Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
1972. április 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 II borsodi üzemek és a külkereskedelem Gépi palántázás A esanytclcki Tisza Tsz-bcn gépekkel (eszik földbe a kertészeti növények paláiéit. Aa ültető berendezések megkíméli k a szövetkezeti gazdákat a fárasztó fizikai munkától, Egy géppel naponta kót-három holdat ültetnek be Zárszámadás lilán az edelényi járás termelőszövetkezeteiben Íría: Szamszld Gyula, az Edelényi járási Pártbizottság első titkára II. A szocialista integráció kibontakozása az eddiginél sokkal hatékonyabb kapcsolatok kialakítását teszi lehetővé megyénk vállalatai számára is. Igen eredményesnek ígérkezik például a Lenlnváros- ban megvalósuló olefin-program, amely gazdaságossá teszi a Tiszai Vegyikombinát etiléntermelését, ezzel egyidejűleg lehetőséget biztosit az ország legnagyobb teljesítményű erőiíiűvének megvalósítására. Az elmúlt évi tapasztalatokról szólva meg kell még említeni, hogy a mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékek exportja 1971-ben esőkként. Ennek egyik alapvető oka az 1970. évi eredmények kedvezőtlen alakulása volt. de a mezőgazdasági termelés szerkezeti problémái is gondokat okoztak. A eukorrépa-termelés alakulása következtében az elmúlt évben nem exportáltunk cukrot a megyéből, sőt. a belföldi igények kielégítéséhez importra szorultunk. A szarvasmarha-tenyésztés hosszú idő óta meglevő problémái miatt az elmúlt évben visszaesett a szarvasmarha-export, és ősökként a tejtermékek kivitele is. Jelentősebb növekedés volt azonban tapasztalható a sertés-exportban. A gazdaságosság kérdése Az exporttermelés jövedelmezősége valamelyest romlott az elmúlt esztendőben. Az export gazdaságosságát — a piaci árcsökkenésen kívül ~~ hátrányosan befolyásolta az alapanyagok árának emelkedése, valamint az a körülmény, hogy a piaci kereslet több termékcsoportnál a kedvezőtlenebb jövedelmezőségű termékek iránt volt nagyobb. Sajnos, az export-problémákkal egyidőben az import jelentős mértékben növekedett. A lakosság áruellátására. a választék bővítésére több fogyasztási cikket kell raktározni. Ugyanakkor — megfelelő piackutatás hiányában — olyan cikkeket is importáltunk, amelyeket talán nem kellett volna. A fogyasztási cikkek importján kívül á gépek, valamint a vegyipari és a kohászati alapanyagok importja is számottevően növekedett. Ennek egyik oka az voll, hogy a termelés bővítéséhez szükséges egyes anyagféleségeket, valamint a műszáki fejlesztést szolgáló gépi berendezések egy részét csak külföldről lehetett behozni. További uövekedes ■A megye ipari üzemei 1972-re az export további növelését Irányozták elő. A külkereskedelmi vállalatoktól szerzett értesülések alapján várható, hogy a kohászati ter- mékelc piacán valamelyest javulni fog a kereslet. A Lenin Kohászati Művek az idén mintegy 15 százalékkal növeli exportját. Az Ózdi Kohászati Üzemek a hengerelt áruk és a nyersvas exportját kívánja fokozni. A kohászati üzemek fokozatosan megteszik a fejlesztéshez szükséges intézkedéseket. Például Özdon a megvalósuló folyamatos acélöntőmű, a gazdaságosabb gyártást és a termelés színvonalának emelkedését biztosítja majd. A gépiparban adottak a piaci lehetőségek. Az export növelése itt részben a belföldi igények alakulásától függ. A vegyipari termékek piacán igen éles a konkurrencia, így az export növelése nem valószínű. Ezzel szemben tovább bővíthető a könnyűipari cikkek tőkés exportja. A bizakodás alapja A Borsod megyei üzemek 1971. évi export-tevékenvsé- gét összességében eredményesnek tekinthetjük. A kedvezőtlen konjunktúra, az igen éles konkurrenciaharc ellenére vállalataink tovább tudták bővíteni külkereskedelmi kapcsolataikat. Természetesen. a fejlődés nem volt egyenletes. Egyes üzemek mozgékonysága, rugalmassága. jobb kereskedelem-politikája a nehezebb körülmények között is eredményeket tudott elérni, míg mások nem érték el a várt sikert. Általában megállapíthatjuk. hogy a legtöbb üzem szilárd piacokat tudott kiépíteni. a szocialista piac bővülése hosszabb távon is lehetőségeket ígér a külkereskedelmi kapcsolatok növelésére, a szocialista integrációból fakadó előnyök ésszerű kihasználására. Az 1972. évi exportkilátások pedig az előzetes piaci információk, valamint a vállalatok termelési lehetőségeinek ismeretében megnyugtatóak és reális lehetőséget nyújtanak az export további bővítésére. Oláh László. a külkereskedelmi bizottság vezetője (Vége) TER MELÖSZÖVETKEZE- TEINK a közelmúltban ünnepelték tízéves fennállásukat. A mérleg, amelyet készítettek — mim mindenütt az országban —, a mi járásunkban is pozitív. Aki ismeri az edelényi járást s gyönyörködhet természeti szépségeiben, az tudja, hogy a nagy erdőterület és környező lankái különösen tavasz és nyár idején pihenést és szórakozást nyújtanak a fáradt embernek. E természeti szépségek azonban nagyon megnehezítik a mezőgazdasági művelést, sok gondot és problémát okoznak. Mezőgazdaságilag müveit területünk 75 százaléka ugyanis erősen lejtős, és a mostoha mezőgazdasági művelés következtében nagyon tossz minőségű területen kell gazdálkodniuk szövetkezeteinknek. Ennek ellenére szövetkezeteink vezetői és a pártvezetők, a tízéves tapasztalatokat felhasználva, lassan kialakítják a gazdálkodás azon ágazatait, amelyek évről évre nagyobb jövedelmet biztosítanak a szövetkezetek tagjainak. A mostani zárszámadásokon is erezhető volt annak a nagyfokú politikai munkának az eredménye, amelyet az elmúlt években tettek a termelőszövetkezeti párlalapszervezetek, a különböző szervek, s a tömegkommunikáció a szövetkezeti mozgalom céljainak meg- va l ásításáért. ,] ára sunk ba n is igazolódott, hogy a szövetkezeti parasztság a szocialista társadalom teljes felépítésének tevékeny részese. A termelőszövetkezeteinkben elért politikai, gazdasági, kulturális eredmények nem születhettek volna meg az alapszervezetek pártirányító, ellenőrző, segítő munkája nélkül. Mint minden évi — így az 1971. évi — mérlegkészítés idején is. termelőszövetkezet i párt alapszervezeteink felelősségteljesen, hatékonyan segítették a zárszámadási munkákat. Igaz. hogy termelőszövetkezeteinken belül párt- szervezeteink kis létszámúak, de évről évre erősödnek, s ahogy a szövetkezeti tagság politikai arculata változik, a szövetkezethez való ragaszkodása fokozódik, úgy kéri felvételét egyre több tsz-tag a pártszervezetbe. MUNKÁJUK során párt- szervezeteink figyelembe veszik a szövetkezetek vezetőinek véleményét, és nagyra értékelik a vezetés, a szakemberek fáradozását. Minden pártszervezetünk — a járási és a községi vezetés is — meggyőződött róla, hogy ahol a szövetkezetben a vezetés a helyén txm, a szakember-ellátottság a mostoha körülményekhez képest is biztosított, ott a fejlődés folyamatos. 1965-ben 81 szakember dolgozott szövetkezeteinkben, 1971-ben pedig már 158. Ezen belül is a mérnökök száma 1965-ben 17. illetve 1971-ben 33. akik a külterjes körülmények között is arra törekednek, hogy bemutassák egész járásunk lakosságának, munkásságának: szövetkezeteink képesek e területen megélni, fejlődni és állandóan erősödni. Termelőszövetkezeteinkben csak olyan termékfajták termesztésével foglalkoznak, amelyek a .mi mostoha körülményeink közölt. eredményt hoznak. Ennek alapján a korábbi évekhez képest fejlődnek termésátlagaink. Állattenyésztésünkre különösen a , szarvasmarha- és a juhtenyésztés jellemző. A szarvasmarha-létszám a korábbi évekhez képest erőteljesen fejlődik, így voll ez 1971-ben is. Szövetkezeti parasztságunk jövedelme is nőtt. Amíg 1965-ben az egy tagra jutó részesedés szövetkezeteinkben 8470 forint volt, addig 1970-ben már 13 091. 1971-ben pedig 14 067 forintot ért el. Ez ugyan messze elmarad az országos átlagtól, azonban a mi kiindulópontunkhoz viszonyítva nagyon scép eredmény. Ezért nemhogy olyan gondjaink lennének, kikkel t' műveltessük meg a szövetkezet földjeit, hanem inkább olyanok vannak, hogyan tudunk tsz-tagságunlc szamára munkát biztosítani, különösen a téli időszakban. Az eredményeken kívül természetesen rengeteg gondunk is van, amelyeknek nagy nászét ismerjük, s azok megváltoztatásán dolgozunk a szövetkezetekben dolgozo kommunistákon keresztül, a szövetkezet vezetőivel es tagságával. Legfőbb gondunk az, hogy meg kell teremtenünk a megalapozott gazdálkodás lehetőségét, . ki kell kerülnünk az állandó tőkeszegénységből. Gondjaink közé tartozik, hogy elsősorban a. magunk erejéből, de felsőbb szerveink segítségével is ki kell lépnünk az 1970—1971-ben kialakított beruházási stagnálásból. Ez azért következett be, mert eredményeink es a fejlesztésre fordítható összeg oly kismértékű, hogy abból modern, a mi viszonyainknak megfelelő beruházásokhoz nem lehet hozzáfogni. Minden erőnkkel fokozni kell elsősorban a szövetkezeteink társulásos gazdálkodásának fejlesztését, a hosz- szú távra megalapozott beruházások megszervezését es irányítását. Adottságainkból eredően fejlesztenünk kell a mezőgazdasági üzemeken belül a mezőgazdasági termékek, vagy a föld mélyéből kibányászható. különböző termékeknek melléküzemági tevékenységgel biztosítható feldolgozását, értékesítését. A SZÖVETKEZETI tagság érettségéről teltek bizonyságot a közelmúltban lezajlott szövetkezeti taggyűlések is. Szövetkezeteink most. olyan terveket készít et tek, a melyek újabb eredmények elérését teszik lehetővé az edelényi járásban. Ezek beleilleszkednek szövetkezeteink ötéves terveibe, benne vannak lehetőségeinkhez képest a népgazdaság igényei is. Meg vagyunk győződve róla, hogy az 1972. évi mérlegkészítés újabb eredményekről ad majd számot. Kinek jár a cím? V alahol öt, tíz, tizenöt munkásember — férfi, nő, bányász, vagy vasas, ' vagy szövő — a munkában összekerül: szervezetileg, mühelybeosztás, vagy szalagbeosztás szerint, gépek, vagy szerszámok hozzák össze őket, mindegy. Munkabrigád a nevük, vagy egyszerűen csak brigád, vagy még csak ezt se mondják ki határozottan. Aztán eltelik egy, vagy két év, és ugyanez a kis csapat, ember műhely-, üzemrész-, vagy gyárszerle ismert közösségként szerepel, érmeket, meg jutalmakat kap, gépei fölé kis zászlót akaszt és azt. mondja magáról: „szocialista brigád leltünk”. A kettő között csak egy jelzőnyi különbség van — de ez a jelző mélyreható különbséget jelez. Talán valami olyasmit akarunk elhitetni, hogy a munkabrigádban közepes és nem fontos emberek vannak, a szocialista brigádban pedig csupa csodalény? Hz a gondolat távol áll tőlünk. Nagyon sok szocialista brigádot ismer e sorok •rója is, amelynek tagjai például egyénileg nem is kiemelkedőbb munkások, Mint a műhelyükben dolgozó egyik-másik munkáscsoport legjobbjai. És nagyon rendes, tisztességes és jó szándékú munkások százai, söl ezrei dolgoznak nem szocialista brigádokban, sőt. mindenféle bri- gádköleléken kívül. A különbség nem a rendes, a becsületes, a tisztességes magatartáson van — mert alapjában ez a munkásosztály óriási többségére jellemző. Mitől szocialista a szocialista brigád? Most majd, hogy országos tanácskozásukra sor kerül, ez a válasz sokféleképpen megfogalmazódik, és a közvélemény elé kerül. Jómagam is keresgetem a leglényegesebbet, mindeme lehetséges válaszok alapgondolatát. És eszembe jut egy téli beszélgetés — Nagykanizsán. Zalai" gyárak szocialista brigádvezetőivel, brigádtagokkal tanácskozott az olajkutató székházában — Kádár János. A jegyzetfüzet megőrizte a beszélgetés mondatait. Idézem őket, úgy Sondolom. nem ok nélkül. „Nálunk a szocialista közgondolkodás az elsőszámú fejleszteni való.” Talán — teszem hozzá — itt kezdődik a brigádmozgalom üzemi jelentősége. Mert lehet egy gyár állami, azaz szocialista tulajdonban, állhat az élén a szocialista állam kinevezte igazgató, lehet ebben a gyárban pártszervezet, szakszervezet és jó munkaügyi osztály, céltudatos személyzeti munka. De szocialista üzem akkor lesz belőle, ha az emberek a műhelyekben nemcsak normát teljesítenek — hanem valami többet adnak és másképp adnak, mint a többiek. „Nem kötelező módon, nem fizetve, magukra veszik a közösség gondjait” — nézem a következő mondatot. Aláhúztam annak idején. Ézek az emberek megvannak. Ezerszámra vannak meg, és most a mozgalom továbblépésén is tűnődnek — sok egyéb gondjuk és bajuk közepette, mert azért őket sem szabad plakátfiguráknak elképzelni, akik szüntelen a jövőt fürkészik, és izmaik szakadatlanul dolgoznak. Mert ha már továbblépésről beszélünk, ünneprontás nélkül elmondhatjuk: ettől a hibától, a formalizmustól ezt a jó és eredményes mozgalmat is félteni lebet. A papiros-eredményekre törekvő üzemi vezetés nem ritkán produkál „szocialista brigádokat” ott is. ahol a murtkásközös- ség' alkotó erői még nem érték el ezt a fokot, s kirakat-eredményeikben néhol idegesítően túlbecsülik a fényes papirosé, fényképekkel és elhasznált mozijegyekkel teleragasztott, középkori kódexek kallig- rafált betűivel, teléírt albumszerű naplókat és a tablókat. I ”i igyelmeztetni erre azért sem árt. ^ mert nő az érdeklődés a brigádok élete, munkája, eredményei Iránt, az üzemi nyilvánosság felkeltése kezd újra divatba jönni. Ahogy mondani szokás, „szóljunk idejében”, mielőtt bárhol... több lenne a „kirakatban”, mint bent a „boltban”, azaz a műhelyben. Mert a szocialista jelzőben benne van a reális eredmények tisztes és őszinte értékelése is: és ezt különben minden üzemben tudják a munkások. Nem hiszem, hogy egy-egy brigád esetében bármilyen „felső szerv”, értékelő bizottság jobban tudhatja, jár-e neki a cím, a szocialista cím — mint ahogy a műhely közvéleménye tudja. Ennek a megítélésébe ezért érdemes mindig bevonni a kollektívát — az elsőszámú illetékest, R. F.
