Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

1972. június 25., »múmap ÉSZAK* MAG V ARORSZAG 7 *• Vannak emberek, akik úgy hatnak a környezetük­re, mint' értő kézben a szer­szám. Formálják, alakítják. Vannak emberek, akikre feltekintenek mások, tettei­ket példaképnek tartják, és arra törekednek, hogy olya­nokká vájjanak. Kicsit l;alán Valykó Ist­ván, a 3. sz. Volán miskolci igazgatója is ilyen ember. Nem a szavaké, inkább a tetteké. Néhány hete Ki­váló véradó cím arany fo­kozatával tüntették ki. — Gépkocsivezető voltam én is. Csak aki rendszere­sen vezet, az tudhatja, mi­lyenre formálja az ember gondolatait a hosszú út, a távoliét. Ott csak a maga erejében, ügyességében bíz­hat és lassan-lassan kiala­kul benne, hogy nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. Engem is ez a segíteni akarás vezérelt, amikor első ízben vért adtam. Arra gon­doltam, mi lenne, ha egy­szer nekem is szükségem lenne rá. Tudtam és tudom, hogy sok beteg és sérült ember élete csak úgy ment­hető meg, ha idejében meg­kapja a szükséges vért. Ta­lán, ha nekem lenne szük­ségem rá, mások is meg­tennék, odatartanák karju­kat, hogy vért adjanak. Ahogy elnézzük erős alak­ját, karjának biztos mozdu­latait, meglátjuk benne a céltudatos, határozott em­bert. Az ablak rávelődő fé­nye megvilágítja az aszta­lon az ott levő tárgyakat, amelyeknek mind jelentő­ségük van és szükségeseit. Nincs közöttük egyetlen fe­lesleges. Mögötte a falon , dísztelen rámákban okleve­lek. 1964-töl élüzem, majd kiváló vállalati oklevél, közúti közlekedési és bal­eset-elhárítási versenyben országosan elsők, többször is. Majd a Minisztertanács és a SZOT vörös vándor­zászlajával együttjáró okle­vél, végül a szocialista mun­ka vállalata. — A felszabadulásig gép­lakatosként dolgoztam, ez­után lettem gépkocsivezető és szerelő, majd 1964-től igazgató. Tudjuk, ez nem ment ilyen egyszerűen, ahogy el­mondja. 1957-ben érettségi­zett, 1963-ban kapta meg a Budapesti Műszaki Egyete­men gépészmérnöki okleve­lét. A folyamatos tanulás következő állomása 1969- ben a közlekedési gazdasá­gi mérnöki cím megszerzé­se, majd a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, ünnepélyes külsőségek kö­zött a doktori címet.. . Személyes példája nyo­mán a vállalat a megye üzemei között is jelentős helyet tölt be a térítésrpen- tes véradó mozgalomban. Nem utasításra, parancsra küldi a dolgozókat, hogy adjanak vért rászoruló em­bertársaiknak. O maga jár elöl. Néhány hete a 3. sz. Vo­lánnál ünnepélyesen adták át a vállalat három dolgo­zójának a Kiváló véradó kitüntetést. Balogh Gyula gépkocsivezető a 15-szörös véradásért ezüst fokozatot, Szabó Józsefné 10-szeres véradó bronz fokozatot ka­pott. Valykó István nem ve­hette át azon a napon a 20-szóros véradónak járó kitüntetést, mert Budapes­ten doktori disszertációját védte. Néhány nap múlva a vállalatnál megrendezett véradónapon sem vehetett részt, igazgatói értekezleten volt. De'ez sem akadályoz­ta meg benne, hogy két nappal később, a Megyei Vérellátó Központban, pót­lólag, vért adjon. A szakszervezeti bizottság titkára szerint a vállalat kollektívájában olyan szel­lem alakult ki az utóbbi években, hogy az emberek természetesnek tartják' a másokon való segítést, a véradást. — Mi a társadalmi mun­kák közé soroljuk a vér­adást is — mondta Valykó István. — A párt-, a KISZ-, a szakszervezeti, a múnkás- őri és egyéb feladatokon kí­vül azt is értékeljük, ha va­laki véradó. Természetesen csak akkor, ha gazdasági ’ munkájában is egyértel­műen rászolgál az elisme­résre. Szinte törvény ná­lunk, hogy november 7-én, a társadalmi munkások ju­talmazásakor az önkéntes véradók áldozatkészségét is elismerjük. Ügy érzem, hogy az em­berek gondolkodásmódjára is kihat ez. A társadalmi aktivitásuk kifejezésére, a közösségnek tett szolgálat bizonyítására is alkalmat nyújt az önkéntes véradás. Egy kicsit így bírálom az embereket is. Ha tesznek valamit a közösségért, ők is számíthatnak azok segítsé­gére. A falon, az íróasztal mö­gött a tucatnyi elismerő ok­levél bizonyítja, hogy ez a közösség, ez a vállalat nap­nap után elismerésre méltó munkát végez. Nem egy ember érdeme a sok-sok1 kitüntetés, de személyes példájával, emberi gondol­kodásmódjával, tetteivel igen sokat tett azért, hogy a közösség, az egész kollek­tíva ilyenné váljon. Vannak emberek, akik úgy hatnak környezetükre, mint éles kés a holt anyagra, amelyből azonnal megpil­lantható értékeket munkál. Vannak emberek, akik er­jesztő kovászként hatnak a közösségre, alakítják, for­málják azt. Doktor Valykó István 20-szoros, aranyjel­vényes véradó, a 3. számú Volán igazgatója is ilyen ember. Hajdú Gábor A Bársonyos vize zavaros­sárgán csorog át a meder­be nőtt fűcsomók között. Az öreg, rozzant vízimalomnak már semmi kapcsolata nincs az állandó sodrással, eleven mozgással, némán áll a pa­takparton, közel a kis híd­hoz. Pedig valaha állandó volt a mozgás a falakon be­lül, zsákokból fogyott a szem, és zsákokban szapo­rodott a fehér, porfinom liszt. A legutóbb itt dolgo­zó öreg molnár, is meghalt néhány éve, pedig az ő ide­jében már vízi energia, vil­lamos áram mozgatta az őrlőberendezéseket. Csak addig üzemelt az öreg ma­lom, míg a II. világháború végén ide, Bőcsre nem ért a front. Azóta semmi hasz­nát nem veszik, pedig még „élete” utolsó időszakában is keményen dolgozott, és az egész falu innen kapott villamos energiát. Aztán vége lett- a hábo­rúnak, és az öreg malom olyan hasznavehetetlennek látszott, hogy nem is álla­mosították. Most a tsz ralr- tára. Mindenfélét tárolnak benne, gabonát is. Belül • szinte minden fából van, a ', padló, a gerenda, a beren­dezés java része. A faros­tok hosszú évtizedek alatt magukba szívták a gabona­illatot, az aprószemcséjű liszt megkötött a padlóban, mint a cement. Siralmas látvány az öreg vízimalom, kívül roggyant, belül pisz­kos, szükségraktár, de a sok íaalkotmány még mindig erősen őrzi a régi-régi ga­bonaillatot. Kalapos, idős ember, ke­rékpárral jön lassan. A rak- táros. Napjában egyszer- kétszer idekarikázik, hozza a biztonsági berendezésül szolgáló rozsdás kulcsot, és benéz. — Nagyon régen volt az már, amikor ,a malmot víz haj tóttá. Jól őrölt ez, sok nép hozta ide a búzát, mi­egymást. Hátul kendertörő is van. Már most mind rak­tár. A tsz annyira tartja rendben, hogy össze ne dől­jön. Minek is vele bíbelőd­ni? Itt ugyan már soha töb­bé nem őrölnek. Kerülgeti a teli zsákokat, mutogatja, hol öntötték a szemet a zakatoló szerke­zetbe, s hol záporozott ki a liszt. Akkor, amikor még őrölt. Mintha a Bársonyos is megérezte volna, hogy nincs már szükség lisztet őrlő energiájára, most csak éppen elkígyózik itt. Szinte hihetetlen, bog'’ egykor ma­lomkereket hajtott, forgatta a lapátokat, zúgott, sustor- gott, ereje volt. Már elhagy­ta az ereje, csak éppen arra futja, hogy a fűcsomókat kikerülgesse. Asszony köténnyel, vödör­rel, mellette egy barna sző­" T.......... rű kutya. Az asszony az egyik örökös. — Két nővérem van még, messze mind a kettő, az or­szág egyik és másik vége­ben. Mindig azt irkálják, adjam el a malmunkat, és a pénzen osztozunk. El is ad­nám. de kinek kell? Jártak itt tavaly pestiek, valami hobbyból összevásároltak egy csomó ócska berende­zést. Hát csak vigyék. Azt is mondták, van olyan, aki az,1 egész malmot megveszi, kedvtelésből. Hirdessem meg, de pesti újságban. Még nem hirdettem, de ez. a legjobb ^megoldás. Igaz ... az áfésztól szóltak már, hogy esetleg rendberakják. De most nincs pénzük, meg­venni is csak jövőre tud­nák. Akkor aztán valami­féle csárdát csinálnak be­lőle, a berendezést kidobál­ják, székek, asztalok kerül­nek bele. Parkba illő terület a ma­lom mögött, gyomos szélű patakmeder, és vízimalom­ból átalakított csárda — kell ennél több? Csak a be­rendezést kell kidobálni. S a hasznavehetetlen malom, amely műemléknek még fiatal, örökségnek kevés, munkára nem fogható, tán egyszer romantikus, köz­kedvelt szórakozóhellyé vá­lik. Orosz Júlia A Hcmád vize Miskolcon G-esztely, s a Hemád-part kö­zelében erre szokatlan epület váza bontakozik: ki. Az út men­ten Miskolc es a folyópart kö­zött hosszú, nyitott vagy beta­kart árok, s vaskos csővezeték húzódik. Piukovics József, a miskolci Vizmüvok főmérnöke elmondja, hogy i96í>-ben jelentős munkához kezdtek. A Hernád- parton már egy sor kút fúrásá­val elkészülteik, s a csúcs vízmű épületében még ebben az évben szeretnék megkezdeni a techno­lógiai szerelést. — A csúcsvizmü építésének el­ső szakasza 160 millió forintba kerül, a munkát 1974 júniusában kell befejezni, és akkor nyári szezonban a csúcsvizmü már a tapolcai rendszerre dolgozik „rá”. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vallalat dol­gozói mind az épület, mind a vízvezeték-hálózat építésével jó ütemben haladnak. A csúcsvizmü építését, a Her- nad vizének majdani felhaszná­lását Miskolc gyors fejlődése, a nagyarányú vízfogyasztás teszi szükségessé. Az első ütem nyo­mán naponta 15 ezer köbméter vízzel gyarapszik a város. A má­sodik ütemmel — amelynél a be­ruházás 60 millió forintba kerül — újabb 15 ezer köbméter vizet ad Miskolcnak a Hemád. A csúcsvizmü építése egyben ú;i gondot is jelent. A Hemád felső szakasza mar szennyezett. Nagy összefogással ezt meg kell szüntetni. Illusztráció Lcnkcy Zoltán munkája Titkos térkép az ég A csillagnéző Gyula bácsi és a szakköri tagok Szabados Gy. felv. Lassan záródik ránk a sö­tétség fedele. Az év leg­hosszabb nappala volt. Ti­zenhat órán át zúdította melegét a nap. Kezdődik a csillagászati nyál-. Kígyói­nak fejűnk fölött a kis cse- répnvi csillagok. A Bükk fe­löl fúvó száraz szél felhoz­za a Holdat. Titkos térkép az ég. Szikrázva jelenik meg az öt fényes bolygó, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Az égtájak kötele kiteszi ive. Távolból, mint visszahúzódott, part nélküli tenger; moccantalan, nyugodt a nyári éjszaka. Szabad szemmpl nem is lát­ni á millió mozgást, a Vi­lágmindenség örök forgását. A Sarkcsillag fénye megcsil­lan a hatalmas távcső végén. Sejtelmes árnyak lopóznak be az Uránia Csillagvizsgáló kupolája alá. A három mé­teres hosszú, Newion rend­szerű tükrös teleszkóp len­cséje mint a mágnes, vonz­za magához a szemet. Célzó- keresztjében karnyújtásnyi közelben látni a labdaként lebegő Holdat, ezüstös hegy- vonulataival, sötét kráterek­kel. A Világmindenség abla­kában lehetett olyan izgalma 350 éve Hans Lipperheynek, az első távcső feltalálójának, amikor először belenézett a Mindenségbe, mint nekem most. A Kozmosz egyetlen felfoghatatlan, nagy erő rez­gése, sugárzása, mely elárad mindenen. Kutatja a szem a napkitöréseket, az üstökösö­ket, a hullócsillagokat, az Androméda-ködön, a Rák­ködön túli láthatatlan csilla­gokat. Jeleket küld és jele­ket