Észak-Magyarország, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
ÉSZASC-MAGYARQRSZAG 6 ■ 1972. május 21., vasárnap Halkabban K orunk nagyvárosainak legégetőbb gondjai közé tartozik a levegőszennyezettség és a zajártalom. E tényezők is közrejátszottak abban, hogy létrejött, s mind nagyobb méreteket ölt világszerte a dez- urbanizáció. A zaj elől a tiszta levegőjű, csendes kertvárosokba igyekszik a kor embere. De a munkahelyek a városban vannak, s a városba zajos, levegőt szennyező járműveken juthat az ember. A folyamat tehát kétélű, s gyors megoldást sürget. Villanyautók- kal, légtisztító berendezésekkel kísérletezik a tudományos világ, s egy-két nagyváros utcáin meg is jelenik a jövő autója, néhány zaj- és gázmentes jármű, amelynek előnyeit — sajnos — nem alkotóik generációja élvezi. De a mai ember is, szeretne egészségesen és minél tovább élni tehát „gyorsan ható” megoldást keres. Kitiltja városából a zajos, szennyező gépeket, viszonylagos csendet próbál teremteni környezetében. Budapesten mérik a kipufogógázokat, a városhatáron életbe lép a dudálási tilalom. Miskolc 200 ezer lakója, mint az ország második városának lakossága még nem vívott ki magának ekkora védelmet. Miskolcon senki sem tiltja a dudálást. Nagyon is divatos nálunk a duda. Olyannyira, hogy többszólamú dallamkürtökkel, passzióból riogatják egyes autósok a járókelőket. Sőt, Miskolcon — különösen az utóbbi időben — roppant sok lett a szirénázás is. A szirénázás figyelmeztetés, jelzés, ezt a hangot tisztelik az emberek. A gépkocsivezetők kötelesek az út szélére húzódni járművükkel, ha megszólal mögöttük a sziréna — ezt előírja a KRESZ. De az a szabály is a KRESZ- ben található, hogy a közcsendet csak indokolt esetben szabad háborgatni. Mindenki előtt világos, hogy a megkülönböztető jelzés használatára jogosult járműveknek sietős az útjulc, okosan kell gazdálkodniuk a másodpercekkel is. indokolt esetben segítségükre van a sziréna. N agyobb csendet szeretnének a miskolciak is. Itt még nem kezdődött el dezurbanizációs folyamat, hanem egyre több ember telepszik le. Miskolc még vonzza a környező települések lakóit, tehát növekszik a lakosság száma, mind több a jármű, mind nagyobb a zaj. Dudálási tilalmat még nem várnak a miskolciak, de tiltakoznak a fölösleges zajok miatt. 1. gy. Nagy felfedezések A kerékkel kezdődött, talán a gőzgéppel folytatódott, majd az atombombával, a miniszoknyával, a falra szerelhető konzerv- nyitóval. de láttunk már zoknis lábbal működtethető citerát is. Hiszen az emberi elme kifogyhatatlan az ötletekben, a fejlődést, a gyarapodást előbbre vivő, hatalmas fölfedezésekben. Kötelességünk néhány, nagy találmányt Miskolcról is följegyezni az utókor számára. Például: A tejboltokban ember- emlékezet óta holmi, régi típusú porcelán ibrikekben, üvegcsészékben kaptuk a reggelit, egészen addig, amíg jött a nagy felfedezés: a műanyagpohár! Rózsaszínben, zöldben, kékben, enyhe, sajátos szaggal, különféle lerakódásokkal az oldalain, a peremein. Egyszer csak jött és volt. Mert mi modern emberek vagyunk. Még ki sem örültük magunkat eléggé, amikor jött az újabb, nagy felfedezés. mert semmi sem örök. Az újabb találmány nagy gyorsasággal kisöpörte á , nehezen mosható, enyhén büdös műanyagpoharakat és helyükbe nagyon szép, hagyományos formájú porcelán ibrikeket, üvegcsészéket rakott. Mert mi hagyománytisztelő emberek vagyunk. Nagy felfedezés volt a hosszúkás joghurtos üveg megalkotása is, melynek az a tulajdonsága, hogy a régi kanalakkal nem lehet belőle kiszedni a joghurtot, ilymodon fel kell hozzá tálalni — már valamelyik elmés ember fel is találta — a hosszabb nyelű kanalat. Az állam bírja pénzzel az ötleteket, a kivitelezést is, hiszen szabad teret kell biztosítani az alkotó kedvnek. A legújabb, nagy felfedezés ugyancsak a konyha- művészet körébe tartozik. Ez a felfedezés a lapos tányérnak egy továbbfejlesztett változata, pedig már a lapos tányér felfedezője is méltán vívta ki embertársai elismerését, csodálatát. Különösen az a nagyfelfedező, aki elsőként tett lapos tányérba főzeléket. Sajnálatosan nem ismeretes a neve, de az biztos, hogy valamely vendéglőben, vagy méginkább üzemi konyhán tevékenykedhetett. Tudvalevő, hogy a pszichikának óriási hatása van, márpedig a lapos tányér egy Icán álka főzelékkel is csordultig telik, az ember jó érzéssel viheti az asztalához, itt aztán nem sajnálják a dolgozótól a belevalót! Mostanában pedig elterjedt a lapostányér továbbfejlesztett változata. Ez abból áll, hogy a tányér közepét fortélyos módon megdomborították, megemelték. Az apró dombocska helyet foglal el. S mitől veszi el u helyet? Amit a tányérba tesznek. Tehát, mint minden nagy találmány, ez is roppant egyszerű, szellemes. Bizonyos, hogy mindezek a felfedezések hoznak valamit a konyhára. De vajon kiknek a konyhájára? Priska Tibor Cirkusz: Gyermekekért is üregekén A napokban tartotta ülését a Hazaf ias Népfront III. kerületi Bizottságának elnöksége, és a Miskolc megyei város Tanácsa V. B. III. . kerületi hivatalának vezetői és a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság. Az ülésen az albizottság tagjai és aktívái beszámoltak az általuk végzett munkáról. Ismertették a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek helyzetét. Az ülés további napirendjén a tartás, és az életjáradéki, továbbá az öröklési szerződésekkel kapcsolatos kérdések szerepeltek. Lcnkey Zoltán munkája B erentésben volt. valami, ami az első pillanatban megtetszett Bélának. INera a megjelenése, hiszen az pon- i tosan olyan volt, mint a többi kocsisé, inkább a viselkedése, vagy talán a szeme. Igen, az arca volt szokatlan, s abban is a szemei. Ha nem röhögött fel váratlanul, úgy, hogy a körülállóknak belebórsód- zott a hátuk, ez a szem akkor is előkészített valamit a kitörésből. Amolyan, állandó jellegű figyelmeztetés volt, mint a vulkánok robbanása előtt a hosszan tartó morgás. Szóval Bélának tetszett Berentés. Örült, hogy őt választotta i a kocsisok közül. Ö nagyvonalúan intézte az ügyeket, egy-egy odavetett kézlegyintéssel, amelyből lovának is kijutott. Ilyenkor az' gazdájára nézett figyelmesen, hegyezte füleit, s amerre Berentés elindult, többnyire kö- • vette a ló is. Amikor rácsúsztatták a szenet a plátóra, a kocsis hangosan káromkodott, majd váratlanul felrikkantott, valami artikulátlan, elnyújtott üvöltéssel, ami csak hosszan tartó gyakorlattal szerezhető meg. A ló, — úgy látszik tökéletesen értette ezt a jelzést — lassan elindult, s ők ketten utána. A kocsi hátuljából gyéren szállingózott a por, de Bélát ez kevéssé érdekelte, inkább a mellette haladó kocsisra vetett egy pillantást. Az ugyan nem sokat törődött vele. gumicsizmájában komótosan ballagott, s ha kedve tartotta, ostorával találomra néha pattintott egyet-egyet. A lovat ez nem zavarta, egyenletes iramban haladt előttük nyolc-tíz kocsihossznyira, a távolság nem nőtt, de nem is csökkent köztük. A kocsis láthatóan nem igényelte a beszédet, s így Béla sem szólt. Előttük a Nem sokáig vártak, ahogy a kocsis megitta a fröccsét, a fiú felé bökött ostorával, hogy majd ő fizet, s már el is indult kifelé. Béla is sietve megitta az istentelenül savanyú lőrét, tízest kotort elő zsebéből, és a kocsis után ballagott. A ló és gazdája már Berentés lova köves út kanyargott, a kocsi nagyokat zöítyent, majd váratlanul megállt, mintha lecövekelt volna. A ló, mint aki jól végezte dolgát, kényelmesen elernyesztette nyakát és lelógó fejjel a füves parton ehető kórók után nézett. — No, itt volnánk — mondta Berentés, s Béla nem értette hol, amikor a kocsis felröhögött. A kalapjához bökött, mert az úton túli házból gyorsan távozó férfi majdnem legázolta. Ügy tetszett, ismerőse volt. Béla a kocsis után belépett a söntésbe, akkor az már a pultnál támaszkodott, és várakozva nézte a főnököt. — Ha már ilyen jól ide értünk, talán ihatnánk valamit — mondta, s mar babrálta is a nagyíröccsel teli poharakat. A dolgoknak ezt a részét mindenki tökéletesen értette a jelenlevők közül, csak Béla csodálkozott kissé, de lassan megnyugodott azzal, hogy úgy látszik, itt ez a szokás. elindultak, így Béla az indulás ceremóniáját nem láthatta, de úgy gondolta, hasonló lehetett, mint az első. Lassan kezdte megszokni emberét, meg a lovát, és ebben a nagyíröccs is segített valamelyest, amikor újra lecövekelt előttük a ló, pedig alig haladtak ötszáz métert. — Itt volnánk — közölte lakonikus rövidséggel Berentés, s Béla kimeredt szemmel bámulta, hogy újra táplálék után néz ez az ' átkozott betanított csatamén. Ahogy Béla felemelte fejét, a házon 4s meglátta a feliratot. Nem kellett megerőltetnie magát, hogy tisztán lássa: a ló nem tévedett. Csakugyan igy volt, de bort nem kaptak, így sört ittak egy-egy korsóval. Mivei Berentés utána hátra indult a kocsma mögé, így a változatosság kedvéért Béla volt az első, aki kijutott az utcára. A lovat ez láthatóan nem érdekelte, mert békésen ropogtatta tovább az árokszéli füvet. Ügy tűnt, a vendégnek nem volt tekintélye előtte. Béla úgy látta, kissé gúnyosnak tűnő szemeivel nézte őt, s ő nem tudta, hol látta már ezeket a szemeket. Berentés jött, ránézett a fiúra, s akkor Béla egyszerre tisztában lett az előbbiekkel. — No, Rozmaring — mondta bánatosan Berentés a lónak —, induljunk tovább. — És akkor az megindult. Egyforma ütem_ ben ballagtak, hiszen nagyon jól értették már egymást a gazdájával... Aztán megismétlődött az előbbi megállás. De ekkor cseresznyepálinkát ittak, mert a kocsis szerint nem árt néha a változatosság. Béla rémülten tapasztalta, hogy reménytelenül távol vannak még az otthontól, és a kezdetben is gyéren csörgedező pénzpalak még veszedelmesebben fogyott zsebében. A kocsis kaján pofával röhögött, és kalapr ját tarkójára tolva ballagott Béla mellett, Rozmaring pedig egyenletes iramban^ kocogott előttük. éla feleségére gondolt1, egyre r'emény- telenebbül. De se- hogysem tudta maga elé idézni az asszony arcát. Hiába, az eddigi kocsmák eléggé megviselték belül is, és egyre arra gondolt, ki fogja berakni majd a pincébe az előtte ballagó kocsiról azt a rohadt tizenöt mázsa szenet. És amennyire il}'en állapotban tőle tellett, nagyon sajnálta magát. Hajdú Gábor an t i Csupa játék tanulás Az általános tapasztalat szerint azok az első osztályosok, akik óvodából kerülnek az iskolába, jobban megállják a helyüket, mint a csak szülői házból jövő gyerekek. Gyorsabban illeszkednek be az iskolai életbe, fejlettebb logikai szintjük tágabb az ismeret- anyaguk. liqwák a táblán Az ajtó nyitásra szinte egyszerre álltak fel a gyerekek. Hang nélkül, egyenesen sorakoztak a padpk mellett. Amikor a tanító néni engedélyt adott, valamennyien visszaültek a helyükre. A diavetítőn Csipkerózsika meséjének kockái peregtek. Az apróságok csillogó szemmel nézték, de lelkesedésük akkor sem lohadt, amikor játékos ének következett Csiga-biga nyújtsd ki szarvacskádat... szólt az ének, s egy ütemben hajladoztak a kezek. Csak az egyik kisfiú állt leeresztett kézzel. Zsolti később kapcsolódott a csoporthoz. A Kilián-déli 34. sz. általános iskola jövendő elsőseinek előkészítő foglalkozásán — szám szerint már a tizenhetediken — a gyerekek jövendő tanítónője, Pongó Gyuláné állt a padsorok előtt. — Az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok, milyen állatot tettem fel a táblára. S azzal szép sorban különböző állatfigurákat ragasztott fel a táblára. A gyerekek ügyesek voltak. Valamennyi nevét eltalálták. De a neheze ezután következett. — Mondjátok meg. melyek a háziállatok! Ki gondolná, hogy ez nehéz kérdés. Bizony, olykor egy-egy vadállat nevét is mondták a háziállatok között. De a játék folytatódott. — Miért nevezzük őket háziállatoknak ? x — Miért hasznos?'- ezek az állatok? Körök, háromszögek, ncqyszöqck A környezet óra után — persze nem hagyományos órákról van szó — számtan óra következett. A lapocskákon különböző színű körök, négyszögek, háromszögek sorakoztak. A gyerekek feladata az volt. hogy mindegyiknek megtalálják a párját szín és forma szerint. Hol meg ugyanazt kell kirakniuk, ugyanúgy, ahogy a kis lapocskákon van. Olyan ismereteket szereznek itt, mint a „több”, a „kevesebb” és az „azonos” fogalma, a halmazok alkotása és rendezése. Az óvodába járó gyerekeknek mindez ismerős már, mire iskolába kerülnek. De nekik bizony sokszor újdonságot jelent. — Mindent csak játékosan. Hiszen ez nem tanulás. bár persze áttételesen •az is. Ez szoktatás, felkészítés — mondta Pongó Gyuláné. Megszerettetni az iskolát, hozzászoktatni a gyerekeket a közösséghez, nem is lcis feladat. De ha sikerül — s ez már most is' kitűnik — akkor kisebb szeptemberben a törés, a gyerekek mindennapi életében. Kern léinek az iskolától — Szerettek jönni a foglalkozásokra? Nyújtsa fel a kezét, aki igen! Csak egy kisfiú nem emelte föl a kezét.. Aztán persze kiderült, hogy ő is szívesen jön, alig várja, hogy iskolába jöjjön, komoly iskolás legyen, csak nem értette a kérdést. Persze, nem mindig volt ez így. Az első alkalmakkor még félénkek voltak, alig mertek megszólalni, de azóta már feloldódtak, megszokták egymást, megszokták a tanító nénit, s bátran mondják, amit tudnak. Ebben az iskolában 25 gyerekkel foglalkoznak az előkészítőkön. Hetente háromszor két órát töltenek együtt. A gyerekek zöme fizikai dolgozó szülök gyermeke. — Kicsit sokan vannak a csoportban — mondta Szabó Emil. az iskola igazgatója —. de nagyon nagy volt az érdeklődés. A szülők kérték, s nekünk nem volt szívünk senkit sem elutasítani. Hiszen ez a gye- í'ekek és a magunk érdeke is. A gyerekek rettentő komolyan veszik az egészet. Sokáig emlékezni fogok az egyik kislány könnyes szemére: otthon felejtette a í-ajzfüzetét. s nem tudta megmutatni, mint a többiek, hogy milyen szép virágokat házakat és gyümölcsöket tud rajzolni. Csutora« Annamária
