Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1972. márc. 15., szerda A régész tanár és a szaktanterem — Találja ki, mi ez? Felém nyújtott tenyerében sötétszürke, simára csiszolt tojás alakú kő húzódott meg. Hasonlított arra, amit a gyerekek szoktak vízoe dobálni. — Kígyókő! — adla meg ő maga a felelelet. — Ilyen kövekkel dörzsölték a régiek a tehén begyulladt tőgyét. Ezzel a sima kővel, hogy összetörjék a duzzanatokat. A sötétszürke követ letette az asztalra, a többi furcsa tárgy közé. — Ez egy csonttű'. Ez meg egy kis idol. Egy kutya. De van szarvas idolom is. Sokáig azt hitték róluk, hogy gyerekjátékok, pedig nem azok. Kultikus szerepet töltöttek be. Keze ismét más tárgyra tévedt — Ez is a ritka leletek közé tartozik. Nézze, a csont végén ezeket a rovátkákat. Készítői ezzel a csontdarabbal nyomták használati tárgyaikba a mintát, a díszítést. Szabó Sándor, a mérai általános iskola igazgató-tanítója óvatosan visszacsomagolta gyűjteményének e néhány darabját, melyet kedvemért rakott ki az asztalra. — Nem tartom itthon őket. Az iskolában van a helyük. Most csak azért vannak nálam, mert szükségem volt rájuk egy ismeretterjesztő előadáshoz. Egyébként az iskolában vannak. Aki akarja, megnézheti. — Sokan megnézik? — Sokan. Főképp nyáron, amikor az országjáró turisták keresztül utaznak a községen. Vannak, akik itt töltik az éjszakát, olyankor átszólnak nekem, s én szívesen mesélek 'nekik a tárgyakról, s egyszer élt készítőikről. Szabó Sándor régi szenvedélye a régészet. Az egyetemen ezen a szakon szerzett diplomát. Amikor ebbe a kis faluba került, nem mondott, le szenvedélyéről. Igaz, maga a vidék is kedvező feltételeket teremtett a kutatáshoz. S ahogy múlt az idő, s egyré többen tudták, hogy mi érdekli, mind többen figyeltek a földből előbukkanó régiségekre. — A gyerekek a leghűségesebb segítőim. Ha találnak valamit, rögtön hozzák. Ta- ' ni tó bácsi, tessék csak nézni... Hoznak értéktelen dolgokat is, de sokszor bukkannak ritkaságokra. ® Elmesélte az azóta már védetté nyilvánított „fafej” történetét. A faragott fejet az egyik gyerek hozta be. Az istálló átalakításakor találták szülei a falban. Kidobták az elégetni való gallyak közé. •— A magyar ember a legritkább esetben mintázta meg a fejet. Ez valamikor istállóbálvány volt. A legények esténként ilyen bálvány körül mondták el meséiket. Talán a fekete sámánhit húzódik mögötte. Érdekli a tárgyi és a szellemi kultúra egyaránt. l_e- velezik távoli országokba, nemrégiben éppen Észtországból hozott számára levelet a postás. Az ismeretlen levelező partner egy mesét írt le a levélben Tenger apóról. Lakásában könyvek, népművészeti és régészeti tárgyak. — Nagyon zsúfoltan vagyunk — mondta magyará- zóiag, miközben nézegettük kincseit. — Pedig a régészeti dolgokat már az iskolába vittük. Egy történelmi szak- tantermet hozunk majd létre, a tanév végén avatjuk fel. Oda kerülnek, szemléllető eszközöknek. Érzékeltetjük velük, hogy miként változott, fejlődött az emberi elme. & A hosszú évek gyűjtőmunkájának eredménye így végérvényesen a gyerekeké lesz. És mindenkié, aki többet akar tudni a régen élt emberekről. Csutorás Annamária Munkáskönyvíárak története A Borsod megyei Szakszervezeti Központi Könyvtár — mint ismeretes — kiadvány- sorozatban mutatja be a borsodi m u n k ás m ozga 1 om ban nagy szerepet játszott munkáskönyvtarak történetét. Eddig négy kötet jelent meg. s most került nyomdába az ötödiknek a kézirata. Dr. Deál: Gábór munkája a legújabb kötet, amely A miskolci cipő- és boripari dolgozók szakszervezetének bérmozgalmi agilácíós és könyvtári munkája címmel mutatja be 1896-tól 1945-ig a nem nagy létszámú, de jelentőségében és a város munkás- mozgalmának ki alak u Iásá ban fontos szerepel játszó szak- szervezet életét, s azon belül annak kulturális törekvéseit. Előkészületben vannak a további kötetek is. A hatodik kötet — Magyar András munkája — a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete diósgyőri könyvtárának a két világháború közötti időre eső történetét fogja bemutatni, a hetedik kötetben pedig Hernádi Istvánná az ózdi olvasóköri könyvtár múltját tárja fel. Már a nyolcadik kötet is előkészületben van. s ebben dr. Kamódy Miklós és Magyar András a hajdani miskolci postás és távírász egylet könyvtárának történetét mutatja be. ( Műszaki nap a szakközépiskolában A szakközépiskolák feladata immár köztudott: művelt, szakmailag képzett szakemberek képzése. A miskolci 2. sz. Ipari Szakközépiskolában igen hasznosnak mondható kezdeményezés képpen március 14-én műszaki napot tartottak. A fiatal iskola már eddig is szép sikereket ért el irodalmi színpada, sportolói révén, s most profiljának megfelelő területen igazolta felkészültségét és tenniakará- sát. A műszaki nap esemény- sorozata 9 órakor kezdődött. Első programként dr. Varjú Attila elektromérnök az elektronikus számítógépekről tartott igen nagy érdeklődéssel kísért előadást. Ezután a műszaki verseny döntője és ünnepélyes szakköri foglalkozások következtek, amelyen a szakköri tagok számoltak be munkájukról, kutatási tapasztalataikról. Ezzel párhuzamosan volt a szakmai munkaközösség rendezésében elkészített műszaki kiállítás megnyitása. Tablók, táblázatok, különböző szemléltető eszközök mutatják tanár és diák eredményes munkáját. A szakmai versenyek méltó befejezése volt a díjak átadása. Érsekcsanádi István A Borsodi Vegyi Kombinát elfekvő készletéből megvételre felajánlja az alábbi állóeszközeit: 1 db NGP—2K—-800 típus folyamatos, kétkaszkádos, vízszintes tengelyű, letoló centrifuga. Alkalmas kristályok, szálas anyagok kiválasztására. Teljesítménye: ammónszulfát .kristályokban kifejezve 5 t/óra, vagy (t/h). 1 db 50 t. görgősúlyos közúti hídmérleg (szétszedett állapotban) 1 db Ajkó-féle 50 négyzetméteres táskás szűrőprés, hidraulikus és pneumatikus működtetésű. Óránkénti teljesítmény: 140 kg/m’. Töltőnyomás 3—12 atm. Préselőnyomás 10 és 20 atm. Érdeklődni lehet: Borsodi Vegyi Kombinát Kazincbarcika Ügyintéző: Szőke Móric, Telex: 062336 Telefon: Kazincbarcika 135. mellék 15-39 Japán vendégművész felléptével A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye ÍGY HIRDETTÉK a falragaszok, s a meghívók: a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye. Pedig a hétfő esti hangverseny a Miskolci Nemzeti Színházban elsősorban nem a miskolci szimfonikusok hangversenye volt, hanem Tsuyoshi Tsulsu- mi japán gordonkaművész feledhetetlenül szép koncertje. Talán, ha lett volna legalább egyetlen olyan hirdetés a városban, amely öles betűkkel hirdette volna Tsu- yoshi Tsutsumi nevét is, nem kellett volna a világ egyik legjobb, méltán elismert művésze előtt félházzal szégyenkeznie hazánk második legnagyobb városának. A hangverseny műsora Mendelssohn Szenlivánéji álom szvitjének három részletével kezdődött. A Nyitányt, a Noturnót és a Scher- zót játszotta a Miskolci Szimfonikus Zenekar, Oberfrank Géza karmester tisztán értelmező, energikus vezetésével. A mű technikailag nehéz feladatot rótt a zenekarra, de kisebb részletektől eltekintve, jól megoldották a szvit előadását. A fúvóskórus megszólalása hapv- ta a legtöbb követelni valót. És ez vonatkozik a hangverseny egészére éppúgy, mint az is, hogy a Szentivánéji álom szvit Scherzo-tételéről így ír a zenekritikus: „súlytalan szárnyalással suhan a távolba ...” Nos, ez a súlytalan szárnyalás elmaradt az egész koncert alatt. A zenekar — önálló produkcióként — Richard Strauss Don Juan című szimfonikus költeményét adta elő, ami szintén igen nehéz feladat elé állította az együttest. Dicséretükre mondjuk, szépen megoldották. A HÉTFŐ .ESTI hangverseny szólistája Tsuyoshi Tsutsumi, a fiatal japán gordonkaművész volt, aki nagyszerű muzsikálásával másodszor ejtette ámulatba a miskolci közönséget, öt évvel ezelőtt szólókoncertet adott a Bar- tók-teremben. Most Boccherini B-dúr gordonkaversenyét és Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című művét játszotta. Muzikalitása technikai tökéletességgel párosult. Előadásmódját a szenvedélyesség, a virtuóz technika, s hangszerének valamennyi színe jellemzi. Tsuyoshi Tsutsumil vastaps, lelkes forró ünneplés fogadta a versenyművek után, amit két ráadásszámmal köszönt meg. Bach III. C-dúr szvitjéből játszotta a menüettet, s végül fantasztikus virtuozitással adott elő Paganinitől eredetileg hegedűre írt variációkat. Varsányi Zsuzsa Március 13-án, hétfőn új társadalmi vezetőséget választottak a nagy múltú szerencsi szakszervezeti művelődési ház élére. Az új vezetőség feladatát a helyi igényeket jobban kielégítő klubélet további, biztosításában, valamint egy ifjúsági klub létrehozásában határozták meg. Ez utóbbitól mindenekelőtt a zenekar és a vegyeskórus fiatalítását remélik. A művelődési házban rendszeresen vendégszereplő Déryné Színház előadásaira bérletei bocsátottak ki, amelynek eredményeként növekedett a rendezvények látogatottsága. Kétszer tizenöt tudományos közlemény i A Herman Ottó Múzeum l \ és 1. évkönyve „Szake m berek nek, iskolák- nak. helytörténeti szakköröknek a szumára azzal a céllal készült ez a kötet, hogy az ismeretek bővítésére új forrásanyagot és módszeres segítséget adjon.” Ez olvasható a Herman Ottó Múzeum IX. évkönyvében, a fülszöveg végén. A X. kötet fülszövegén más megfogalmazásban, de ugyanez az ajánlás található. Az idézett ajánlás keltette várakozással böngésztük át: a múzeum két évkönyvét. Sajátos módon egyszerre jelent meg, vagy legalábbis nagyon rövid idővel egymás után a IX. és a X. kötet, s ezzel — mivel már az 1971- es évkönyv is a kezünkben van — tulajdonképpen egyenesbe jutott a rohanó idővel az évkönyvsorozat megjelentetése. S mert két kötet jelent. meg egyszerre, együtt néztük át, s egyszerre mondjuk el észrevételeinket. A két kötetet átböngészve mindkettőben 15 tudományos írást találunk. Van azonos, illetve azonos jellegű, mint például az előző esztendei leletmentésekről szóló tájékoztatás. Ugyanakkor szembetűnő a két kötet széles tematikája. Nyolc régészeti, négy történelmi, hét kultúrtörténeti, hét néprajzi, egy helytörténeti és egy természettudományos témájú írás található, valamint a már említett két leletmentési beszámoló. Szembetűnő, hogy míg a IX. számú 1970-es évkönyvben hat régészeti cikk van, a X., 1971-es kötetben már csak két írás képviseli e«Jt a tematikát, ugyanakkor nagy az előrelépés a kultúrtörténeti munkákban; a IX. kötet két cikkével szemben a X.-ben már ötöt találunk. A két kötet közleményeinek megoszlása sokszínű érdeklődésről tanúskodik, a témakörökön belül is hasonló színességet és többirányúságot találunk. Érdekes módon azonban az 1970-es kötetben nem találunk olyan írást, amely az emlékezetes jubileumi évhez kapcsolódna valamilyen formában, holott a múzeumnak van történésze, foglalkozik a múzeum a légii iabbkorj történettel is. tudunk az 1970-es jubileummal kapcsolatos múzeumi tevékenységről, s ezért vagy kár, hogy az évkönyvben erről szó nem esik. Azt eldönteni, hogy az egyes témakörökben írt tudományos cikkek, tanulmányok t u d o m án y os - s za k ma i szempontból mennyire helytállók, nem a napi sajtó recenzensének feladata. Hogy Saád Andor, Kemenczei Tibor, K. Végit Katalin, Gömüri János, Megay Géza és mások régészeti tanulmányai mennyire értékesek, el fogja majd bírálni a szakmai vélemény. Néhány egyéb írásra külön érdemes felhívni a figyelmet. Például Hódú Sándornak a borsodi, abaúji és a zempléni céiipecsétekről, Lajos Árpádnak a fonó folklorisztikai kutatásának problémairól, Bodgál Ferencnek a néprajzi érdeklődés múlt század második felében tapasztalt szélesedéséről szóló tanulmányai, vagy Zádor Tibornak nagyszabású tanulmánya az 1913—19-es forradalom sárospataki eseményeiről, majd a másik kötetben két forrásértékű tanulmánya a diósgyőri munkáskultúra történetéből, Román .1 átlós közlésében 79 ügyirat a Tanácsköztársaság Borsod megyei történetéhez és végül Vargáné Zalán Irén nagyszabású tanulmánya, amely a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület kialakulását és fejlődését mutatja be az I. világháborúig. E legutóbbi közlemény rendkívül sok olyan adalékkal szolgál, amelyet Borsodban még nem publikáltak, s így segít jobban megérteni azt a kulturális helyzetképet, amely az I. világháborúig szűkebb pátriánkat jellemezte. A kiemelt példák korántsem tükrözik a két évkönyv teljességét. Kiemelésükkel nem is rangsorolás volt a célunk, pusztán a két kötet tartalma, sokszínűségének érzékeltetése. Úgy érezzük, hogy környezetismeret, helytörténeti kutatás iránt érdeklődő szakköröknek, pedagógusoknak, művelődési otthonokban működő szakkör vezetőknek sok tárgyismeretet, forrásanyagot nyújt a két évkönyv, amelynek alacsony példány- száma ugyan széles körű elterjedése ellen szól, de néhány tanulmányát érdemes lenne különlen.vomatban a téma iránt érdeklődő szakkörök, iskolák, intézmények számára könnyebben hozzáférhetővé lenni. (benedek) Fonodái munkára felveszünk! Fonó szakmunkásnökcí. női bel.undokai 14—10 eves korig két műszakba. 16 év betöltése után három műszakba Betanulási idő: 1 hónap Bérezés betanulási időre: 1200 forint, betanulási idő után .900—2500 forint fizetéssel Kéthetenként szabad szombat, vidéki nödolgozók részére szállást biztosítunk. Férfi munkásokat is keresünk betanított és segédmunkára Bővebb felvilágosítást levélben is adunk Cím: I’ámdttcxtilművck Fonógyára. Budapest. XI.. Bocskai u. 90.. munkaügyi osztály Kígyókő
