Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
1972. április 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kösz öntsük együtt ntäßns etseßeti A nemzetközi munkásosztály 82. alka- ^ lommal ünnepli május elsejét. E na. pon a világ megannyi nyelvén most is elhangzik a ma is aktuális jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek! Ez a világot rengető néhány szó, amely egy izmosodó, történelmileg elhivatott ősz. tály kiáltása volt egykoron, nem csupán megfélemlítette a zsarnok tőkét, hanem egyszersmind elindította a döntő ütközetet, történelmi folyamatában csatát csatára nyerve. A jelszó ma is élő. A szándékot és az érzéseket mindenütt ugyanaz az erő hajtja, de ma már a világ különböző részein más és más körülmények között zajlanak az ünnepségek. Vannak már erős, virágzó szocialista országok, ahol e napon szabadon száll a dal; lesznek népek, amelyek hangosan tiltakozva hallatják szavukat az elnyomók ellen, folytatásaként azoknak a sztrájkhullámoknak, amelyeknek híre szinte naponként eljut hozzánk; és sajnos, van a világnak olyan része, ahol bombák robbanása hallatja a májusi kiáltást — hallatja, de nem fojtja el! Nyolcvankét év alatt alaposan megváltozott a világ, nem korlátlan úr többé a tőke. A proletárforradalmak szülte szocialista országok vonzóak és példára intőle a még elnyomottak számára a kapitalista országokban éppúgy, mint a harmadik világként számon tartott országok alakuló, fejlődő munkássága számára. Ma a szocializmus a meghatározó erő! A Szovjetunió köré tömörült tábor, amelyik az alkotást és az emberiség békéjének védelmét tartja legfontosabb feladatának. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott program — mondotta Leonyid Brezsnyev, a szovjet szakszervezetek nemrégiben megtartott XV. kongresszusán —, amely a szovjet békeprogram elnevezést kapta, következetesen megvalósul és a világpolitika hatékony tényezőjévé válik. Ezt a békeprogramot, a világ első és legnagyobb proletárpártjának programját, egész politikáját a lenini következetesség jellemzi; a felelősségérzet a nemzetközi munkásosztály ügyéért, történelmi hivatásáért. Ez a magyarázata többek között annak a hatalmas fejlődésnek, amelyet a szovjet nép egy emberöltő alatt elért. Ennek a következetes politikának egyenes következménye, hogy a magyar munkásosztály, amelyik az elnyomatás idején oly sokszor hallatta hangját és hullatta vérét — ma szabadon ünnepelhet. A közöttünk élő veteránok emlékeznek rá: városunkban, ebben a nagy „kohóban” mindig izzóit a tűz. S a remény sem lninyt ki soha ... És amikor eljött a szabadulás perce, a munkások megértették a költő szavát: „....nem elég akarni, de tenni, tenni kell ...” Városunk munkássága ma is ismeri dolgát! Pártunk X. kongresszusa megfogalmazta a továbbfejlődés feltételeit. Munkásosztályunk — benne szőkébb hazánk dolgozói — tettekre halmoznak nagyszerű tetteket. S mint minden jelentős ünnepet — ezt a május elsejét is mindenekelőtt munkával köszöntjük. Méltán lehetünk büszkék — többek között — a nagy múltú Diósgyőri Gépgyár kollektívájára, amelyik a napokban kapta meg munkája elismeréséül a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös vándorzászlaját. Miskolc munkásaira mindig számíthatott az ország, számíthat a jövőben is. És számíthat rá a nemzetközi munkásosztály: a már szabadok és' boldogok, a még elnyomottak, s azok, akiki— harcolva az agresszív imperializmus