Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-04 / 54. szám
1972. március 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A megyei párí-vh ülése elolt Az 1971. évi beszámoló taisyaEések tapasztalatai Megyénk párlalapszerveze- teiben lezajlottak az 1071. évi beszámoló taggyűlések. Ezt követően a csúcsvezetősé- gekben is sor került az évi munka értékelésére. A taggyűlések jelentős politikai események voltak, hozzájárultak a pártalapszervezetek és csúcsvezetőségek további — politikai-szervezeti —erősödéséhez, ütőképességük, politikai tekintélyük növeléséhez, szélesítették a pártde- mokráciát, fokozlak a párttagság aktivitását. Jó fórumok voltak a X. kongresz- szus és a pártértekezletek határozatainak ellenőrzésére — állapította meg a megyei párt-végrehajtóbizottság tegnapi ülése. amelyen dr. ”■odnár Ferenc elvtárs, a '.özponti Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára elnökölt. Sokoldalú segílsé» Veres Sándor osztályvezető elvtárs által előterjesztett jelentés a továbbiakban megállapította, hogy pártalap- szervezeleink nagy figyelmet fordítottak a beszámoló taggyűlések politikai-szervezeti előkészítésének segítésére. A megyei part-végrehajtóbizottság állal elfogadott Irányelvek alapján a járási jogú, az üzemi és községi párl- végrehaj lóbizottságok konkrét intézkedési tervben határozták meg a taggyűlésekkel kapcsolatos feladatokat. Az irányításuk alá tartozó párl- a lapszer vezetek munkáját sokoldalúan és folyamatosan segítették. Jelentős helyszíni segítséget adtak a munkához a pártbizottságok tagjai, aktívái. az állami, tömegszervezeti, gazdasági vezetők és a függetlenített apparátus. Az alapszervezetek vezetőségei és a csúcsvezetőségek — kévés kivétellel — jól oldották meg a felkészülést a taggyűlésekre. Erősödött a vezetőségek kollektív tevékenysége. a reszortfelelősök önállósága. A párlcsoportok tevékenysége általában élénkült, főleg a nagy létszámú alap- szervezeteknél. Ezeken a helyeken beszélgettek a párttagokkal, és csoportértekezle- teken vitatták meg az 1971. évi tevékenységet; konkrétan a pártmegbízatások teljesítései, a helytállást a munkában. a párttagok kommunista magatartását; összegezték a javaslatokat a vezetőség részére. A pártcsoportok egy részénél az előkészítő tevékenység csak formális volt. Miskolc néhány alapszervezetében az 1070. évi vezetőség- választások alkalmával megválasztott jelölő bizottságok beszélgettek a párttagokkal, amely szintén jó módszernek bizonyult. Az év végi beszámoló taggyűlésekre általában az ütemterveknek megfelelően került sor. A pártszervek és -szervezetek munkájában zsúfoltságot okoztak az év végi munkák (év végi zárások, leltározások, a termelőszövetkezeti zárszámadások stb.). .4 taggyűlések munkaértekezlet jellegűek voltak. Napirendjükön az 1971. évi munka értékelése és az 1072. évi feladatok meghatározása szerepelt. Néhány helyen tagfelvételi ügyekben is döntöttek. A párttagság megjelenése az alapszervi taggyűléseken 03—05, a csúcsveze- töségi összevont taggyűléseken 82—85, illetve a küldöttértekezleteken 90—92 százalékos volt. kritikus és önkrilikus voll Az évi munkáról szóló beszámolók nagy többsége tartalmában, felépítésében egyaránt elérte a kívánt színvonalat. Hangvételük nyílt, őszinte, kritikus és önkritikus volt, személy szerint is dicsért és bírált. Ez a módszer nagymértékben fokozta a párttagság aktivitását. A beszámolók elsősorban a politikai munka, a pórtélét kérdéseivel foglalkoztak. Jól tükrözték a X. kongresszus határozataiból adódó feladatok végrehajtásának helyi tapasztalatait. Nagy részük a politikai tennivalók oldaláról közelítette meg a gazdasági munkát. Néhány helyen, főleg kisebb tsz, község, vagy üzem, ktsz alapszervezetében a beszámolók eléggé általánosak voltak, nem emelték ki kellően a sajátos feladatokat. nem elemezték meg- . felelően a végzett munkát, csak mechanikusan felsorolták, hogy mit végeztek az elmúlt évben. Egyes üzemi jellegű alapszervezeteknél egyoldalú, gazdaságcentrikus beszámolók készültek (például Miskolc járás, Kazincbarcika). A párttagság részvétele a vitában a növekvő aktivitást tükrözte. .4 vitára alapvetően a nyíltság, az őszinteség, a segíteni akarás, a felelősségérzet, és a kritikus, őszinte hangvétel jellemző. Növekedett a párttagság követelménytámasztása a vezetőségekkel szemben. A felszólalók többsége főleg javaslatokkal járult -hozzá a munka további javításához. A megyei átlag feletti aktivitás volt Sárospatakon (35.3 százalék), a mezőcsáti járásban (32,3%), a sátoraljaújhelyi járásban (34%). Az általánosítható főbb kérdések, kritikai észrevételek, javaslatok a következők voltak: a pártvezetőségek rendszeresebben számoljanak be a hozott határozatok végrehajtásának helyzetéről; adjanak az eddigieknél is folyamatosabb, gyorsabb tájékoztatást a különböző politikai, gazdasági kérdésekről; lépjenek fel határozottabban a szervezeti életet,elhanyagoló párttagokkal szemben; az illetékes pártszervek és szervezetek tegyenek többet a kommunisták megbecsüléséért, problémáik megoldásáért. A nyugdíjas párttagok sok taggyűlésen újból felvetették a progresszív, tagdíjfizetést. Főleg üzemi (ipari, mezőgazdasági) alapszervezeteknél, csúcsvezetőségeknél a vita során szóvá tették a gazdasági és pártvezetés kapcsolatának javítását, a vezetők és a dolgozók jobb kontaktusát. Bírálták az üzemen belüli munkaszervezést. Kérték, hogy kapjon nagyobb lendületet a szocialista munka- verseny és brigádmozgalom. Általános kívánalom, hogy a jövőben fokozódjék a termelés pártellenőrzése. Községi alapszervezeteknél sok bírálatot kaptak a tanácsi kirendeltségek (főleg Sátoraljaújhely. Özd járásokban) a lassú és nem eléggé hatékony ügyintézés, a községfejlesztési feladatok végrehajtásának (utak, járdák, vízhálózat stb.) elmaradása miatt. Hasznosítsák az észrevételeket.1 A vitában felmerült kérdések, kritikai észrevételek és megjegyzések többségére a felszólaló elvtársak kellő választ kaptak. Az észrevételek, javaslatok egy részét a pártvezetőségek hasznosították a munkatervekben, illetve a szükség szerint további .vizsgálat tárgyává teszik. A járási jogú pártbizottságok a felsőbb pártszerveket, az ál- I lami, gazdasági és tömegszervezeteket érintő kérdéseket intézkedés céljából megküldték az illetékesek részére. Jónak ítélte meg a vb- ülés, hogy az alapszervezetek és csúcsvezetőségek további munkájára vonatkozóan a legtöbb helyen határozati javaslatot, feladattervet fogadtak el. Általános igény, hogy a megye pártszervei és szervezetei fordítsanak még nagyobb figyelmet az alapszervi munka színvonalának emelésére és adjanak nagyobb segítséget, főleg a helyszíni segítő, ellenőrző tevékenységben : a pártszervezetek munkájának konkrétabb megismerésében, tevékenységük rendszeresebb értékelésében; a szervezetileg gyenge alapszervezetek hatékonyabb segítésében: a párlcsoportok további erősítésében ; a pártmegbizatások következetesebb számonkérésében; a párttagok, az aktivisták munkájának fokozottabb megbecsülésében, a párttagság rendszeresebb, gyorsabb tájékoztatásában. A megyei, járási, városi, üzemi, községi párt-végrehajtóbizottságok, az apparátus. valamint a megyei sajtó tevékenysége döntően pozitív a beszámoló taggyűlések segítésében. Az aktívák elismerésre méltóan dolgozlak. Konkrét, helyszíni tevékenységük nagyban segítette a taggyűlések színvonalának emelését. Megállapította a megyei pórt-végre haj lóbizottság, hogy az 1971-es beszámoló taggyűlések új színfoltot jelentenek a pártmunkában. Az. 1971-es tapasztalatokat felhasználva, a jövő évben még eredményesebb év végi beszámoló taggyűlésekre lehet számítani. 4 középtávú tervek és a közgazdasági szabályozók Tcrmelőszövelkezeícink — fennállásuk óta — először készítettek öt évre szóló üzemi középtávú tervet. Nagy figyelmet igényelt ez a munka az ipari üzemekben, vállalatoknál is, ahol a vezetők bizonyos tervkészítési tapasztalatokkal már rendelkeznek, de hosszabb távon dönteni: a termelés szerkezetét, hatékonyságát, a beruházások anyagi-műszaki fedezetét öt évre előre meghatározni itt is nagy felelősséget jelentett. A termelőszövetkezeti vezetőknél azonban a tapasztalatok hiányában más is nehezítette ezt a munkát. Ennek ellenére, miután a középtávú tervek felülbírálása megtörtént, a megyei összkép kedvező: a megyei tanácson rendezett konzultatív tárgyaláson, melyen a dr. Soós Gábor MÉM miniszterhelyettes vezette küldöttség Borsod élelmiszer- gazdaságának távlati fejlesztését. programját elemezte, | megállapították, a megyei fejlesztési koncepciók találkoznak a népgazdasági elképzelésekkel és igényekkel. A fejlesztés ütemében azonban bizonyos területeken még feszültség tapasztalható. Kisebb eltérések jelentkeznek például az igények és a lehetőségek összehangolásánál az egyes növénytermesztési. illetve élelmiszergazdasági ágazatok fejlesztési feltételeinek megteremtésében. Néhány példa: az üzemek szarvasmarha-ágazati fejlesztésének üteme meghaladja a népgazdasági tervben előirányzott mértéket, de ezt a vetésszerkezet tervezett módosítása nem támasztja alá és az állóeszközfejlesztés lehetőségei is mérsékeltebb ütemet feltételeznek. Túlzottnak ítélhető a termelési érték 1970. évihez viszonyított 80 százalékos növekedése a 43 százalékos költségnövekedés mellett. A kenyérgabona vetésterülete például a megyében — a középtávú tervek szerint — 22 százalékkal csökken és a hozamnövekedést a termőterületek 5fi százalékos átlaghozam-növelésével tervezik ellensúlyozni a közös gazdaságok. A tervei vizsgálatánál a n lenen feszültségek okait a szakemberek abban látják, hogy a tsz-vezetők nem értékelték a hozamnövelés reális feltételeit, lehetőségeit; több helyütt figyelmen kívül hagyták a korábbi évek gazdálkodásából eredő pénzügyi elkötelezettségeket. de ezeket a feszültségeket. a szabályozórendszer módosítása már 1972-től kezdve folyamatosan fel is oldja. A közgazdasági szabályozóknak ugyanis már az 1971. évi tervcélok megvalósításában is jelentős szerepük volt. Ez a szabályozórendszer tulajdonképpen tovább..... ....^ •“ — W A TMK-ban dolgozó Univerzális szocialista brigád tagjai rakják össze a most érkezett, olasz gyártmányú tűzőgépeket a Hegyalja Ipari Szövetkezetben s Foto: Szabados György fejlesztése a négy évvel ezelőtt bevezetett gazdasági mechanizmusnak és alapjaiban be is tölti azokat a funkciókat, amelyeket az állami irányítás, a központi akarat érvényesítése, a gazdálkodás fejlesztése terén be kell töltenie. Az utóbbi időben mégis találkozunk olyan feltevésekkel, melyek szabályozórendszerünk stabilitását vonják kétségbe, azzal indokolva, hogy azon máris több módosítást hajlottak végre. Holott, éppen ez az érdeme. A baj abból adódna, ha az élet által felvetett problémákra az állami irányítás nem reagálna rugalmasan és a szükséges változtatásokat — az alapelvek változatlanul hagyásával — nem hajtaná végre. E rugalmasságra a közelmúltból is több példát felhozhatunk. Az 1970- es és 1971-es években például a beruházások támogatási vonzata oiyan nagy volt, amely szükségessé tette, hogy csökkentsék például a meliorációra rendelkezésre álló állami támogatás összegét. A megye a múlt évben erre a célra 51 millió forint állami támogatási keretet kapott és 6 milliót rét-lege- löfejlesztésre. A minisztérium időközben ezt az összeget többek között a fenti ok miatt is, 31 millióra csökkentette, de amiatt is, hogy az üzemek a megszabott határidőn belül nem tudták biztosítani a saját erőt. Tehát annak ellenére, hogy a jelenlegi támogatási rendszer kedvezőbben hat a talajjavításra, mint érvényesült az a korábbi években, mégis az tapasztalható, hogy az üzemek csak kismértékben veszik igénybe. A szabályozórendszernek az élet követelményeihez való igazítására átcsoportosításokat hajtottak végre a cukorrépa, a dohány és néhány zöldségféle felvásárlási árának támogatási mértékére. Több termelőszövetkezetünk máris él a lehetőséggel: a középtávú terv papírra fektetett adataitól eltérően növelik például a dohány vetésterületét és kezdeményezések vannak a szántóföldi zöldségtermesztés növelésére is. Mindez így helyes. Onodvári Miklós Portré helyett egy történet Hogyan jut Kegéc cséplőgéphez? Göncön és messzi környékén alig akad odavalósi, aki ne ismerné Kaposi Jánost, az AGROKONZUM gönci telepének vezetőjét. Húsz éve dolgozik ezen a helyen, irányítja a jelentős felvásárlási központ munkáját. Kapcsolata van a környék minden termelőjével. Évente vagy 500 vagon zöldségfélét és gyümölcsöt vásárol fel, s továbbit a városok, ipartelepek piacaira. A híres gönci kajszibarack útjának kezdettől fogva egyik egyengetője, s ő intézi az értékes gyümölcs exportját. ötvenkét esztendős, de teli fiatalos lendülettel. Amikor Gönc, Göneruszka, s a Vil- mányhoz tartozó kis falvak, Fóny, Regéc és Mogyoróska a legutóbbi választásokon megyei tanácstagul választották, azt mondták róla ismerősei : fiatalembert nyertünk meg a tanácsi munkának. • Nagyon sok ember fordul meg nála, s mi újságírók is gyakran keressük fel. Göncről és környékéről számos riport, tudósítás, hír született már a tőle kapott ötletek, információk alapján. Most is percek alatt megtudtam tőle, hogy a telepről a napokban 500 mázsa káposztát exportáltak, a harmincadik vagon válogatott, kis zsákokba csomagolt burgonyát küldték a piacokra. Elmondta a gönci körzet nagy gondját, hogy „üres" az egyik orvosi állásuk, majd örömmel újságolta, hogy Vilmányban és Ruszkán új pedagóguslakás épül, s még az idén rendbehozzák az Abaújszán- tótól Göncig vezető országutal. Csak akkor hallgatott el, amikor saját élete, munkája, tanácstagi tevékenysége felől kezdtem faggatózni. s megtudta. hogy most róla szeretnék írni. — Arról ne — mondta szerényen —, adok én ötletet tucatnyit, amiről érdemesebb írni. • És aztán, nehogy üresen maradjon a notesz, elmondott egy mai történetet. íme, a János bácsiról szóló portré helyett, a tőle kapott történet. Regééről, a kis hegyi faluról szól, azaz inkább arról, hogyan jutnak a regéciek cséplőgéphez. Napjainkban szinte furcsán hangzik, de Regéc életében nagyon fontos kérdés, hogy lesz-e az idén saját cséplőgépük. Másutt ez a masina már kezd teljesen kimenni a divatból. Az elmúlt években százával kerültek az ócskavastelepekre a kimustrált cséplőgépek. De odafönn, a dimbes- dombos, kövekkel teli határ kis nadrágszí jparcelláit egyénileg művelik. Regécen a földdel nem boldogulnának a gépek, ott nem lehetett termelőszövetkezetet alakítani. De a pénzt keresni eljáró, vagy erdőművelésből élő lakosság, az odahaza maradt öregek szorgalmasan megművelik a mostoha földeket. Jó esztendőben vagy négyszáz holdon szegényesen termő kalászosokat is aratnak rajta. Nagy gond itt az aratás, de évek óta. amióta megszűntek a gépállomások, még nagyobb gond a cséplés. Ide mindig csak megkésve, őszszel jut el egy-egy masina, amikor másutt már végeztek a munkával. És még az is előfordulhat, hogy mire íel- húzatják a rossz úton a faluba, teljesen tönkremegy. A közelmúltban történt, hogy Kaposi János egy értekezleten találkozott jó ismerősével, Szalipszki András fancsali tsz-elnökkel. Beszélgetés közben valahogy Re- gécre, a kis falu életére, gondjaira terelődött a szó. Az elnök nemrég járt arra fiával, kerékpár-kiránduláson. Ö is hallott az ottani cséplőgéphiányról, de, hogy ez mekkora gond, most tudta meg a megyei tanácstagtól. És hadd fejezzem be röviden a történetet. Kiderült, hogy a fancsali tsz-nek van egy kihasználatlan, még jó állapotban levő 1200-as cséplőgépe. Az elnök másnap megbeszélte a dolgot odahaza a tsz-ben, a tanácstag Re- gécre sietett, ahol megbeszélte az ügyet Bakos Albertiéi, a szakcsoport elnökével. Az eredmény: a tsz rendbehozza a cséplőgépet, s Regécen nagy az öröm, mert hamarosan mehetnek érte, megkapják ingyen, ajándékba. hogy az idén már ne legyen gond odafönn az amúgy is soványka kalászok kicsép- lése. Pozsonyi Sándor
