Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

OSZAK-MAGYARORSZAG 2' 1972. április 12., szerda A Nemzetközi Szálloda Szövetség: ifjúsági tagozata tart ta­nácskozást a Duna Intercontinentál Szállóban. Képünkön: Szurdi István belkereskedelmi miniszter mond megnyitó- beszédet VOK-kormányközlemény (Folytatás az 1. oldalról) ka, hogy kivívja a győzel­met, s teljes mértékben meg­hiúsítja a háború úgyneve­zett vietnamizálásának poli­tikáját. „Minden vietnami állam­polgár joga és kötelessége, hogy Vietnam területén bár­hol harcoljon az amerikai agresszor ellen” — hangsú­lyozza a demokratikus Viet­nam kormányának közlemé­nye, amely végezetül a vi­etnami nép internacionalista támogatásáról biztosítja a laoszi és a kambodzsai né­pet is. Az elmúlt 24 órában újabb „rekordot” állítottak fel az amerikai agresszorok délkelet-ázsiai, elsősorban dél- és észak-vietnami légi- háborújukban. A Saigonban kedden dél­ben kiadott hadijélentések- ből ugyanis kitűnik, hogy amerikai és dél-vietnami va­dászbombázók egy nap alatt 490 alkalommal, B—52-es amerikai óriás bombázók pe­dig 19 alkalommal indultak bevetésre Dél-Vietnamban. A bombatámadásokkal egyidejűleg az amerikai 7. flottának a vietnami partok közelében cirkáló csatahajói tűz alá vették a VDK-nak a demilitarizált övezettől északra fekvő területeit. A VDK parti ütegei viszonoz­ták a tüzet. Nguyen Minh Vy, a pári­zsi konferencián részt vevő VDK-küldöttség helyettes vezetője kedden délben tar­tott sajtóértekezletén felszó­lította a. washingtoni kor­mányt, hogy azonnal szün­tesse be a VDK ellen inté­zett bombatámadásokat, s hagyjon fel a párizsi kon­ferencia szabotálásával, hogy az ismét folytathassa mun­káját. A Magyar Nők Országos Tanácsa táviratban biztosí­totta szolidaritásáról a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság nőmozgalmát. Mint a távirat rámutat, a magyar nők mélységesen elítélik a demokratikus Vietnam elleni amerikai bombatámadásokat, a tengernyi szenvedést oko­zó barbár akciókat. rock Jenő Komárom megyében Az országgyűlési képvise­lők Komárom megyei cso­portja kedden a Komáromi városi Tanácsnál tartotta ülé­sét, amelyen a megye egész­ségügyi helyzetét vitatták meg a parlament következő ülésszakán napirendre kerü­lő új egészségügyi törvény tükrében. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormány elnö­ke. Tatabánya országgyűlési képviselője és dr. Beresztó- ezy Miklós, az országgyűlés alelnöke is. Csőkör György, a megyei tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője tájékoztatta a képviselőket a megye — sokat fejlődött, sok vonatko­zásban az országos eredmé­nyeket is meghaladó, de ugyanakkor sok problémával küszködő — egészségügyi helyzetéről. A vita során — amelyben Fock Jenő is részt vett, — a képviselők kifejezték azt a véleményüket, hogy a nők egészségvédelme, valamint a csecsemőhalandóság csök­kentése érdekében az egész társadalom nagyobb felelős­ségvállalására lenne szükség. Számos, hasonló életszínvo­nalú országban sokkal ki­sebb a csecsemőhalandóság, mint hazánkban. A magyar- országi helyzetben elsősor­ban a halálozások kétharma­dát jelentő koraszülés játez- sza a főszerepet. Ez viszont szorosan összefügg azzal, hogy évente 200 000 művi ve­télésre kerül sor. Ennek ká­ros következményei pedig nemcsak az egyes családok boldogsága, hanem az or­szág jövője szempontjából sem mellékesek. A gyermek- gondozási segély bevezetése és az a sokféle más szociális kedvezmény, amelyet az utóbbi években a kormány biztosított, segített ugyan abban, hogy a mélypontról elkerüljünk, a fejlődés azon­ban nem kielégítő, és az or­szág lakosságának „elörege­dése” tovább tart. Százéves Százéves a magyar mű­emléki szervezet. Az 1872 áprilisában létrehozott Ma­gyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának irá­nyításával kezdődött trieg szervezetten a műemlékvé­delmi munka, amelynek ered­ményeiről, tapasztalatairól és a további feladatokról kétnapos centenáriumi ünne­pi ülésszakot rendez a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa,, az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, az Országos és a Budapesti Műemléki Felügyelőség. ísholai napokM^sőcsáion Április 11-én, kedden újabb előadással folytatódott Mezőcsáton a járási iskolai napok eseménysorozata. Teg­nap délelőtt Merényi József, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes veze­tője tartott előadást a pá­lyaválasztás időszerű kérdé­seiről. Április 12-én, szerdán dr. Viszokai Árpád, a gyer­mekvédő otthon igazgatója az érzelmi nevelés fontossá­gáról tájékoztatta a tanács­kozás résztvevőit. A járási iskolai napok rendezvényso­rozata április 13-án, csütör­tökön ér véget. Ez alkalom­mal Madarász György, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője a közoktatás időszerű kérdéseiről tart elő­adást a nevelőknek. irodalmi raívódíjak Hétfőn este az ünnepi iro­dalmi műsor után a mis­kolci Művészklubban foga­dást adtak a 10 éves Nap­jaink tiszteletére. A fogadá­son Varga Gáborné átadta Gulyás Mihálynak a megyei tanács nívódíját. A városi tanács nívódíját öten kap­ták meg. Bárczi Béla, Mis­kolc városi Tanácsának elnö­ke Varga Lajosnak széppró­zai teljesítményéért Oravec Jánosnak irodalmi riportjai­ért, Kalász Lászlónak versei­ért, Bala Imrének kritikai munkásságáért és Lenkei) Zoltánnak a folyóiratban megjelent művészi grafikái­ért, illusztrációiért adott át nívódíjat. Földrengés Iráübagi A Pars iráni hírügynök­ség jelentése szerint a hét­fő reggeli dél-iráni földren­gés áldozatai közül eddig 903-nak a holttestéi, találták meg. Nem sokkal a jelentés közzététele után nyilatkozott a mentési munkálatok veze­tője. Szerinte félő, hogy az áldozatok száma eléri az 5000-et is. A Shiraz-i egyetem geo­fizikai intézetének szóvivője közölte, hogy hétfő délelőtt óta az érintett térségben újabb ezer kisebb-nagyobb földlökést észleltek, de „már semmi ram maradt, amiben ezek a rengések kárt okoz­hattak volna”. Az eredeti földrengés, amely az elmúlt évtized leg­súlyosabb természeti ka­tasztrófája volt, Iránban, az érintett körzet 60 települése közül 45-öt tett a földdel egyenlővé. A túlélők pánik­szerűen menekültek, s a környező fennsíkon sátrak­ban keresnek menedéket. A hadsereg egységei helyen­ként kénytelenek erőszakkal eltávolítani a romokhoz és a romok alatt rekedt hozzá­tartozóikhoz kétségbeesetten ragaszkodó embereket, mert akadályozzák a mentési mun­kálatokat. / Az amerikai külügyminisztérium dísztermében tegnap Nixon jelenlétében, Moszkvával és Londonnal párhuzamosan az Egyesült Államok is aláírta a baktériumfegyverek tilalmáról szóló egyezményt. Amerikai részről Rogers külügyminiszter, szovjet, illetve brit részről pedig Dobrinyin (halszélen) és Lord Cromer nagykövet (középen) látta el kézjegyével a megállapodást L. A. ZENKEVICS : Az óceánok gazdagsága Lev Alekszandrovics Zenkevics (szül, 1889) — A ten­geri fauna szakértője, a Szovjetunió Tudományos Aka- , démiájának levelező tagja és ugyanott az Oceanográfiai i Bizottság elnöke. „Huszonötéves koromig sohasem lát- j tam tengert” — mondotta Zenkevics. „1914-ben, ami- i kor másodéves egyetemi hallgató voltam, ugyanazon a J nyáron ismerkedtem meg a Barents- és a Eekete-ten- i gerrel. A tenger rögtön elbűvölt, valósággal elvarázsolt J engem, s egész életemre szerelmes rabjává lettem”. így i került Zenkevics a tudomány világába, miután 1916- [ ban elvégezte a moszkvai egyetemei. Ilyen beállított- , ságit maradt mindmáig. Amikor 1930-ban megválása- j totfák a moszkvai • egyetem professzorának, már jelen- , tős munkásság volt mögötte az Úszó Tengeri Tudomá- i nyos Intézetben. 1949-töl 1952-ig a „Vityaz kutató- ] hajó csendes-óceáni expedíciójának élén állott. 1953 óta i az UNESCO meljett működő Tengerészeti Tanácsadó J Bizottság tagja és a Tudományos Szövetségek Nemzet- i közi Tanácsa Oceanográfiai Kutatási Szakbizottságának j alelnöke. Zenkevics a tengerekről szóló, több ismert i munka szerzője. l.Vfííl Ávri* világosabbá LitIUI LVIC hogy az emberiség jövője, gazdasá­gi és tudományos életének fejlődése együtt fog járni a tengerek és óceánok állandó­an növekvő tudományos és gazdasági meghódításával. Az óceánokat éppoly ko­molyan kell tanulmányozni, mint a szárazföldet. Ezt el­sősorban geológiai, geofizikai, geokémiai és biológiai prob­lémák megoldása érdekében kgll megtenni. Lehetetlen e problémák megoldása anél­kül, hogy ne tanulmányoz­nánk a földkéregnek azt a kétharmadát, amelyet óceá­nok borítanak, az óceánok fe­nekén levő üledékeket, ame­lyek évek százmilliói alatt halmozódtak fel. Nemcsak arról van szó, hogy a föld felszínének két­harmadát óceánok borítják. A lényeges az, hogy ez a kétharmad gyökeresen különi bözik a szárazföldtől és sok nagyszerű sajátossággal bír. Az óceánok alatti földkéreg szerkezete gyökeresen külön­bözik a kontinensek alatti ké­re gszerkezettől. Az óceánok üledékei a föld- történet sajátos krónikáját testesítik meg. s nem csupán az óceánnak, hanem a föld­nek, mint égitestnek ámult­járól is hírt adnak. Míg a sekély tengeri me­dencék feneke a geológiai fo­lyamatok eredményeképpen gyakran felemelkedett és szá­razfölddé vált. úgy. hogy köz­vetlenül is tanulmányozhat­juk, addig a mélyvizű. ősi tengerek üledékeit szárazula­tokon nem ismerjük. Ezek mostanáig megmaradtak kz óceánok több kilométeres mélységű vize alatt. Pedig éppen ezek az üledékek a legérdekesebbek a földtörté­net ősi korszakainak tanul­mányozása szempontjából. A Földnek, mint égitestnek ke­letkezésére. az óceánok és só­tömegek képződésére, a kon­tinentális masszívumok ki­alakulására. mozgására és a földgolyón való asszimetrikus elhelyezkedésük okaira, a földtengeiy helyzetének in­gadozásaira és számos más kérdésre vonatkozólag a tu­dósok véleményei ma még ellentmondóak. Kétségtelen, hogy e kér­dések többségére a választ az óceánok mélységei rejtik magukban. Ugyanott talál­ható felelet a szárazföldek és az óceánok alatti földké­reg vastagságbeli és szerke­zetbeli eltérésének kérdésé­re is, amire még szintén nem találtak magyarázatot. Az óceánkutatók már ré­gen törekszenek arra, hogy a fenék üledékeinek nagy mélységeibe lehatoljanak. Ezt eddig csak hajóról leboesá­tott talajcső segítségével tud­ták megoldani. A talajcső belesüllyed a fenékbe és a talajszeívényt magába mar­kolja. Azután a csövet a fel­színre emelik, a talajt kive­szik belőle és megvizsgálják. A geológiai kutatócsövek azonban nem hatolnak a ne­gyedkori lerakódásnál mé­lyebbre. Ritka esetben a cső alsó vége eléri a harmad­kori rétegeket. A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Oceanológiai Intézetének igen sok talaj­mintája van a Csendes- és az Indiai-óceánból. Az élő­lények maradványai alapján, amelyeket az ilyen talaj­minták tartalmaznak, re­konstruálhatók az óceán fe­lett lezajlott éghajlati vál­tozások. A szovjet geológu­sok ily módon nagyon pon­tos adatokat kaptak azokról az éghajlati változásokról, amelyek • a Csendes-óceán északnyugati részén a har­madkor folyamán végbe­mentek. De csak a tengerfenék üledékeinek, teljes vastag- • ságban való átfúrása nyújt­hat majd anyagot az olyan paleoklimatológiai és paleo- geoí'izikai rekonstrukciókhoz, amelyek százmillió évekre visszavezetnek bennünket bolygónk történetébe. Az ilyen mélyfúrások lehetővé fogják tenni, hogy felderít­sük a Föld múltjának leg­tisztázatlanabb és legvitatot­tabb kérdéseit is. N egyedszázada vkee^! detét az Északi-Jeges-ten- ger központi részének kuta­tása. A nemzetközi geofizi­kai év programjának kereté­ben szovjet kutatóhajók munkája számos eredmény- nyel gazdagította ' a világ­tengerekre vonatkozó isme­reteinket, s az egyik vezető helyet biztosította a szovjet tudomány számára a Csen­des-, az Atlanti, és az In­diai-óceán, valamint az Északi-sarki Medence és az Antarktiszt övező vizek tu­dományos vizsgálata terén. Aligha beszélhetünk az óceánok tudományos és gaz­dasági felhasználásáról anél­kül, hogy ne érintenénk a hatalmas víztömegek sokrétű fizikai és kémiai tulajdon­ságait. Tudjuk, hogy az. óceánok és tengerek vizének köbtartalma 1370 millió köb­méter; e víztömeg nagysá­gát azonban általában el sem tudjuk képzelni. Nem alap­talanul támad az a gondo­lat, hogy bolygónkat több joggal nevezhetnénk „óceán­nak”,. mint „földnek”. Az óceán víztömegének ha­talmas felülete és űrmérete, geológiai ősisége, a víz ké­miai összetételének bonyo­lultsága és évmilliárdokat át­fogó viszonylagos állandósá­ga az óceánt sok olyan fo­lyamat hatalmas stabilizáló- jává és szabályozójává teszi, amelyeknek globális jelentő­ségük van. Az óceánokban és tenge­rekben végbemenő vala­mennyi folyamatot alapve­tően meghatározzák a víz­tömeg sajátosságai: hatalmas tömege, keveredése, hő­mennyisége, sótartalma, nagyszerű képessége, hogy a legkülönfélébb kémiai ve­gyieteket feloldja, élettel és élőlények maradványával, iü. anyagcsere-termékeivel való telítettsége. A világóceánban az összes folyamatok kölcsö­nösen összefüggnek és fel­tételezik egymást. Vonatko­zik ez a szeizmikus, akusz­tikus és optikai jelenségekre egyaránt, de azokra a ké­miai reakciókra is, ame­lyekkel a világóceán nö­vényzetének és állatvilágá­nak életműködése is szoros kapcsolatban van. A tengeri közegben ez a kölcsönös összefüggés és fel- tételezettség olyan magas fo­kú, amilyent az élet semmi­lyen más területén nem is­merünk. A „Vityaz” nevű kutató- hajó kutatásai a Csendes- óceánon megerősítették e feltételezés helyességét. Az óceáni jelenségek kölcsönha­tásának és kölcsönös feltéte- lezettségének gondolata tu­dományosalapokon nyugszik. Tudományos elméletek áll­nak- rendelkezésünkre az óceán biológiai felépítésé­nek, állat- és növényvilágá­nak törvényszerű mennyi­ségi és minőségi változására az északi félteke jégöveze­tétől a tropikus forróég­övön át' a déli féltekéig és annak jégövezetéig. Hiszen a biológiai jelenségek változása törvényszerűen megy végbe, a partvidékek felől a köz­ponti részek felé s az óceá­nok felszínétől a mélyükig haladva. A „Vityaz” kutatá­sai lehetővé telték, hogy e változásokat a hőmérséklet, a napsugárzás, a tengervíz kémiai összetétele és teljes körforgása, valamint még egy sor egyéb környezeti té­nyező együttes kutatásával kapcsoljuk egybe. E kiváló eredményeket annak köszön­hetjük, hogy a szovjet expe­díciók anyagukat lényegében a hosszúsági körök mentén gyűjtötték az óceánok egész területén. A külföldi expe­díciók viszont főleg a szé­lességi körök irányában vá­lasztották meg útirányukat — a trópusi tengereken ke­resztül —i úgy hogy a szé­lességi övezetek közti tör­vényszerű összefüggésekre nem fordítottak kellő gon­dot. {F oly latjuk) *

Next

/
Thumbnails
Contents