ellen — fegyverrel küzdenek önmagukért,» értünk, az emberiségért — a marxizmus—leninizmus igazságáért. E virágba borult tavaszi hónap első napján, amikor majálisokon összesereglünk, hogy együtt örüljünk és emlékezzünk — gondolatban munkáskezünket nyújtjuk mindegyik osztályos társunknak, mindegyik barátunknak, minden haladó embernek, aki érti és érzi május 1. nagyszerűségét, s aki annak szellemében hisz a jövőben és cselekszik érte. Mindenkinek, aki vallja: „Éljen és erősödjék a nemzetközi munkásosztály harcos egysége!” Miskolciak! Ünnepeljük együtt május elsejét! Köszöntsük nagyszerű munkásosztályunkat, éltessük, azokat, akik a legtöbbet adták és adják a hazáért, amely tud már örülni a tavasznak, s amely maga is a tavasz köntösét öltötte önnön virágzásában. J együnk május elsején sokan, nagyon *J sokan a Majális parkban! Örvendezzünk és emlékezzünk a nemzetközi munkásosztály együvé tartozásának jegyében. Mindenkit szeretettel meghív és vár a városi operatív bizottság Sikerrel oldotta meg elmúlt évi feladatait a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat hatezres munkás- kollektívája, s eredményei elismeréseként elnyerte a kiváló vállalat kitüntetést. Ebből az alkalomból tegnap, április 29-én, szombaton délután ünnepséget rendeztek a vállalat selyemréti munkásszállójában. A kiváló vállalat avatóünnepségén jelen volt Deme László, a megyei pártbizottság titkára, Drótos László, a Miskolc városi Pártbizottság titkára. Bárczi Béla, Miskolc megyei város Tanácsának elnöke, dr. Tiszai István, az ÉVM főosztályvezetője, Juhász Ottó, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, dr. Balogh András, az SZMT titkára és Emri László, az Építők Szak- szervezetének megyei titkára. A megjelenteket Dues György, a BAÉV szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte, majd dr. Tiszai István mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Juhász Ottó, az Építők* Szakszervezete elnökségének üdvözletét tolmácsolta a vállalat dolgozóinak. Az ÉVM és a szak- szervezet képviselői átadták a kiváló vállalat kitüntetést jelképező oklevelet VincZe Gézának, a BAÉV vezérigazgatójának, aki meghatott szavakkal mondott köszönetét az elismerésért. A kiváló vállalat cím elnyerése alkalmából kitüntetések átadására is sor került. Végül Deme László, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a BÁÉV dolgozóit. Tizedszer: kiváló szövetkezet A Sátoraljaújhelyi városi Tanács dísztermében küldött- közgyűlést tartott a Hegyalja Ruházati Szövetkezet kollektívája. Az ünnepségen részt vett dr. Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, dr. Bartha István, a városi pártbizottság titkára, Kollai Zoltán, a KISZÖV elnöke. Éles György párttitkár megnyitója után Koltai elvtárs méltatta a szövetkezet dolgozóinak, vezetőinek munkásságát. A megye kiváló ipari szövetkezete kitüntetést — amelyet Immár tizedszer nyertek cl — Lantos Miklós, a szövetkezet elnöke vette át. Elmondta, hogy az elmúlt évben 152,7 millió forint értékben, s elsősorban exportra gyártottak ruhákat. Ez évben löl miliós értéket terveznek. A ruhaipari rekonstrukció során további építésre, korszerűsítésre kerül sor, s ennek kihatásaként a negyedik ötéves tervidőszak végére 172 millióra növelik a termelés értékét, s 15—20 százalékkal a dolgozók keresetét. Az immár tizedszer kitüntetett kollektívát dr. Bartha István elvtárs köszöntötte. Ma, április. 