tagja — sem légiterüket, sem szárazföldi és tengeri útjaikat nem bocsátanak a Portugália felé tartó, illetve a portugál gyarmatokról érkező szállítmányok ren­delkezésére. Megvitatják a regionális védelmi rendszerek felállítá­sának javaslatát éppúgy, mint az afrikai felszabadító mozgalmak támogatásának jelentős növelésére vonatkozó tervet. Az az indítvány is napirendre kerül Rabatban, amelynek érteimében az AESZ elítélné Dél-Afrikát Nambia jogtalan megszállásáért, néhány európai és tengerentúli tőkés államot pedig a Portugáliának nyújtott segítségért bélyegeznének meg, annál is inkább, mert ez a támogatás hozzájárul az afrikai portugál gyarmatok fenntartásához. „A megbékélés konferenciája” — így nevezte a rabati csúcsértekezletet Moktar Ould Daddah, Mauritánia el­nöke. Való igaz: az utóbbi időben sikerült latbavetni az AESZ tekintélyét a Szenegál és Guinea, valamint Csád és Líbia közti ellentétek elsimítására. Szóba került az af­rikai országok egységének megbontására törekvő Izrael szerepe is, amelyről a résztvevők többsége elítélően fog­lalt állást. George McGovern szenátor, a választási kampány során ta­lálkozott Martin Luther King özvegyével, Corettával és fiá­val. A szenátor ellátogatott a Harlembe, ahol a King család megvendégelte. Mohács küszöbé rí SZAPOLYAINAK további ütközetre kellett volna kény­szerítenie a Várad környékén még szervezett kereszteseket, akikhez Mészáros Lőrinc is csatlakozott .seregtöredéké­vel. Ám az erdélyi vajda, mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasznára gon­dolni. Temesvár alól sietett megszállni Hohenzollern György birtokait. Lippa, Sólymos és a többi erőd kel­lett neki. Útközben szinte csak mellékesen ötszáz darab harácsolt ökröt küldött Er­délybe azzal az indokkal, hogy szüksége van élelemre a gyulafehérvári várőrség­nek. Arról azonban gondosko­dott, hogv Erdélyben az utol­só szálig kiirtassa a keresz­teseket. Alvezérei, Drágffy János és Bánffy János Ko­lozsvár mellett ütköztek meg a nem nagy létszámú, de an­nál elszántabb jobbágycsa­patokkal. Az elfogottakon itt is rettenetes bosszút álltak. A Kolozsvár főterén meg­rendezett tömeges autodafé- ről ezt jegyezte fel a króni­kás: „Fehér hamut adtak a csontos tagok ... A hulláknak többi részét — borzalmas látvány! — félig égett ru- dakra akasztva, a meleg lé­gen szárítgatják.” Temesvár után a legszívó­sabb, vérveszteségben a leg­súlyosabb harcok mégis a Duna—Tisza közén zajlottak le. Bács és Bodrog várme­gyékben Pogány Benedek és Barabás pap állt a keresz­tesek élén. Először a Háj- szentlörincen védekező Bara­bás papnak kellett szembe néznie a biztos pusztulást ígérő túlerővel. Felgyújtották a várat, védőit legyilkolták. Barabás papot égő ruhában dobiak mélybe a vártorony­ból. Pogány Benedek még min­dig ostrommal szorongatta a Bács várába menekült Fran- gepán György kalocsai érse­ket, aki sok nemessel együtt itt vészelte át a forradalmi eseményeket. Az igen erős Bács várát csaknem olyan sok keresztes ostromolta, mint korábban Temesvárt. Az ellenük induló nemesek a lehető legnagyobb katonai fölényt * összpontosították. Északról Bornemisza János közeledett a gubacsi csatában győztes seregével. Délről a végvári kapitányok indultak meg. Kelet felől az a Bánffy Jakab érkezett, aki Szapolyai parancsára a temesvári csa­tából menekülő kereszteseket irtotta az ország déli síksá­gain a Temesköztől a Dunáig. Pogány Benedekéi! megkísé­relték, hogy visszavonulja­nak Apáti, a mai Apatin felé, de csatára kényszerültek és elvéreztek. Több mint har­mincezer ember esett el eb­ben az ütközetben: „egyik testről a másikra léphettél volna” — írta a holtak töme­géről a krónikás. Irtózatos vérfürdővel vég­ződött a parasztháború utol­só nagy csatája is, amely Vá­rad környékén zajlott le. Mé­száros Lőrinc kaszásai és Tömöri Pál lovasai állottak egymással szemben. Csak az­ért esett el háromezer job­bágy, mert nem voltak töb­ben. A szó szoros értelmében harcoltak az utolsó csepp vérükig. Itt lelte halálát Mé­száros Lőrinc ceglédi plébá­nos. Tetemét nem találták meg, összeolvadt a csatatéri hekatom búval. 'TELJESSÉ VÁLT a nemesi osztály diadala. Amikor 1514. szeptember 20-án nyílt kihallgatáson jelentkezett a királynál Miksa német csá­szár követe, már gratulálha­tott a jobbágyfelkelés leveré­séhez. Ezzel figyelmeztette a győzelemittas nemességet is, hogy Miksa császár eltökélte magát Ulászló megvédésére. A parasztokat halomra gyil­kolhatták, de a királyhoz, meg a hercegérsekhez nem szabad nyúlniuk. A győzők ugyanis jelét adták, hogy dia­dal mámorukban képesek lennének felforgatni Ulászló országlását és Bakócz Ta­mást is szívesen kardélre hánynák. Ennek megakadá­lyozására már az országban voltak a válogatott külföldi seregek, köztük tizenkétezer cseh-morva, ragyogóan fel­szerelt, mindenre elszánt lo­vas. Így hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágy­ság. Rajta tombolta ki dühét a nemesség rákosi országgyű­lése. Az október 18-tól no­vember 19-ig tartó tanácsko­zás hetvenegy cikkelyből ál­ló törvényt szavazott meg, s ebből hatvankettő a jobbá­gyok elleni bosszút kodifi­kálta. Werbőczi István ítélő, mester szigorával igazán elé. gedeltek lehettek a tajték­zó urak. A legenyhébb ren­delkezés is megjegyzi, hogy voltaképpen az egész pa­rasztságot el kellene törölni. De nagykegyesen megeléged­tek annyival, hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizedeseit, az érintett nemesek által meg­nevezett jobbágyokat volt kötelező kegyelem nélkül ás mindenütt kiirtani. A válo­gatott jogi brutalitások kö­zött szerepelt, hogy a páraszt „elveszítvén egy helyről más helyre szabadon való költö­zésénél! jogát, földesurának kizárólagos és örökös szolgá­ja legyen”. A király pedig örült, hogy kedveskedhet a nemességnek e szörnyű tör­vények aláírásával. És mi lett az országból? Hamarosan elfoglalta a török Nándorfehérvárt. tizenkét évvel később bekövetkezett az egyik legtragikusabb nem­zeti katasztrófa, 1 Mohács. Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé függet­len magyar király. NÉGYSZÁZ esztendőre hó­dító hatalmak megalázottja lett a magyar nép. négyszáz esztendőre hódító hatalmak provinciája lett Magyaror­szág. Gerencsér Miklós (Vége)-jáe sceíhttM aMz igeié mik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents