Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-11 / 60. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 rcr??:jg! BSH 1972, mérc. 11., szombat E& A magyar film :,jjf4$oéíik A Kritika című, újjászületett folyóirat első számában olvasható Üjhelyi Szilárdnak, a magyar filmélet reprezentatív személyiségének, a Művelődésügyi Minisztérium Filmművészeti Főosztálya korábbi vezetőjének cikke, amely Filmművészet és művelődéspolitikai irányítás címmel a szerző néhány gondolatát ismerteti filmművészetünk legégetőbb pontjairól. Érdemes felfigyelni a korszerű, pozitív hősöket igenlő néhány gondolatra, és arra, hogy a pozitív hősök igenléiével egyidejűleg igenis vál- ozatlanul igényeljük annak •. „vonulatnak” a folytatását, amellyel a magyar filmművészet az utóbbi nyolc évben észrevétette magát, amellyel „jelenséggé’’ vált a magyar közéletben, sőt bizonyos hatást gyakorolt az egyetemes kultúra fejlődésére is. A film- élet e kiváló szakembere a későbbiekben kifejti, hogy a vonulat alatt nem kizárólag a csúcsokat, a „magas fennsíkokat” érti, és a folytatás alatt nem az eddigi eredmények ismétlését, hanem az elért eredmények megtartása mellett azok meghaladását tartja szükségesnek. Nem valami „biztonsági filmgyártás”, hanem a kísérletezés bátorítása, az új utak. keresésére való ösztönzés erősítése szükséges, és filmpolitikánk nem eshet pánikhangulatba, nem vonhatja revízió alá azt a marxi alapelvet, hogy feladatát „a társadalmi konfliktusok tudatosításában és végigharcolásában” lássa. A vonulat amelyet Üjhelyi Szilárd emleget, az általa is példaként említett Húsz óra, Nehéz emberek, Falak, Oldás és köles, Így jöttem, Hogy szaladnak a fák, Tízezer nap, Feldobott kő, Nyár a hegyen, Sodrásban, Ünnepnapok, Szeretem, Virágvasárnap és más filmek nyomvonalát jelzi. Messzemenően egyet kell értenünk e vonulat folytatásának igenlésével, az e filmekben megszületett hősök utódainak elvárásával, azonban ha az új magyar film egykét jelenségét is összehasonlítjuk ezzel a kívánalommal, úgy érezzük, mintha bizonyos kommercializálódás jelentkezne, és a gazdaságosság jelszavának, valamint a gondolkodást kizáró, „kikapcsolódást kereső” közönség- igényeknek ötvözetéből egy másfajta vonulat is jelent- kezgetne. Ennek egyik további jellemzője a művészi igénytelenség s ezzel együtt a közönségigények rossz, a néző kívánalmait lebecsülő szolgálata. o Amennyire nem tekinthető kizárólagosan követendő útnak a csak vájtfülűek számára készített alkotásokra törekvés, ugyanannyira nem követhető út a közönség igénye után kullogás. Csak példaként említendő a televízió immár harmadik Bors sorozata, amelyben a kalandosságot a logikátlansággal és művészi igénytelenséggel párosítják s amely nemcsak a kortársi allergiát váltja ki, hanem a fiatalabb generációkat is hozzászoktatja a felszínes készítményekhez, a művészileg igénytelen megoldású sorozatokhoz. (Nemcsak azért vitatható ennek a sorozatnak az értéke, mert a Stan és Pan burleszkekből kölcsönzött két örökbuta alakban jelentkezik az örökké melléfogó két elhárító tiszt, akik a valóságban megközelítőleg sem voltak ilyen ostobák, hanem mert a. hihetetlenül ostoba ellenféllel szemben nem volt olyan nagy dolog hősnek lenni. holott az illegalitás harcosai valóban hősök voltak, de nem is Oszival és Dezsővel, hanem Hain Péterrel és Schwei- nitzerrel kellett megküzdeniük.) ' De hagyjuk a Borsot. Talán szükségtelen is vele szemben elemző, érvelő módon kritikai megjegyzésekkel élni, hiszen a fentebb említett veszélyességét ellensúlyozza az a töméntelen naivitás, amely már-már ,a gyermekek számára is hihetetlenné teszi, s így ha nem is lelkesedéssel, de mint folytatásos vacsora mellé szolgált szórakozást, úgy-ahogy el kell fogadnunk. A mozifilmekre talán inkább áll az Üjhelyi Szilárd megfogalmazta folytatás. Az 1972-ben eddig bemutatott magyar filmek között olyat nem találtunk, amelyik a korábbi eredményeket meg- hnladla volna, sőt például Bacsó Péter Jelenkor című filmje — rendkívül fontos mondanivalója ellenére —, megvalósulásában, művészi kifejező eszközeiben mintha visszalépést jelentene nemcsak a magyar filmművészet már emlegetett vonulatában, hanem Bacsó munkásságában is. De ha előre is tekintünk, még feltűnőbb példát; cm-' üthetünk. A közeli jövőben közönség elé kerül a Hekus lettem című új magyar film. E ponyvaízű cím az új magyar rendőrség megalakulásának krónikája, illetve munkásfiatalokból lett rendőrtisztek tevékenységén és néhány, a felszabadulás után nagy hírű bűncselekmény leleplezésének rekonstruálásán keresztül azt kívánja bemutatni, miként lett úrrá a kommunisták irányította rendőrség a háború nyomában járó káosz, közbiztonsághiány, üzleti manipulációk és súlyos bűncselekményeket elkövetők (például a hires Hekus Dönci) felett. Mindez azonban olyan felszínes ábrázolásban, a művészi inély- ségnek olyan nagyfokú mellőzésével jelenik meg magában a filmben, hogy a néző útbaigazítás nélkül nem tudja eldönteni: rekonstruált dokumentumfilmet lát-e, vagy játékfilmet? Előbbinek nem hiteles, utóbbinak sem alkalmas, mert a művészi alkotás minimálisan megkívánható kritériumait is nehéz benne felfedezni. ® A két említett film természetesen nem képviseli napjaink és főleg holnapjaink magyar filmművészetének és televíziós filmművészetének egészét. De egy veszélyesnek tűnő vonulat jelentkezése. Érdemes emlékeztetni az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott egyik megállapításra, amely számunkra is sok tanulságot ad, nevezetesen, hogy a szocialista tartalmú művészeti alkotások vesztenek hatóerejükből, és nem érhetik el a kívánt közönséghatást, még ha oly helyes gondolatokat is hordoznak, ha nincs meg a tartalom és-forma egysége, ha a jó mondanivaló nem párosul megfelelő művészi kifejezéssel. Művészi gondosság kell tehát a helyes mondanivalóhoz is, mégpedig nem is kisfokú művészi gondosság, j Benedek Miklós Kár volt-e elpotyázni ? írhatták, amikor B. Nagy Jáno- sék családi tanácsa összeült megvitatni, hogy mi legyen azzal az 1(300 négyszögöl szőlővel, amit nemrégen kapott a család, örökségül a megboldogult anyai nagymama után. Nagy gondban voltak, mert az örökség három unokát érintett. Pontosabban B. Nagy János bátyám három gyermekét, két fiút, meg egy leányt. A gondot nem is az okozta, hogyan osszák háromfelé az örökséget. Azon még megegyeztek volna. Hiszen egy éve húzódott már ez az örökségi ügy, és addig is megvolt vele. a család szépen. A szőlő nem volt rossz helyen. Nem messze a várostól, a dombtetőn. A hosszú telek lenyúlik a dombtetőről a völgybe, ahonnét már csak pár száz méterre van a kellemes vizű termálfürdő. Sokszor megesett, hogy vasárnaponként kiment a család, meg a rokonság a szőlőbe, és egy-egy jó szalonnasütés mellett kipihente a hétköznapi munka fáradalmait. Még egy kis borocska is jutott a jó ízű sült szalonna után. A gyümölcsről nem is beszélve, ami a szőlőben termett, mert az is volt bőven. Kezdődött a cseresznyével, azután jött a barack, körte, alma, egészen a szőlőérésig. Egész évben nem volt gondja a családnak ilyesmire. Még hétköznap is megesett, hogy a család valamelyik tagja, ha kedve szottyant, fogta a kis hátikosarat, aztán gyerünk, neki a hegynek. Igaz, a művelés nagy gond 1943-at volt. Itt már nem volt olyan teljes az egyetértés. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a család nem is ért mindig erre rá. Mert bizony, az egy katasztrális hold megművelése egy városi ember számára nem kis feladat. .. Különösen a vasgyárban eltöltött napi nyolc óra után, amit sokszor nem kevés társadalmi munka követett. Mert akkor az is volt ám bőven! Talán ez okozta leginkább az örökség körüli vitát. Ugyanis B. Nagy Já- noséknál a család minden tagja — kivéve a legkisebbet — a felszabadulás kezdetétől párttag volt. Mivel a családfő, meg a mama már a felszabadulás előtt is végzett „társadalmi munkát” — néha illegálisan is —, miért ne végzett volna hát akkor, amikor már szabad. így lett a három gyerekkel együtt aktív társadalmi munkás az egész B. Nagy család. Hétköznapi üzemi munka, meg pártmunka, délutánonként szeminárium, aztán agi- tációs munka ... Jöttek a választások, akkor előtte is, alatta is, no meg utána is. Vasárnaponként meg a falujárás. Agitálni a parasztokat, hogy lépjenek be a tsz-be, magyarázni annak előnyét, -perspektíváját; s dolgozni, segíteni a .már bentlevők- nek ... Még templomot is jártak javítani, amit a háború alatt lebombáztak, megrongáltak a lövedékek. Egyszóval a kommunistáknak akkoriban sok mindennel kellett foglalkozni, nemigen értek volna rá a szőlőben szorgoskodni. — Gyerekek! — kezdte az apa. — Ügy döntöttem, hogy eladjuk a szőlőt. Bár a döntés joga végül is titeket illet, hiszen ti vagytok az örökösök, de mint családfőt hallgassatok meg. Ne kínlódjunk mi azzal a vacak szőlővel, amit szegény jó nagyanyátok rátok hagyott. Úgy gondoltam, jobb, ha eladjuk. Az árából veszünk egyet, s mást. Főleg ágynemű dolgában állunk rosszul. A háború sok mindent tönkretett. Meg aztán, mi a fenének a szőlő egy magunkfajta munkáscsaládnak. A föld azt illeti meg, aki megműveli. Miénk a gyár. Előbb-utóbb úgyis mindent szövetkezelesíteni fognak. — Hát, édesapám — szólt közbe az idősebb fiú — nem mondom, van valami igaza, de azért nem rossz egész éven át az a kis gyümölcs, meg az a kis bor. Meg az, hogy vasárnaponként van hová kimenni a családnak, különösen nyáron. Közel van a strand, egy ►ugrás és máris a vízben vagyunk. Milyen jó volt kimenni néha egy kis .szalonnasütésre .. . Hogy nem olyan jó állapotban van a kunyhó?! Hát egyszer majd csak lesz annyi pénzünk, hogy építünk rá szebbet, gazdagabbat, egy szép kis villát, édesapám ... — De édes fiam, nem ez a fejlődés útja, perspektívája, hogy mindenki magának kaparjon megint. Különösen szőlőt, villát. Mit gondolsz, helyes lenne az, ha mindenki így gondolkozna? A fiú nem szólt, hallgatott. Az apa tovább folytatta. — Szaporítani a magántulajdont most, amikor végre elérkezett az ideje, hogy megszüntessük? Külön nyaralót építeni... Hiszen ezt úgysem teheti meg minden ember. De nem is lenne igazságos. Most amikor végre mindent államosítunk ... Várj csak, mi lesz itt pár év múlva. Csak erősödjenek meg a tsz-ek, épüljenek új gyárak, fejlődjön, szépüljön országunk. Nem kell ide magántelek, magán- nyaraló. Olyan hatalmas üdülőket fogunk építeni szerte az országban, hogy oda majd minden évben mehetnek a szervezett munkások, a családdal együtt... Beépítjük az egész Balaton partját, meg minden olyan helyet, ami csak szép, kellemes és üdülésre alkalmas. A nép tulajdonát képező üdülőket kell építeni. Nem úgy lesz ám, fiam, mint a múltban volt, hogy mindenki magának harácsolt. .. Persze a magunkfajta munkásembereknek ezt altkor sem lehetett megtenni, mert nem volt miből. — Éppen ezért, édesapám, gondoljuk meg. Most megadatott nekünk is. hogy magunknak is gyűjthetünk egy kicsit. Olyan sokat úgysem adnának érte. .Csak elpotyáznánk. — Nézd, nem tudnánk rendesen gondozni. Az egész család elfoglalt. Mindnyájan dolgozunk. .. Solt ez nekünk. — Ez igaz. De tudja mit, édesapám?! Adjuk ki felesbe inkább. — Felesbe? Csak nem azt akarod fiam, hogy pont mi, kizsákmányolok legyünk? A család többi tagja nem szólt. A másik két gyerek a vállát vonogatta. A mama, aki még ezt sem tette, aki egész idő alatt, amíg az apa meg az idősebbik fiú beszélgettek, a kis, kékfedelű szeMályi—ma • \üO} lchclősó»ck • Hasznos önállóság o A ló rangja A tanácsok önállósága ... Napjainkban akarva-akárat- lan is szóba kerülő téma, bármely községi tanácson időzünk. A nagy lehetőségeket rejtő, még friss tanács- törvény sokat foglalkoztatja a községek vezetőit és a lakosságot is. Mert a lehetőségek a falu hasznára adódnak, a falu célszerűbb, okosabb gyarapodását szolgálják. Persze, annak a sok-sok tennivalónak mérlegelésével, a tennivalók sikeres végzésével, melyek egyáltalán nem automatikusan viszik előbbre a falut a törvény hatályba lépése óla. Folyamatról van szó, a lehetőségek okos fel- használásának folyamatáról, mindennapos töprengésről, .munkáról. Házhelyek és rendelő Az önállóságról váltunk szót Mályiban is, a község fiatal tanácselnökével, Szepesi Sándorral. Hangsúlyozza, hogy mindenképpen a lakosság hasznára válik a tanács önállósága. Érdekes például az is, amit nagyon gyorsan tapasztalhattak az emberek: elégedetten vették tudomásul, hogy bizonyos ügyek elintézése végett most már nem kell Miskolcra menni, mert helyben, Mályiban elintézhetik. Először még kérdezgették: tényleg nem kell a „járásba” menni? Most már megszokták, hogy nem. Ezek sem olyan kis dolmináriumi füzeteket rendezgette, egyszer csak csendesen megszólalt: — Gyerekek, édes fiam, ha szabad nekem is' beleszólnom. én azt mondom, amit apátok; adjuk el azt a vacak szőlőt. Mi értelme az egésznek. Én nem fogok szégyenkezni miatta a pártban ... Hogy nagyanyátoknak volt, az más. Az az övé volt. Mikor, a századforduló táján idekerültek Zólyomból, akkor vették. Akkor az volt a divat. Ma más. Nekem nem kell! — Ügy van — hangzott most már az egyhangú válasz —, adjuk el. így szabadult meg a B. Nagy család a kis örökségtől. Nem sokat kaptak érte. Éppen annyit, hogy vettek valamennyi ruhaneműt, ágyneműt. Pótoltak valamit abból, ami a háború alatt tönkrement, odaveszett. Nem is bánták mindmáig, hogy így döntöttek annak idején. Igaz, a szülők mór nyugdíjasok, de a szőlő nem hiányzik nekik. Még ma is találnak maguknak elfogialtságot a területi pártszervezetben. A fiúk megnősültek, a lány is férjhez ment. A nagyobbik fiú technikus lett, a kisebbik katonatiszt. A lánynak is köztiszteletben álló foglalkozása van. Az utóbbi kettő el is került azóta arról a vidékről, messze, az ország másik részébe. Az idősebb fiú viszont ma is a gyárban dolgozik. ha a család ösz- y/iVHUJ. szeverődikj ő szokta felidézni a régi „örökségi vitát”. S a nagyhegyen járva, ha elmegy a szőlő mellett, ahol a kunyhó helyén azóta takaros villa áll, és amit azóta se „szövetke- zetesítettek” — így sóhajt magában: ..Hej, édesapám, mégiscsak kár volt akkor elpotyázni ...” B. E. gok, mint amilyennek esetleg látszanak. De vannak nagyobbak is. Sokak kívánnak építkezni, letelepedni Mályiban. Még Vas megyéből is van házhelyigénylő, persze a többség közelebbről. A tanács az idén újabb 50 házhelyet alakít ki. Ezeknek az ára is segíti majd a falu egyik nagyon várt létesítményének, az orvosi rendelőnek, lakásnak a megteremtését. Sok pénz kell ehhez, de az elképzelések szerint körülbelül húrom év múlva meglesz, r Arucllátás Az orvosi rendelő és a lakás a következő néhány év tervein"'k egyike. Egy másik létesítmény, a kis ABC-áru- ház még szintén ebben az ötéves tervben készül majd el, a Nyékládháza és Vidéke Aiész közreműködésével. Az áfész és a tanács között egyébként is jó a kapcsolat: együttesen törekszenek a 1'alu minél jobb áruellátásának biztosítására. Nemrégen adtak át egy füszerboltot, számos községben már ismert, úgynevezett háziboltot. Ezzel egy újabb terület lakóit kímélték meg a hosszabb gyaloglástól. Nemrégiben nyitottak meg egy újabb kenyér- boltot is, melynek jó híre gyorsan elterjedt: az átutazók már nemcsak a mező- nvárádi bolt elölt sorjáznak, hanem a mályi előtt is. Es. ha már az utazókat említettük: az idén a faluban megépítik a csuklós busznak is alkalmas fordulót; így ez a nagy befogadó képességű kocsi is szállíthatja majd a község lakóit. Halszáz rózsa És persze azokat is, akik Mályiba jönnek. Márpedig sokan jönnek, mert itt a tó, s a már üdülőterületté nyilvánított tókörnyék. Óhatatlan, hogy ne essék szó erről is. Hiszen ma már a tó gondja szorosan hozzá tartozik a községi tanács egyéb tennivalóihoz. A tó rangja kicsit — vagy nem is kicsit — a község rangja is. Ez mindenképpen érződik abban a törekvésben, meiy- lyel a község vezetői ezt a területet gondozzák, ahogyan az e célra kapott állami segítséget igyekeznek a legjobban felhasználni. Az utóbbi hónapokban például a tó környékének parkosítására 140 ezer forintot fordítottak. A strand területére előnevelt, már nagyra nőtt fákat ültettek. Az egyiket fészekkel együtt hozták ide, úgy is ültették el, senki hozzá sem nyúlt volna a fészekhez.) Elültettek (300 rózsatőt is: a nyáron sok színben pompázik majd a strand. Megépítették az autóbuszfordulót, most már a strandig közlekedhetnek a kocsik. Azt szeretnék, ha a csuklós ide is bejárhatna. Ehhez pedig nagy munkába fognak hamarosan: átépítik a tóiioz vezető úton a most még bizony szűk hidat. Az új híd 9 méter széles lesz. Az igazi szezon kezdetére szeretnék átadni rendeltetésének. A tó környéke évről évre szépül; rendezettebbé válik. Ma már utcanevek, házszá- mok is vannak, pár hónapja a közvilágítást is megteremtetek. Nem véletlen, hogy szaporodnak a jó vélemények a tóról. És mivel a Mályi-tóról van szó: így magáról a községről; Mályiról is. Priska Tibor