30-án. a munkásosztály nemzetközi ünnepének előestéjén 19 óra 30 perces kezdette] tiltakozó nagygyűlést rendeznek Oz- don, a Felszabadulás téren, több száz általános és közép- iskolás tanuló részvételével. A nagygyűlésen Pető István, az Ózdi Kohászati Üzemek nagyüzemi KlSZ-bizottságá- nak titkára mond beszédet. A városi KISZ-bizoltság rendezésében sorra kerülő tiltakozó nagygyűlés előtt az iskolák lampionos felvonulást rendeznek menő Idái versenynyel egybekötve. Ember, élet, munka Kiss Károly nyugdíjas vájár a perecesi alagút bejáratánál (Fotó: Szabados György) Csendesen virágzik a temető. Itt, az első soron azokat a bányászokat takarja, a föld, akik 25 esztendővel ezelőtt, 1947. május második napján hallak meg a. perecesi alag- iit ban. Kiss Károly levett kalappal tiszteleg egykori társainak sírjánál. És emlékezik: — Mint ahogy lisztből lehet kenyeret sütni, de robbanóanyagot is készíteni, ugyanígy a bányászok élete és mérge is a föld. Föld, meddő nélkül nincsen szén. A meddő úgy ágyazza körül a szenet, mint bölcső a gyereket. Ha a szenet akarjuk, meg kell küzdenünk a földdel, a meddővel. Ezért kenyerünk és mérgünk. Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1947. május másodlka péntekre esett. Szép idő volt, sütött a nap. Az élet várta a nyarat, a bánya várta a bányászokat. Kiss Károly vájár előtte való nap ott volt Miskolc ünnepi felvonulás-tömegében, egyben 34. születésnapját ünnepelte. Az ünnepet követő hétköznap egyszerű konyhaasztalán ünnepi ebéd párolgóit. Ez a nap ugyanis a felesége születésnapja volt. Ebéd után ugyanúgy indult el a bányába, délutános műszakra, mint sok száz társa. A nyolcórás műszak a Baros-aknai bányáVagon fürdő A szolnoki MÁV-pályaudvaron olyan teherkocsi-mosót állítottak üzembe, amely 24 órás műszak alatt 350 tehervagont takarít ki. A vagonokat mosás után fertőtlenítik is. A szolnoki teherkocsi-mosóba az ország legkülönbözőbb részéből érkeznek vagonok, sőt, olasz és görög transzportkocsi- kat is mosnak valutáért ban éppúgy teltei, mint máskor. Dolgoztak. S mire kiértek a föld alól, a tavaszi nap mór rég lenyugodott, sötét volt és a kisvonat indulásra készült. Kiss Károly és társa, egyben feleségének nagybátyja, Köves József vájár nem talált már máshol szabad helyet, csak az első, fából készült kis személykocsiban. Azelőtt soha nem szoktak az első kocsiba ülni. A vonat elindult. Kiss Károly a kocsi sarkának támasztotta fejét, lehunyta szemét. Szundikált. Fáradt volt. Hallotta, hogy a kocsi másik oldalán Domokos Zoltán arról beszél: ez volt az utolsó műszakja a bányában, elmegy a honvédséghez. Amikor a kisvonat befutott az alagútba, elhalkult a beszélgetés és a karbidlámpák fénye is. Kiss Károly arra riadt, hogy a vonat nagyot rántott, a karbidlámpa nekiütődött a homlokának, vér folyik az arcán. Felülről megindult a föld és a futóhomok. A nagy tömegű súly mérhetetlen erővel nyomta le a kocsi tetejét, nyomta agyon a bányászokat. 'Csendes nyöszörgést;, jajgatást hallott. Belső zsebéből előkaparászta az öngyújtóját, megkereste a karbidlámpát, és meggyújtot- ta. Szemben vele, az ülés alatt Bata Benjámin, közöttük, a lábán, ott feküdt Lelák Lajos. Mellette, Holli Dezső nyöszörgőit segítségért, és erős ujjaival kétszer is belemart a combjába. Aztán minden elcsendesedett. Csak Holli szorítása merevedett rajta. Tempós zajt hallott. Már arra gondolt, jönnek a mentők, kisegítik innen, a halál karmából. De ekkor még nem jött senki. Bata szíve dobogott, és a fából készült személykocsi úgy felerősítette a szívverését, mint egy nagy hangszer. Később Kiss Károly megpróbálta a karbidlámpával kitörni a kocsi oldalát. Nem sikerült. Ekkor a bicskáját vette elő, faragta a deszkát, de aztán rájött, felesleges. Futóhomok állja mindenütt útjukat. Tudta, hogy ez a fából készült személykocsi már koporsó, kilenc bányász koporsója, es ha nem érkeznek meg időben társai, akkor tizenkettőjüké lesz. Éz a börtön azonban nem kárhoztatta tétlenségre. Gondolkozott és dolgozott, ahogyan helye és módja volt rá. Égy deszkadarabba.1 kitámasztóba feje fölött, a tetőt, és ezt a deszkadarabot fogta, hogy a nyomás el ne csavarja. Aztán egyszerre csuk hangokat hallott. És megismerte a hangok gazdáit. Bányásztársai voltak, akikkel együtt dolgozott ezen a délután, és akik a beszakadt alagútból azért mentek vissza, aztán at a sötét erdőn Perecesre, hogy erről az oldalról mentsék, ha van elet mit menteni. Volt. Kiss Károly benlről irányította munkájukat. Ez sem volt veszély nélküli, hiszen a bányászszerszámok élesek és súlyosak. De aztán kihúzták őket. Őket, hármukat, akik élve maradtak. Kint, az alagút bejáratánál már sokan voltak. Férfiak, asszonyok és gyerekek is. Már kivilágosodott, mire Kiss Károly hazaért. Amikor a felesége ajtót nyitott neki, nem beszéltek sokat. Az asz- szony nézte az összeszakadt ruhát, a kioldódott bakancs- szíjakat, nézte a hajnali világosságban emberének megviselt arcát, megtört fényű szemét. Megölelték egymást. Kiss Károly vájár azon a hajnalon nem tudott nyugalomra térni. Visszament az alagúthoz, dolgozni, menteni akart, de már nem volt értelme. Egymás után hozták ki azokat a bányászokat, akikkel néhány órával azelőtt még együtt dolgozott, együtt utazott, hallotta hangjukat, értette beszédjüket, és érezte kézfogásuk súlyát. A temetés után sokan elhagyták a bányát. Akik pedig onnan ették továbbra is kenyerüket, az aiagút helyett, a vasút helyett a hegyet, az erdőt választották; gyalog jártak munkába. Kiss Károly hetekig nem tudott rendesen aludni, de aztán a munka meggyógyította. Ugyanazon az alagúton hozta-vitte a kisvonat soká- • ig még, éveken keresztül. És később sem lett hűtlen a bányához. Tizenhét esztendőn keresztül oktatta, nevelte a bányászutánpótlást, a vájártanulókat, Nemcsak szakmai tudása, hanem erkölcsi alapja is megvolt hozzá. Kiss Károly most nyugdíjas. Minden esztendő májusának második napján elmegy a perecesi temetőbe, elballag az alagút bejáratához, amely kormos falaival hideget lehel. A bánya Perecesen már meghalt. De a bányászok emlékét, munkáját nemcsak a temető fejfái, hanem gyümölcsfák, házak, gyerekek és életek is őrzik. Az életveszély állandó a bányában. Mégsem lehet megszokni, csak elfelejtkezni róla, vagy állandóan észben tartva dolgozni. Oravcc János Május elsejei ünnepség Miskolcon Holnap, május 1-én ünnepel a megye lakossága. Miskolcon, a hagyományokhoz híven a Csanyik-völgybcn majálissal ünnepük a dolgozók május elsejét. A Munkásmozgalom Mártírjai Emlékműnél délelőtt 10 órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek. Az ünnepségen a. mártírokra emlékezik dr. Balogh András, az SZMT titkára. A koszorúzási ünnepségen részt vesz dr. Bodnár Ferenc* az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára is. Kiváló vállalat kitüntetést kapott a BÁÉV Ifjúsági nagygyűlés Ozdon