Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

1972. június 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARÖRSZÁG 5 Már az ámsztáshoz készülnek Kiskörén már készülnek a Tisza II. vízlépcső elárasztásához a vízierőműben. Évente átla­gosan 100 millió kilowattóra energiát termelnek majd. Az ötnyílású duzzasztómű elzárá­sára acélszerkezetű billenő táblákat szerelnek. Erős iramban épül 12 méter széles hajó­zsilip, amely 1350 tonnás uszályok átzsilipelésérc is alkalmas. Miközben előkészítik .a Ti­sza régi medrének elzárását, épül a vízlépcsőt átszelő meder, s a 127 négyzetkilométer területű tároló gátrendszere. Az árasztás esak fokozatosan valósítható meg, a vízlépcsőt védő gát szakaszos átvágását a Tisza régi medrének lépcsőzetes elzárása követi. A folya­mat idején védőzsilipek mögött végzik a gépészeti szerelést Vége a tanévnek. A mis' Miért névtelenül? kolci egyetemen is befejeződ­tek á vizsgák, ■ sőt; szómba i on már a volt ötödévesek is át­vették diplomájukat. A nyári Miskolc azonban sok-sok hallgatóval találkozhat isme­rősként. nap, mint nap. Fő­leg persze, a munkában. Ott, ahol a városban valami új épül, valami új építéséhez készítenek alapot. Mert hí­ven a hagyományokhoz, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem •KlSZ-bizobtsága most is megnyitja építőtábo­rának'kapuját. Holnap, hét­főn, június 26-án. Augusztus 20-ig többnyire kéthetes váltásokkal, össze­sen kétszázan' 'dolgoznak majd Miskolcon, kezdetben az ÉÁÉV, majd később a BÄEV munkahelyein is, zöm­mel az új, diósgyőri város- központban. A könnyebb munkát természetesen a lá­nyok végzik majd, akik (kö­rülbelül százan) Szegedről jönnek Eszak-Magyarovszág fővárosának egyetemi építő­táborába. Am, távolabbról is várnak vendégeket. Harkov- ból, Magdeburgból és Szófiá­ból, akik a négyhetes mun­ka után két hétig üdülnek a Balaton mellett és Budapes­ten.1 A záró turnusban pedig azok a fiatalok népesítik be a tábort, az E/5-ös kollégium szobáit, akik akkor már a si­keres felvételi vizsga után, elsőéves egyetemi hallgató­nak vallhatják magukat, s akikre a KISZ, mint új aktí­vákra számít. * Az estéket természetesen — ugyancsak híven a hagyo­mányokhoz —, vidám klub­estek, akadályversenyek, ve­télkedők s más könnyed — időnként pedig komolyabb — programok teszik emlékeze­tessé. Befejeződött a tanév a me- zőcsáti gimnáziumban is. Üres tantermek, csendes fo­lyosók fogadják a belépőt. Szeptemberben az iskola tör­ténetének ló. tanévet kezdik'. Ez a mostani csend csak időleges — tájékoztat ben­nünket Juhász Sándor igaz­gató —, hiszen hétfőtől az iskolai tanulók 80 százaléka kezd munkához, hogy szebbé tegye az. iskolai környezetet. Tanárok és KISZ-vezetők együtt határozták el, hogy építőtábort szerveznek. Az igazgató és helyettese, to­vábbá Hegedűs Zoltán párt­titkár, Pénzes Jánosné KISZ összekötő tanár és Vanczák Katalin KISZ-titkár ültek össze és beszélték meg, ho­gyan valósítható meg a terv. Hamarosan napvilágot látott a KISZ felhívása, melynek, hatására '163 tanuló jelent­kezett. Ök kezdenek hozzá 26-án a tereprendezeshez, parkosításhoz, kézilabdapa- lya építéséhez és egy régi épület. KISZ-klubbá való át­alakításához. Június 26-tól július 21-ig négy turnusban dolgoznak itt a fiatalok. Török Ferenc igazgatóhelyettes mondja, hogy a jövendő negyediké-’ sekkel, a gimnázium idősebb tanulóival együtt lesznek a következő tanév első osztá­lyosai is. Ismerkednek majd jövendő iskolájukkal, taná­raikkal, s azzal a közösség­gel. amely már most igényt tart munkájukra. Hadd ta­nulják együtt elsősök és idő­sebbek valamennyien: „itt npm boldogul .más, csak