Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1972. június 1„ csütörtök Folytatódtak a magyar-kubai tárgyalások Szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székhazában folvta- tódtak a hivatalos magyar—kubai tárgyalások. A magyar tárgyaló delegációt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kubai küldöttséget dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke vezette NATQ-állásfoglalás A NATO miniszteri tanáEseményekről RÖVIDEN BOMBA ROBBANT A SÍRNÁL Bumt>a robbant szerdán reggel a jelenlegi iránj császári dinasztia megalapítójának sírjától alig 30 méterre, fél órával azelőtt, hogy a hivatalos program szerint Nixon amerikai elnöknek meg kellett volna koszorúznia , a sírt. A rendőrség az ügyben nyomban vizsgálatot indított, a koszorúsáéi ceremóniát. háromnegyed órával elhalasztották. EGYÜTTMÜ KODES Az Inlerkozmosz keretében működő kozmikus fizikai munkacsoport soron következő ülése kezdődött; meg szerdán Budapesten. Az ülésen a szakemberek beszámolnak a közösen végzett munka eddigi eredményeiről, megvitatják és meghatározzák a jövőben végrehajtandó feladatokat. JELENTÉS TRIPOLIBÖL ■ Tripoliból származó értesülések szerint július 23-án az egyiptomi forradalom 20. évfordulóján jelentik be az Egyiptomi és a Líbiai Arab Szocialista Unió egyesülését. A kedden véget ért tárgyalások eredményeként ugyancsak szorosabbá, mélyebbé vált az egyiptomi ASZÚ éis a szíríai Baath-párt együttműködése. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény szerint úiabb jelentős lépést tettek előre az arab államszövetség egységes politikai frontjának kiépítése irányába. Fantasztikus, véres dráma színhelye volt kedden este a Tel Áviv-i nemzetközi repülőtér. Országos aktive Az építőipar forradalmát, legkorszerűbb eljárását a komplex könnyűszerkezetes építési mód jelenti. Néhány héttel ezelőtt a KISZ Központi Bizottsága védnökséget vállalt az országos program előmozdítására: szocialista szerződést kötött az érintett minisztériumokkal, az ágazati szakszervezetekkel. Az ebből adódó feladatok elemzésére szerdán országos érte. kezletre gyűltek össze a fiatalok Angyalföldön. Megfigyelők kételkednek abban, hogy a japán különítmény bármelyik tagja is épelméjű lett volna. csa állást foglalt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet: előkészítését célzó sokoldalú tárgyalások megkezdése mellett. A közlemény külön kitér a legutóbbi szovjet—amerikai megállapodásokra, a ra- kétaelhárító fegyverrendszerek korlátozásáról, valamint a stratégiai támadó fegyverek korlátozását célzó intézkedésekről szóló egyezményekre. A NATO külügyminiszterei kifejezték meggyőződésüket. hogy 'a két egyezmény „hozzájárul a stratégiai stabilitáshoz, jelentékenyen erősíti a nemzetközi bizalmat és csökkenti a nukleáris háboni veszélyét”. Á kedvező fejleményeknek a fényében a miniszterek megegyeztek abban, hogy megkezdik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével kapcsolatos sokoldalú megbeszéléseket” — .hangzik a közös közlemény. Köszönettel fogadják a finn kormány javaslatát, hogy ezeket a tárgyalásokat Helsinkiben tartsák meg, és elhatározták, hogy más érdekelt, kormányokkal együtt megteszik a megfelelő i ntézkedéseket. A külügyminiszteri tanácskozás szerint a biztonsági konferencián meg kell tárgyalni a bizalom megerősítésére és a stabilitás fokozására irányuló megfelelő intézkedéseket, beleértve bizonyos katonai intézkedéseket is. A NATO-értekezlet tudomásul vette az állandó tanácsnak a biztonsági konferenciáról szóló jelentését, amely megvizsgálta a tavaly december 10-i közlemény alapján a biztonsági értekezlet, napirendjére tűzhető kérdéseket. Utasította az állandó tanácsot, folytassa ez irányú tevékenységét mind érdemi mind ügyrendi vonatkozásban. lepilltéri elrásia Tel kfwhmi A moszkvai csúcs után K evés olyan nemzetközi esemény és még kevesebb olyan kétoldali szerződéseket ismer a külpolitika története, amelyeknek olyan „jó sajtója”, egyetértő, támogató és elismerő fogadtatása lett. volna mint a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalásoknak és az ott elfogadott okmányoknak. Valóban, ha a közös közleményt olvassuk, láthatjuk, hogy összefoglalóan, de szinte jegyzőkünyvszerűen közli a világgal, miről beszéltek Moszkvában, miben állapodtak meg, miben cserélték ki nézeteiket, s mi az. amiben csak egymással szemben álló álláspontjaikat konstatálhatták. Anélkül, hogy rangsort és értékrendet állítanánk fel a kérdések között, vitathatatlan, hogy külön ki kell emelni a rakétaelhárító rendszerek korlátozásával kapcsolatos szerződést, valamint a hadászati támadó fegyverek korlátozására vonatkozó néhány intézkedést rögzítő ideiglenes megállapodást. Ezzel valóban rendkívüli fontosságú lépés történt a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezésére. A megállapodás azt tette lehetővé, hogy a felek kijelentették: szigorúan megtartják a két oldal biztonságának elvét, elismerik az egyoldalú előnyök megszerzésének megengedhetetlen voltát. E. szerződéseket, katonai jelentőségük mellett, az a kö- rülmény is kiemeli, hogy reményt keltenek a leszerelés további lépéseinek megtételére. Rendkívül fontos, már most megfogható eredménye a szovjet—amerikai csúcsértekezletnek az a változás, amely az európai kérdések megközelítésében tapasztalható. A moszkvai találkozót követő napon Bonnban elkezdődött a NATO külügyminisztereinek találkozója és ez már konkrét állásfoglalásokban, sőt hihetőleg lépésekben realizálja a szovjet fővárosban kapott lökést. Amint a Cor- riere della Sera című olasz lap megállapította: „Az eredmény Európa számára mindenesetre igen pozitív, az európai biztonsági értekezlet kérdése a jelek szerint megoldódott”. A szovjet—amerikai kapcsolatok elveit tartalmazó meghatározó okmány, amelyet a Figaro című francia lap találóan „a békés egymás mellett élés tizenkét parancsának” nevez, valamint a közös közlemény tisztázza a kétoldalú viszony és a nemzetközi kérdések még sok vonatkozását. A közös közlemény megfogalmazása teljesen világossá teszi, hogy a Szovjetunió a tárgyalásokon félreérthetetlenül tudtára adta az amerikai elnöknek: Vietnam kérdésében semmiféle alkunak nincs helye. A Szovjetunió a jövőben is minden segítséget; megád, méghozzá nemcsak politikait, diplomáciait, erkölcsit, hanem kézzelfogható anyagit is — köztük a szükséges fegyvereket is — a harcoló Vietnamnak. A moszkvai csúcs kiválóan mutatta a szovjet külpolitika sokszólamúságál, azt a képességét, hogy a különböző módszereket együttesen tudja alkalmazni, miközben tán- toríthatatlanul ragaszkodik az elviség parancsolataihoz. Emellett, általános vélemény szerint a tárgyalások fő jellemzője' a célratörő, tárgyszerű légkör volt. A sikerek végül is annak tudhatok be, hogy a nemzetközi erőviszonyokban a szocializmus erői javára mentek végbe a változások, és az amerikai imperializmus kénytelen volt ezzel számolni. Az Air France légitársaság London — Róma — Tel Aviv útvonalon közlekedő járatának három japán utasa. néhány perccel azután, hogy elhagyta a gépet és a légikikötő várótermébe lépett. kézipoggyászából _ géppisztolyokat é.s kézigránátokat rántott, elő. s válogatás nélkül tüzelni kezdett a teremben tartózkodó — javarészt rokonaira, ismerőseire vagy csomagjaira váró — 250—300 emberre. Legalább huszonötén vesztették életüket, a sebesültek számát hetvenre teszik. Közülük tíznek súlyos, életveszélyes az. állapota. A halottaknak a fele Puerto Rico- ■ból érkezett kereszténv zarándok. a többiek repülőtéri alkalmazottak, rendőrök, % utasok. A három japán közül az egyik felrobbantotta magát a másik társai golyóitól esett el. a harmadikat, aki a váróteremből kifutott a betonpályára és lövöldözni kezdett két. érkező gépre, egy izraeli repülőtéri alkalmazott tette ártalmatlanná. \7. elfogott terrorista — mielőtt összeomlott volna — beismerte. hogy mindhárman egv arab gerillaszervezethez tartoztak. Ezzel egy- időben az esztelen terrorizmusáról ismert Habbas-féle „Palesztin Népi Felszabadítást Front” Bejrutban vállalta a felelősséget a repülőtéri „akcióért”, hangoztatva, hogy a három japán, korábbi. meghiúsult repülőgéprablások során áldozatul esett palesztin gerillák életét J torolta meg. A magyarországi forradalmi mozgalmak nagy történelmi alakjának, Dózsa György születésének ötszázadik évfordulóját ünnepeljük az idén. Tiszteletadással idézzük fel a népvezér életútját fél évezred távolából.- ® Baj vívás Ali vezérre! A KERESZTÉNY Európa és az ozmán-török birodalom határán állott Nándorfehérvár, ahol Hunyadi János hadai szétzúzták a szultán becsvágyó seregét. Ök azonban változatlan makacssággal tekintettek erre a „kemény dióra”, Nándorfehérvárra, hiszen mindaddig hiú ábránd a Duna felső szakasza felé nyomulni, amíg magyarok uralják a Száva- part e nevezetes erődjét. Állandósult is a zaklatás. Amikor csak tehették a törökök, le-lecsaptak a környékre a szomszédos Szendrő várából. Az örökös hadiálla- pot miatt valóságos pusztasággá változott a Szendrő és Nándorfehérvár közötti sík vidék. A számos csetepaté, kisebb-nagyobb ütközet során gyakorta rendeztek itt bajvívást is életre-halálra a két ellenséges vár bajnokai. . Égy idő óta azonban hasztalan kiabáltak fel a törökök Nándorfehérvár bástyáira: „Ki vív meg Ali vezérrel?!” Kihívásuk válasz nélkül maradt. Ennek pedig az volt az oka, hogy bizonyos Epeirosi Ali, a szendrői lovas szpáhik vezére számos nándorfehérvári magyar várőrzőt kaszabolt le bajvívásban, miközben neki a haja szála ,sein görbült meg. Mihelyt kissé megenyhült az idő, 1514 februárjában megint a vár alá érkeztek a szendrői törökök, és gúnyosan szólítottak újabb ellenfelet Ali kardja elé. Addig nem nagyon avatkozott a virtusba a nándorfehérvári lovasok kapitánya, Székely Dózsa György. Egyrészt csendes, tartózkodó ember volt, másrészt alig néhány hónapja szolgált a fehérvári erőd- iDen, s gondolta, miért hivalkodjon máris olyanok előtt, akik régtől védelmezik a végvárat. ÁM NEM A SZERENCSE kegyeltjeként jutott a lovaskapitányi ranghoz. Az előző esztendőben, *" 1513 nyarán részt vett a havasalföldi hadjáratban, ahol kemény katonának bizonyult. Végigpor- tyázták a Déli-Kárpátok és a Duna között a szultán tartományát, a Szörényi bánságon át Szerbországba vonultak, és megostromolták Szendrő várát. Bár nem sikerült kifüstölniük a védő sereget, mégis sokat ártottak a töröknek a hadjárattal. A sereg rengeteg fogollyal és még több zsálcmánnyal megrakoltan tért vissza Erdélybe, Dózsa György pedig a végeken maradt. Noha korábbi sorsának részleteire nincsenek pontos adatok, bizonyosra vehetjük, hogy már a havasalföldi hadjárat előtt kitűnő katonának ismerhették szülőföldjén, a Székely- földön. Katonának, nevelték, mint általában ,a többi határvédő székelyek gyermekei t. Dózsa György a régi Háromszék megyei Dalnokon született 1470 és 1474 között. Édesapjuk, Dózsa Tamás gyalogsági kapitány nem élt magas kort. Gyermekei még s-erdilletlenek voltak, amikor a család Dáinokról átköltözött; a Székelyföld másik. végébe, a Küküllő menti Mák- falvára. György gyermek- és ifjúkorának időszaka zavaros politikai és társadalmi eseményektől volt terhes. A főurak vetélkedései, zabolátlan túlkapásai szinte elviselhetetlenné tették a kiszolgáltatott néptömegek életét. Éppen' Marosszékben, Dózsa lakóhelyén volt legnagyobb a forrongás. Az akkori erdélyi vajda, Báthori István meg akarta semmisíteni a székelyek ősi kiváltságait oly módon, hogy a „veszélyes”’ székelyeket kiirtja, a többit pedig jobbágysorba taszítja. Bizonyos tehát, hogy az ifjú Dózsa mindent elkövetett jogai védelmére, s e küzdelmekben szigorú, bátor katonává edződött. Nos. ez a bátor katona megelégelte a szendrői törökök kihívó szemtelenségét, és magát jelölte bajvívónak, amikor újra elhangzott a felszólítás: Ki vív meg. Ali vezérrel? Helyszínül a két vár közötti síkságot jelölték ki, az időpontot pedig február 28-ban, 1514 húshagyó keddiében határozták meg. Szép idő volt az összecsapás napján. Dózsa nem fogadkozott, nem bizonygatta elszántságát. Komoly volt és csendes. Lovát, fegyverét, ruházatát gondosan előkészítette, majd nyugodtan indult a helyszínre. Nyomában katonái, baj- társai. akik vegyes érzelmekkel mentek küzdelembe. Mire a megállapodás szerinti helyre értek, a törökök már ott várakoztak, és magabiztos derűlátással ordítottak at a magyarokhoz, aztán azonnal elő is ugratott a valóban félelmetes Ali szpáhivezér. Rövid ideig tartott a küzdelem. A mindeddig nyugodt, szinte lomha Dózsa György egyik pillanatról a másikra nekiszilajult, és néhány attak után tőből levágta Epeirosi Ali páncéllal védett jobb karját. Olyan hatalmas volt az ütés. hogy a levágott karral együtt a ketté szelt: páncél is földre Hullt. A következő vágással halálra sújtotta ellenfelét a székely vitéz. GYŐZELME megfélemlítette a törököket, a magyarok pedig diadalújjongással fogadták a sikert. Dózsa ugyanúgy tért vissza Nándorfehérvárra, mint ahogy a viadalra indult: nyugodtan, csendesen, a vitézi gőg minden jele nélkül. Gerencsér Miklós (Következik: A vitéz Budára jön) „fje szettetÉt a A mm égS
