Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-30 / 152. szám
1972. június 30., péntek ÉSZAK-M AGY ARORSZAG 5 lasulasnaps-a készülnek Százéves az ózdi vasút Az idei, XXII. vasutasnap gazdag programot ígér hazánk északi kohászvárosában. Ózdon. Tekintettel arra, hogy az ózdi iparvasút, a Bánréve — Ózd — Borsod- nádasdi Lemezgyár vasút fennállásának 100. évfordulóját ünnepli, a Miskolci MÁV Igazgatóság hatásköJenyzetek a laluhóI Hirtelen fogadjuk mindahányon a köszönést, és kissé zavartan, reslellked- ve. Egy idősebb néniké köszönt bele vitatkozásunkba, amint. kora reggel ballagtunk meg-megállva a község utcáján, a helyi tanács vezetőivel, valamint a „járási emberekkel”, és az imént látottakról, a sürgős tennivalókról vitáztunk. Hogy mire is lenne legcélszerűbb felhasználni azt az erőt, amely a község lakóinak társadalmi munkájából fakad. Mert igenis jelentős ez az erő. érezhetően tud változtatni a község gondjain-bajain. Érthető, hogy mindenki azt szereti. ha munkájának — ha az társadalmi munka is — rögtön látszata van. „No, ezt végeztük ma! Meg lehet nézni!” Viszont mégis... Jó napot! Jó napot! — mondtuk mindahányon gyorsan, mintha még megelőzhettük volna a nénike ránk köszönését. — Látták játszóterünket is? — kérdi a néni, lelassítva lépteit. Tőlünk, az idegenektől kérdezi, mivel a tanács ■vezetőiről tudja ö maga is: látták. Ügyany- nyira látták, hogy maguk is ott dolgozlak néhány napja. — Láttuk ... — És? Szép-e? — Szép. Sok munka lehetett vele. A néniké bólint, és megy tovább. Mi néhány pillanat múlva folytatjuk, ahol abbahagytuk, cs ballagunk tovább, hogy megnézzük az ároktisztítást, az árokásást. Mert nemrégiben hozták rendbe az árkot is. Társadalmi munkával. „Csak szólnunk kell az embereknek. hogy ma. hová megyünk. mit. altarunk elvégezni, és jönnek” — mondja a tanács egyik vezetője. Szóhii kell nekik, és jönnek. Dolgoznak a faluért. Hogy szebb legyen, rendezettebb legyen, gyarapodjon. Megyünk megnézni az árkot. Fél. szemünkkel mindig az utat nézzük. Már nem mehet, el senki menetiünk anélkül, hogy ne mi köszönjünk neki előre. (pt) rébe tartozó vasutasnapi fő- ünnepséget július 9-én, a 700 éves Ózdon rendezik meg.' Az ünnepség megszervezésére közös rendező bizottság alakult a Miskolci MÁV Igazgatóság, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Borsodnál dasdi Lemezgyár képviselőiből. A rendező bizottság a napokban - rögzítette végleges programját. Az ünnep délelőtt 9 órakor, a felszabadulási emlékmű megkoszorúzásával kezdődik. Utána képzőművészeti, vasúttörténeti és vasútmodell ező kiállítás ünnepélyes megnyitására kerül sor a Liszt Ferenc Művelődési Házban. Neves képzőművészek alkotásait láthatják majd itt az érdeklődők, azonkívül vasúttörténeti ritkaságokat és modelleket tekinthetnek meg. A kiállítás 10 napon át várja látogatóit. Az ünnepség a 100 évvel ezelőtt Bánréve és Ózd között megnyílt vasúti közlekedés tényét is idézi. A menetrend szerint közlekedő gyorsvonat után 10 óra 110 perckor korhű öltözetet visel a mozdony és a vonat személyzete is. A szerelvényt ünnepélyesen fogadják az ózdi MÁV-állornáson, ahol a mozdonv vezetője jelentést tesz dr. Pásztor Pái MÁV-1 igazgatónak. Az ünnep részvevői innen a Liszt Ferenc Művelődési Házba vonulnak, ahol 12 órakor ünnepi nagygyűlésen emlékeznek a száz évvel ezelőtti eseményekre, s méltatták a vasút dolgozóinak hősies erőfeszítéseit. Délután kulturális és sportműsor szórakoztatja az iin- [ nép részvevőit. Női és férfi j kézilabda-mérkőzés. vala- mint férfi és női labdarúgó- ; mérkőzés váltja egymást a j stadionban. A MÁV-zenekar j ■térzenéi ad a Béke-telepen | majd 17 órakor kultúrműsorral zárul az ünnep a Kun Béla Művelődési Házban. Hasznos szomszédolás Mis sz&wetk&zet^ s&k jő © A szentendrei Mathiász János Tsz természeti adottságai semmivel sem kedvezőbbek, mint a Tokaj-Hegy- alja, vagy a zempléni Hegyköz eróziónak kitett lejtős területein. köves talajain gazdálkodó szövetkezetekéi. Ezért különösen tanulságos az e két területről érkező látogatók számára az összehasonlítási alkalom: hogyan tud a gazdasági találékonyság fölébe kerekedni a kedvezőtlen körülményeknek?A szentendrei szövetkezet 1900 holdnyi területével a közös gazdaságoknak csak az alsó kategóriájába tartozik. Ezen a viszonylag kis területen azonban ötszáznál több tagjának ad az átlagosnál jobb megélhetési lehetőségei. Hornvák János, a tsz elnöke elmondja, hogy egy 10 órás munkanapra 131 forint átlagjövedelem jutott az elmúlt esztendőben. A közösből származó évi jövedelem fejenként mintegy 30 ezer forint volt. A piaci iwcuvckhez ioazodva A növénytermesztésben a szövetkezet a munkaigényes művelési ágakban találja meg legjobban a számítását. Ezek fejlesztését diktálja a nagyszámú tagság folyamatos foglalkoztatásának érdeke is. Ezért telepített néhány éve 70 holdon közös szőlőültetvényt a szövetkezet, megújítva ezzel a több évszázados múltra visszatekintő szőlőkultúrát Szentendre határában — ahol az ötvenes évek elejének gazdaság- politikája miatt már csaknem kipusztult ez a hagyományos művelési ág. Nagy gondot fordítanak a gyümölcsösre is. Az összterülethez viszonyítva tetemes a 3ti holdas konyhakertészet is. Nemcsak látványnak szép. hanem busás hasznot is hajt a négyholdas rózsákért. A virág és a zöldségfélék keresett árucikkek a közeli budapesti’ piacokon. A piaci' kereslet körültekintő felmérése után vágott bele a szövetkezet egy jónak bizonyult feldolgozó te-, vékenységbe. A nagyvárosi élelmiszerpiacokon minimálisra korlátozták a hatóságok az élő baromfi árusítását. Ezért megnőtt a kereslet a frissen vágott, tisztított baromfi iránt, A szentendrei tsz 12 társszövetke- zettel kötött megállapodást, hogy átveszi tőlük az élő csirkét. Az élő árut aztán saját üzemében levágja, megtisztítja — s egy éjszakai előhűtés után másnap hajnalban a pesti piacokra küldi. Évente 70 vagon — kilós átlagban számítva 700 ezer — tisztított csirkét értékesít, a találékony szövetkezet ezzel a vállalkozással. A feldolgozó, tisztító üzem a lehető legegyszerűbb, könnyű- szerkezetes épület. Ezt Is a szövetkezet saját építőrészlege készítette el. Az elenyészően kis beruházás évi nyeresége több mint egymillió forint! Célszerű segédüzemek Készséggel elvezeti az elnök a hegyaljai vendégeket a gazdasági udvarba is, ahol egyszerű drótkeretbe foglalt, de 60 vagon befogadású kukoricatárolót mutat meg —. amelyet a közismert, hideglevegős szénaszáritó berendezésre építettek rá. Azóta nincs gond a takarmány do- hosodásával, bors szárazak, egészségesek a kukoricacsövek. A segédüzemágak is természetesen csatlakoznak a mezőgazdasági tevékenységhez. A kertészetet egészíti ki a parképítő csoport. Megfelelő gépi felszereléssel vállal parkosítást az épülő új városnegyedekben. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárnak, s a Szentendrén működő, a vontatók pótkocsijait gyártó üzemnek készít alkatrészeket a lakatosműhely. U gvancsak túlnyomórészt mezőgazdasági célokat szolgál a műszaki gumi üzemrész munkája. Itt a hulladékot is hasznosítják, például fürdőszobai gumiszőnyegekké. lábtörlőkké való feldolgozással. Kint, a in eiőn, kunyhó védelmében A nap itt is úgy jár, mint másutt. A ■ mezőcsáti halárnak azon a részén, amelyet régen Proletárok földjének, később Kiszel-tagnak, most meg az Augusztus 20. Termelőszövetkezet földjének neveznek, szinte állandóan egy irányból, észak-nyugatról fúj a szél. A jó eső pedig, ami hasznos és nem káros, mindig a Szondi-zug felöl érkezik. Ezt vette számításba V. . Szabó Ferenc nyugdíjas, aki felesben dolgozik a közös gazdaságnak ezen a kaszálóján, amikor megépítette a kunyhót, ami védi a naptól, a széltől, az esőtől. A kunyhó bejárata északnak tekint, belsejét napfény nem éri. A szél kopogtat az egyik oldalán, az eső pedig a másikon. De most jó idő van. Süt a nap, ami itt is úgy jár, mint másutt. A kunyhó most gazdátlan. Csak egy ágasbottal megtámasztott kerékpár jelzi, hogy építője a közelben lehet. A kunyhó másik oldalán tűzre való fa szárad a napon. A kunyhó hűvösében friss széna, közötte hársfalevél és hánsfavirág illatozik. Belül a tető alatt a lámpa helyén egy zöld hagyma lóg, zöld szárán felakasztva. A szénában vizesedény, a falat képező ágak között pohár, felül pedig kemény papírból egy kis polc. A kunyhó olyan, mintha élne. A nagy csendben hallatszik, amint az izzó hőségtől meg-megpattan, reccsen az ágasfákból álló szerkezet, a fal, amely sűrűn egymás mellé-fölé kényszerűéit káka-tömeg, a kunyhó homlokán, mint ember fején a siltes sapka a laposgyékényből, vagy ahogy erre mondják. a szablyákból álló napfogó. És mindennek a tetején, mint kalap mellett a dísz, a A családtagok, s az idényjellegű munkákat végzők számára jelent kiegészítő kereseti lehetőséget, folyamatos foglalkozást a díszgombok, csatok készítése szerződéses alapon, ruhagyáraik részére, s kozmetikai szerek tartótokjainak — például rúzskupakoiknak — a préselése, festése a Háztartásvegyipari és Kozmetikai Vállalat megrendelésére. A szellemi töke haszna Persze, a díszgombok készítése — s bármelyik segédüzemág munkája — nem szorítja háttérbe a meghatározó. s a jövedelem zömét szolgáltató mezőgazdasági tevékenységet. Még egy jellemző adalék a tanulmányút tapasztalatai közül: az 1800 holdas szentendrei tsz-ben öt olyan mezőgazdasági szakember dolgozik, aki egyetemet végzett, s 9 szerzett képesítést tech- niku m ban. összehasonl í t ásul ide kívánkozik az előző napon meglátogatott tiszaföld- vári tsz-szakember listája is: olt 10 az egyetemet, s 19 a technikumot végzett, irányító szakemberek száma, 127 a szakmunkás és 45 szakmunkástanulót képez jelenleg a szövetkezet! A hegyaljai látogatók gyors Számvetést készítenek: az egész Bodrogközben nincs annyi, hasonló végzettségű szövetkezeti szakember, mint a tanulmányozott szövetkezetek egyikében. — Pedig a szellemi tőke a leghasznosabb befektetés, amelyik a leggyorsabban megtérül — foglalják össze az út fő tanulságát hazafelé a buszon a borsodi mezőgazdászok. Berccz József virág, a száradó, barnuló ló- sóskakóré. Míg körüljárjuk a kunyhót, megérkezik a gazdája. Alacsony, ősz hajú. meviselt arcú ember. A kockás ingen irt-ott átüt a verejték. M1- előtl kezetnyújtana. kék kötőjébe, ahogy itt mondják, a surcba törli a kezét. V. Szabó Ferenc 58 esztendős, nyugdíjas. Sapkája is elárulja. hogy korábban vasutas volt. Jo szóval és friss vízzel kínál. Leülünk a kunyhó előtt, a földbe vert kaszaüllő Feri bácsi a kunyhója előtt tünk nemcsak a száj, a szem mozog, hanem a kéz is. — A kaszaverés — mondja — mesterség. Tudni kell, érteni kell. A kaszának élesnek kell lenni, hogy fogja a mezőt. Ha az ember rosszul ver, megveri a kasza. Any- nyira megveri, hogy estére még az étel sem kell, olyan fáradt lesz. Ezt nem lehet és nem szabad elmulasztani, de nem lehet elsietni sem. Pontos, egyforma ütések teszik élessé a kaszát, utána meg a fenőkő. Kérdem tőle, mi az a v- betű a neve előtt. Rám néz, feltolja a sapkát a feje búbjára. és elmosolyodik. — Nagy sora van annak — mondja. — A faluban sok Szabó Ferenc van. Ez a vé azt jelenti, hogy ez a Szabó Ferenc én vagyok. És annak is története van, hogy miért vé. Ügy tudjuk, hogy az őseink a török háborúskodás idején vajda címet kaptak. Ez tehát egyszer vé. Apám az első világháborúban vitézi címet kapott, ami a második vé. A harmadikat én szereztem — mutat a sapkájára —, mivel én meg vasutas voltam, összesen 24 évet szolgáltam. Most rokkantnyugdíjas vagyok. Nézi a kasza élét, közelebb emeli a szeméhez a szerszámot. Aztán egyenletes ütésekkel tovább kalapál. Közben mondja: — Hát bizony, az ember ilyen korban mar nem nagyon bír dolgozni. Lekaszálja ezt a kis takarmányt, mert van otthon egy tehénke. Pedig fiatal koromban, ilyenkor. Péter-Pálkor ugvan- csak sokat dolgoztunk. Gyerekfejjel három évig voltam A brigádmozgalom mind szélesebb körű elterjedése során már több érdekes és újszerű kezdeményezésről hallottunk és írtunk. A brigádok valóban sokoldalúan keresik a munkában a jó együttműködés, valamint azon túl a közös szórakozás lehetőségét, A Borsodi Vegyész című üzemi lap legutóbbi száma most eev szinte eddig egyedülálló elhatározásról ad hírt. AZ Északmagvarorszási Vegyiművekben dolgozó Wink- ler-brigád (Intermedier gyárrészleg) elhatározta, hogy a cseléd egy helyen, utána meg három nyáron az uraság aratómunkása. Csak azután kerültem pályamunkásnak a vasúthoz. Ilyenkor, mikor egy kicsit megpihenek a munkával és kalapálom a kaszát, ezekre a régi időkre gondolok. A nagy munkára, az aratásra. Hányszor hajolt meg a derekunk, akárcsak egy nap is, amikor hajnaltól késő estig dolgoztunk. Az aratás valamikor nagyon nehéz volt. Munkát most is ád, de sokkal kevesebbet, köny- nyebbet. Hiszen itt, a közösben is géppel vágják a gabonát. Súlyos, erős, nagy gépekkel, amiről valamikor álmodni sem mertünk. A vasútnál ilyen nagy masinákat: láttam ugyan, de szoknék külön utat, síneket kellett lefektetni, hogy haladni tudjanak... Leteszi a kalapácsot,' tenyerével végigsimít a kaszán, aztán komótos, megszokott mozdulatokkal a fenőkőnek is munkát ad. Állunk a. kunyhó előtt, amikor megkérdezem: — Innét, nincs messzi a falu, meg nem is sokat tartózkodik itt, akkor hát miért építette meg ezt a szárnyékor. Gondolkozik, aztán oda- ballag a kunyhóhoz, megigazítja egyik helyen a kiálló botot, mintha megsimogatná. Aztán ezt mondja csendesen : — Nagyon szeretek itt lenni. Csend van, nyugalom, jó levegő. Itt valóban érzem a szalonna ízét, a víz frisseségét. Meg hát valamikor, ott, amerre a facsoport van — mutat a háta mögé —, ott volt az én két holdacska kis földem... S ha az ember itt van, akkor ez olyan, hogy megveti a lábát. És ha az ember takaros, akkor kunyhót is épít. ami védi széltől, esőtől, naptól. Ha pedig nincs itt az ember, jó ez másnák, bárkinek, aki ide menekül az eső elől. vagy itt: pihen meg ... Mert ha az ember csinál valamit, akkor azt nemcsak magának csinálja. ^v.ét együtt tölti. Augusztus második felére a balaton- í’enyvesi üdülőben kibéreltek hat; fa házat, s itt tölt a brigád — családostól — egy hetet. A brigádtagok üdülését közös kasszából fedezik. csupán p családtagoknak kell térítést fizetniük Az elképzelés nagyon kedves. s mindenképpen arról tanúskodik, hogv ez a brigád valóban olyan lehet, mint egy nagy család. A közös üdülés kellemes élményt ígér. Szövés: Oravec János Kép: Mécs Ernő Összeforrott brigád nyári szabadságuk egy réJó napot!
