Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
1972, márc. 5., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Megvalósul a nyugdíjasok láza Az elmúlt években különböző fórumokon megyénkben is keresték az öregekről való gondoskodás újszerű formáit. Ezen belül a nyugdíjasok házának létrehozása látszott a legcélravezetőbbnek. Lapunk is több ízben szorgalmazta ezt, kezdeményező gondolatokkal. Az elmúlt év őszén a megyei tanács elnökének utasítására az egészségügyi osztály, valamint az építési, közlekedési és vízügyi osztály közösen kidolgozott irányelvekkel fordult a megye valamennyi városi tanácsához, s ebben részletesen leírták a nyugdíjasok házával kapcsolatos terveket, elképzeléseket. A tapasztalatok alapján — amelyet az országban Budapesten, Győrött és Kecskeméten megvalósult nyugdíjasok házánál szereztek — megfogalmazták, milyen formában célszerű felépíteni ezeket a házakat. így kitértek rá, hogy a nyugdíjasok házának biztosítani kell az alapvető gondoskodáson kívül (központi fűtés, melegvíz-szolgáltatás) olyan jellegű szolgáltatásokat is, amelyekre az idős embereknek szükségük van. Ilyenek például: heti egyszeri nagytakarítás, a napi ebéd biztosítása, bevásárlás, betegség esetén gondozás stb. Az épület elhelyezését a lakótelepen úgy célszerű megoldani, hogy lehetőleg nyugodt, csendes, zöld területbe ágyazva épüljön. Az előzetes tájékozódás után a Miskolci városi Tanács egészségügyi osztályának, valamint műszaki osztályának szakemberei Budapestre látogattak az ottani nyugdíjasok házának tanulmányozására, Sárospatak megbízott szakemberei pedig Kecskeméten gyűjtöttek tapasztalatokat. _ . A városok tanácsai hozzáláttak a tervek részletesebb kidolgozásához. Felmérték az előrelátható szükségleteket, illetve az építéshez és a fenntartáshoz szükséges anyagi összegeket is. Mivel a nyugdíjasok házának fenntartása a nagyszámú szolgáltatás miatt nagyobb anyagi terheket ró a tanácsra, s az építés is nehezebben oldható meg, így a IV. ötéves terv időszakában nem minden városban tudják azt megvalósítani. A budapesti és a kecskeméti kedvező tapasztalatok alapján Miskolcon úgy döntöttek, hogy Sárospatakon és Kazincbarcikán kísérletképpen még a IV. ötéves tervben megépítik a nyugdíjasok házát. H. G. Rügyfakadás Kopár, sivár táj fogadja a Tapolcára érkezőket. A máskor zajos, emberektől zsúfolt parkok most népidének, csupán a zöld ruhájuktól megfosztott fák sorakoznak egymás mellett, mintha őrséget állnának. Csend van. Lábunk alatt imitt-amott cuppog a sár. Az embernek olyan érzése támad, mintha valami hatalmas Icödbura alatt lenne, amely eltakarja a me'-g napsugarakat. Üres az Anna Szálló kerthelyisége. Mellette a zsúpfedeles étteremben egymásra pakolva szoronganak a székek, az asztalok. Néhol felbukkan egy- egy üdülő vendég. Tapolca még ilyen időben is közkedvelt üdülőhely. A közeljövőben adják át majd a Junó Szállót is, amely iránt már most is nagy az érdeklődés Tapolca „rajongói” köreben. Bővítik a szabadstrandot, területét és öltözőjét egyaránt. Ez már régóta váratott magára, hiszen nyáron zsúfolásig megtelik a fürdőhely. De nemcsak nyáron fürödhetnek a vendégek, hanem télen is lehetőségük van az országhatáron túl is ismert, csodálatos természeti kincsekkel rendelkező barlangfürdőben. Nem kevésbé szép a különleges, tölcsér alakú, nyitott ministrand, amelyet újjáalakítva szintén a közeljövőben adnak át. Még néhány nap. és ismét színekben gazdagon, újabb létesítményekkel vár bennünket és az ország más területéről érkező vendégeket Tapolca, mely évről évre szebb és ismertebb lesz. Csónakok nélkül, üresen áll a tapolcai csónakázótó, várva a tavaszt, a jó időt, a vendegeket SVÉD KAPITÁNY EMLÉKE „A nagy bánatok, c megrövidíteni látszana! A levél Szlavjanszkból érkezett Budapestre, a Szovjetunió budapesti nagykövetségére. így kezdődik: „Én, Prokofij Markijano- vics Svéd, a Nagy Honvédő Háború idején, 1945. évben a csapattestemmel, BEO—25, a II. Ukrán Front kötelékében Miskolcon tartózkodtam.” Üj Magyar Lexikon: „Szlav- janszk; város a Szovjetunióban. az Ukrán SZSZK-ban, a donyeci iparvidéken. Lakossága: 83 000 (1959). Kősóbá- nyászat; vegy-, gép-, elektrotechnikai és kerámia ipar. Pedagógiai intézet.” „1945. február 20-án a fasiszta légierő támadta és bombázta Miskolc városát, ezalatt én súlyosan megsebesültem, elvesztettem eszméletemet. A bombázás után magyar állampolgárok saját lakásukra vittek és életem megmentése érdekében elsősegélyben részesítettek a magyar orvosok segítségével. Leírom ezeket a polgárokat, és küldöm fényképüket, amelyeket ők nekem ajándékoztak felgyógyulásom után. A I-es fotó férj és feleség, gyermekkel, családi neve, emlékezetem szerint Szűcs, ebben az időben a miskolci vasútállomás élelmiszerüzletében dolgozott... Nagyon kérem önöket, segítsenek megtalálni ezeket a polgárokat, akik megmentették életemet. Mellékelem saját fényképemet is. Ha megtalálják ezeket a polgártársakat, kérem, értesítsenek.. A Borsod megyei Rendőr- főkapitányság pártbizottságának segítségével megtaláltuk azokat, akik emlékeznek a levél írójára. Sajnos, sokan nem élnek már abból a — három családból álló — nagy családból, akiknél 1945-ben Prokofij Markijanovics Svéd lakott. Elhunyt a nagymama, meghalt Szűcs László és felesége, Szűnvogh László (Szabados György felv.) ikórcsak a nagy örömök, c az időt.” (Chateaubriand) és' ennek húga, Szunyogh Lászlóné is. De akik élnek, emlékeznek a huszonhét esztendővel ezelőtti tavaszra és nyárra, az azóta eltelt időszakra. TALÁLKOZÁS. Szunyogh László, egykori mozdonyvezető, jelenleg a MÁV Miskolci Igazgatósága vontatási osztálya mozdonycsoportjának vezetője, alapszervezeti szervező titkár. Ötvennyolc éves. Nézi a képeket, megsimítja ősz haját: — Igen, ő az. Mi Svéd kapitánynak hívtuk. Szájáról ismerem fel. De hogy most, huszonhét év után . . . Miért most jutott eszébe? Ügy emlékszem, a fűtőház háta mögött, a széntérnél sebesült meg. S mivel abban az épülettömbben volt az ő parancsnoksága alatt álló katonai raktár, hozzánk hozták be. Nagyon vérzett, eszméletlen volt. Az ideiglenes kötéseken át is láttuk vérének színét. Ügy vélem, hogy szilánkok által sebesült meg. A szilánkok összeszabdalták rajta a ruhát, a bőrkabátot is. Anyósom engem küldött orvosért, miközben a sógorommal megmosdatták és elNchézy Lajosnc helyezték a kis szobában. Az orvos több esetben is ott járt, hiszen néhány napig életveszélyben forgott a kapitány, és emlékezetem szerint még három-négy hétig feküdt. Nagyon nyugtalan beteg volt. Nem szerette az ágyat. És mikor már lábadozott, mi eszkábáltunk ösz- sze lécekből valami mankószerűséget. hogy mozogni tudjon. Később, természetesen hoztak neki rendes se- gítőkószséget, mint ahogy a szovjet segélyhelyről rendszeresen járt egy szovjet ápolónő, aki gondját viselte. CSALÁDBA FOGADÁS. Nehézy Lajosné háztartásbeli, hatvannégy éves. Nézi a képet, szemüvege alatt megcsillan egy könnycsepp: — Elég régen volt már . .. És most előbukkan a feledés homályából.- Ö az. Svéd Péter, ahogy mi neveztük. A kis szobában lakott, az édesanyám főzött neki is. Nagyon finom, kedves ember volt, soha nem kért semmit, csalt teát. Mindig teát. Istenem, milyen furcsa is volt akkor nekünk, hogy ez az ember mindig csak teat ivott. Különösen a gyéreiteket szerette, akik ha valami rossz fát tettek a tűzre, őhozzá szaladtak, mert ő megvédte őket. És a gyerekek is nag.von szerették őt. Ügy emlékszem, Kijevet emlegette, és valamit mesélt Dr. Szűcs László családjáról, feleségéről, a gyerkeiről-, aztán azt mondta róluk: „Kaput”. Azt hiszem, bombázás által pusztultak el. Sokáig volt nálunk. Lassan olyan lett, mint a mi nagy családunk tagja. Nagyon jó ember volt, jószívű, élelmiszeradagját szinte nekünk adta, a gyerekeknek meg mindig kerített valami. akkor elérhetetlen csemegét: narancsot, cukorkát vagy csokoládét. Lóbuj.ihe- gyen jött-ment a lakásban, hogy' senkit ne zavarjon, és az ajtót is úgy nyitotta- csuKta BÜCSŰZÁS. Dr. Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola igazgatója negyvenegy' éves. Nézi a képet, és arcán, szemén látszik, hogy' meghatódott: — Nem voltam még egészen tizennégy' esztendős, amikor a kapitány „mindenese” lettem. Segítettem neki a raktárban, írni is be akart fogni, de akkor nem ismertem a cirill betűket. Ügy él emlékezetemben, hogy' a sebesülése nagyon megviselte, kötései át voltak vé- rezve, és nagy'on le volt so- ványodva. Az volt az érzésem, nem akart kórházba menni, és az életveszély elmúltával inkább magát gyógyította. Ma már- tudom, a szovjet katonái-: nem szívesen mentek segélyhelyre, kórházba. Soha nem fogom elfelejteni, hogy' a sebesülésekor tönkrement lovaglónadrágja helyett édesanyám varrt egy másik nadrágot, éppen május elsejére. Nagyon örült Prokofij Markijanovics Svcd neki. És mintha arra is vélekednék. hogy otthon, a polgári életben bányánál vagy' vasútnál dolgozott technikusként vagy mérnökként. És főleg a búcsúzás napja él erősen emlékezetemben. Emlékszem rá, szép, napos idő volt. Délelőtt. Vadonatúj nyári zubbony volt rajta, sapkáját kezében tartotta. Valamennyiünket megcsókolt, mire a nagymama elkezdett sírni, aztán rázendi- ’ tettünk mi, gyerekek, és a kapitánynak is kiperdült a könny a szeméből. Nem csoda. Üg,v hozzánk nőtt azalatt a néhány hónap alatt. Kifordult a lakásból, lement a lépcsőn, feltette sapkáját, tisztelgett nekünk, akik ott álltunk valamenny’ien az ajtóban, aztán katonás hátra- arcot csinált, és egyenletes léptekkel elindult. A kapuból visszaszólt, hogy Berlinből hazafelé majd benéz hozzánk. Többé sosem láttuk, nem is hallottunk róla. Ment az utcán, és nem nézett visz- sza ... Kiegyeznék az élettel, ha még egyszer megszoríthatnám kezét. VISZONTLÁTÁS. A viszontlátásra várni kell. Prokofij Markijanovics Svéd kapitányt szívesen lótnák Magyarországon, otthonukban azok, akik szíveseit emlékeznek rá. Az elmúlt több mint negyedszázad alatt sok minden történt azokkal az emberekkel, akik ebben az írásban szerepelnek. De Prokofij Markijanovics Svéd leveléből. magy'ar barátai emlékezéséből kiderül, hogy' „A nagy' bánatok, akárcsak a nagy' örömök megrövidíteni látszanak az időt”. Ügy' tűnik, mintha mindez csak tegnap történt volna. Oravec János A béke hadihajói Vészt jósolva kongatja meg a Time című amerikai magazin a Szovjetunió egyre növekvő katonai erejét, és egy haditengerészeti szakértőt idéz, aki „ma már nem olyan biztos Amerika fölényében”, mint volt. Kis szépséghibája ennek a realizmusra törekvő írásnak, hogy az új amerikai költségvetés katonai kiadásainak vihara idején jelenik meg, és a szovjet fölénnyel „mumus- kodva" igyekszik rávenni az országot a nagyobb katonai beruházások támogatására. Ez ugyanis nagyobb profitot jelent bizonyos hadiszergyári köröknek — erről azonban nem kell szólni, csak a Szovjetunió növekvő katonai fölényéről. Ha mindezt a hátteret ismerjük is, elgondolkoztató az a kép, amelyet az amerikai magazin fest a szovjet hadsereg fölényéről. Különösen akkor, amikor a radikális francia Express is arról írt legutóbb, hogy „1972-ben 10 évvel a kubai válság után, amelyben Hruscsov kénytelen volt engedni Kennedy- nek. a Szovjetunió a világ legfőbb katonai hatalma... Hajói a világ összes óceánjain jelen vannak”. Nos, az amerikaiakat éppen ez az utolsó mondat izgatja, és a Time sem mond mást, mint francia laptársa, amikor megállapítja, hogy' ..Szergej Gorskov tengernagy kiváló vezetése alatt a szovjet haditengerészet azokon a pontokon tud nyomást gyakorolni, ahol a legtöbb politikai kellemetlenséget okozhatja az USA-nak”. Ha azután azt is megnézzük, hol a legkellemetlenebb ez a tengeri fölény Washington számára, akkor kiderül, hogy a szovjet flotta ma már ..átkarolhatja a NATO északi és déli szárnyát”, mert az „Atlanti-óceán északi övezetében a szovjet hadihajók száma 6:1 arányban meghaladja a NATO hadihajóit”, a Földközi-1engeren pedig Moszkva tengeri hatalma erősebb, mint az USA-é. és növelte „a Perzsa-öbölben meg az Indiai-óceánon cirkáló hajói számát” is. Tehat a szovjet flotta őrt áll a Földközi-tengeren, ahol a 6. flotta az izraeli agresz- sziót támogatva veszélyezteti a békét, továbbá a Perzsaöbölben és az Indiai-óceánon. az egy'kori „angol tó” vidékén, ahol Anglia kivonulásával űr keletkezett. De azt is tudjuk, hogy ebbe az űrbe az USA akart benyomulni, hogy' éppen olyan „amerikai tavat” csináljon, mint amilyenné a Földközi- tengert tette egészen addig, amíg a szovjet flotta az arab népek védelmében meg nem jelent ott. Éppen úgy, mint ahogy' az Indiai-óceánon is elsősorban az indiai el nem kötelezettséget és a felszabadult Bangla Desht védi. Ez a növekvő haditengerészet ugyanis a népek szabadságát és az elnyomás elleni szabadságharcot támogatja. vagyis a világ békés fejlődését. Ezt szolgálja az is, hogy a hadihajók árny'é- kában — ugyancsak a Time szavaival élve — a — Szovjetunió .,kereskedelmi flottája tonnatartalom tekintetében teljesen egyenlő az amerikaiakéval, halászflottája háromszor nagyobb, mint a második helyet elfoglaló Japáné”. A kereskedelem szabadságát, a javak békés cseréjének útját biztosítja ez a katonai és kereskedelmi flotta n-'-denütt, hogy' a világ ne váljék az imperializmus játékszerévé, a háború, vagy béke kérdését ne a hadszergyárosok dönthessék el önhatalmúan. Ez ellen a gát. — mégpedig az egyetlen gát! — a szovjet flotta ereje. Máté Jván