aki alkot, aki munkás”. Új eljárás Borsodnádasdon S okan keresik fel napon­ta írásaikkal, észrevé­teleikkel szerkesztősé­günket. Olvasóink tollat ra­gadnak, és bátran megírják tapasztalataikat., megjegyzé­seiket a mindennapi élet kü­lönböző eseményeiről, jelen­ségeiről, fonákságairól. La­punk ma már nem is tudná nélkülözni ezt: az élt?, eleven kapcsolatot olvasóival. Az újságírás és maga az újság úgy válik egésszé, teljessé, ha a hivatásos újságírókon kívül az olvasók is elmond­ják, megírják véleményüket, kifejtik nézeteiket társadal­munk különböző problémái­ról. Az újság nemcsak a hi­vatásos újságírók, írók, ha­nem az olvasók fóruma is. Az élet valóságát csak az a lap tükrözheti jól, amelyik helyet ad olvasótábora vé­leményének. Különösen nagy öröm szá­munkra, amikor kérges ke­zű emberek; munkások, pa­rasztok fognak tollat és szá­molnak be üzemük, falujuk munkájáról, sikereiről, gond­jaikról egyaránt. Szívesen vesszük azt is, ha az élet problémáiról, a még .meg­levő bajokról írnak, hisz tudjuk, az eredményeken kí­vül gondokkal, hibákkal is bőven találkozunk. A bürok­ratikus ügyintézés, a lelkiis­meretlen, hányaveti munka, a nemtörődömség még jócs­kán megtalálható közéle­tünkben. Akadnak még ma­gukról megfeledkezett ve­zetők is. És jó dolog, ha mindezt az olvasók széles ré­tege szóvá teszi, s minden eszközzel harcol ellene. Ilyen jelzések is rendszere­sen érkeznek szerkesztősé­günkbe. Ezeknek a levelek­nek többségéből a szocialis­ta társadalmunk iránti sze­retet, rendszerünkhöz való ragaszkodás, ügyünk tiszta­ságának féltése csendül ki. Az újságírók nem jutnak el mindenhová. Az újságnak viszont az élet minden te­rületéről számot kell adnia.- Ezt azonban csak úgy teheti meg, ha széles levelezőgár­dája van, ha’ az olvasók fá­radságot nem ismerve jelzik észrevételeiket, meglátásai­kat. Dicsekvés .nélkül el­mondhatjuk, hogy lapunk­nak, az Észak-Magyarország- nak soha nem volt. ilyen ki­terjedt levelezőgárdája, mint amilyen most van. Havonta több száz levelet kaptink „külső munkatársainktól”, akik tájékoztatnak bennün­ket. a közügyekről, az élet különböző jelenségeiről. Vannak, akik rendszeresen írnak, vannak, akik csak ese­tenként ragadnak tollat. Va­lamennyien szép, nemes szolgálatot tesznek lapunk­nak és a lap olvasótáborá­nak. A példányszám növeke­désével — jelenleg 60 ezer példányban jelenik meg az az Eszak-Magyarország —, szinte párhuzamosan szapo­rodik a 1 beérkező lévelek száma is. Örvendetesen gya­rapszik a falusi levelezők tábora. ’Számos termelőszö­vetkezetből havonta kapunk rendszeres tájékoztatást. A levélek többsége a »reá­lis valóságot tükrözi. Levélíróink zöme hű­en, elfogultság nélkül az igazságról tájékoztatja a szerkesztőséget. Persze, akad­nak rosszindulatú, rágalma­zó, intrikus levélírók is. Az utóbbi időben szerkesztősé­gi postánkban, mintha sza­porodnának a névtelen le­velek. Erről szeretnék most néhány gondolatban szólni. A névtelen levelek nem mindig azonosak, a rágalma­zó, mocskolódó, megalapo­zatlan bejelentésekkel. A névtelen levélírók túlnyomó többsége jó szándékkal, segí­teni kkarásskl veszi kezébe a tollat. Ezt bizonyítja írá­saik, leveleik tartalma, azok emberi, aggódó hangneme, segíteni akarása. Az égjük tokaji „névtelen” levélírónk például' a község életéről ír. Beszámol fejlődéséről, és ter­mészetesen gondjairól is. Felhívja a "figyelmünket az új építkezésekre, a középüle­tek korszerűsítésére, ezenkí­vül egy-két fogyatékosságot, reá idei len ességet: is szóvá tesz. Levelében igazat ír, de miért névtelenül? Ernődről egy olvasónk szintén névtelen levélben számol- be a