Észak-Magyarország, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1972. május 17., szerda ■nKSSBiHanHMffHGGaBHH (Márciusban cikksorozat­ban foglalkoztunk a szín­ház és közművelődés kap­csolatával, majd a miskolci és egri közös színház kér­désével. IC témák Kaposvá­rott is szóba kerüisek.) Május elején került sor Kaposvárott a dunántúli színházak találkozójára. A négy dunántúli színház — a győri, a veszprémi, a pécsi es a kaposvári — visz- sza térve az eredeti elgondo-- láshoz, magyar darabokat hozott a találkozóra, s fur­csamód mégsem a bemutatók hozták a legtöbb vitát, ha­nem a szinnázak felszínre került, égem, s úgy latszik, már halaszthatatlan gondjai. S éppen ezért nem véletlen, hogy a bemutatók kapcsán is ezek a gondok vetőd tett fel a legélesebben. A legtööo vitat a kaposváriak ősbemu­tatója váltotta ki: Weöres Sándor Szent György és a sárkány című darabja. Igaz, a véleménykülönbségek sok tekintetben a színpadraállí- tás hibáit tették szóvá, a dramaturgiai hiányosságokat, megás nem egy értékelés — jogosan — azt vetette fel, hogy mit szól majd a közön­ség ehhez a produkcióhoz. Lesz-e egyál tálán közönsé­ge, s éppen ezért ezen a kér­désén keresztül juthatunk el a találkozó alapvető témájá­hoz, a közönséghez, a mai közönség fontosságához. A találkozót sajtóvita előz­te meg, és a Somogyi Nép­lapban a hozzászólók — kri­tikusok, színházi szakembe­rek, népművelők — többsé­ge a közönséggel foglalko­zott. A középpontba a néző*- tér került tehát, s ez sem véletlenül. A színházaknak, a vidéki színházaiénak lét­kérdése a közönség, s gyak­ran úgy fogalmazzák mind­ezt: közönséggel, vagy anél­kül ..; Nagyon élesen meg­kérdőjelezhető tehát a szak­mai körökben esetleg sikert arató, de üres nézőtér előtt játszott darabok létjogosult­sága. Két nagy vitát hozott a ta­lálkozó. Először Körzeti színház, majd Színház és közművelődós címmel ta­nácskoztak a részvevők. A körzeti színházról szóló ta­nácskozás referense és Jcorre- ferensei is a kétévados So­mogy—zalai modellt vették vizsgálat alá. Elmondtak, hogy ez a modell jórészben a miskolci—egri körzet módo­sított — jelentősen módosí­tott — változata. Az észak­magyarországi körzeti szín­ház nem váltotta be eléggé a hozzá fűzött reményeket. Az őszinteség kötelez, a du­nántúli modell sem minden­ben megnyugtató még; a színház Kaposvár-centrikus, . s ez érthető is, hiszen a társ­megye vállalásainak mérté­kében részesül a „színházi juttatásokból”. Egy bizonyos, a vita kissé „deformálódott”, közigazga­tási- és gazdasági kérdések irányába. A közönséglétszám elsősorban a műsor politiká­tól függ, az előadások szín­vonalától (bármilyen kézen­fekvő is, nem árt ebből ki­indulni), s csak aztán említ­hetjük a szervezeti kerete­ket, a játszási struktúrát. A nézőszám szempontjából a körzeti modell kedvezően hat, mert az elmúlt két évadban emelkedett a közön­ség száma Somogybán is, Zalában is, alapjában véve a körzetesítés tehát jónak látszik, viszont nem egy nép­művelő felvetette: „végleg búcsút mondhatunk-e a tájo­lásnak?” A kaposvári tapasz­talatok azt mutatják,' hogy régebbi tájolási szempontból igen. Mi lesz tehát a községek művelődési házainak a sorsa — színházi szempontból? Annyi' bizonyos, hogy a kő­színházak produkcióit alap­vetően a teátrum méreteihez szabták, és az élményt, a színvonalat a kis falusi szín­padok előnytelenül határoz­ták meg. A teendő tehát az, hogy növeljék a Déryné Színház színpadokra sza­bott előadásainak számát, és megfelelő orientálással, szer­vezéssel oldják meg, hogy a községek lakói alkalmasint odautazhassanak a körzeti színház valamelyik állandó játékhetére. Ismét csak a nézőtér érde­kében ültek össze a x-észve- vők, hogy a színház és a közművelődés kapcsolatáról beszéljenek. Hadd ’ utaljunk ezúttal di\ Trostler György­nek. a Művelődésügyi Mi­nisztérium munkatársának korreferátumára, aki az an­tik színházi példára hivatko­zott. Olyannak kell lennie a ma színházának, amely vá­laszt ad a néző kérdéseire, sőt arra kell inspirálnia a nézőt, hogy kérdezzen. Debreceni Tibor, a Nép­művelési Intézel osztályve­zetője felhívta a figyelmet arra, hogy ma már a hivatá­sos és az amatőr színjátszó mozgalom viszonylagos egy­ségéről beszélhetünk. Kitűnt a vitából is. hogy nem szabad belenyugodnia egyetlen színháznak sem ab­ba a látszathelyzetbe, hogy közönsége egy alkalmazotti­értelmiségi körből tevődjék össze csupán; munkásközön­séget kell teremteni. Hivat­koztak a vitán a kazincbar­cikai példára, ahol a szín­játszók a pihenő bányászok előtt játszattak. De említhet­jük a csurgói példát is, a Csokonai diákszínjátszó na­pok részvevői versenyen kí­vül somogyi kisközségek mű­velődési házaiban is fellép­tek. A közönséghez közelebb- jutás igényétől vezérelve, ke­resni kell az utat, hogy a mai színliáz mind jobban betöltse küldetését a közmű­velődésben. Tröszt Tibor Gárdonyihw ebéd is lesz Nyári gyermekíoglalkozíaíások Közeledik a nyári szünidő. Öröm ez a gyerekeknek, és nem kis gond a szülőknek. Mert a szülők a nyár nagyobbik ré­szében éppúgy dolgoznak, mint az év más szakában, s leg­feljebb csak rövid időt tölthetnek szabadságon együtt a gyerekekkel. Nagyon sokan vannak olyanok, akik a nyár többi részében nem tudják rokonokhoz, ismerősökhöz kül­deni a gyerekeket., s éppen ezért nem tudják megnyugtató módon biztosítani a fiatal fiúk és lányok napközi elhelye­zését. A gyermekek szervezett nyári foglalkoztatásával az ő gondjukon kívánnak segíte­ni. Miskolcon több lehetőség is kínálkozik, hogy amíg a szülők dolgoznak, felügyelet alatt legyenek a gyerekek. Itt van a pereces! nyári nap­közis tábor, de sokan nem szívesen mennek olyan /messzire. Az iskolák is szer­veznek nyári foglalkoztatá­sokat. Kéthetenkénti váltás­ban — egy-egy turnusban mintegy kétszázan — sokan töltik a nyár egy részét a Balatonon a városi tanács máriafürdői táborában. A „kínálat bővítése” érdekében néhány esztendeje a művelő­dési intézményekben is szer­veznek gyermekfoglalkozta­tásokat. Ez a lehetőség azon­ban az elmúlt nyáron jó­szerével minimálisra csök­kent, mert csak a megyei könyvtárban, a megyei mű­velődési központban és az út­törőházban működtek a nyá­ri gyermekfoglalkozta tások. A „pangás” oka viszonylag egyszerű volt: mivel nem tudtak meleg ebédről gon­doskodni, hamar befejezték a foglalkozásokat, a gyerekek délután már ismét felügyelet nélkül voltak, s ezért termé­szetes módon a szülők ér- "deklődése is csökkent. Éppen ezért elsősorban itt kellett ÉRINTÉSVÉDELMI MÉRÉSEK! TŰZVÉDELMI VIZSGÁLATOK! VÁLLALATOK,sSZÖVETKEZETEK, INTÉZMÉNYEK ÉS MAGÁNOSOK SZÍVES FIGYELMÉBE. A hibás, elavult, vagy a rosszul szerelt villanyvezeték, már sok baleset okozója volt. Ezenfelül a hibás villa­mos berendezések tűzveszélyesek is. Szükséges ezért az időszakonkénti felülvizsgálatuk és a hibák kijaví­tása. A MISKOLCI VILLAMOSIPARI SZÖVETKEZET kiváló szakemberei GYORSAN, PONTOSAN ÉS KIVÁLÓ MINŐSÉGBEN elvégzik a vizsgálatokat és a szükséges javításo­kat. Címünk: Miskolc, I., Arany János u. 32. Telefon; Sö­ge?, 18-458. Garanciával végzett szakszerű javítások! Miskolci séták Koináromy József yűrostörténeti írásai Nemes feladatot A B.-A.-Z. MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT felvesz: képesített könyvelőket, gyors-gépírónőket, portásokat. fiatalkorú konyhai kisegítőt, gépkocsivezetőket, kazánfűtőt. Kedvezményes étkeztetést, munkaruhát, kéthetenként szabad szombatot biztosítunk. Fizetés a kollektív szer­ződés szerint. Jelentkezni lehet: a vállalat központjában, Miskolc, Vágóhíd u. 16. magara a Miskolci Műve­szeti és Ppropaganda Iroda, amikor összegyűjtötte, és könyvben megjelentette Mis­kolc múltja egyik leglelke­sebb kutatójának, Komáromy Józsefnek az Észak-Magyar- országban, a Déli Hírlapban, a Borsodi Szemlében és a Napjainkban megjelent vá­rositörténeti írásait, illetve azoknak egy jó válogatását. | A várostörténet, lakóhe- I 'lyünk múltja mindenkor az | érdeklődés homlokterében ( állt, s az utóbbi években megpezsdült és tömegmoz­galommá lett helytörté­neti kutatások új lendü­letet adtak ennek az érdek­lődésnek. Igen sok ilyen jel­legű publikáció is napvilá­got látott, s különböző ünne­pi alkalmakhoz kötötten bi­zony olyan jószándékú írá­sok is megjelentek, amelyek­ben szinte csak a jószándék volt dicsérhető. Komáromy Józsefnek, a várostörténet hivatott kutatójának hírlapi és folyóirati publikációi azonban természetesen nem a tömegmozgalom során szüle­tett írások közé tartoznak. Szenvedélyes megismerni vá­gyás, szüntelen kutatás, ko­rábbi megállapítások vitatá­sa és okos megdöntése, a tu­dós pontossága, történészi precizitás ötvöződik írásai­ban a marxista alapállású historikus látás- és láttatás- módjáva.1, s nem Utolsósor­ban a jó, olvasmányos elő­adásmóddal. Most, kötetben olvasva Komáromy írásait valóban úgy érezhetjük, hogy sétá­lunk Miskolcon és a jó ide­genvezető, a tudós kísérd szavai nyomán a mai OTP- székház helyén a hajdani jobbágyporta áll. vagy még áll egymás mellett a nemié­gen lebontott Széchenyi ut- i ca 3.. 5., 7. és 9. számú ház, 1 az utca nyomvonalán meg a hajdani kelták kocsiútja ka­nyarog. A L bevezetőjeként ' *'”15 1 az avasi kilátó- tornyokról olvashatunk, mintegy a városra rátekin­tőként, majd • az első na­gyobb fejezetben a mai főut­ca hajdani nevezetesebb tel­keinek, házainak történetét ismerhetjük meg. Egy követ­kező kisebb fejezet a Szé­chenyi utca mellékét mutat­ja be. a következő pedig Di­ósgyőr várát és népét. Két írás idézi a diósgyőri vasve­rőt, illetve az ott készült és a városképtől elválaszthatat­lan művészi kovácsolt vas- •munkákat. Néhány történel­mi arc vázlata, irodalom és tárgymutató teszi teljessé a jól szerkesztett kötetet. Amikor a kötet egyes írá­sai lapunkban, vagy más he­lyi sajtóoi'gánumokban meg­jelentek, mindenkor nagy visszhangot kelteitek. Ezrek olvasták és érdeklődtek a folytatások után. Az egész­séges lokálpatriotizmus, a helytörténeti érdeklődés jó kielégítői voltak az egyes cikkek, s a teljes kötet fo­lyamatosságával még inkább biztosítja ezt a magas szintű kielégítést. A régi Miskolc szerelme­sei, az újonnan Miskolcra te­lepültek, vagy ide születet­tek, de a város múltja Iránt érdeklődők egyaránt jól tá­jékozódhatnak a Széchenyi utca páratlan oldalának és a páros oldal néhány' telké­nek múltjáról, meg néhány más, jellegzetes, történelmi múltú miskolci helyről. A jó tájékoztatás a további meg­ismerés vágyát is felkelti. Komáromy József további írásai is hasonló módon gyűjteményes kiadványba kívánkoznak. Wryí así olvasnánk azo­O/.IMSflI k0t .g_ g örü_ lünk. hogy a Miskolci Mű­vészeti és Propaganda Iroda e kötet kiadásában feladatá­nak érezte. (benedek) l keresni a továbblépés lehe­tőségét., örvendetes módon ez meg is történt. Megvan ugyan;« annak a lehetősége, hogy a művelődési intézmé­nyek nyári foglalkozásain részvevő gyerekek is kapja­nak ebédet. A művelődési intézmény valamelyik közeli iskolával egyíit tműködve biztosíthatja az étkezést. A Gárdonyi Géza Művelődési Házban ez az egyezség létre is jött a he.jőcsabai 27-es szá­mú Általános Iskolával. így azok a gyerekek, akik a Gárdonyi felhívására jelent­keznek, ha igénylik, kapnak ebédet. Miskolcon egyébként öt művelődési intézmény — a megyei művelődési központ, az Ifjúsági és Üttörőház, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház. a diósgyőri vasas Bar­tók Béla Művelődési Központ és a pereces! művelődési ház — jelentette már be, hogy készülnek a nyári gyermek- foglalkoztatásokra. A leg­több intézmény már a ..to­borzási” is megkezdte, eljut­tatta a program-tervezetet a pa r t n er i sk o Iák n a k. Ügy tűnik tehát, hogy a város művelődésügyi intéz­ményei kimozdulnak a tava­lyi holtpontról. A sikerhez természetesen arra is szük­ség van. hogy az utolsó stá­diumban se lanyhuljon a lelkesedés, az iskolák is tá- mogassák a művelődési há­zak felhívását. Mert. igény van. S ha bővülnek a lehető­ségek. többfelé szerveznek gyermek foglalkozta (ásókat, akkor egy-egy helyen keve­sebben lesznek, s tartalma­sabbá lehet tenni a nyári programot. Cs. A. Zári áj (ók Kezdemérs yezés kevés sikerre! A mikor új lakásba köl­töznek az emberek, ak­kor általában az első időben szinte csak a laká­suknak élnek. Bezárják ma­guk mögött az ajtót, s, jó­szerével még csak azt sem tudják, hogy ki is a szom­szédjuk, az ugyanazon lép­csőházban lakókról már nem is beszélve. A diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház szomszédsá­gában gomba módra nőnek ki a földből a diósgyőri új vá­rosközpont lakóházai. Sok száz család birtokba vette már. az új lakásokat, s élnek — maguknak. A művelődési ház munkatársai a napok­ban már második al­kalommal próbálkoztak meg azzal, hogy a zárt ajtók mögül kijöjjenek a la­kók, egy asztalhoz üljenek, ismerkedjenek egymással, s természetesen a művelődési intézménnyel. Az első alka­lommal két bérház lakóit hívták klubestre, most ötöt. Akkor mindössze egyetlen­egy ember jött el. Igaz, most sem sokkal több, mindössze egy házaspár. A beszélgetést mégis megtartották. Csak a művelődési ház felnőtt báb­csoportjának kis bemutatója maradt el, de az igazgató, a művelődési ház munkatársai elmondták a lehetőségeket, a tanácstag válaszolt a házas­pár kérdéseire. Mert az Ady Művelődési Házban az az elv. hogy senkit se engedje­nek el „üres kézzel”, ha egy- , szer már benyitott az ajtón. N agyon szép. jó szándé­kú a kezdeményezés, bár eddig kevés sikert hozott. S bár kicsit fáj né­kik az eddigi kudarc, nem adják fel. Folytatják. Talán egyszer nemcsak átveszik és megköszönik a meghívást a boldog új lakástulajdonosok, hanem el is fogadják. (csutorás) MÉM. Az Észak-magyarországi ( Vállalat, Miskolc, Sajó-part. Nyersanyag hasznosító pályázatot hirdet szerencsi telepe telepvezetői ni u ii k a k őrén e k belől lésére FELTÉTELEK: középiskolai érettségi bizonyítvány, 5—10 éves kereskedelmi gyakorlat, erkölcsi bizonyítvány, szerencsi, vagy Szerencs környéki lakóhely. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti vezetőjénél személyesen, vagy írásban. KizéppalÉii: a nizilir A kaposvári színházi találkozó tanulságaiból

Next

/
Thumbnails
Contents