Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
1972. morc. 12., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Beszámolási kötelezettség a kollektiv szerződés végrehajtásáról A munkaügyi szler 'r<j ’ 1970-ben rendeletet hozott, hogy a vállalatok minden év első negyedében kötelesek írásban beszámolni kollektív szerződésük előző évi végrehajtásáról. A múlt évi kollektív szerződéssel kapcsolatos tapasztalatok és észrevételek összegezése ezekben a napokban folyik. Legkésőbb március 31-ig minden vállalat köteles a beszámolóját megvitatás végett a dolgozók elé tárni. Ezért időszerű ezekről a kérdésekről szót ejteni. E rendelkezés lényegében azt a célt szolgálja, hogy a vállalatok vezetői és mun- káskollektívái rendszeresen, évről évre felülvizsgálják az öt évre szóló szerződéseket és azokat az élethez, a megváltozott körülményekhez igazítsák. A szerződések értékelése nagyon jó alkalom a hibák és rendellenességek feltárására, és azok kiküszöbölésére. A vállalat egész tevékenységének elemzésére is alkalmat adhat. Éppen ezért a beszámolónak részletesnek kell lennie. A szerződés minden egyes pontjáról, rendelkezéséről számot kell adnia. Nem szabad elhanyagolni és formálissá tenni a beszámolókat, mert az súlyos következményekkel járhat a vállalat vezetőire és dolgozóira egyaránt, valamint a vállalat egész tevékenységére. A kollektív szerződések „érintetlenül hagyása” lényegében az élet által felvetett új és új problémák megkerülése. Alapos vizsgálat tárA napokban gyává kell tenni például azt, hogy a kollektív szerződések összhangban vannak-e a vállalatok ötéves tervének célkitűzéseivel, a vállalatoknál időközben bekövetkezett szervezési. technikai és egyéb változásokkal: a bekövetkezett változásokat a szerződéseknek figyelembe kell venniük. részt vettem egy gazdasági tanácskozáson, ahol egy üzemmérnök elmondta', hogy vállalatánál az egyik gyárrészlegük az elmúlt évben nagyon komoly technikai fejlődésen és rekonstrukción ment keresztül. Mindez szükségszerűen megkövetelte az üzem- és munkaszervezés megváltozását, korszerűsítését és új alapokra helyezését. Viszont — mondta — a kollektív szerződés gátat emelt az ésszerűségnek, és nem tette lehetővé a szükséges létszám átcsoportosítását, a bérezés megváltozását, módosítását. Iíz tipikus példája annak, hogy mit eredményezhet az, ha a kollektív szerződés nem tart lépést az élettel, a változás követelményeivel. Törvényszerű, hogy a rohamos fejlődés során a kollektív szerződések egyes rendelkezései, szabályozói elavulnak és nem felelnek meg az újabb követelményeknek. A beszámolóknak éppen ezeket a problémákat kell feltárniuk és kijavítaniuk. A beszámolókat természetesen írásban kell elkészíteni annyi példányban, hogy minden dolgozó könnyen hozzájuthasson. Ügyelni kell arra, hogy a beszámolók időben Országosan s megyénkben is nagyon sok szó esik napjainkban az öntözés fontosságáról, arról, hogy jóvátehetetlen bűn lenne az idén kihasználatlanul hagyni a termelők tulajdonában levő mintegy 300 millió forint értékű öntözési kapacitást. A hivatalos szervek, a hozzáértő szakemberek nem véletlenül kongatják a vészharangot. Az 1970-nel zárult hat „vizes” esztendő 665 minimaleres csapadékátlagához viszonyítva 1971-ben csak 482 milliméter csapadék hullott megyénk területére és a csapadékhiány az év eleje óta továbbra is rohamosan növekedett. És a meteorológiai előrejelzések szerint a bő csapadék valószínűsége