vár. A léttörvények ma már nem jelentenek titkot. Az be­a műholdak röppályáját vizs­gálja. — 1962-ben építettük meg az Uránia Csillagvizsgálót, a kohászat ás a vasasszakszer­vezet segítségévei. Azóta dolgozunk itt a szakköri ta­gakkal. Jelenleg is 36 fiatal amatőr csillagásszal foglal­kozom. Közülük sokan ma­radnak meg végleg az égbolt kutatásánál. Az egykori kez­dő gyerekek ma Moszkvá­ból, Budapestről írnak. Egyi­kük a szovjet fővárosban van aspirantúrán, többen egyetemre járnak. ' Kimegyünk a teraszra. Gyula bácsi a TZK-távcső- re szereit fényképezőgép ex­ponáló gombját szorítja Ke­zében. A lencséken át, nézi ez eget, Húsz óra 51 perc. Bentről hangszórón át hal­latszik a visszaszámolás: öt. négy, három, kettő, egy. Ab­ban a Pillanatt>an az égbolt jobb sarkán megjelenik az „Explorer—63” elnevezésű műhold. Szabad szemmel nem láthatjuk, csak Gyula bácsi gyors mozdulataiból, ahogy a távcső célszószerke­zetével beméri röppályáját es az exponálások kattogá­sából lehet tudni, hogy va­lóban ■ megjelent. Innen a Kozmosz űr­kutatási Központba küldjük a vizsgálatok eredményét _ f olytatja. Mutatja a Moszk- ^abo1 jött táviratok köte­gel. Az asztalán szamok szamok végtelen sorai, raj- zok geometriai figurák. r\uI? ,ba,csi gyors jegyzete- ket készít, érvel, magában ’ vitatkozik. Alig hallja kér­désemet: , — Elméleti, vagy megfi­gyelő csillagásznak tartja magaí? J , ~ A:; eliné]et es gyakor­: ó hatatlan egymás­tól. Egyiket sem nélkülözhe­LLmaSlk ~ mondÍa elgon- dolkozva. — Az ebiben jel- ’ e® a SO!;s összefüggésben van a Mindenséggel. A je­óczf8Ck e§vetemes összesí­tését vizsgálom. — Az órá­jára pillant. . Elnézést, mennem kell Jón a holdam! - siet föl- tele a lépcsőn. — a Kn? KJ2'73 B” mbhol'd ra­kétáját varom. Fiatal 1 old mondja elmenőben, i utolérem, m.ár kat­. *°§ tatja a fényképezőgép- n?iílbjat' Tágra nyílt szem- mel nezem én is az eget : mint távoli óceánokon néz- ä lek valamikor a messzire , 'Hlozo_ tengerészek. Elképze­li ,em’ h°gyan repül felettünk a szovjet műhold. Alattunk a varos fenyej sziporkáznak, mint millió lehullott csillag. V. R. táji '’ft® * A _ _ anber nem fél az ég jelei- ől. A csillagászat méltán 'ált az emberi szellem leg- lonstruktívabb világszemlé- eti kísérletévé. Hiszen a Vlmdenség erői állandó kap- isolatban állnak az életfor- nákban megnyilatkozó ro- ton erőkkel. A Nap, a Hole is a csillagok a közvetítők \ Földet láthatatlan szálai Eűzik a Világegyetemhez. Me már nem hétpecsétes titok e jövő, az ember a Világegye­tem polgárává leli. Keres íz ismereteket, amelyek hoz­zájárulnak saját sorsánál- irányításához. Ezer ■ gondolat cikázik á agyamon, amíg lekászálódoi a hajólépcső-forma létrán é bemegyek a’ műszerekkel te le, zsúfolt szobába. A félho málvban a gépek piros, zöi( varázsszemei villognak. í falon kristálykvarcóra mu tatja ezredm ásod nerc pon tossággal a Greenwich- idöt. Az égre nyíló teraszról be jön dr. Szabó Gyula, a csil lagvizsgáló vezetője. J5rede1 foglalkozása földrajz—törté nelem szakos tanár. A Ki lián Gimnázium régi diákjí még emlékeznek rá. Eleint csak a földrajzórákra szűk séges szemléltetőeszközök ol készítésénél, foglalkozol csillagászattal. Aztán me teorológiából doktorált. Ner hasonlít gyermekkorom tu dós-csillagász elképzelései hez. Nem földig érő feke! lepelbe burkolózva jár, fc hér köpeny van rajta. Haj ősz, mintha csillagpor lepi volna be. Szemében déri fény — mint valamelyik ti voli bóygó vibrálása — be szélgetésünk alatt végig o látszik. A sötétség beálltáü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents