Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

1972. június 8.,

csütörtök

ÉSZAK-ívj AüYArvüiOZAü 5

Hitet adta vissza

a munka

A Népszabadság 1971. október 21-i számában jelent meg Hegedűs József emődi lakos hozzászólása a megelőző számok egyikében irt orvosi rehabilitáció című íráshoz.

Ebből idézünk: „Súlyos betegség következtében lábaim tönkrementek. nem tudok járni. 42 éves vagyok, de már nyugdíjas. 1400 forintot kapok havonta. Bánt, a lelkiismeret, hogy ezért a pénzért nem dolgozhatok. Pedig még tudnék dolgozni. Angol szakos tanár vagyok, német nyelvből is van felsőfokú vizsgám. Tanultam franciát és latint is. Fordítani szerelnék, de abbahagytam. mert nem kaptam megfelelő támogatást...”

Az elmúlt napokban megkerestük Hegedűs Józsefet, Ernődön. Az ablak előtt ült. írógép fölé hajolt, mellette több, vastag könyv hevert szétszórva az asztalon. A fekvésre előkészített ágy mutatta: gyakran abba kell hagynia a munkát, hogy pihenhessen. Kicsit nehezen mondja a szavakat, a betegség az elmúlt esztendő óta a beszédére is kihat.

— 1963-ban kezdődött a betegségem — mondja. — Az orvosi diagnózis több ízben is sclerosis multiplex volt. Erre talán nincs is magyar kifejezés — sokloltos meszesedésnek mondhatnánk. — Sajnos, ahogy az elmúlt években súlyosbodott, úgy lett egvre nehezebb szamomra a munka és a járás. Ma bot segítségével talán 300 métert ha tudnék gyalogolni. 1971-ben a MUCSÖ javaslat á ra 1 eszáza léko 1 la k.

De ez engem nem elégített ki. A levelet azért írtam, hogy dolgozhassak.

— Most min dolgozik?

— Az . írás megjelenése után felkeresett a debreceni egyetem biológia tanszékéről az állattani intézettől dr. Szabó Jenő adjunktus, aki angol szakkönyvek íoruitá- sát kérte. Megegyeztünk, s először a szitakötők életével kapcsolatos könyvet. majd egy oldott oxigénmérő készülék angol nyelvű műszaki leírását, s most a hidrobiológia több száz oldalas munkáját fordítom így hát részben elégedett vagyok.

Nem műszaki szakember, tehát nem könnyű munkát vállalt, de nem volt választási lehetősége. A kész lefordított gépelt oldalak olt sorakoznak előtte az asztalon. Majd nehezen a szekrényhez jut és vaskos folyóiratot vesz elő, a gondosan összegyűjtött anyagból.

— Ez az. ami naponta felkavar. — A Quick című német nyelvű folyóiratot mutatja, majd fellapozza a sokszor elolvasott szöveget. — A sclerosis gyógyítható. 1970

februárjában jelent meg a cikk. Ny ugat-Németországban, a Fekete erdőben Schönmünzachban működik egy magánklinika, ahol ezt a betegséget gyógyítják. Ha a cikkben foglaltaknak fele igaz, akkor nekem meg kell próbálnom. Írtam a vezető professzornak, meg is kaptam a választ. Tudnának fogadni, egy-egy kúra ara 2400 —2800 nyugatnémet márka.

— Az életem célja most ez. Összegyűjtöm a pénzt, hogy kijuthassak és megpróbáljanak segíteni rajtam. Ha újra járni tudnék, tanítani szeretnék, hiszen pedagógus vagyok. Számtalan tehetséges gyerek van. akik később megvalósíthatnák, amiben a betegség engem megakadályozott.

Ahogy továbbmegy és nehézkesen átjut a szobán, a falon függő feszületre vet egy pillantást. Talán éveken ál onnan várta a segítséget. A beteg emberek többsége a végsőkig hisz abban, hogy egyszer meggyógyul. Hegedűs József, az elmúlt évben az emberekhez fordult segítségért. Segítségként megkapta a munkát, s a munka megadta a nyugalmát, amit annyi éven át hiába keresett.

Talán sikerülhet a gyógyulás is.

Hajdú Gábor

ÚJÉPFU-te a holtág mellett

MISKOLC északi részén, jócsiván tut a drotgyáron is, a füzesekkel szegett Sajó- part közelében nagy építkezés folyik. A nemrég még hepehupás talajt — amelybe benyúlt, a Sajó holtágának egy részé is — több tízezer köbméter anyaggal fel- töltötték, s az ÉPFU uj központi telepének jelentős részét már betonozás bontja.

Autó- es toronydaruk nyúlnak a magasba, készségesen emelgetik a vasbeton építőelemeket, hosszú épületeket fognak közre. A földön, emeletnyi magasban a nyárias hőségben félmeztelenre vetkőzött ácsok, betonozok, hegesztők dolgoznak. Zúg a betonkeverő, fürge kis gép szállítja a nyers betont,

A gépkocsik leendő „kórháza', a 189 méter hosszú, s a 19 méter széles szerelő- csarnok vasbeton váza már áll, s fenn van a födém is.

A közeljövőben befejezik az építési munkákat, a gépészeti berendezések szerelése után jövőre átadják rendel- ] tetősének. Az egykor korszerű, de a szállító vállalat [ gyors fejlődésének már nem megfelelő Tüzér utcai javítóüzemet elhagyva, itt végzik majd a gépjárművek autójavítását, az I-es, 11-es szemléket.

A szerelőcsarnokkal párhuzamosan építik a 120 meter hosszú, 28 méter széles, előre gyártott szerkezetekből összerakott seg'édműhely- sorozatot. Az építkezés félig kész, s jövőre várhatóan csak kevés gépészeti szere- lés húzódik át.

Még ebben az évben elké- szül a bejárati épület. Itt lesz a gépkocsivezetők, rakodók, menetirányitók és ga- ; rázsmesterek otthona. Kor- j szerű öltözők, mosdók, zuhanyozók. ebédlő, pihenőhelyiségek állnak majd a dolgozók rendelkezésére a vasbe- 1on szerkezetű, jó világítási berendezésekkel ellátott be- I iyiségekben. Készül a szó-1

ciális épület, a korszerű tanműhely és a többi fontos létesítmény.

Az építkezés jóleső érzést vált ki. Jólesőt, hiszen egy vállalat ismét nagyot lép előre a fejlődésben, a dolgozók korszerű szerelőcsarnokban és műhelyekben javíthatják a jármüveket.

Jóleső érzés, hogy a beruházásnál a kor mai igényeinek megfelelően gondolnak a dolgozókra, a gépkocsivezetőkre, a rakodókra, a szerelőkre. és megfelelő munka- és szociális körülményeket igyekeznek teremteni számukra. '

Megnyugtató, hogy itt elismeréssel beszélnek az építőkről, a generálkivitelező Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, jó munkájáról. közreműködéséről, szervezőképességéről, az alvállalkozó Borsod megyei Állami Építőipari, valamint a Villanyszerelőipari Vállalat jó munkájáról.

— Az építési ütemek és a

teljesítések nyomán nyugodtan kijelenthetjük — mondják az ÉPFU-nál —, hogy a beruházási programban előirányzottnak megfelelően 1975-ben az új leiepet teljes egészében üzembe helyezzük. és így a Tüzér utcai telepünkről átköltözve a korszerű. és minden igényt kielégítő ú.i forgalmi, műszaki és igazgatási telepünket birtokba vehetjük.

TENNIVALÓ bőven akad még. Égyik nagy gond. hogy az idevezetö út csak a Tö- mösi útig van olyan állapotban. «mely alkalmas a közlekedésre. Ezt fel kell újítani. Foglalkoznak az ÉPF.U, s a szomszédságában levő Közúti Üzemi Vállalat dolgozóinak odaszállításával. 400—500 ember oda- és visszaszállításáról van szó. És az ÉPFU-nak van még tennivalója a Sajó holtágának, es az azon túli területnek a rendezésében.

Csorba Barnabás

Tanácskozások egy új tantárgyról

A magyarországi iskolákban tanulók jelenleg a társadalmi ismeretekre különböző tantárgyak óráin, az osztályfőnöki órán valamint az úttörő- és KlSZ-foglalko- zásokon tesznek szert. Szerdán filozófusok, az ideológiai tudományok képviselői, szociológusok, pedagógusok, közgazdászok és jogászok tanácskoztak az. Országos Pedagógiai Intézet Gorkij fasori székhazában arról: alapos előkészítés után miként lehetne az általános iskolák

nyolcadik osztályában, a gimnáziumok harmadik osztályában. valamint a szakmunkásképző intézetekben tantárgy-jelleggel is oktatni a társadalmi-állampolgári ismereteket.

A vita tapasztalatait hamarosan összegezik a Művelődésügyi Minisztériumban. Ezt követően döntenek arról, hogy mikor és milyen formában valósítják meg a társadalmi-állampolgári ismeretek oktatását az. eddiginél hatékonyabban a hazai iskolákban.

Kis ia - nagy épület

Foto: Gallyas Béla j

Horgász tábor az ifiknek

Üjra készülődhetnek a táborba az Északmagyarországi Horgász Egyesület fiataljai. Az egyesületek ugyanis, mint az elmúlt években már rendszeresen, az idén is megszervezi a nagyon kedvelt, népszerű ifjúsági horgászta-, bort. Halfogó-versennyel. dobóversen nyel, sok játékkal, tábortűzzel, a tábori élettel járó kellemes időtöltéssel. És természetesen szigorú fegyelemmel, renddel, hiszen a tábori élethez ez is hozzátartozik.

A sálrakat az idén július

5-én verik fel és 14 nap elteltével bontják. A tábor pontos helyéről még nem döntöttek. Vagy Kurityán-i ban. a tó partján lesz, vagy pedig a Hernád és a Sajó találkozásánál. Ónod környékén. Az egyesületi fiatalok közül az általános iskola felsősei és a középiskolák első —harmadik osztályosai jelentkezhetnek az egyesület székházéban (Miskolc. Vörösmarty utca 51.) június 20- ig.

fi SZÉipÉ

eieilniényliirElelésB

A napokban került sor Budapesten a fiatal műszakiak és közgazdászok országos 1 szakdolgozati pályázatának elbírálására és eredményhirdetésére. A pályázatra az SZMT-vel közösen a megyei KlSZ-bizottság korábban 42 fiatal dolgozatát javasolta. Az értékelés után a megyéből 10 dolgozat ért el első. második, illetve harmadik helyezést az országos versenyen. Ezeket a dolgozatokat a Lenin Kohászati Müvekben, az Ózdi Kohászati Üzemekben. az Északmagyarországi Áramszolgáltatónál, a Borsodi Vegyikombtnátnál. a Tisza Vegyikombinátnál, illetve a Borsodi Szénbányáknál dolgozó fiatalok készítették. A legközelebbi pályázat

1973-ban lesz, s reméljük, a borsodi fiatalok legalább ilyen eredményeket érnek majd el.

Érdemes olykor odafigyelni a másik oldalon álló véleményére is úgy. hogy az ember igyekszik magát annak a helyzetébe képzelni. Tegyük ezt most például az utazással kapcsolatosan.

Megírtuk nemegyszer, mennyire bevált Miskolcon a KN-es közlekedés. Az utasok megszokták, megszerették. Igv látjuk mi az utas szemével. De ilyen elégedett-e a közlekedés helyzetével a közlekedési dolgozó is?

Nem, nem egészen ilyen, rózsás szerinte a helyzet. Megírta észrevételeit, de sajnos a nevét ..lefelej tette” a levél alól. Amit azonban közöl. az minden bizonnyal egy munkáját becsületesen elvégző közlekedési dolgozóra vall. olyan valakire, kinek szívügye is a munkája, a vállalat érdeke. No. nézzük. hogyan látja ö az utasokat:

%

A hűtőház felől robog a

8-as busz. A fáradtan haza- igyekvő dolgozók közt feltűnik egy csinibaba, aki kezében lobogtatva jegyét kedélyesen közli a körülállók- kal, hogy ö nem lyukaszt, ha kell, inkább gyalog megy. Csak a megállókat figyeli éberen, nem száll-e fel egy ellenőr, hogy akkor gyorsan leléphessen megmentett jegyével.

*

Diósgyőr felöl hármas vil- lamosszerelvénv halad a város felé. Házaspár száll fel a kocsiba.

— Nincs itt — mondja az asszony.

Ügy látszik, nincs jegyük és kalauzt keresnek. Le is szállnak, s a középső kocsiba folytatják útjukat.

— Itt sincs — állapítja meg a férfi.

Várom, hogy talán megkérdezik az utasokat, nem tudja-e valaki kisegíteni őket egy jeggyel. De nem kérdeznek semmit. A Marx téren leszállnak. en is utánuk. Azt gondoltam, egyenesen a jegy- árus bódéhoz mennek, s örülnek, hogy eddig ..megúszták”. De nem. Amíg a kalauznő a hátsó kocsiból átszállt a középsőbe, ők szépen visszaültek a hátsó kocsiba. Most már nyugodtan felsóhajtottak:

— Itt sincs!

*

Másik alkalommal a villamos hátsó peronjára léptem. Kedves fiatal pár álldogált ott, s mikor megláttak,

Panelok

felhasználása

A miskolci házgyár több panelt gyárt, mint amennyit a lakásépítkezésekhez „elhasználnak” Miskolcon és a megyében. Ez a gond unszolván a házgyár üzemelésének kezdete óta fennáll; Némi előrelépést jelentene a panelek felhasználására, ha nemcsak lakóépületeket

emelnének belőlük. Hamarosan megkezdik Kazincbarcikán panelekből egy iskola építését. Az épület nem pusztán házgyári termékekből áll majd. hanem úgynevezett vázpaneles szerkezetű lesz. A barcikai iskolát a tervek szerint a jövő évben adják át rendeltetésének.

Érdekes és elgondolkoztató adalék a panelek felhasználásához, hogy a fővárosban .panelelemekből hoztáic létre az Ac- ' ';t,

amely a hírek szerint igen jó beosztású, kis szálloda. Ismerve megyénk nem éppen rózsás szállodahelyzetét, jogos a kérdés: nem lenne-e érdemes ilyen gyorsan megvalósuló szállodákat emelni Borsodban is?

ijed teái jegyek után kezdtek kotorászni: — ez villamos- jegy, de pesti, ez meg már használt, emez autóbusz- jegy ...

Amikor látják, hogy nem kérem a jegyet, csak kezükben tartják a végre megtalált jót. Beszédbe is elegyedünk, s elmondják, hogy a múltkor 50 forintra büntették meg őket, pedig akkor is megvolt a jegy, csak nem volt idejük kilyukasztani.

Ennek ellenére, most is próbálkoznak. Alig van utas. A kalauznő benn ül a kocsiban. A fiú két jegyet helyez a lyukasztóba, s vár. Megérkeznek a kívánt állomásukhoz, kiveszik 'az érintetlen jegyeket. Jó lesz ez még sokszor!

*

A jó megfigyelő, aki nem nevezte meg magát, tanácsokat is ad:

— Ha olyan potyautast fognak el, akit már egyszer m egbü n tettek, m ásodszorra kétszeres büntetést fizessen.

— Ügy gondolom, hogy ha ötszáz forint is lehetne a büntetés, nem lenne „hivatásos” potyautas. Ha ugyanis valakit harmadszor kapnak el, az fizesse meg a büntetés tízszeresét...

— Az ittas, rendbontó utasokkal kapcsolatosan sem ártana valami szigorúbb rendelkezés. Mert jelenleg mi a helyzet? Ha valaki gorom- báskodik, például a kalauznővel, az utas vagy leszáll, ha megunja hallgatni, vagv türelmesen megvárja, mig akad egy illetékes személy, aki a rendbontóval szemben intézkedik.

— Nem ártana szigorúbb büntetést szabni azokra sem, akik az ülések huzatait rongálják, éles késsel felhasogatták. Mert ilven is elfordul ! Hogy tönkreteszik a szép üléseket néha! Ha az ilyet elkaoiák. miért nem lehet például egy időre megfosztani őt a kedvezni ’ ycs utazási lehetősé°től. esvsze- rűen bevonni a bérletét?

Levele végén jogos indulattal fakad ki:

— Ha a közlekedési vállalat a lelkét is kitenné, az is kevés lenne azokkal szemben, akik nem tudják megbecsülni a vállalat erőfeszítéseit. A kulturált közlekedés biztosítása nemcsak a vállalaton mölik. kell tudni kulturáltan közlekedni is1

Telies egészében egyetértünk !

A. I.

Utazgatunk, de hogyan?