rendkívül kicsi. De még ha zuhogna is az eső az elkövetkező hetekben, a mintegy 200 mi Ili méternyi csapadékhiányt egy 1970-hez hasonló „vizes” tavasz sem tudná pótolni. Sajnos megyénk 114. ki- sebb-nagyobb öntözőkapacitással rendelkező gazdaságában még nem mindenütt ismerték fel a helyzet súlyosságát. Pedig az idén valóban kincset érhet, ha minél nagyobb mértékben hasznosítanánk az összesen 32 300 hold öntözésére alkalmas öntöző- müveket, berendezéseket. Számos öntözési kapacitással rendelkező gazdaságban még most is tétováznak, fontolgatnak. Erre pedig most nincs idő. Cselekedni kell. mégpedig a legsürgősebben. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság felmérései szerint mintegy 20 ezer hold- nyi öntözési kapacitás szinte azonnali üzembe állításra alkalmas. további (1000—7 000 hold számára pedig legkésőbb áprilisra biztosítani lehetne a mesterséges esőt Mindehhez csak jobb hozzáállás és azonnali cselekvés kell. A termelők nagyfokú passzivitását — az időjárás reális értékelése alapján — az öntözési kedvnek kell felváltania. Sietni főleg azért kell. mert most kora tavasszal még elegendő öntözővíz áll rendelkezésre. Most. kell minél több csapadékhiányt, pótolni az öntözhető területeken. Mezőgazdaságunk illetékes vezetői, szakemberei gondoljanak arra. hogy a tulajdonukban levő mintegy 300 i millió forint értékű öntözésiI kapacitás maximális üzemel- { tetősével a terméskiesés jelentős területen csökkenthető. illetve az öntözött földeken közel 100 millió forint értékű többlettermék állítható elő. (p. s.) eljussanak a munkásokhoz, hogy legyen elég idejük a tanulmányozásra, az abban foglaltak megismerésére és elemzésére. A beszámolókat helyes, ha üzemrészenként, műszakonként vagy műhelyenként külön-külön megvitatják. A vitákon részt kell venniük a vállalatok gazdasági vezetőinek, a szakszervezetek képviselőinek, tehát olyan személyeknek, akik a dolgozók felvetéseire, kérdéseire többségükben helyben, azonnal választ tudnak adni. Természetesen felvetődnek olyan kérdések is, amire azonnal, „kapásból” nem lehet választ adni, aminek elbírálása alapos vizsgálatot, megfelelő mérlegelést és időt igényel. Éppen ezért a dolgozók javaslatait jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A vállalat köteles — a rendelkezés értelmében — azokra 15 napon belül írásban választ adni. Nagyon lényeges, hogy az elhangzott javaslatok érdemi elbírálásban részesüljenek, akkor is, ha azokat elfogadták, akkor is, ha megvalósításukra nem kerülhet sor Éppen ezért a döntést egyszerűen és világosan indokolni kell. Különösen gondosan kell indokolni és magyarázni az elutasító válaszokat, hogy abból a javaslattevő világosan lássa az elutasítás okát. A válaszok ne legyenek általánosak, „elvieskedők”, semmitmondóak. Konkrét kérdésre konkrét választ kell adni. A vállalati beszámolók elkészítésében és megvitatásában. a javaslatok feldolgozá- ! sában nagy feladat hárul a i szakszervezetekre. A vállalatok egyébként a beszámolókat kötelesek megküldeni a vállalati szakszervezeti tanácsoknak. A szak- ! szervezeti tanácsoknak testületi ülésen, tehát tanácsülésen kell a beszámolókat megtárgyalnia. A vállalati szak- szervezeti tanács nevében nem foglalhat állást annak egyik megbízottja vagy titkára. A szakszervezeti tanács állásfoglalását határozatba köteles foglalni, és azt megküldeni a vállalat igazgatójának. A kollektív s“™£a* törvénye. Az egész vállalat éleiére kihaló és minden dolgozót lényeges, alapvető kérdésekben érintő szabályozás. Valójában azonban csak akkor válik igazán a dolgozók szerződésévé, ha azt ismerik, értik és következetesen érvényesítik is. Wirth Lajos H ogyan lehet a vezetők időzavarát, túlterhelését megoldani? —kérdezték időnként azok, akik segíteni akarnak, hogy az igazgatók, főmérnökök ne kerüljenek a „sürgetés pszichikai állapotába”. A válasz egyértelmű: a vezetők helyes időbeosztásával. Mi a leggyakoribb idöbeosz- tási itiöa? Az impulzusok érkezési sorrendben való fogadása. A vezető sorrendben foglalkozik a vállalat ügyeivel, úgy ahogy azok éppen jelentkeznek; a házassági segélykérések után importügyekkel, gépkocsi javítással, majd piaci problémával. Az ilyen gyárakban, üzemekben rosszul dolgozik a titkárság, s éppen legfontosabb feladatának, az ügyek érdemi szűrésének nem tesz eleget. A megoldás: a vezető zárja mindig azzal a napot, hogy titkárságával elkészíti a következő napi időbeosztását. Eleinte ez hosszabb időt igényel, később öt-hat percre lecsökkenthető. Jó tanács lehet a vezetők időbeosztásával kapcsolatban, hogy az igazgató, a főosztályvezető hagyjon egy szabad félórát a napból, amely időben bárki, bármilyen ügyben hozzáfordulhat. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a beosztottak — bármilyen kis ügyük is van — igyekeznek mindjárt a vezetőt felkeresni. Azt tartják egyesek: nem a lábhoz, hanem mindjárt a fejhez megyek, s ha a vezető nem fogadja az ilyen embereket, vagy máshová utasítja őket, könnyen megkaphatja: elszakadt a tömegektől. Az elmúlt évet értékelő párttaggyüléseken, tsz- zárszámadó közgyűléseken, a szocialista brigádvezetők tanácskozásain nem egy hozzászóló foglalkozott ezzel a témával. Mi legyen a helyes álláspont? Az, hogy mindenki előtt nyitva áll a vállalat vezetőjének ajtaja, ez helyes és fontos dolog. Megköveteli ezt a társadalmi rendszerünkből adódó vezetési stílus, az, hogy ma már az igazgatók, főmérnökök nem megközelíthetetlen emberek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ajtó mindig nyitva álljon. Ha például szerdán délután 4—6 óra között fogad az igazgató, s ebben az időszakban az egyéni sérelmektől kezdve a panaszokig mindennel lehet hozzá fordulni, ez elegendő idő ahhoz, hogy ne mondhassák: „nálunk a vezetőhöz nem lehet bejutni”. Ha így osztja be idejét egy igazgató, főmérnök, nem kerül „időzavarba”. S ezt meg kell érteniük a beosztottaknak is, mert a vezető egy 9 órakor kezdődő export-tárgyalást 10 perc múlva nem szakíthat félbe azért, hogy elintézzen egy házassági segélykérelmet. A vezetők időbeosztásával kapcsolatban egy másik kérdés is felmerül: ki készítse el. Természetesen magának a vezetőnek kell elkészítenie időbeosztását, de más is befolyhat, elsősorban a titkárság. Ha a külföldi, jól organizált gyárakat vetjük össze a mi gyárainkkal, megállapíthatjuk, hogy ebben más országokban előbbre tartanak. A külföldi vállalatoknál például a titkárságok nagyobb létszámúak, mint nálunk. S a külföldön dolgozó titkársági emberek képzettebbek is a mieinknél. Zömük mérnöki, illetve közgazdász! diplomával rendelkezik. Persze, nem a diploma teszi az embert. Mi inkább azt mondjuk, olyan képességű embereket kell a titkárságon alkalmazni,' akik el tudják dönteni, hogy az igazgató mivel foglalkozzék és mivel ne. El kell érni nálunk is, hogy a titkárságok már ne a regi, kisüzemi jellegnek megfelelően dolgozzanak, hanem az ott tevékenykedők valóban nyújtsanak optimális segítséget a vezetőknek. A titkársági munka nem szűkülhet ma már le a gépírói, a bejelentési, a telefoníelvételi, s uram bocsá, a kávéfőzési tevékenységre. A másik hiba kapcsolódik az előbbihez: a vezetők és a beosztottak egymás közti rossz időbeosztás. Az igazgatónak foglalkoznia kell műszaki, gazdasági, sőt, személyzeti kérdésekkel is. A műszaki kollektíván belül azonban nem minden műszaki feladat tartozik a főmérnökre, de ha a vezető csak azzal foglalkozik szívesen, ami őt jobban érdekli, az árt a munkamenetnek. A vezető ezt a luxust nem engedheti meg magának, mert nem művész. A festőművész fesse azt, amit akar, a vezető azonban csak azzal foglalkozzék, amire a Tavasai munka a borsodi földeken vállalatának szüksége van. A vezető időbeosztásában testesüljön meg az üzemi munkák, a reprezentatív munkák és a különböző vezetési munkaidőnek egymás közli helyes aránya. Ugyancsak hibája az időbeosztásnak a vezetési határidőkben mutatkozó pontatlanság. Sok vezető sajnos, még ma abban a hitben él, hogy ő megengedheti magának a pontatlanságot, mert túlterhelt, időzavarban van, s ’ így igazodjanak hozzá a beosztottjai. Ha például a minisztérium hívja értekezletre, akkor ott lesz a meghatározott időben, de ha a saját főosztályvezetőivel van értekezlete, akár fél órát is késik. Ez összefügg azzal a kérdéssel is, hogy az igazgató, a főmérnök, a főosztályvezető mennyire rendelkezik a saját, idejével. Ma még bizony, gyakran vannak olyan tényezők, amelyek felrúgják a vezetők időbeosztását. Hogy miért? Azért, mert a vezetőkre még mindig nagy a nyomás, hogy különböző rendezvényeken megjelenjenek. Ha nem teszik, esetleg itt-ott rossz szemmel néznek rájuk, s hibául róják fel nekik. Pedig látni kell, hogy a vezető akkor cselekedik jól, akkor lesz hasznos tagja vállalatának, üzemének, ha minél többet' foglalkozik a saját, az ő általa vezetett kollektíva ügyével. Más szóval hosszú távon csak az a vezető tud eredményeket felmutatni, aki minden idegszálával az ő általa vezetett üzemre, gyárra tud koncentrálni. Persze, ez nem egy könnyű dolog. Az igazgató ugyanis a vállalatnál személyesen, vagy telefonon mindig elérhető, a titkárnőn keresztül be lehet hozzá üzenni, vagyis nem tud „elmenekülni” az ügyek elől. Így aztán érthető, hogy nem egy vezető „búvóhelyre menekül”, ha egy fontosabb munkán dolgozik. Más szóval a hivatali szobáján* kívül fenntart magának egy másik helyiséget, amelyre nincs kifüggesztve névtáblája, amelynek nincs reprezentatív berendezése. és főleg telefonja. Hn a vezetők „visszavonulhatnak” néhány órára is, jobban tudnak koncentrálni, fontos dolgokban megalapozottabban tudnak dönteni. A vezetők időbeosztása tehát fontos dolog, s feltétlenül helyes vele alaposan, tudományos szempontból is foglalkozni. Helves és főleg érdemes, mert ha a vezető időbeosztása jó, s jut ideje mindenre, az egész kollektíva látja hasznát. Gazdasági mechanizmusunkban különösen fontos ez, hisz a vállalatok, a vezetők önállósága lényegesen megnőtt, több fonios kérdésben kell álláslfoglalni, igent, vagy nemet mondani. De helyes a vezetők időbeosztásával foglalkozni az igazgatók, a főmérnökök szempontjából is. mert aki jó időbeosztással dolgozik, nem lesz ideges, könnyebben tud megbirkózni feladataival, egészségileg tovább számíthat rá az a kollektíva, amelynek gondjatt, bajait rábízták. Fodor László Ha lejében Élezünk, 10 Iliit nyerhetünk!