szövetkezet gondjairól, bajairól. Megír­ja, hogy a vezetők sokat tesznek a közös gazdaság fel­virágoztatásáért., de mint ír­ja. sokkal többet kellene tö­rődniük a szövetkezet tag­jaival. Nevét azonban nem hajlandó megírni. „Hogy le­velem névtelen — írja — ennek sajnos az az' oka, hogy nálunk egyesek még hamar megharagszanak. Legjobb azt a régi közmondást betartani:, amely szerint, ha nem szól a szám, nem fájdul meg a fe­jem.” Persze erre az állítá­sára nem tud példát hozni, csaló úgy általában jegyzi meg. De sorolhatnék több, "hasonló példát is, hisz szer­kesztőségi postánk levelei bőséges anyagot szolgáltat- K nak erre. A névtelen levelek, saj­nos, többségükben nem érik el írójuk célját: Névtelen levelekkel nem tu­dunk behatóan foglalkozni. Nem is lehet. Ennek több óka van. Szerkesztőségünk sem írásbeli, sem szóbeli be­jelentést és észrevételt nem %rehet azonnal készpénznek; Nem ítélkezik, amíg nem győződik meg a bejelentés teljes igazsáigáról. Véleményt sem alkothatunk egyoldalú­an, csak a levélíró vélemé­nye alapján. Elengedhetetle­nül hozzátartozik az igaz- ságkereséshez, hogy ne csak az egyik felet hallgassuk meg, hanem a másik félnek is adjunk rá lehetőseget, hogy nézeteit kifejthesse. De ezen túlmenően is szükséges, hogy a levélírót ismerjük, hiszen ahhoz, hogy panasza, bírálata, vágj' észrevétele a lapban megjelenhessen, ki­egészítő adatokra, informá­ciókra is szükség lehet. Már­pedig ha nem fedik fel - ki­létüket, ezt nem tudjuk meg­szerezni, éppen ezért leve­lük, bejelentésük fölhaszná­lás nélkül, orvosolatlan ma­rad. A minap Mezőcsátról ho­zott levelet a posta. Egy >dos néni kert benne segítsége^ Azt írja, igazságtalanul bán­tak el vele nyugdíja megál­lapításánál. Érveket is felso­rakoztatott, csak éppen a nevét nem közölte. így ter­mészetesen a legnagyobb jó­indulattal sem tehetünk sem­mit az ügyében. Egy szeren­csi levélírónk azt panaszol­ja, hogj' felesége hat hónap után sem kapta meg a szü­lési segélyét,, es kéri a szer­kesztőség közbenjárását. De vajon, hogyan segítsünk, ha levele névtelen, illetve csak a kezdőbetűket írta le. Töb­ben vitába szállnak színház- ős filmkritikáinkkal. Nem értenék velük egyet. De .mi­ért névtelenül írják ezeket a megjegyzéseket es észrevé­teleket? A mi társadalmunkban mindenkinek joga van véle- ménj’e nyilvánítására. Ez alaptörvénye szocialista tár­sadalmi rendszerünknek: Bárki, bármilyen fórumon, elmondhatja véleményét, ki­fejezheti nézetét társadal­munk jelenségeiről. És a saj­tó azért is van, hogj' helvt adjon az olvasók véleménj'é- nek. Ezzel olvasóink százai és ezrei élnek is. Bátran bí­rálnak, észrevételeket tesz­nek, szén vedéi vesen fellép­nek a lazaságok, a fejlődést gátló körülmények ellen. Fis egyetlen olvasónk sem pa­naszkodott. hogy fölvetése, vagy bíráló levele miatt el­marasztalták volna. Éppen ezért: érthetetlen, hogj' még­is növekszik a hozzánk ér­kező névtelen levelek száma. K érjük olvasóinkat, hogy a jövőben is bátran keressék fel szerkesz­tőségünket leveleikkel. Szí­vesen fogadjuk ötleteiket: javaslataikat, örömmel helyt adunk észrevételeiknek, vé- leménjüiknek. De a névtelen levelekkel és levelezőkkel a jövőben sem tudunk érdem­ben foglalkozni. Az igazsá­got nj'íltan. őszintén mond­juk ki, így válik igazán hasznára társadalmunknak: valamennjdünknek. TVírfh Lajos | Tűzoltási gyakori a tok Lenimrárosban Szociális gondoskodás a miinokiEgyetértésben A putnoki Egyetértés Ter­melőszövetkezetben évről évre jobb a szociális ellátás: A tsz rendszeresen segíti az idős, nyugdíjas és járadékos tagokat. 1971-ben csupán be­tegségi segély címén 139 ezer forintot fizettek ki 65 idős ember- részére. Az idős tsz- tagoknak és az özvegyeknek a tsz díjmentesen műveli meg a háztáji földet. Eseten­ként természeti és niás jutta­tásokban is részesülnek az -öregek. Törődnek azonban a fiata­lokkal is. A termelőszövetke­zet alapszabályában is rögzí­tették, hogy a tényleges ka­tonai szolgálatra bevonuló fiataloknak bevonulási se­gélyt adnak. Ugyancsak alap­szabály rögzíti, hogy segély jár a házasságkötés esetén és az elhalálozottak legközeleb­bi Hozzátartozójának' is. A tsz azzal is javította a szociális ellátást és gondos­kodást, hogy üzemi konyhát létesített. A központi telepen üzemi fürdő is van, amelyet a tsz minden tagja és dolgo­zója használhat. (Tudósítónktól.) A Borsodnádasdi Lemez­gyárban megkezdték a kor­szerű, a felületbevonásra al­kalmas műanyag szóróberen­dezés kísérleti üzemeltetését. Az új elektrosztatikus mű- anyagbevonó eljárással igen sok terméknek lehet tet­szetős, kopásálló,, oxidáció­gátló felületet biztosítani. A berendezés automatikus üzemeltetésű. Az eddigi fes-j tési, lakkozás! eljárással szemben előnj'e, hogy az j üzemeltetésnél nincs robba­násveszély, a berendezéshez ! kevés munkaerő kell, a be­vonásra használatos poliesz- ! tér műgyantapor szabályoz-j ható rétegvastagságban, és; Igen kis veszteséggel alkal­mazható. i \ Nem mindennapi tűzoltási gyakorlatok színhelye volt a napokban a Tiszai Vegvi- kombinát szomszédságában erre a célra kijelölt, több ezer négyzetméter nagyságú terület. Meghatározott időkö­zökben hatalmas lángoszlo- pok és füstfelhők törtek a magasba, jelezvén, hogj' egé­szen különleges feladatot hajtanak végre a kivezényelt tűzoltóegységek. Mint meg­tudtuk, a Nehézipari Minisz­térium és a Tűzoltóság Or­szágos Parancsnokságának szervezésében nagyszabású* kísérleti jellegű gyakorlat- sorozat kezdődött Leninvá- rosban. Munkatársunk is részt vett az egyik látványos bemutatón, ahol Strádi Géza alezredes, a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságának képviselője adott, tájékozta­tást: a gyakorlatok céljáról, jelentősegéről. — Mint ismeretes, az elkö­vetkező években megépül Le­nin városban egy nagy köolaj- finomító — mondotta Strádi Géza alezredes. — A fino­mító tartályparkjában — a mű teljes elkészülte után — mintegy 1,5 millió köbméter olaj tárolása válik lehetővé. A tartályok között lesz olj'an egység is, amelynek befoga­dóképessége eléri a >60 ezer köbmétert. A tartálj'ok védő­gödrei 10 ezer négyzetméter­nél nagyobb tüzfelületet je­lentenek. Ilyen nagyságú, egybefüggő tűzfelület, oltási lehetőségeiről hazai tapasz­talatok még nem állnak ren­delkezésünkre. Tehát ki kell választanunk a megfelelő oltóanyagot és az oltási mód­szereket, ezeket be .kell gya­korolni. — Ezért a NIM. illetve az OKGT segítségével olyan túzkísérleti telepei létesítet­tünk. ahol 500, 1000. illetve 10 ezer négyzetméteres tűz­tél illet kialakítására és az oltási műveletek begyakorlá­sára nyílik lehetőség. A kí­sérletsorozat alkalmával új tűzoltástechnikai módszere­ket fejlesztettünk iá, hogj' a lehető legnagj'obb személyi biztonság közepette menjen végbe az esetleges ilyen ha­talmas tüzek megfékezése. —. A mostani kísérletsoro­zat célja egybeesik azzal a törekvésünkkel is, hogy ösz- szehasonlitást végzünk a ha­zai és az ismert külföldi ol­tóanyagokat és tűzoltófelsze­reléseket illetően, majd az így szerzett tapasztalatok bir­tokában. az érdekelt szervek­kel közösen, a lehető legma­gasabb szintre igyekszünk emelni a magyar tűzoltás- technikát. é—s> t ■ Építőtábor Miskolcon és Mezőkövesden I - *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents