Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

1972. márc. 5., vasárnap » ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Sikeres esztendő után Íz építik versenycélkitűzései Ezekben a napokban gyűj­tik össze az elmúlt évi ver­senyeredményeket a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A munkahelyi gazdasági vezetők és a mű- helybizottságok értékelik, ho­gyan teljesítették vállalásai­kat; a szocialista cím elnye­réséért. illetve megtartásáért versengő brigádok, mennyi­ben járultak hozzá az egyes kollektívák a vállalat sike­res munkájához. Az elmúlt esztendő való­ban sikeres volt; a BÁIÍV számára. Az elvégzett építé­si, szerelési munkák értéke meghaladta az 1,1 milliárd forintot, s ez több mint 15 százalékos növekedést jelent. Ha pedig ehhez még hozzá­tesszük, hogy a Borsod me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat; dolgozóinak létszáma csak 2,7 százalékkal növeke­dett — az építőipar országos átlaga körülbelül 5 százalék volt — elmondhatjuk, hogy a többlet elsősorban a jobb munkából származik. Nem volt könnyű ezeket az eredményeket elérni. A vállalat munkáját gyakran hátráltatta az építési terüle­tek hiánya, más esetekben a beruházók pénzügyi helyze­te. Ennek ellenére a BAÉV 1971-ben 2740 lakást adott át, 17-tel többet a tervezettnél. Ezenkívül számos más léte­sítmény is dicséri az építőik munkáját. Eér és nyerésé» 267 brigádban több mint 3100 munkás és alkalmazott versengett a vállalat célki­tűzéseinek megvalósításáért. ben íonlos feladat volt ami­nőség javítása, a határidők betartása, a gazdaságosság fokozása. A brigádok, az erős törzsgárda helytállása jelen­tős mértékben hozzájárult a nyereség növekedéséhez: a BAÉV 1971-ben 99,2 miílió forint nyereségei ért el, csak­nem 24 millió forinttal töb­bet. mint egy évvel .koráb­ban. Így természetesen a ré­szesedési alap is magasabb a tervezettnél. Az eredmények év közben lehetőséget adtak a mintegy 3 százalékos bérfejlesztésre, s az év végi részesedésre több mint 6 és tél millió fo­rint maradt. Ezt az összeget — a kollektív szerződésben meghatározott elvek szerint — előreláthatólag március 17-én fizetik ki a dolgozók­nak. közös (elhívás A vállalati szakszervezeti bizottsághoz sorra érkeznek a munkahelyi verseny értéke­lő-lapok. A közelgő termelé­si tanácskozások döntenek majd a brigádok kitünteté­seinek odaítéléséről is. Köz­ben azonban már kialakul­nak az idei verseny célkitű­zései is. A BAÉV párt-, szak- szervezeti és ICISZ-bizottsága és a vállalat vezetősége fel­hívásban fogalmazta meg a legfontosabb követelménye­ket. A versenyfelhívás abból indul ki, hogy ebben az esz­tendőben újabb, nagy felada­tok állnak az épitőmunká- sok előtt. Ezek megvalósítá­sához elengedhetetlenül szük­séges az erők koncentrálá­sa. a szervezettség színvo­nalának emelése, a haté­konyság fokozása, a minősé­gi követelmények szigorú be­tartása. A vállalat politikai és gazdasági vezetői ezekhez kérik a kollektíva — első­sorban a szocialista brigá­dok. a törzsgárda — támoga­tását. Ya« yob h /elada (ok összesen 2578 lakás és 53 egyéb létesítmény felépítése és átadása a BÁEV idei fel­adata. A vállalat a létszám esetleges csökkenésével is számol, ezért a többletet, a termelékenység föle ozásával kell biztosítani. Mindez csak a munkaszervezés további javulása esetén lehetséges. A szervezésben meglevő tarta­lékok feltárásához és haszno­sításához pedig igen sok se­gítséget. adhatnak a dolgo­zók, a szocialista brigádok. A BAÉV idei versenvcél- ki tű zéseiben a legfontosabb feladatok között szerepel a minőség javítása, a műsza­ki, technológiai korszerűsí­tés, a takarékosság. És — természetesen — a munka- fegyelem megszilárdítása, a munkaidő pontos betartása és maximális kihasználása. Ax elmúlt esztendő jól si­került. Ez megírni ta tkioeák majd március 17-én, a ré­szesedési borítékokban is. S az idei versenycélkitűzések azt szolgálják, hogy egy év múlva is hasonló, vagy még jobb eredményekről számol­hasson be a BAÉV kollek­tívája. S legyen mit tenni a borítékba is. Finnek Tibor A szocialista munkaverseny­Irakba szer ződött egy borsodi agrármérnök Időzavar, túlterhelés A z elmúlt évet értékelő beszámoló tag­gyűlésen hangzott el a következő ké­rés: szeretnénk, ha a gyár, az üzem vezetői többel; tartózkodnának a dolgozók között. Az üzem vezetője a következőket válaszolta: szívesén tennénk eleget a ké­résnek, ha nem volnánk annyira túlter­helve. Élő-e manapság e probléma, beszélhe­tünk-e a vezetők túlterheltségéről? Igen. Az üzemekben, bizony, nem egyszer hallani, ho v a vezetők túl vannak terhelve, nem mélvedhetnek el a legfontosabb gazdasági nroblémák tanulmányozásában, viszonylag kevés időt tölthetnek a dolgozók között. Más szóval a vezetők „a sürgetés pszichikai ál­lapotába’’ kerülnek, s bizonyos fokú ide­gesség, nyugtalanság vesz rajtuk erőt. Hogyan lehet megszüntetni a vezetőle túl­terheltségét? Elsősorban úgy, hogy meg kell találni a túlterheltség okát. A túlterhelés­nek több, egymással szorosan összefüggő oka van. Túlterhelés előállhat a vezető hi­bájából, s önhibáján kívül is. A vezető hi­bájából áll elő a túlterheltség, ha az igaz­gató, a főmérnök önkéntesen vállal magára bizonyos többletmunkát. Miért vállalnak általában többletmunkát a vezetők? A fokozott felelősségérzet miatt, azért, mert mindent látni akarnak, vagy azért, mert különösképpen érdekli őket az a munka, amit végeznek? Ezek a dolgok mind arra kényszerítik a vezetőket, hogy 'meghosszabbítsák munkanapjukat. Ezek tiszteletre méltó, hivatás tudatból fakadó szempontok. Annak azonban, hogy a vezető többletterhet vállal magára, kevésbé tisz­teletre méltó okai is lehetnek. Ilyen kifo­gásolható momentum a bizalmatlanság, az a nézet, hogy a vezető mindent látni akar. Mit lehet ajánlani az ilyen vezetőnek? Azt, hogy ma egy iparvállalatnál képtelenség mindent látni az igazgatónak, a főmérnök­nek, a főkönyvelőnek, a főosztályvezetőnek. S tegyük mindjárt hozzá, nem az a jó ve­zető, aki mindent látni akar. hanem az, aki a száz esetből ki tudja választani azt a tí­zet, amelyet neki naponta okvetlenül lát­nia kell. Ha nem ezt teszi, akkor termé­szetes, hogy az önként vállalt többletmunka túlterheléshez vezet. Az ilyen vezetők az­tán a saját magukban rejlő túlzott dina­mikából, a túlzott központosítási törekves- ool nem fejlesztik tó a beosztottak kezde­ményező képességét, nem adnak nekik ön­állóságot. Márpedig egy 4—5 ezer, vagy akár egy 1500 embert foglalkoztató vállala­tot sem lehet önállótlan munkatársakkal vezetni, foglalkoztatni. Ez nem egyeztet­hető össze gazdasági mechanizmusunkkal, amely éppen azt húzza alá, hogy a helyi vezetőknek nagyobb önállóságuk legyen. A túlterhelés állapotába kerül az olyan típusú vezető is, akit úgy jellemezhetnénk, hogy állandóan mozog, cikázik egyik üzem­ből a másikba, üzemi értekezletről a városi értekezletre, s csak délután 4—5 órakor jut el oda, hogy megnézze, milyen vezetési fel­adatokat kellett volna azon a napon meg­oldania. Túlterhelés következik be akkor is, ha a vezető helytelenül használja fel a kollektíva tapasztalatait. Ma már csak ideig- óráig leliet vezetni az üzem, a gyár kollek­tívájának véleménye, tapasztalata nélkül. Időzavarba juthat a vezető akkor is, ha túl­zottan sok időt tölt el értekezleteken. Ezért az a helyes, ha a vezető közbeszól, ha a megbeszélés eltér a tulajdonképpeni tárgy­tól. A vezető túlterhelése adódhat: azonban szervezeti hibából is. Ez akkor következik be. ha az üzemszervező, a vállalat szerve­zője túlméretezi az egyes gyárak, üzemek vezetőinek feladatkörét. Itt abból kell ki­indulni, hogy a vezetőnek, mint embernek is van információ-felvételi kapacitása, s azt nem leltet a végsőkig kitolni. Hiába hatá­rozzák meg ügyrendben egv vezető munka­körét, úgy sem tud abból többet ellátni, helyesen megoldani, mint amennyire egy ember kepes. Éppen ezért ki kell munkálni a vállalatoknál azokat a döntéseket, munka­köröket. melyeket a vállalat alsóbb szintjén is végre lehel hajtani. Ha ezt megteszik, nem fordul elő olyan, hogy például a fő­mérnököt egy fontos tárgyalás közben az­zal zavarják meg. hogy valaki igénybe akarja venni a személygépkocsit. A vezetők túlterheltsége nem jó dolog. * s teljes egészében egyet lehet érteni a tag- { gyűlésen elhangzott hozzászólással. Nem jó dolog, mert azon túlmenően, hogy a vezető előbb-utobb nem jól látja el feladatat, kí­sért az a veszély is: kevesebbet tud a dol­gozók között lenni, pedig az üzem, a mű­hely kollektívái igénylik, hogy a vezetők megforduljanak körükben, szót váltsanak velük. Vannak, akik erre azt mondják: ép­pen elég. ha egy vezető időközönként eljut a termelési tanácskozásokra, taggyűlésekre stb. Ez jó dolog, de ezenkívül feltétlenül időt kell szakítani rá, hogy az üzembe is eljusson. Nem jó dolog, azért sem. ha a vezető igen le van kötve, mert kapkoöóvá válik munkája, s ez aztán kihat a vállalat mű­ködésére is. De nem jó a vezető túlter­heltsége olyan szempontból sem, hogy ide­gileg, fizikailag idő előtt tönkremennek, be­tegek lesznek, s idő előtt kiesnek a munká­ból. Fiziológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a napi 8 órai sürgetési állapotban, idegesen végzett munka sokkal károsabban hat a szervezetre, mint a 12 órai, de a nyugodt ütemben ellátott munka. M i lehet a megoldás? Az,' hogy meg­találjuk a vezetők túlterhelésének okait, s erős kézzel hozzálátunk azok megszüntetéséhez. Erről majd a következő cikkünkben szólunk. Fodor László A vásárlók érdekvédelme Napjainkban egyre gyako­ribb. hogy jó képességű, nyelveket is beszélő szakem­bereink egy-egy érdekesebb feladat elvégzésére, a fejlődő országok megsegítésére hosz- szabb-rövidebb időre kül­földre szerződnek. Hétfőn egy fiatal borsodi agrármér­nök. Kovács Ferenc, a mis­kolci MEZÖBER tervezője indul útnak Irakba, az ezer­egyéjszaka országába. A 31 éves mérnöknek nem ez az első külföldi munkája. 1907—08-ban több mint egy évig Kubában dolgozott mint tanácsadó, egy több' ezer hektáros állami gazdaságban. A készülődés .szinte utolsó óráiban beszélgettünk érde­kesnek ígérkező külföldi munkájáról. — A TESCO, a Nemzet­közi Műszaki-Tudományos Együttműködési Iroda „sze- gődtelett" egyelőre egy évre Irakba — mesélte. — Az ot­tani mezőgazdasági minisz­térium mellett működő ter­melésfejlesztési intézetnek leszek a tanácsadója. Bag­dadtól 75 kilométerre, ma­gyar tervek alapján épül egy 4000 hektáros állami farm. Ennek az úgynevezett Nai-i tervezetnek a kivitelezését fogom irányítani. — Mit tud eljövendő mun­kahelyéről; a munkakörül­ményekről? A farm a Tigris folyó part­ján van. Természetesen ön­tözéses gazdaság. A terve­zettből 1100 hektár már üze­mel, most a további 2900 hektárt kell kialakítani, s a termelést azon is megkezde­ni. Kubában a 95 százalékos páratartalmat kellett meg­szoknom, itt most a száraz „tori-ósággal, az alig 6—10 százalékos páratartalommal kell majd megbirkózni. — Nyelvtudás? — Kubában tökéletesítet­tem a spanyolt. Államvizs­gáz tam is belőle. Azóta az angolt tanulom. Már egészen jól megy, s egy év alatt az arabot is beszélni szerelném. — Tudja már, hol fog lak­ni? — A kétmilliós Bagdad, a világ legforróbb nagyvárosa lesz a lakóhelyünk. Ott nyá­ron hetekig 45—46 fokos a forróság, de gyakran mérnek 50 fokot is. Beszélgetés közben is fo­lyik az elutazás előtti izgal­mas munka, a csomagolás. Rengeteg mindennek kell beleférnie a repülőgéppel el­vihető néhány bőröndbe. Ko­vács Ferenc, ugyanis csalá­dostól, feleségével és kétéves kisfiával utazik iraki mun­kahelyére, s így a csomagok­ból a. „tigrises” magyar me­sekönyv és a maci sem hiá­nyozhat, Arra is szükség lesz ott a Tigris folyó partján. (p. s.) A teremben huszonöt népi ellenőr van. Szerencsről, a környező községekből és Mis­kolcról jöttek. A vizsgálat — mint a NEB megyei elnökhelyettese, s a szerencsi járási elnök el­mondja — újszerű. Szokat­lanul széles- körű, s az eddi­giektől eltérően megállapít­ják a boltvezető, az igazgató felelősségét is. Abból indul­nak ki: a vezetőtől függ, hogy a vállalatnál, az üzlet­ben milyen légkör alakul ki. Az új büntetőnovella szerint, ez év január 1. óta a velő megká rositása. bűncselek­ménynek számít. Aki hamis méréssel, számolással vagy az áru minőségének rontásá­val megkárosítja a vevőket, egy évig terjedő szabadság- vesztéssel büntethető. A visz- szaesők esetében a büntetés elérheti a három évet is. Abaújszántón négyen ál­lunk a cipőbolt előtt, A bolt­ban nincs vevő. Az eladó vagy a vezető a kirakat ab­lakán át; jól láthatja érdek­lődésünket. Ki is lép, s hátat fordítva — lerántja orrunk előtt a rollót. Ha jó keres­kedő. s miután az üzlet üres, behívja a vásárlókat. Nem. Ö úgy viselkedik, mint egy hivatalnok. A járási NEB-elnök egy ellenpéldát mond el. Ugyan­így nézelődött Tokajban. A boltvezető behívta. Nem volt szándékában, de mégis egy pár lábbeli vásárlására be­szélték rá. A 26. számú, ugyancsak abaújszántói ruházati boltról viszont pozitív példát jegyez­hetünk fel. — A boltvezetönő munká­járól csak a legjobbakat mondhatom — állapítja meg Bartkó Gyula népi ellenőr. — A kiszolgálás korrekt, az áraknál fillér eltérést sem tapasztaltam. A készleteket kellene, jó százezer forint ér­tékkel növelni, így szélesebb választékot tudnának a la­kosságnak biztosítani. ■ 9 A 2. számú italbolt szé­gyenfolt. Igazi „köpködő”. Elhanyagolt üzlet. A süte­ménytartót beszőtték a pó­kok, alatta vastagon por és morzsa. A népi ellenőrök ta­pasztalnak árdrágítást is; a fasírtot 2.90 helyett 3 fo­rintért árulják, Még döbbenetesebb az el­hanyagoltság a 27. számú húsboltban. A bolt piszkos, a panaszkönyv mocskos, a boltvezető Tóth József nem visel fehér köpenyt, s az egészségügyi könyve lejárt. A Rekord gyorsmérleg más­fél dekát „siet”, nagy a lehe­tőség a vevők sorozatos meg­károsítására. A mérleget le kell plombálni, és ki kell vonni a forgalomból, amíg meg nem javítják. A saját, vágású húson 30—40 deká­val több a zsír, s a vállalat­tól érkező anyagon 25—30 deka a hájréteg. A boltvezető természetesen húsáron akarta a zsírt forgalomba hozni. Milyen az ellenőrzés? Az utóbbi négy hónapban nem járt itt belső ellenőr. • Az abaújszántói kisven­déglő söntése III. osztályba van sorolva. Eladó helyett — szabálytalanul — a csapos szolgál ki. Miután nincs pin­cérkiszolgálás. az asztalokról hiányzik az abrosz, a söntést le kell minősíteni IV. osz­tályúvá. A próbavásárlás itt túl jól sikerül. Több az ital, mint ami járna. És ebben a pilla­natban így van a vevőknél is. Az egyik vevő meg is jegyzi: — Régen ide járok, de ilyen jól még soha nem mér­tek. Szerencsen, az Utasellátó­ban már nem ilyen pontos a mérés. A söntésben 5 cent cseresznyénél 70 fillérrel szá­molnak többet, az almásré­tesnél 30 helyett 46 százalé­kos haszonkulcsot alkalmaz­nak. A cukorgyár közelében levő presszóban a kért fekete jó, de egy fél kaszinórumnál 1 forint 06 fillér értékű ital­lal kevesebbet mérlek, • A NEB-épület közelében van Szerencsen az 565. számú húsból!. Bár az ellenőrök ke­vés árut kérnek próbavásár­láskor, de igy is 10 forint 60 helyett 10 forint 80 fillért fi­zettetnek velük. Az üzletben több olyan terméket árulnak, amelynek lejárt a.szavatos­sági ideje s egy hűtőgépben több, egymással össze nem férhető árut tartanak, mint például tejterméket és halat A 101-es és a 145-ös számú fűszerboltban örvendetesen pontosak a mérlegek. A pró­bavásárlásnál nincs hiba. Mazug Béla és Tóth Gyula népi ellenőr azonban fel­jegyzi, hogy az első boltban a gyári csomagolású rizsnél két-három deka hiányzik. 7 doboz olyan bébiétel van, amelynek a szavatossági ideje tavaly (!) lejárt. A má­sik üzletben I3-féle. s össze­sen 48 sajt szavatossága járt le. * A népi ellenőrök — egy­két kirívó jelenségen túl — nem találtak súlyos hibákat, döbbenetes mulaszt ásókat. Csorba Barna Az ezeregyéjszaka országába készül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents