Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 iT972. juntos 25.,' vesamqpn AzJ utóbbi évtizedekben, de különösen a III. ötéves terv során végbement társadalmi fejlődés Borsod megyében is több változást eredményezett a települési viszonyok alakulásába®*., a lakosság átrélegződésébcu, az életszínvonal és az életmóei alakulásában, s ehhez hozzá kell vennünk a megnövekedett szabad időt, a inüszahi-technikai forradalom előrehaladását, a gazdaságirányítás új rendszerét, és a fejlődés még sok egyéb jelentkezését. Mindezek a változások hatással voltak az egyes települések közművelődési életére is. A Borsod megyei ^ vetési Tájékoztató legújabb számában, nagyszabású tanulmány olvasható Borsod megye kisközségeinek köz- művelődési helyzetéről. E tanulmány is megállapítja, hogy a települési viszonyok változásában a tsz-ek egyesítése, a tsz-központok kialakítása, a tanácsok körzetesítése, a nagyközségek kialakítása és egyes, kisebb ipartelepiek létrehozása jelentős szerepet játszott. Kis- köszégekben csökken a lakosság létszáma, a termelőszövetkezeti struktúra megváltozásával felszabadul bizonyos munkaerő, elvándorol az ipáid területekre, mind több a fiatal munkaerők körében is a szakmát tanuló, majd a faluból más .munkahelyekre bejárók száma. Sok termelőszövetkezetiben emelkedett a környezet- és lakáskultúra. E kisközségek felemelkedésének útját megnehezíti a szociális és kommunális ellátás alacsony szintje, amely az országos átlag alatt van; Egyedül a villanyhálózattal rendelkeznek, de az utak nagy része szinte járhatatlan, a fejlesztési alap a művelődési lehetőségek jobb megteremtésére, objektumok létrehozására kevés, s ha már létre is hoztak valamit, a fenntartás költségeit nem bírják viselni. Ezen a helyzeten nem sokat segített a közös fenntartásról szóló rendelet sem, mivel a tsz- ek alig-alig éltek a lehetőségeivel. A kulturális alapot a gazdasági egységek nem, mindig rendeltetésszerűen használják fel, és ez is egyik oka, hogy a kisközségek művelődési objektumai megye- szerte eléggé elhanyagoltak. A művelődési otthon jellegű intézmények besorolásával egyidejűleg a minisztérium meghatározta a követelményrendszert is, megszabva, hogy az egyes intézményeknek milyen korszerű feladatokat kell ellátnia. Sajnos, ez a követelményrendszer nem volt összhangban az anyagi bázis megte- .remtésével. ( A kisközségekéi tóv_a lati terv szerint teljesén kör- zetesítik. A körzetesítés eddigi tapasztalataiból kitűnik, hogy a gazdasági körzetesítés nem mindenütt esik egybe a közigazgatásival. A társadalmi, gazdasági', közművelődési tervezés szétfolyik, és az összehangolásra nincs lehetőség. Feltétlenül szükséges lenne pedig a közigazgatási, gazdasági és kulturális egybehangoltságot elérni, mert a jelenlegi állapot kulturális területen egészen abszurd helyzeteiket teremt; Például ahol az iskolakörzetesítés folytán megszűnt a felső tagozat, még a nemzeti ünnepekhez sem tudnak műsort produkálni, mert nincs kivel A körzeti székkeleken tartott ünnepségekre pedig a tagközségek lakosai nem mennek, legalábbis nem megfelelő létszámban. A kisközségek felszabaduló tantermeit népművelési célokra kellene felhasználni, annál is inkább, mert e települések nagy hányada nem rendelkezik művelődési otthonnal, s még a könyvtár is sok helyen az iskola folyosóján, vagy a tanács irodájának előszobájában, egy-két szekrényben szűkösködik. Általános és szomorú tapasztalat, hogy' a körzeti székhelyre, ha van is ott megfelelő objektum, a tagközségék lakosai nem járnak át kulturálódni; A tagközségék egységes népművelési terve általában beépül a körzeti székhely népművelési tervébe. A társszervek igényei megfogalmazódnak, a gyakorlati végrehajtás azonban egyedül a népművelőkre hárul. Elvétve található csak olyan jelenség, amikor az egyes szer. vek a rájuk háruló kulturális feladatot maguk oldják meg, s nem adják ki „albérletbe” a népmű velőknek Gondot jelent, hogy a költr ségvetések tervezésénél gyakran elsikkad a művelődési intézmények fenntartásának kötelezettsége, s ez nem ritkán eszmei engedménnyel járó rendezvények szervezésére készteti az intézmények vezetőit. Korszerű népművelési formákat — pénzigényük miatt — sok helyen nem is szerveznek. Feltétlenül szükségesnek mutatkozik a kisközségekben egy olyan alap biztosítása a közművelődési intézmények részére, amely megfelelő bázist teremt a már megszabott követelmények eredményes megvaló- , sulásához. A művelődési társadalom- és tudatformáló tevékenységé nem hoz megfelelő eredményt. Az intézmények sokat tettek, az | ilyen alkalmakra mégis ke- j vesen jönnek. Ennek oka , részben a televízió, más- ! i I Az utolsó .függöny Áfa, június 25-cn, vasárnap este utolszor megy le az 1972/73-as színházi évadban a Miskolci Nemzeti Színház függönye. Két hónapig csend lesz a nézőtéren. Csak a. nézőtéren, mert la’ színpadon már dolgoznak a következő évad előkészítésén, az első produkció díszleteit már tervezik, egyes rendezők már a darabok színpadra állításán töprengenek. A néző ebből keveset. lát. A színház belső munkájának időszaka kezdődik. Csak egy hétig tart, s ezalatt esténként Rudabányá- ra. Sátoraljaújhelybe. Ózdra, Vcrpelétre. Nyíregyházára és egy hét múlva, az évad végső előadásaként, Abaújdevc- cserre látogat el a színház együttese. E két utóbbi helyen, Nyíregyházán és Aba- újdevecserben szabadtéri előadást tart. (De jó lenne, ha erre Miskolcon is len ke módja — és helye!) Július 3-án néhány hétre elbúcsúznak egymástól a színház tagjai. Tölünk, miskolci nézőktől már ma este. Egy sok kellemes élményt adó, de küzdelmekben is igen gazdag, fiaskótól sem mentes, változatos évad után búcsúzunk. (bm) részt a családoknál tapasztalható egy bizonyos befelé- fordulás. A két évtized előtti demonstrációs megmozdulások már a múltba tűnnek, de szükséges lenne megvizsgálni a nemzeti ünnepeli, a tudatformáló rendezvények műsorait, előadásait, szervezetét, vajon miként lehetne vonzóbbá tenni őket. Hasonló módon hatékonyabbnak kellene lenni a tudatformáló munkának az ismeretterjesztésben. Igen jónak mutatkoznak, s rendkívül hatékonyak eddig a különböző tájegységi művelődési rendezvénysorozatok. Nemegyszer országos kezdeményezések bölcsői voltak. Keveset tett a népművelés a kisközségekben a közízlés fejlesztésében, és a keveset is ellensúlyozza a kereskedelem nagyon sokszor ízléstelen árukínálata. Színház kevés helyre jut el, nem sok még az olyan községeink száma, ahonnan rendszeresen _ szerveznék közös színházlátogatást, vagy ahol kis centrumként megszervezik a környékbeli községek lakóinak látogatását. Gyakran .kifogásolhatók a különböző ŐRI- és egyéb műsoros rendezvények. A klubkönyvtárak munkája felülvizsgálásra, t.ovábbi finomításra szorul. A falusi moziüzémi hálózat nem alkalmas a filmkultúra terjesztésére, elsősorban a kisközségek technikai adottságai miatt. Nagyon sok még a teendő a j társadalmi szervezésű családi ünnepségek népszerűsítésénél, biztosítandó a fiataloknak a kulturált szórakozási lehetőség, és feltétlenül megvizsgálandó, miként lehetne még inkább társadal- masítani a népművelési munkát. * Kevés még a jó példa, amely azt bizonyítja, hogy nemcsak a pedagógus, hanem az orvos, a mezőgazdász is részt vesz ebben a tevékenységben. A tanulmány ^Judoit részlete — miként a tanulmány egésze is — igen sok, negatívumot feltár a borsodi kisközségek közművelődési helyzetéből. Társadalmi fejlődésünknek ez a vonulata erősen lemaradt. A feltárás viszont, egyben már a föladatokat is érzékelteti. Benedek Miklós Lezárt sarok a gyerekeknek Egy lezárt sarok az első emeleten, jobbra, megbontja az egybefüggő teret. A könyvek mögötti terület a gyerekek birodalma. Ugyanaz, mégis más világ. Csend van itt is, mint általában mindenütt a könyvtárakban, de azért, van itt beszélgetés és játék is, a soksok könyv között sok-sok játék, felfújható gumiállatok, építőkockák, társasjátékok. Egyszerű és célszerű S ami a legfőbb: sok-sok gyerek. Kicsik és nagyok, olyanok, akik még csak nézni tudják a képeskönyvet, olvasni nem. olyanok, aicik már nem ülnek le a játék- asztalkához, csak a polcok mögötti széliekre, hogy böngésszenek. — Ezzel a fallal még a gyereksarkot is kettéválasztottuk — mondta Bárdos Jó- zsefné, a gyermekrészleg vezetője. — A belső részen a legkisebbek vannak, a külsőben pedig a nagyobbak. De azért i ez nem merev elválasztás, hiszen átjárnak egymáshoz. Hallatlanul egyszerű, és célszerű itt minden. A könyvek elhelyezése, az egész elrendezés. Vannak szabad terek és lezárt sarkok, a társaságra vágyó társaságot találhat s csendes zugot, aki ott, a könyvtárban akar olvasni. A legkisebbeknél leporellók, meséskönyveik, a nagyobbak részlegében előbb az átmeneti irodalom, az állat- és vidám úttörő-történetek, a mondákat és regéket tartalmazó könyvek. Aztán a regények következnek, a legvégén pedig a már felnőtteknek is szóló Irodalom kapott helyet. — A könyvek elhelyezésének sorrendje tulajdonképpen az életkorokkal függ össze. — De biztosan vannak gyerekek, akik nem a saját korosztályuknak megfelelő könyvet akarnak kivenni. — (Persze, hogy vannak. Az érdekes az, hogy ha szólunk nekik, megmagyarázzuk, miért nem ajánljuk számukra az* a könyvet, amelyet kiválasztottak, általában hallgatnak is ránk. — Hogyan sikerül eligazodniuk a könyvek között a gyerekeknek? — Itt, az új könyvtárban . készítettünk képes katalógust. A regi helyen ilyen nem volt; Csak néha egy-egy dobókocka... Megnéztünk néhány ilyen kis, képes katalógust. Képér,, mert Valamilyen, a könyvvel összefüggő rajz díszíti. Legfelül a könyv' írója és címe, azután egy rövid ismertetés, es egy nagyon rövid szemelvény. Így a gyerekek már előre tudják, miről is szól a könyv. A katalógusnak nagy a sikere. Olyannyira, hogy néhány lapocska mar el is veszett .. . — Általában persze nem ez a jellemző, hogy elvesznek a dolgok, sőt, az a tapasztalatunk, hogy ebben a szép, új környezetben „megrende- sedtek” a gyerekek. A régi épületben is voltak játékaink. s ott szinte állandóan kellékhiannyal küszködtünk. Most csalt néha-néha tűnik el egy-egy dobókocka. És nagyon szépen helyre is teszik a játékokat, a könyveket. Ä beszélgetés közben jöt- tek-mentek a gyerekek. Néhányon „S” alakú két asztal körül ültek, mások szintén az asztaloknál, de az olvasó sarkokban. — Már 1300 beiratkozott olvasónk van. Először azok a gyerekek jöttek, akik itt laknak a környéken. Azután megérkeztéit a „régi” gyerekek is. A tizes, a tizenegyes, a tizenkettes és a har- minchetes általános iskolák partnerként is jelentkeztek, főleg a napközis csoportok Sőt, ellátogatott; a két, szomszédban levő óvoda is. Megnézték a legkisebbek részlegét. Amióta én könyvtáros vagyok, 19 éve, ilyennel még nem is találkoztam. De most megállapodtunk velük, hogy átveszik a Meseposztócska című műsorunkat. Í j forma — A kapcsolat azért, gondolom, elsősorban az iskolákra épül. — Természetesen. Tartjuk a már hagyományos foglalkozásainkat, a mesedélutáno- kat, az irodalmi játékokat. Tartunk könyvismertetéseket és könyszemléket. De ha sikerül, szeptemberben új formával is kísérletezünk. Ügynevezett. műsorórákat tartanánk. — Mit jelent ez? — Az irodalom tanításából. szeretnénk részt vállalni. Az úgynevezett összefoglaló órákat tartanák itt. A gyerekek már előre gyűjtenénék anyagot a megadott témához és arról a könyvtárban tartandó órán számolnának be. Valószínű, hogy a 11. számú Általános Iskolával kezdjük ezt a programot. — Az idén nyáron nem tartanak gyermekfoglalkoza- sokat ? — A költözés miatt magunk nem. De megállapodtunk a Gárdonyi Géza Művelődési Házzal és a Rónai Sándor Művelődési Központtal: az „ö gyerekeik” többször ellátogatnak hozzánk. S mi vetélkedőket, különböző műsoros foglalkozásokat tartunk számukra. Az idő késő délutánba hajlott. A gyerekek azonban még maradtak, sőt újak is jöttek. Az egyik „csüpaszeplő” kisfiú azt mondta: — Tetszik tudni, olyan sok izgalmas könyv van itt, hogy akár minden napra-is jut belőle. Csutorái Annamária Patak hívó szava. ■ (Gondolatok egy 30 éves találkozó alkalmából) Levelet- hozott a posta ... Vártam már. Plédig még azt is tudtam, mi lesz benne! Hiszen'Móré Jóskával, meg Merényi Jóskával, két kedves hajdani osztálytársammal együtt beszéltük meg az időpontot. július másodikat, a harmincéves diáktalálkozónk napját. A várt levél mégis izgalmat okozott! Egy pillanatra úgy tűnt, mintha egy régi kedves film felújításának lennék tanúja... És ez a levél a „belépőjegy'’ hozzá! A címe pedig „Patak hívó szava” lenne ... Aztán az emlékképek peregni kezdtek... “Régi arcok, ódon épületek, árnyas Bod- rog-part, hallgatag polcos könyvtárák, zajos kirándulások, legációk ... szóval az eltűnt pataki képzős korom öt, változatos esztendeje ... Öl év valójában nem nagy idő!... Az azóta eltelt, három évtizednek csupán hatodrésze... Mégis!... Gyöngyházfényű csillogása átvilágít harminc hináros-folyondáros, sugaras-ködös, reményteljes- küzdelmes év napjain is! Ez az öt év nehéz volt. hiszen a bizonytalanság szele ott fúj- dog ált a Hodinka-fa lombjai között... Ám az utána jövök még nehezebbek lettek ... Mert lassúk csak: mik is jöttek utána? Esztelen, kegyetlen háborúban vérzett az ország, amikor a búcsúének utolsó akkordjai elhallgattak ifjú ajkainkon ... Nem tudtuk, de sejtettük, hogy keserves idők jönnek... Non tudtuk még. hogy hideg-havas lövészárkok és tüzes bombák várnak ránk is. Lerongyolódva, lesoványodva tértünk haza az idegen, messzi tájp-k hadiútjairól, hogy egy rommá lett országban végre hozzáfoghassunk ahhoz a munkához, amire — a kor (színvonalából, magasan kiemelkedve — felkészített a pataki tanítóképző: a magyar nép gyermekeinek oktatásához; a betűvetés, az olvasás, ' a számolás csodálatos hármas pillérének lerakásához. És mi hozzákezdtünk __ N éha — igaz — még botladoztunk is. Néha még ez is előfordult: a fogunkat csikorgattuk... Ám hittünk a. kultúrában, a műveltségben, a magyar nép felemelésében ... E sza vak és gondolatok. akkortájt ifjonti lelkesedésünk hamvas frisseségét. de nyerseségét is magukon viselték. Rajuk gondolva, s akkori csengésük régi bűvöletét hallva, ma is izgalomba jövünk. Szerencsénkre példák voltak előttünk! Nem más. mint a pataki tanítóképző tanári kara! Tőlük tanultuk meg a haza szeretetét, a dolgozó nép. és kultúrája tiszteletét. (Akkor, amikor ezek még nem voltak „hivatalos” programok.) Ok neveltek a csendes, de tartalmas alkotómunkára is, mivel ezt mívelték ők is. noha a kor hangosságoktól visszhangzott! Nekünk nem kellett a „nép közé” mennünk, mivel hozzájuk tartoztunk, mini gyermek szüleihez... Az elmúlt harminc esztendőt is körükben töltöttük ... Hisszük ezért, hogy munkánk. a pedagógia „szántás- vetése” oly magvakat hintett széjjel, amelyek tartalmas kalászokká szökkentek. Mit tagadjuk: életünk delelő jén állunk, avagy öt évtizedeinkkel immár jól túl is vagyunk rajta ... A sors még egy évtizednyi időt szab ki számunkra, hogy nagyszerű hivatásunknak élhessünk Bízunk benne, hogy lesz erőnk erre az időre is ... A letűnt pataki diákévek, a nagy elődök lelkesítő példája, forrongó jelenünk sok szép célja, mind arra köteleznek, hogy úgy álljunk hivatásunk vártáján, mint az egykori pataki kuruc vitézek, avagy az ősi iskola tanáraival együtt bujdosó diákok, akik a magyar haza szabadságáért, a magyar kultúra megmaradásáért még az életüket is kockára tették. Kedves fiúk! Engedjétek meg. hogy c néhány sorban szívem tüzérei világítsak nektek... Melegedjünk fényénél. örüljünk egymásnak, beszélgessük ki magunkat! Kedves, öreg tanáraink előtt pedig — akik még köztünk vannak — halk köszönettel hajtsuk meg fejünket... De gondoljunk szeretettel azokra is, akiknek'' beszédes ajkát örökre lezárta az elmúlás ... Drága emlékük úgy éljen bennünk, hogy majdan mi is igy élhessünk tovább tanítványaink emlékezetében. Hosszú, harminc esztendő lépcsőfokait megjárva ünnepeljük a boldog viszontlátást; hogy. ha rövid időre is. de megpihenjünk a régi falak között, amelyekhez any- nyi emlék, álom. terv, bánat, öröm, izgalom és még soksok minden fűződik. Hogy újra elénekelhessük a régi pataki diákdalt: „Fiúk azért szeressetek! Szeressétek a vén diákot. Fiúk. fiúk. ha messze jártok Üzenjetek, üzenjetek!” Balogh Bcni Közművelődés a borsodi kisközségekben
